Amiről most írni fogok, az nem érvelési hiba, sokkal inkább egy olyan jelenség, amely nagyon sok döntéshozatalunkban, vagy véleménynyilvánításunkban szerepet játszik. Mindenkinek vannak előítéletei valamilyen szinten. Amikor egy új problémát elemzünk, új kérdéssel kerülünk szemben, óhatatlanul elkötelezzük magunkat az egyik lehetséges álláspont mellett és azokat az érveket keressük, amik támogatják azt.
Ez tulajdonképpen egyfajta szelektív gondolkodás, azokat az információkat, melyek támogatják az előfeltevéseinket, előnyben részesítjük azokkal szemben, amik nem. A megerősítési torzítás azonban egy kicsit más; itt ugyanis arról van szó, hogy mind a két (vagy több) álláspont mellett szóló adatokat elemezzük, de sokkal kritikusabbak vagyunk azokkal szemben, amelyek ellenünk szólnak. Mondhatni kissé rettegünk a cáfolatoktól és folyton a megerősítéseket keressük. Ráadásul nem elég, hogy ilyen szelektíven gyűjtjük az információt, több vizsgálat mutatta már ki azt is, hogy mikor emlékeinket idézzük fel, akkor is teljesen hasonlóan járunk el.
A gond még nagyobb, ha hitünk sokkal erősebb valamiben, mint egy szimpla előítélet. Ha álláspontunkat jól meg tudjuk indokolni és erős bizonyítékok is támasztják azt alá, akkor sem szabad erősebb súlyozással figyelembe venni az álláspontunk mellett szóló érveket. A következménye ennek az lehet, hogy teljesen vakon és elfogultan állunk hozzá az új bizonyítékokhoz, még akkor is, ha azok ténylegesen cáfolják álláspontunkat.
A megerősítési torzítás problémája a tudományos világban is jelen van, a tudomány története során sokszor előfordult már, hogy a tudósok az új elméletekkel szemben nagy ellenállást tanúsítottak; tévesen vagy szelektíven vettek figyelembe adatokat, vagy esetleg a nem kedvező eredményeket figyelmen kívül hagyták. Ez az ellenállás és szkepticizmus része a tudományos módszernek, de nem szabad túlzásba vinni. Hajlamosak vagyunk eldobni azokat a mérési eredményeket, amik cáfolják az állításainkat és megtartani, fényezni azokat melyek alátámasztják őket. Nem célom azonban a téma ezen részének teljes kitárgyalása, nagyon messze vezetne ez, inkább nézzünk pár példát a hétköznapokból.
A blogom rendszeres olvasói (már ha van egyáltalán ilyen :) ) már találkozhattak egy remek példával a telihold mítosz kapcsán. Ha valaki ugyanis hisz abban, hogy teliholdkor több baleset van és mondjuk egy kórházban dolgozik, akkor ha egy telihold alkalmával tényleg több baleset van, sokkal valószínűbb, hogy ez feltűnik neki, és megjegyzi azt, viszont az év többi teliholdja, amikor nem történik semmi különös, gyakran feledésbe merül. Persze ha valaki ezt sokáig csinálja, akkor a hite csak erősödni fog időről időre.
A megerősítési torzítás az egyik fő oka véleményem szerint az abszurd és kevésbé abszurd összeesküvés elméletek népszerűségének. Tegyük fel, hogy úgy gondolom, hogy a Föld lapos és ennek utánakeresek a világhálón. Ha úgy fogok kutatni, hogy csak a megerősítéseket keresem, akkor fogok találni ilyen oldalakat, ahol igen meggyőző írásokat lehet olvasni. Ha még tovább kutatok, akkor egy komplett konferenciát is találok. Ha valamiről már ilyen komoly előadássorozat van, akkor abban csak van valami, nem?
Lehet, hogy ez a példa kicsit abszurd, de remekül mutatja, hogy mik az Internet veszélyei. Bárki, bármiféle agymenését felrakhatja és hirdetheti. Már lassan ott tartunk, hogy bármilyen ostobának tűnő elméletet gondolunk ki magunkba, szinte biztos, hogy már fent van a világhálón valamilyen formában. Egy másik kedvenc példám ez. Annak, aki lusta beleolvasni, vagy éppen nem tud angolul, annak összefoglalom röviden a lényeget. Ez a kedves hölgy ugyanis azt állítja, hogy a jól ismert World Trade Center épületek nem azért semmisültek meg, mert repülők lettek beléjük irányítva, hanem a Csillagok Háborújából ismert halálcsillag lézerfegyvere a felelős. Természetesen nincs halálcsillag, de valami hasonló fegyver a bűnös, állítják. Bizony vannak, akik ebben igen komolyan hisznek, volt már szerencsém különböző fórumokon ilyen emberekhez. És akkor még nem is beszéltem azokról az összeesküvés elméletekről, amik sokkal hihetőbbek egy „hétköznapi”, „átlagos” , valamennyire racionálisan gondolkodó embernek is. A következő pár cikkemben ilyeneket tervezek bemutatni.
Bármiben higgyen is az ember, fog találni rá megerősítést. Ha nem kezeljük kritikusan ezeket az információkat és nem foglalkozunk a kritikákkal, akkor szinte bármiben képesek leszünk hinni és meg is fogjuk tudni védeni az álláspontunkat. Egy jó tanács talán az lehet, hogy igyekezzünk cáfolatokat is keresni, ne csak megerősítéseket és próbáljuk meg kicsit gondosabban mérlegelni a pro és kontra érveket. Így talán enyhíthetjük azt az elfogultságot, ami mindannyiunkban megtalálható.
