Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

A "Mi a csudát tudunk a világról?" film elemzése

| Címkék: kritika filmkritika áltudomány new age mi a csudát tudunk a világról | 2010.09.14. 18:05

              Ennyi érvelési hiba leírása után azt hiszem elkezdhetem végre az egyik már régóta tervezett posztomat, a „Mi a csudát tudunk a világról?” (What the bleep do we know?) című film elemzését. Összességében egy olyan filmről van szó, ami eltorzítja a kvantumfizikát azért, hogy egy misztikus álláspontot igazoljon. Ez nem probléma azoknak, akik tanultak illetve foglalkoztak/foglalkoznak kvantumfizikával, ők egyből kiszúrják a ferdítéseket/hazugságokat. A gond ott kezdődik ha valaki még semmit nem tud a témáról, mert őt ez a film teljesen félre fogja vezetni, torz képe lesz erről az érdekes tudományágról. Felmerül a kérdés, hogy jó, de akkor mit lehet tenni ha valakit azért mégis érdekel a téma, de nincs meg például a megfelelő háttértudása matematikából. Ilyenkor lehet a népszerűsítő irodalomhoz nyúlni. Fura módon a relativitáselmélethez rengeteg ilyet találunk, kvantumfizikához azonban kevesebbet. Én két könyvet emelek most ki, mindkettőt John Gribbin írta: a Schrödinger macskája és ennek a folytatása a Schrödinger kiscicái.

            A film egy alap premisszája az, hogy a kvantumfizika azt mondja, hogy a részecskék csak akkor „kezdenek létezni” ha valaki megfigyeli őket. Ha éppen az emberi elme a megfigyelő, akkor az meg tudja elvileg választani, hogy a sok lehetséges valóság közül melyik fog körülötte létrejönni; mindenki képes a saját valóságának megteremtésére. Ezzel mindössze annyi a gond, hogy a kvantumfizika elmélete nem állítja ezt. A film készítői összetévesztik a kvantumfizika elméletét annak interpretációjával. A kvantummechanika ugyanis egy absztrakt matematikai modell, amit arra találtak ki, hogy különböző mérési eredményeket meg lehessen jósolni. És úgy találták, hogy nagyon jól tudja előre jelezni az ilyen dolgokat. Ebben az esetben a „megfigyelő” az egy mérőműszer lesz. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot az történik, hogy minden részecskét egy úgynevezett hullámfüggvénnyel jellemez, amiből következtetni lehet a mérés kimenetelére. De hogy jönnek az interpretációk ide? Az interpretációk azok arra próbálnak magyarázatot adni, hogy mi történik valójában, hogy amikor a mérés ténylegesen megtörténik akkor mi lesz a hullámfüggvénnyel. Az interpretációk nem részei a kvantumfizika elméletének, mert nem tesztelhetők úgy, mint az. Nem lehetséges ugyanis egy olyan kísérlet összeállítása, amelyben egy adott mérési eredményből arra lehetne következtetni, hogy az interpretáció igaz, egy másik eredményből meg arra, hogy hamis. Másképp fogalmazva, nem cáfolható, nem falszifikálható, ami pedig minden tudományos elméletnek követelménye. (Erről is talán írok később részletesen, akit érdekel ez az keressen rá Karl Popper tudományfilozófus munkáira.) Azért használom a többes számot az interpretációknál, mert nagyon sokat kitaláltak már. Ebből az egyiket tételezi fel igaznak a film, (az ún. koppenhágai értelmezést) teljesen jogosan merül fel a kérdés: mégis mi alapján? Miért pont ezt válasszuk a másik ezer közül? Nyílván azért, mert a készítők misztikus álláspontjába ez illeszthető be a legjobban. A bevezetőben említett két könyv közül az utóbbi éppen azt tárgyalja nagyon részletesen, hogy miért nem tartható ma már a koppenhágai értelmezés, ezért is javaslom azt mindenkinek. De még ha valami csoda folytán mégis tudnánk, hogy a koppenhágai értelmezés a helyes, az akkor sem jogosítana fel minket, hogy ezt kiterjesztjük odáig, hogy „a gondolatainkkal hozzuk létre a valóságot”. Miért mondhatnánk azt, hogy abból, hogy ez történik amikor egy részecske ütközik a mérőműszer detektorával következik, hogy ez történik akkor is amikor mi az elménkkel megfigyelünk? Mi nem egy részecskét figyelünk meg hanem nagyon sok részecske „együttesét”, amikre már más törvények lesznek érvényesek.

            Ide illene még megjegyezni azt is, hogy a film egyik interjúalanya David Albert azt állítja, hogy a tényleges interjút úgy módosították, hogy az ne tükrözze a saját véleményét [2]. Természetesen a film ezen része által feszegetett témákról rengeteget lehetne még beszélni, akit tényleg érdekel annak ismét csak javasolni tudom a Schrödinger macskája című könyvet.

            A következőkben a fő gondolat az a „közismert tény”, hogy az agyunknak csak a 10%-át használjuk ki a hétköznapokban. Hát az igazság az, hogy ez is csak egy mítosz, erről majd külön fogok írni egy posztot. A filmben Dr. Dispenza azt állítja, egyébként helyesen, hogy különböző, az agy működését tanulmányozó eljárások (PET, fMRI) azt mutatják, hogy az agy ugyanazon területe aktív amikor ránézünk valamire és amikor emlékezünk ugyanarra a valamire. Ebből a mérésből azonban arra az abszurd következtetésre jut, hogy az agy nem képes különbséget tenni aközött amikor látunk valamit és amikor emlékezünk valamire. Ismét feltehetjük a kérdés mégis miért lenne ez így? Az agyunk különböző jelek alapján (triviális példa: csukva van a szemem vagy nyitva?) meg tudja különböztetni a kettőt. Ráadásul ott van az aktivitás erősségének a problémája: amikor ránézünk valamire akkor a műszerek sokkal erősebb agyi aktivitást mutatnak mint az emlékezésnél. A következőkben azt állítják, hogy az agyunk 400billió bitnyi információt dolgoz fel másodpercenként, de ebből mi csak 2000 bitnek vagyunk tudatában. Ez az állítás igen megnyugtató, hiszen képzeljük el, hogy mi lenne ha a pulzusunktól, az emésztési folyamatainkon át egészen a hajunk növekedéséig mindenről „tudnánk”. Nem lenne kellemes. Ezzel az állítással az a gond, hogy azt sugallja, hogy az agyunk tudatalatti része nagyon izgalmas dolgokat „művel”, amiről mi nem is tudunk; de jó lenne ha valahogy tudnánk arról a maradék billió bitről is. Erre is nyugodtan rá lehet kérdezni, mégis mi alapján gondoljuk így? Lehet, hogy a jövőben lesznek olyan kísérletek amik ezt kimutatják, de lehet, hogy nem, ki kellene várni a végét. Máig még senki sem tudott ilyen méréseket elvégezni.

            Eddig úgy tűnik, hogy az elmélettel nagyon nincsenek tisztában a film készítői, de gondolhatnánk, hogy legalább jó és elgondolkodtató példákat mutatnak ezután be, amik egy picit legalább igazolják az állításaikat. Hát nem egészen így történik a dolog.

            Az első példa az az, hogy amikor Kolumbusz megérkezett Amerikába, akkor a helyi lakosok képtelenek voltak a hajókat látni, mert még sohasem láttak hajókat, ezért azok nem léteztek az ő valóságukban. Csak azt tudnám, hogy hogyan jutottak erre a következtetésre. Megkérdezték a lakosokat? Van erről valamilyen feljegyzés? Bármennyire is fura, de a filmben ezt tényként állítják. Próbáltam keresni bármilyen forrást ahonnan ezt vették, de nemcsak én, de mások akik foglalkoztak ezzel se találtak [1]. Az ilyen állításokkal az a baj, hogy se nem cáfolhatók, se nem igazolhatóak. Ha valaki ilyet állít azt nem lehet ellenőrizni (visszamenni az időben és megkérdezni), emiatt az ilyen állításokat kerülni kell.

