Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Gondolatok a homeopátiáról és a 10:23 kampányról

2011. február 20. 22:28 - Zsolesz14

A 10:23 kampány

Február 5-én, szombaton, Magyarországon is felfigyelhettünk egy világméretű mozgalomra, mely 10:23 névre hallgat. Szkeptikus beállítottságú emberek "adagolták túl" magukat világszerte valamilyen homeopatikus szerrel, ezáltal demonstrálva a "nincs benne semmi" alcímét a mozgalomnak. Nem célom bármilyen elemzést vagy ismertetőt adni a mozgalomról (ezt egy nagyon jó cikkben megtaláljuk itt), továbbá nem célom kielemezni és ismertetni a homeopátia elvét sem (erről itt), inkább az igen gyakran előforduló ellenvetéseket mutatnám be.

Érdekes dolgok az ellenérvek. Legfőképpen akkor válik furcsává a dolog, amikor az ember ugyanazokat a dolgokat hallja vissza, amikre már rég reagált. A fent említett cikk elején már le van szögezve például az, hogy ez nem egy tudományos kísérlet volt, ehhez képest több komment háborodik fel azon, hogy ez nem is tudományos kísérlet. Nehéz dolguk van az ilyen gyakori esetekben a szkeptikusoknak. Nagyon gyakran fordul elő, hogy egy új ember ugyanazokat az érveket szajkózza, amiket már sokszor megcáfoltak. Újra leírni sokadjára a tipikus válaszokat kissé fárasztó tud lenni. A "szkeptikus szakirodalomban" ennek a jelenségnek neve is van: PRATT (Point refuted a thousand times). Ilyenekre mutatok ebben a bejegyzésben példákat.

Anekdoták

Kezdjük a legtipikusabbal természetesen: az anekdotákkal. A felháborodott kommentező meg fogja állapítani, hogy rajta/ismerősén/családtagján bizony segített a homeopátia, tehát annak hatnia kell. Extrémebb esetben még azt is hozzáteszi az illető, hogy a hagyományos orvosok már rég lemondtak róla, gyógyíthatatlannak titulálták. Hiába van kismillió helyen elmagyarázva, hogy az anekdoták soha sem lehetnek komoly bizonyító erejűek. Ahogy azt már leírtam, az anekdoták alkalmasak arra, hogy új kutatási irányokat jelöljenek ki, de nem maguk a történetek fognak bizonyítékként szolgálni, hanem az őket követő, komolyabb tudományos kutatások. Több okból nem számítanak bizonyítéknak az anekdoták a tudományos világban: 

  • Az anekdotákból általában nem tudhatjuk meg, hogy ténylegesen mi okozta a beteg gyógyulását. Gyakran arról számolnak be, hogy "hivatalos" kezelést is kaptak, amely úgyszintén közrejátszhatott. Az "utána, tehát miatta" logikai hiba is rontja az anekdoták bizonyító erejét.
  • Nem tudhatjuk, hogy a gyógyulásban mekkora szerepe volt a placebo hatásnak.
  • Nem tudhatjuk, hogy mi történt volna a beteggel, ha nem vesz be semmilyen gyógyszert. Nagyon sok betegségből önerőből is ki tudunk gyógyulni.
  • Egyetlen vagy akár több ilyen egyedi esetből nem lehet általános következtetéseket levonni. Az a kijelentés, hogy rajtam segített, tehát hatékony, egy indokolatlan általánosítás, amit például egy statisztika órán nem javaslok senkinek, hacsak nem akar az illető azonnal megbukni.

Klinikai tesztek

A klinikai tesztek azért szükségesek, hogy ezeket a hatások minimálisra csökkentsük. Hogyan is zajlanak az ilyenek? Vegyünk sok betegek és soroljuk őket véletlenszerűen három csoportba. A véletlenszerű besorolás nagyon fontos, ezáltal tudjuk csökkenteni annak az esélyét, hogy az egyik csoportba a súlyos, míg egy másik csoportba a kevésbé súlyos betegek legyenek többségben. Ettől lesz egy teszt randomizált. A csoportok közül az első kapja meg a tesztelendő gyógyszert, a második kapjon valamilyen kontrollt (ez lehet sima placebo tabletta, vagy az adott betegségre az eddig alkalmazott gyógyszer), a harmadik csoport pedig ne kapjon semmit. Ezáltal lesz kontrollcsoportos a teszt. Fontos továbbá, hogy sem a kezelőorvos sem pedig a beteg ne tudja, hogy melyik csoportban van, ezáltal csökkentve az eredmény esetleges torzulásait, illetve a különböző elfogultságokat. Ezáltal lesz a teszt kettős vak. A vizsgálat és a gyógyulások regisztrálásával a következő kiértékelések lehetségesek:

