Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Tiszteletre és közvélekedésre való hivatkozás

2010. szeptember 14. 17:55 - Zsolesz14

Ebben a posztban két hasonló érvelési hibát fogok ismertetni. Az első az „elvárható tiszteletre való hivatkozás”, angolul „appeal to authority”. Itt ismét arról van szó, hogy nem az adott állítást vizsgáljuk/elemezzük, hanem a hivatkozott személy vagy forrás tekintélyére hívjuk fel a figyelmet. Ezzel találkozhatunk amikor valaki úgy akar eladni egy terméket, hogy közben a „tudósoktól megszokott fehér köntöst viseli”, vagy amikor valaki azt mondja, hogy 5 fogorvosból 4 ezt ajánlja. Ezt felfoghatjuk úgy, mint egy inverz ad hominem, hiszen itt az érvelő egy pozitív tulajdonságára hívjuk fel a figyelmet. De egy tekintélyes forrás azért kell, hogy kiálljon egy adott álláspont mellett, mert arra például bizonyíték van és nem fordítva. Rengetegszer találkozhatunk olyannal, hogy Prof. Dr. XY ezt javasolja, ami csak akkor válik jogossá, ha a híres profunk bizonyítékokkal is tud szolgálni. Önmagában, hogy egy elismert ember javasolja nem lehet elég.

Ugyanakkor ha döntést kell hozzunk egy olyan területen, amelynek mi magunk nem vagyunk szakértői, akkor szakértőkhöz fordulunk segítségért. Egészségügyi kérdésekben például az orvosok szakértelmére hagyatkozunk, ezáltal pedig nem követünk el hibát, helyesen cselekszünk. Érezzük tehát, hogy vannak olyan esetek, amikor tekintélyre lehet jogosan hivatkozni.

Vizsgáljuk meg a következő állítást!

Isten nem létezik, mert Stephen Hawking, az elismert fizikus ezt állítja.

Ha így érvelünk, akkor téves tekintélyre hivatkozunk és ezáltal hibát követünk el. Hawking fizikus végzettsége miatt nem lesznek automatikusan igazak az Isten ellen szóló érvei, magukat az érveket kell megvizsgálnunk és nem az érvelő előzetes ismereteit vagy végzettségét. Azonban hibát követünk el akkor is, ha Hawking érveit minden vizsgálódás nélkül elutasítjuk arra hivatkozva, hogy például nincs neki végzettsége teológiából.

Megint más a helyzet, ha tudományos konszenzusról beszélünk. Mondhatja ugyanis valaki, hogy tudományos konszenzusra hivatkozni tulajdonképpen tekintélyre való hivatkozás és emiatt logikai hiba. Ez azonban nem igaz. Konszenzus ugyanis akkor alakul ki, ha egy adott tudományterület szakértői egyetértenek egy kérdésben. Ez az egyetértés logikán, a tudományos módszeren és jó minőségű bizonyítékokon alapul nem pedig egy tekintéllyel történő vak bólogatáson. Itt érdemes megjegyezni, hogy a tudomány álláspontja időről időre változik és emiatt egy adott konszenzust felválthat egy újabb, ez azonban így van rendjén. Lásd még itt.

Láthatjuk tehát, hogy tekintélyre lehet jogosan is hivatkozni. Van-e akkor valamilyen általános szabály arra, hogy mikor követünk el hibát a tekintélyre való hivatkozással? A fallacyfiles.org internetes portál ide vonatkozó cikke azt állítja, hogy a tekintélyre való hivatkozás a következő esetekben lehet téves:

  1. Ha szükségtelen. Ha egy kérdés megválaszolható egyszerű megfigyelés vagy számítás által, akkor felesleges tekintély után kutakodni. Mivel a tekintélyérvek gyengébbek a közvetlen bizonyítékoknál, ezért bizonyos kérdésekre magunk is megtalálhatjuk a választ. Itt azonban óvatosságra hívnám fel a figyelmet, ez csak egyszerűbb kérdésekre vonatkozik; fél óra guglizástól senki sem lesz orvos.
    Ha lehetetlen. Egyes problémákra egyszerűen nem létezik szakértői álláspont. Az önsegítő (self-help) könyvek nagy része ide tartozik, ezeket ugyanis évente adják ki a önjelölt "szakértők".
  2. A hivatkozott tekintély nem a konkrétan vizsgált kérdéskör szakértője, ami jelentheti, hogy az illető nem szakértő egyáltalán, vagy, hogy egy másik terület szakértője. Ilyen hibát követünk el például ha Albert Einstein nézeteit használjuk saját politikai nézeteink igazolására. Einstein tekintély volt a fizika területén, nyilván voltak politikai nézetei is, de nem volt politikus. Abba is érdemes belegondolni, hogy manapság mennyire szerteágazóak az egyes tudományágak, emiatt a szakértők csak egy kisebb területet tudnak igazán csak elsajátítani. Saját szakmámat felhozva példának egy villamosmérnök lehet a vezeték nélküli kommunikáció szakértője, mert ezen a területen dolgozik, de ettől még korántsem biztos, hogy az erősáramú területhez is ugyanannyira jól ért.
  3. A tekintélynek lehet valamilyen érdekellentéte, vagy más okból elfogult. Mindig gyanakodásra adhat okot például, ha egy kutatást olyan társaság finanszíroz, amelyet anyagi érdekek kötnek az eredményhez. Ugyanakkor nem szabad ezen kutatást önmagában emiatt elutasítani. Egy jól megtervezett és végrehajtott kutatás, amely a mobiltelefonok rákkeltő hatását vizsgálja nem lesz rögtön érvénytelen ha kiderül, hogy mobiltelefon társaságok finanszírozták. De gyanakvásra okot adhat. Hasonlóan gyanús, ha egy akupunktúrát kutató klinikai vizsgálat pozitív eredménnyel zárul, úgy, hogy a vezető kutatóorvosnak akupunktúrát is kínáló magánrendelője van.
  4. Lehetséges, hogy a tekintély ténylegesen a vizsgált kérdéskör szakértője, azonban a véleménye nem vág egybe az ezen területen kialakult konszenzussal. Jól tudjuk, hogy vannak például oltásellenes vagy homeopata orvosok is. A mai világban szinte tetszőleges álláspont mellé tudnánk találni olyan szakértőt, aki egyetért azzal. A szakértők is emberek, emiatt nem tévedhetetlenek. Ezért is fontos például kikérni egy második fél véleményét egy komoly egészségügyi döntés előtt, sőt egy harmadikét is, ha az első kettő ellentmond egymásnak.
 

A következő érvelési hiba a „közvélekedésre való hivatkozás” (argumentum ad populum). Itt egyszerűen arról van szó, hogy ami köztudott az úgy is van, vagyis az állítás általános elfogadottságára hivatkozik. Megint, hasonlóan az előző ponthoz, nem azért lesz valami igaz, mert az elfogadott, hanem mert bizonyítékok vannak rá. A többségnek lehet igaza, de ez távolról sem megbízható. Íme pár példa:

„Mindenki tudja, hogy...”

„Az ’X’ termék a legjobb, mert piacvezető!”

„Több mint 700 tudós vélekedik úgy, hogy Darwin tévedett, emiatt újra kellene gondolnod a hitedet az evolúcióban!”

„Egyél tehénszart! Tízmillió légy nem tévedhet!”

Aki a blogomat (vagy az általam ajánlott portálokat) olvassa sokszor fog találkozni olyan tévhitekkel, városi legendákkal és mítoszokkal, amelyekről régen vagy akár a mai napig is "mindenki tudja", hogy igazak. Még a wikipédián is van egy oldal a leginkább elterjedt tévhitek felsorolására; nálam okosabb emberek pedig egész könyveket írtak ilyen tévhitekről.

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr292296210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu