Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Okozhatnak-e rákot a mobiltelefonjaink?

2010. december 28. 14:54 - Zsolesz14

            Bonyolult kérdés vetődik fel e bejegyzés témájában és nem is vállalkozok rá, hogy megválaszoljam. Amire vállalkozok az egy 2010. októberében megjelent, Michael Shermer által íródott cikknek a bemutatása, majd pár ellene felhozott érv és az azokra adott válaszok ismertetése. Maga a bemutatandó cikk, amely erősen támaszkodik ezen cikk érveire, itt található.

            Mindannyian tudjuk, hogy amióta elterjedtek a mobiltelefonok, azóta foglalkoztatja az embereket, hogy vajon károsak-e az egészségünkre. Leginkább az agydaganatokkal szokták összefüggésbe hozni és a legtöbb tanulmány is erre koncentrál. Május 17-én a „Time” magazinban megjelent cikk szerint annak ellenére, hogy a legtöbb tanulmány azt mutatja, hogy nincs összefüggés a mobiltelefon használat és az agydaganatok kialakulása között, egyre több tudós úgy véli, hogy a rendelkezésünkre álló bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy szigorúbban figyelmeztessük a vásárlókat a veszélyekre, mielőtt „tömeges kár” keletkezik. Mindez egy igen fontos dolgot, egyfajta elővigyázatossági elvet sugall: ha valamiben ott van annak a lehetősége, hogy sok emberben tehet kárt, akkor a bizonyítás terhe a „nem aggódókon” van, nekik kell bebizonyítaniuk, hogy az esetleges veszély nem létezik. Ezzel az érvvel a szerző szerint két probléma van, egyrészt felesleges tömeges aggodalomhoz vezethet, másrészt nehezen lehet egy negatív állítást igazolni. Az agydaganatok és a mobiltelefonok közötti kapcsolatra viszont nem elég, hogy semmilyen bizonyítékunk sincs, de jelenlegi fizikatudásunk szerint lehetetlen, hogy a mobiltelefonok rákot okozzanak.

            A „Time” által említett legújabb tanulmány 13 országból több mint 12000 rendszeres mobiltelefon használót vizsgált, akiknek a fele agyi daganatokkal kapcsolatos páciens, ezáltal a kutatók összehasonlíthattak két különböző csoportot. Az eredmény szerint nem találtak összefüggést a mobiltelefon használat és az agydaganatok kialakulása között, viszont arra utaltak, hogy a hosszú távú, „erősebb” mobilhasználat még kutatás tárgya kell legyen.

            Biztos mindenki érzi, hogy ezen, és a részben forrásként használt cikk szerzője, Dr. Bernard Leikind állítása, mely szerint nem létezik semmilyen ismert, vagy nem ismert mechanizmus, amely révén a mobiltelefonok sugárzása rákot okozhat, egy nagyon erős állítás. Ez azt jelenti, hogy kizárt, hogy a jövőben, a tudomány és technika fejlődése révén mégiscsak kiderül, hogy a mobiltelefonok károsak. Értelmezésem szerint két összefüggő dolgot hoznak fel emellett az érv mellett.

            Az egyik szerint a telefonok által elsugárzott energia egyszerűen nem elég nagy ahhoz, hogy a sejtekben lévő molekulák kötéseit felszakítsák. Vannak olyan elektromágneses sugárzások (pl.: röntgensugárzás, UV sugárzás vagy gammasugárzás), melyek elég energiával rendelkeznek ahhoz, hogy a kulcsfontosságú molekulák (pl.: DNS) kötéseit tönkretegyék és ezáltal olyan mutációkhoz vezessenek, melyek rákot okozhatnak. Ezek mind ismert és jól leírt mechanizmusok, ezért mondják, hogy ne napozzunk sokat nyáron és ezért igyekeznek a röntgenképek készítése során a kórházban minimális ideig kitenni a testünket a röntgensugárzásnak. A rádióhullámok, melyekkel a mobiltelefonunk dolgozik, egyszerűen képtelenek erre. Számokkal is alátámasztva a dolgot, az előbb említett három rákkeltő sugárzás energiája 480 kJ/mol fölött van. A zöld színű fény fotonjainak energiája 240 kJ/mol körüli, amely ahhoz elég, hogy bizonyos molekulákat „meghajlítson” a retinánkban, ami a látás láncreakciójának egy része. A mobiltelefonok által létrehozott elektromágneses sugárzás energiája körülbelül 0,001 kJ/mol, ami az UV sugárzás energiájának 480000-ad része. Szemléletes grafikont találunk erről itt.

            A másik állítás szerint pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mi történik, amikor a mobiltelefonok által keltett mikrohullámú sugárzás az emberi szövetbe jut. A sugárzás energiája átalakul a testünkben lévő molekulák mozgási energiájává. Ezek a molekulák alapból végeznek egyfajta rezgő- és forgómozgást, és „lökdösik” a szomszédságukban lévő társaikat. A mikrohullámú sugárzás egy kis többletrezgést és lökdösést visz a rendszerbe, amely gyorsan szétterjed a közelben lévő molekulákra, majd eljut a hajszálerekhez és ezáltal a bennük keringő vérhez, amely testhőmérsékletű. Végső soron tehát minden mikrohullámú sugárzásból származó többletenergia eljut a vérhez és ezáltal az szétterjed a testben. Ehhez elméletileg egy kis hőmérsékletnövekedés is társul, ez azonban olyan csekély mértékű, hogy nem érzékelhető. A mobiltelefonok által elsugárzott maximális teljesítmény 1 W, emiatt ha ez rákot okoz, akkor az ennél lényegesen nagyobb teljesítménnyel járó, természetes folyamatok miatt is aggódnunk kellene. Ha valaki például fél óráig kocog, akkor azzal körülbelül 1100 wattot termel. Ez az energia szintén szétterjed a testünkben, beleértve az agyunkat is; az eredmény egy kis izzadás lesz, de a testhőmérsékletünk nem változik számottevően. Senki sem aggódik amiatt, hogy egy kis testmozgás rákot okoz.

            A szerzők ezekből a tényekből levonják azt a következtetést, mely szerint lehetetlen, hogy a mobiltelefonjaink károsítsák az agyunkat, eltekintve attól a kivételtől ha valakit fejbe verünk velük. Egy érdekes megjegyzést még hozzá is tesz Dr. Leikind később: amikor telefonálunk, akkor a kezünkön és a fejünkön lévő bőr sokkal közelebb van a sugárzás forrásához, mint az agyunk. Ráadásul a bőrsejtjeink jóval gyakrabban osztódnak, mint az agyunkban lévő glia- vagy neuronsejtek. Mégse aggódik senki a bőrrák kockázata miatt mobiltelefonoknál.

Mielőtt rátérnénk az ellenérvek tárgyalására, röviden ismertetnék két reakciót a fenti cikkekre. Az egyik Dr. Harriet Hall reakciója, aki szerint azért korai kijelenteni, hogy a mobiltelefonok nem okozhatnak rákot, ugyanakkor nagyon valószínűtlennek tartja az ellenkezőjét. Még ha ki is derül a jövőben, hogy valami módon rákkeltő a mobiltelefonok használata, a jelenleg rendelkezésünkre álló bizonyítékok szerint ez nem lesz egy nagyon jelentős hatás. A vezetés közbeni olyan balesetek, melyek kapcsolatba hozhatók mobiltelefonokkal, sokkal nagyobb veszélyt hordoznak. Egy másik véleményező, Dr. David Gorski szerint igaza van a cikknek abban, hogy nagyon valószínűtlennek tünteti fel azt, hogy a mobiltelefonjaink rákot okozhatnak, ugyanakkor kicsit messzire menő dolog lehetetlennek nyilvánítani az összefüggést. Mindkét véleményező rendszeres szerző ezen az igen informatív blogon, ahol további olvasmányokat is találunk a témával kapcsolatban. (Itt, itt, itt és itt.) 

Nézzünk akkor most pár, a kommentekben felmerülő ellenérveket!

A szerzőket minden bizonnyal pénzelik a mobiltársaságok, ezért állítanak ilyeneket.

            Furcsa, hogy ezzel kezdjük, hiszen ez a legnevetségesebb. Jól ismert ad- hominem-ről van ugyanis szó, nem a mondandót támadjuk, hanem a személyeket. Egyrészt a képzeletbeli pénzelő emberkék is ki vannak téve ugyanannak az elektromágneses sugárzásnak, mint mindenki más, másrészt ha tényleg így van, akkor hibás valahol a szerzők mondanivalója. Erre a hibára kellene inkább rámutatni.

Aggodalmak a melegedéssel kapcsolatban.

            A mobiltelefonok maximálisan 1 W teljesítmény sugároznak ki, de ahhoz, hogy ez létrejöjjön több teljesítményt kell felvegyenek a működtető akkumulátorból. Ez a többlet teljesítmény hővé alakul a telefonban lévő áramkörökben és maga a készülék picit felhevülhet. Ez a minimális plusz hő nem okoz rákot, a hőmérsékletemelkedés, amit ez a testünkben okoz annyira kicsi, hogy gyakorlatilag észrevehetetlen.

A szerzők nem megnevezett és igazolt előfeltevésekkel dolgoznak.

            Az egyetlen előfeltevés, amely a kérdéshez kapcsolódik és amellyel a szerzők élnek az az, hogy a fizika törvényei ugyanúgy érvényesek a biológiai rendszerekre, mint ahogy minden másra.

A cikk figyelmen kívül hagyja a létező „elektromágneses hiperérzékenység” nevű betegséget.

            Ilyen betegség egész egyszerűen nem létezik. Minden kettős vak teszt arra utal, hogy azok, akik azt állítják, hogy ebben a betegségben szenvednek nem tudnak különbséget tenni egy adó és nem adó bázisállomás vagy mobiltelefon között, leszámítva természetesen a „megszokott” emberi érzékeket, mint például látás vagy hallás.     

            A többi ellenérv és a rájuk adott válasz megtalálható itt. Összefoglalásként kiemelném a szerintem legfontosabb tanulságokat.

  1. Jelenleg nincs semmilyen bizonyítékunk arra, hogy a mobiltelefonálás agydaganatokat okozhat.
  2. Ha később ki is derül, hogy a mobiltelefonok használata és az agyi daganatok kialakulása között van összefüggés, akkor ez a hatás minden bizonnyal minimális. Ezt a jelenleg rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján szinte biztosan ki lehet jelenteni.
  3. Ha valaki mégis aggódik, akkor bármikor vehet a telefonjához headset-et, igen olcsón.
komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr702544123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.