  • Mindhárom csoport betegei azonos mértékben gyógyultak. Ekkor megállapíthatjuk, hogy felesleges a kezelés, a betegek mindenféle gyógyszer nélkül meggyógyulnak.
  • Az első két csoport betegei azonos mértékben, míg a harmadik csoport betegei kevésbé gyógyultak. Ha a második csoportban kontrollként az eddig alkalmazott gyógyszer használtuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az új gyógyszer legalább annyira hatékony, mint a régi. Ha viszont kontrollként sima placebo tablettát használtunk, akkor azt mondhatjuk, hogy az új gyógyszernek csak placebo hatása van.
  • Ha az első csoport betegei gyógyultak a legjobban, akkor megállapíthatjuk, hogy az új kezelés jobb, mint a régi, vagy azt, hogy van a placebón túlmutató hatása is.

Két dolgot azonban meg kell még említeni. Egyrészt az itt bemutatott randomizált, kontrollcsoportos, kettős vak tesztek sem tökéletesek, de jobbat még találtak ki. Ezért önmagukban (kivéve ha nagyon sok emberen végezték) nem bizonyító erejűek. Több ilyen tesztet kell végezni és az azok összesítéséből készült, a következőkben bemutatásra kerülő, úgynevezett metaanalíziseket kell vizsgálni. Azt is lehet érezni, hogy ezeket a teszteket el lehet úgy is végezni, hogy a három követelmény közül egyet vagy többet nem teljesítünk. Például nem alkalmazunk kontrollcsoportot. Ez azonban lényegesen lerontja az adott vizsgálat értékét, bizonyító erejét. Homeopátiával kapcsolatban nagyon sok klinikai vizsgálatot lehet találni a világhálón, de ezekben érdemes kerülni az ilyen "hiányos" teszteket, mert félrevezetőek lehetnek.

Metaanalízisek

(Megj.: Ez a cikkrészlet erősen támaszkodik a következő könyvre: „Edward Ernst és Simon Singh – Trükk vagy Terápia?” )

Mint azt már említettem a klinikai tesztek önmagukban nem biztos, hogy teljes képet adnak egy adott témában, ezért van szükség a metaanalízisekre. Ezek során a meglévő vizsgálatok eredményét összesítik. Tegyük fel, hogy egy adott gyógymóddal kapcsolatban a következő 3 vizsgálat eredményre áll a rendelkezésünkre:

  1. Résztvevők száma: 20. Ebből meggyógyult: 15.
  2. Résztvevők száma: 100. Ebből meggyógyult: 15.
  3. Résztvevők száma: 500. Ebből meggyógyult: 20.

Láthatjuk, hogy ha csak az első vizsgálatot vennénk figyelembe és a többivel nem foglalkoznánk, akkor becsapnánk magunkat és tévesen arra a következtetésre jutnánk, hogy ez a gyógymód hatékony. Az első alapján ugyanis azt mondhatjuk, hogy a betegek 75%-a meggyógyult, ami igen szép szám. Ha viszont mindhárom vizsgálatot beszámítjuk, akkor ez a szám 8%-ra módosul, ami egyáltalán nem meggyőző.

Fontos szempont továbbá, hogy a matematika törvényei miatt ha elég sok tesztet végzünk, akkor ezek között nagy valószínűséggel lesz olyan, ami az adott gyógymód hatásosságát fogja kimutatni, függetlenül az adott gyógymódtól. Ezért is lényeges, hogy minél több vizsgálatot végezzünk, mert ezáltal kapunk egyre objektívebb eredményt.

Egy másik szempont egy metaanalízisnél a beszámított tesztek minősége. Tegyük fel, hogy ismét az előbb bemutatott három vizsgálat áll rendelkezésünkre, de most tudjuk az elsőről, hogy, ellentétben a másik kettővel, az egy rossz minőségű teszt volt (például nem volt kontrollcsoport, vagy nem volt kettős vak a kísérlet stb.). Hiba lenne ekkor a metaanalízis során úgymond egy kalap alá venni az összeset. Vagy azt csináljuk, hogy az elsőt kisebb súllyal vesszük figyelembe, vagy egyáltalán nem vesszük figyelembe. Az utóbbi a javasolt, hiszen nem egyértelmű, hogy milyen csökkentett súllyal vegyük figyelembe az elsőt, mennyivel rosszabb a minősége számszerűen. Ezért elmondható, hogy egy komoly metaanalízisbe csakis jó minőségű tesztek kerülhetnek bele, ezáltal kapjuk a legreálisabb eredményt.

A sok száraz definíció után nézzük, hogy milyen homeopátiával kapcsolatos metaanalízisek léteznek! Az elsőt minden bizonnyal imádják hangoztatni a homeopátia hívei, hiszen 1997-ben látta meg a napvilágot a Lancet nevű szaklapban (amely a világ egyik legjobb, leginkább tisztelt orvosi lapja), Klaus Linde készítette, és azt találta, hogy bizony a homeopátia hatása túlmutat a placebón. Nos hát akkor be lehet mindent fejezni, haza lehet menni, a homeopátia hatékony és kész! Vagy mégsem?

Nem véletlenül tárgyaltam ki az előbb, hogy egy olyan metaanalízisbe, amelytől reális képet várunk, csak jó minőségű tesztek kerülhetnek. Linde elemzésébe ugyanis nagyon sok rossz minőségű vizsgálat került bele. De mégis mennyire sok és mennyire rosszak? Erre úgy kaphatunk választ, ha megvizsgáljuk például Alejandro Jadad és munkatársai módszerét. Ők 1996-ban kidolgoztak egy minőség-ellenőrzési rendszert, mely segítségével minősíteni lehet a teszteket. Ez egy egyszerű pontozást jelent 0-tól 5-ig, ahol a 0 jelenti a nagyon rossz, míg az 5 a nagyon jó minőségű tesztet. Linde analízisében 89 kísérlet volt, amelyből 68 csak 3 pontot, vagy az alatti értéket ért el. Azt is meg lehetett figyelni, hogy ha csak a magas színvonalú vizsgálatok eredményét nézzük, akkor bizony sokkal rosszabbul szerepel a homeopátia. Ezért történt az, hogy Linde és munkatársai 1999-ben újabb cikket jelentettek meg, melyben elismerték, hogy a 97-es metaanalízisük túlértékelte a homeopátiás kezelések hatását.

A leggyakrabban felhozott metaanalízis azonban 2005-ben jelent meg, ugyancsak a Lancet-ben és Aijing Shang nevéhez fűződik, aki könyörtelenül megkövetelte a minőséget. Nem túl meglepő módon azt találta, hogy a homeopátia hatása nem mutat túl a placebón. Ráadásul Shang készített egy úgynevezett másodlagos metaanalízist is, melyben ugyanazon betegségek esetén vizsgálta egy sor új, bevettnek mondható gyógyszer hatását is. Ezekre a gyógyszerekre is ugyanazokat a szigorú követelményeket alkalmazta. A másodlagos elemzés eredménye pedig ezen gyógyszerek hatásosságát igazolta. Bizony ez a vizsgálat nagyon szépen mutatja a különbséget orvoslás és álorvoslás között.

Egyéb ellenvetések

A homeopátia nem materiális módon hat, ezért nem vizsgálható tudományosan.

Teljesen mindegy, hogy a homeopátia hívői szerint a szer valami nem materialista módon, vagy a víz memóriája által, vagy a víz rezgései által hat. Az előbb bemutatott klinikai tesztek kizárólag arra koncentrálnak, hogy hat-e egyáltalán. Ezt hívják bizonyítékon alapuló orvoslásnak. Könnyedén belátható, hogy ha van valami csodaszerünk, ami valami nem ismert módon hat, akkor az át fog menni a teszteken és a végén sikeres eredményt könyvelhetünk majd el. A bizonyítékon alapuló orvoslást nem feltétlenül érdekli a hatásmechanizmus (emiatt sok kritikát is kap), csak egy dolog érdekli: működik-e a dolog vagy nem?

Tök mindegy, hogy placebo vagy nem! A lényeg, hogy meggyógyultam!

Ezzel az érvvel is számtalanszor találkozhatunk, lényege az, hogy a beteget baromira nem érdekli, hogy most placebótól, vagy a kapott gyógyszer specifikus ("igazi") hatásától gyógyult meg, a fontos az, hogy meggyógyult. Ez az érv azért aljas egy kicsit, mert titokban elismeri, hogy a homeopátia pusztán placebo. Nagyon sokan ezt nem hajlandóak elismerni, pedig pontosan ez az, amit a tudomány jelenleg állít. Ha ezt valaki elismeri, akkor mondhatni a dolog nagy része túl van tárgyalva és a szkeptikus mozgalmak sikert értek el. Innentől ugyanis egy teljesen más típusú vita veheti kezdetét, nevezetesen az, hogy etikus-e placebóval gyógyítani a betegeket. Ez már nem tudományos kérdés, érveket és ellenérveket fel lehet sorolni mindkét oldalon, nem fogom ebben a bejegyzésben ezt kitárgyalni, mert messzire vezetne és nem ide tartozik. Hogy ha röviden vitaindításnak fel kellene sorolnom párat, akkor elsősorban arra hivatkoznék, hogy hazudni kell a betegnek, valamint arra, hogy nem egyértelmű, hogy mit használjunk placebónak. Miért pont homeopátiát, miért nem valami más kamu gyógymódot (úgyis van azokból bőven..)?

A homeopátia nem árthat senkinek, akkor miért ne használhatná próbaként bárki?

Erre az érvre találunk reakciót a 10:23 hivatalos honlapján, ennek elolvasását javaslom mindenkinek. Azért került bele a felsorolásomba, mert nagyon gyakori. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem volt és nem is lesz senkinek célja betiltani az egész homeopátiát. De az embereket tájékoztatni kell, mielőtt valami orvosságra költenek, még akkor is, ha ez a plusz információ az, hogy "nincs benne semmi".

Talán előbb ki kellene próbálni és aztán szidni!

Rengetegen háborodnak fel azon, hogy mégis hogy merészelik a szkeptikusok szidni a homeopátiát mikor nem is ismerik, nem is próbálták, nem is tudnak róla semmit. Az a baj ezzel, hogy szinte nem is nevezhető érvnek, csak egy személyes támadásnak. A legrosszabb persze az, hogy mint személyes támadás sem állja meg a helyét, hiszen a legtöbb szkeptikus nagyon is tisztában van a homeopátia alapelveivel, pontosan ezért tudják ilyen jól kritizálni azokat. Az eddig elvégzett és általam már bemutatott metaanalíziseket, amelyek a leginkább mérvadóak, viszont a homeopátia hívei nagyon gyakran nem ismerik, nem is tudnak róla, hogy vannak ilyenek. Akinek nem inge, az természetesen ne vegye magára. Másrészt ezeknek az ellenvetéseknek az a nagyon furcsa sugallata van, hogy valaminek a hatékonyságáról úgy lehet meggyőződni, hogy kipróbáljuk és nem pedig úgy, hogy megnézzük mik a létező vizsgálatok. Pedig ez pont fordítva igaz. Ha ezzel valaki még mindig nem ért egyet, akkor az nagyon jó hír nekem, hiszen van egy trágyából készített házi kotyvalékom, amely nagyon sok betegséget meggyógyít tapasztalatom szerint. Tessék rendelni tőlem és kipróbálni, mert csak úgy lehet meggyőződni arról, hogy nem hazudok. 50000 forint lesz egy adag.

A homeopátia működik növényeken és állatokon és ez pedig biztosan nem lehet a placebo hatás miatt!

Bizony ezzel az érvvel könnyedén meg lehet győzni azokat, akik nem tájékozottak eléggé ebben a témában. Rengeteg állatorvos gyógyít ugyanis saját állítása szerint homeopatikus szerrel állatokat és állítja, hogy bizony meggyógyulnak. De az állatoknál nincs placebo hatás, tehát akkor egészen biztos, hogy a homeopátia segített rajtuk, ami így már biztos, hogy nem csak placebo hatáson alapszik. Tényleg ilyen egyszerű lenne a helyzet?

A helyzet azért egyszerű, mert a homeopátia hívei már nagyon régóta jönnek ezzel az érvvel és már nagyon régóta ugyanazt a cáfolatot kapják rá. Bizony ez is a bekezdésben említett PRATT kategóriába tartozik.