            A következő két példa azt próbálja demonstrálni, hogy pusztán az elménk erejével jelentős változásokat hozhatunk létre a valóságban. Az egyik az úgynevezett „Maharashi hatás”. A Maharashi Egyetemen dolgozó John Hagelin állítólag 1993-ban bemutatta, hogy ha sokan meditálnak akkor le lehet csökkenteni például a bűnözést. Azt állítja a filmben, hogy 4000 önkéntes 2 hónapig meditált és ezzel 25%-al lecsökkentette a bűnözések számát Washingtonban. 1994-ben már csak 18%-ot állított. Most akkor mi van? Utólag azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen a bűnözések száma emelkedett a két hónap alatt és esés a meditáció előtt volt. Az is kiderült, hogy az 1994-ben bejelentett 18%-ot ő nem úgy értette, ahogy azt általában érteni szokták, hanem az előző statisztikák alapján jósolt bűnözési számhoz képest értette. Ezzel a remek mutatványával Hagelin 1994-ben elnyerte az Ignobel díjat [3]. Remélem senki sem értett félre, nem azt állítom, hogy a meditációknak nincs értelme. Valószínűnek tartom, hogy a meditáló személyére jótékony hatással lehet, ezekről már vannak kísérletek és adatok, rá lehet keresni. Én csak azt akartam megmutatni, hogy a fent említett kísérlet, amelyet fő érvnek használtak a filmben átverés és nem úgy zajlott, ahogy azt bemutatták. Az utolsó példánál Dr. Masaru Emoto azt állítja, hogy ha különböző szavakat ragasztunk vizes üvegekre és aztán lehűtjük a vizet, akkor a kialakuló kristályok a szavak alakját fogják felvenni. A könyvei szerint ha ezek a szavak a szépségről, szeretetről stb. szóval valami pozitív dologról szólnak, akkor a kristályok gyönyörűen, szépen fognak rendeződni, míg ha csúnya, gonosz szavakat írunk fel, akkor nem teljes kristályszerkezetek keletkeznek. Például ha azt írjuk az üvegre, hogy „szerelem”, akkor gyönyörű képeket kapunk, ha azt, hogy „utállak”, akkor ocsmányokat. Emoto munkái művészetnek tekinthetőek, tényleg szépek a képek, de tudományosnak semmiképpen. Miért? Hát ennél sokkal komolyabb kutatást igényelne a mondott, leírt és lerajzolt szavak hatása a kristályokra. Először is nagyon sok mintát kellene venni a kristályszerkezet különböző részeiről és mindegyiket egyenként elemezni, majd az eredményről valamiféle statisztikát csinálni. Másrészt ez nem kettős vak kísérlet. Ez azt jelenti, hogy Emoto tudja előre, hogy milyen szavakat kell keressen és azt is, hogy azok milyen érzelmi hatással bírnak, emiatt nyílván a saját véleménye bele fog szólni a kísérlet kimenetelébe, kevésbé lesz objektív a kísérlet. A híres bűvész és szkeptikus James Randi, aki elsősorban Uri Geller leleplezése miatt lett híres, felajánlotta Emoto-nak az egymillió dolláros díját ha anélkül, hogy tudná mit mondtunk a víznek reprodukálni tudja az eredményeit. Emoto úr a mai napig nem fogadta el a kihívást, viszont kiadott egy újabb könyvet a gyönyörű kristályairól.

            Eleinte úgy gondoltam, hogy ennyit írok a filmről, de van még egy dolog ami nagyon nem hagy nyugodni. Igyekeztem utánanézni, hogy kik is azok akik a filmben nyilatkoztak, aztán eljutottam a szőke nőig, akit úgy írtak, hogy Ramtha. Kicsit utánanéztem ennek a Ramtha-nak és nem tudtam, hogy mire véljem amit találtam. Kiderült, hogy az a nő, akit már 90 perce hallgatok, a fő szakértője a bemutatott információnak tulajdonképpen egy 35000 éves harcos lélek egyenesen Atlantiszból, aki éppen ebben a nőben hát hogy is mondjam „tanyázik”. Ezt az előző mondatomat a film egyszerű tényként állítja. Aztán persze kiderült, hogy a többi szakértő mind tagja a Ramtha által vezetett iskolának. Hát nem valami meglepő.

            Zárásként is csak azt tudom mondani amivel kezdtem, ez a film nagyon félrevezető, és valahogy mindenki aki megnézi egyből kvantumfizikusnak fogja érezni magát. Én nem vagyok kvantumfizikus, nem is tartom magam szakértőnek a témában, fél évig tanultam kvantummechanikát suliba, meg olvastam az általam sokszor említett könyveket, de ennyi elég volt ahhoz, hogy ne vegyem komolyan a filmet. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy olvassa el azt a két könyvet, nagyon érdekes dolgokat fog megtudni belőle és nagyon szórakoztatóak.

            U.I.: Többen kritizálták ezt a filmet és beleolvasva egy-kettőbe, azt találhatjuk, hogy a kritikusok nagyjából egyetértenek egymással. Ne feledjük a kritika nem negatív dolgot jelent, hanem nagyon is hasznos. A kritika segítségével lehet fejlődni, kijavítani a hibáinkat, meg ilyenek. És a film készítői is reagáltak a kritikákra [4]. Persze nem úgy, ahogy vártam. A reakciójukat olvasva minden kétségem elszállt, hogy ezt komolyan gondolják. Az eddig posztolt logikai hibákból szinte mindegyik megtalálható benne (a tudomány tévedett már, tehát most is téved; csak 10%-át használjuk ki az agyunknak stb.), egy darab konkrét reakció sincs a kritikákban felhozott érvekre. Talán elrettentő példának egyszer elemezni fogom a reakciójukat, de egyelőre nem nagyon van kedvem hozzá.

Felhasznált és ajánlott irodalom:
[1]       http://skeptico.blogs.com/skeptico/2005/04/what_the_bleep_.html
[2]       http://salon.com/ent/feature/2004/09/16/bleep/index1.html
[3]       http://hu.wikipedia.org/wiki/Ignobel-d%C3%ADj
[4]       http://www.gorenfeld.net/images/response.pdf
[5]       http://www.abc.net.au/science/features/bleep/
[6]       http://skepticreport.com/sr/?p=560
És az ajánlott könyvek:
[1]       Robert L. Park – Voodoo Science
[2]       John Gribbin – Schrödinger macskája
[3]       John Gribbin – Schrödinger kiscicái

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr532296231

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: James Randi a nagy átverőbűvész 2011.01.03. 05:17:26

A híres bilincstörő bűvész nyugdíjas korára fizikailag kevésbé fárasztó mutatványba kezdett. 1 millió dolláros, olyan díjat alapított az átverések ellen, ami magában is egy átverés, ugratás. (magam is kiírtam egy hasonló díjat) Na most Randi állt/lógo...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

bolhabetu 2010.09.30. 22:02:17

A magyar cím külön "telitalálat", ahogy a fordítoktól már megszokhattuk. Én ezt javítva rendre "Mi a l!f@\|t tudunk a világról" néven hivatkozok rá.

calmy 2011.09.29. 11:20:54

Ezt az indian es a hajo dolgot vagy nem tudom ertelmezni, vagy jol ertem es tenyleg valami irtozatos hulyesegrol beszelnek:)

"Az ilyen állításokkal az a baj, hogy se nem cáfolhatók, se nem igazolhatóak."

Miert nem cafolhato? Jo-jo, azt sem lehet cafolni hogy az univerzum egy hatalmas papucsbol szuletett, de azert...

calmy 2011.09.29. 11:30:47

Ugy ertem hogy nem kell visszamenni es megkerdezni oket ahhoz hogy tudjuk hogy ez nem igy tortent.
Barmi amit latunk az egyszer "elsonek latott" volt. Ha ez igy lenne akkor nem erzekelnenk semmit a vilagbol. De ezer es ezer dolgot lehetne irni arrol hogy ez valoszinuleg miert nem igy volt.

A temaval kapcsolatban egyetlen dolgot allithatunk biztosan, hogy nem erdemes rola beszelni sem. Ami idegesit most az az hogy en most megis ezt teszem:)

Zsolesz14 · http://schrodingersdawg.blog.hu 2011.09.29. 11:39:52

@-possum-: Egyszerűen azt mondják, hogy az indiaiak még életükben nem láttak hajót, ezért azok valahogy nem léteztek az elméjükben. Így aztán mikor tényleg eléjük kerültek a hajók, akkor nem látták azokat, mert azok nem léteztek számukra. Igen, ne csodálkozz, hogy nem érted, én sem értem teljesen, de ezt állították :)
Hát esetleg úgy lehetne ez igazolt, hogy ha jó sok feljegyzésünk lenne, hogy ez így történt és így történt más őslakosoknál is. Cáfolni meg tényleg nem lehet. Olyan ez, mint mikor valaki egy Einstein idézettel jön pl. és nem tudja igazolni, hogy valóban Einstein mondta. De ugye attól még mondhatta.
Egyetértek viszont, ilyen állításokat nem célszerű tenni.

calmy 2011.09.29. 11:41:40

Errol a film elemzesrol eszembe jutott egy esetleg szinten erdekes tema.
Allitolag egy piros ruhas, feher szakallas ember ajandekot osztogat a gyerekeknek, minden ev egy bizonyos napjan. Egy kort az is megerne, nem?:)

calmy 2011.09.29. 11:42:13

Egyebkent nagyon jok az irasok. Koszonet ertuk!

lariflari 2011.10.02. 21:55:12

@Zsolesz14: Feljegyzés nélkül is igazolható.Ha ez igaz lenne,akkor sosem találnának/látnának meg kutatók,addig nem ismert részecskéket pöl.Ez nem elég jó példa arra,hogy hülyeség?Az indusok max azt nem tudták,hogy mit kezdjenek a hajókkal,ezért nem tettek semmit,mivel lövésük sem volt róla hogy ez most veszélyes e rájuk nézve vagy sem.
Ez meg eléggé logikus.

Katatón Dzsentri · http://www.twitter.com/katatondzsentri 2012.01.07. 22:49:19

"Ha ez igaz lenne,akkor sosem találnának/látnának meg kutatók,addig nem ismert részecskéket pöl."

Nana, ne essünk a ló másik oldalára. A kutató keresi a részecskét, tehát része a világképének. Pár egyszerű hipnotikus kísérlettel (igen, ellenőrzött körülmények között) ellenőrizhető, hogy a tudat milyen könnyen kizár dolgokat, amennyiben az nem fér bele a világról alkotott képébe (de egy jó alanynál egy egyszerű poszthipnotikus szuggeszcióval szinte bárminek az érzékelését lehet blokkolni - döbbenet, milyen elméleteket tudnak kitalálni az emberek ilyen helyzetben, hogy mi az mégis, amit fognak, ha a csavarhúzó nem létezik). A modern ember tanultabb, szélesebb látókörű, mint egy középkori paraszt, ráadásul még scifit is olvas, így elég nehéz a világnak ennyire kilógó dolgot produkálnia, de miért lenne lehetetlen?

Csepregi Károly 2014.09.29. 11:26:00

Bocsi, nekem tetszett a film. :-)
Tetszett a Mátrix is, a Lucy is, a Vissza a jövőbe is, és még sorolhatnám. Gondolni se mertem volna, hogy ezek bármelyikéről bárki is kritikát ír, hisz fikció. Mint ahogy olvashattuk ez a koppenhágai értelmezés értelmezése. Ha csinálnék egy ilyen filmet, és szeretném, hogy meg is nézze valaki, akkor el kell az nézőkkel hitetnem, hogy legalább én magam hiszek benne... :-)
DE!!!!!!!!!!!!!!!
Minden tudományos elemzésen túl, senkinek nem tűnt fel, hogy a siket lány táncolt a bulin??? :-) Én, ezt vettem alapul, mielőtt bármit is készpénznek vettem volna, amit állítanak.
Mégegyszer mondom, NAGYON TETSZETT, és vagy 5 perc erejéig elgondolkodtató volt. Gratula hozzá!!!