Röviden megemlítem, hogy léteznek olyan kísérletek, melyek során homeopatikus szerek hatását vizsgálták növényeken és van olyan, amely pozitív eredménnyel zárult. Ezeket azonban nem sikerült azóta sem reprodukálni! (Lásd itt.) Figyeljük meg, hogy a linken fel van sorolva egy teszt, ami a hatás mellett szól és 5 másik, amelyik nem. Ez kitűnő példa a metaanalízisek szükségességére, amivel már az azokat tárgyaló bekezdésben foglalkoztam.

Az, hogy ténylegesen "működik-e" a homeopátia állatoknál és, hogy ez mennyire milyen hatásnak tulajdonítható szintén megérne egy egész bejegyzést, ezért ezzel kapcsolatban csak a lényeget foglalnám itt össze. A lényeg pedig az, hogy az az állítás, hogy a homeopátia működik az állatokon nem tudományos bizonyítékon alapszik, hanem maguk azok az állatorvosok terjesztik, akik használnak homeopátiát a kezeléseik során. Egyszóval anekdoták. Ezzel pedig ismét visszajutottunk az első ellenérvhez, ebben az esetben is az ott leírtak érvényesek.

Ezzel szemben sok tudományos vizsgálat létezik, amely kimutatta, hogy a jó emberi kapcsolat mérhető hatással van az állatokra. Például a simogatás vagy kényeztetés lejjebb viszi a lovak és kutyák pulzusát, megnyugtatja őket. Akit nem győztem meg, annak javaslom ezt és ezt a cikket, mindkettő igen részletes, sok példával.

Egy másik probléma ezzel az érvvel az, hogy teljesen félreértelmezi a klinikai vizsgálatok értelmét. Azt sugallja ugyanis, hogy arról, hogy valamilyen orvosságnak van-e placebón túlmutató hatása úgy tudunk meggyőződni, hogy azt odaadjuk állatoknak vagy kisbabáknak és nézzük, hogy gyógyulnak-e. Ez tévedés. Úgy lehet meggyőződni róla, hogy a betegeket két csoportba osztjuk, az egyik csoport megkapja az igazi gyógyszert a másik csoport pedig placebót kap, a végén pedig összehasonlítjuk a gyógyulási arányokat.

Csak azért mondják, mert a gyógyszer lobbi pénzeli őket!

Hát igen, ha nem megy valami észérvekkel, akkor kénytelenek az emberek személyes támadásokhoz folyamodni. A világon nincs olyan foglalkozás, hogy hivatalos "szkeptikus". A világ szkeptikus szervezeteinek tagjai hobbiból csinálják azt, amit csinálnak. Egyeseket ugyanis zavar, hogy a mai világban ennyire elterjedtek a tudománytalan, áltudományos zagyvaságok, melyekkel sok pénzt lehet tudatlan és mit sem sejtő emberekről legombolni. Tényleg ennyire hihetetlen, hogy valaki a szabadidejében szeretné a racionális gondolkodást terjeszteni és a tudományt népszerűsíteni?.

De másik oldalról is meg lehet közelíteni ezt a kérdést. Ha tényleg a gyógyszer lobbi pénzeli a szkeptikusokat, akkor nem mondanak igazat a homeopátiával kapcsolatban, vagyis az érvelésüknek hibásnak kell lennie. Erre a hibára kellene rámutatni. Ja, hogy a kritikusok képtelenek ilyen hibákra rámutatni és csak azért folyamodnak ilyen személyes támadásokba, mert képtelenek a lényegi mondanivalóba belekötni? Hát ÉN kérek elnézést!

A hivatalos gyógyszerek is legalább ilyen rosszak, mert csomó káros anyag van bennük és súlyos mellékhatásaik vannak.

Ismerősnek kellene lennie a receptnek. Ha már tényleg nem tudunk belekötni valamibe használjuk a kiváló "te is!" érvelést. Ez az érvelés persze maximum az óvodában lehet hatékony, komolyabb vitákban kerülendő a használata.

Témánál maradva viszont manapság divat lett a gyógyszeripar fikázása. Mindenki imád rámutatni különböző visszaélésekre, meg mindenféle csúnya dologra, amiket ez az iparág művelt és művel. Csak abba kellene belegondolni, hogy ezek sajnos minden iparágban jelen vannak. Pechünkre ilyen az emberi természet ha pénzről van szó. Semmiképpen nem a szkeptikus mozgalmak feladata az ilyenek felszámolása. Hogyan terjedt el ez a trend ennyire? Véleményem szerint legalábbis részben igen egyszerű a helyzet. A kamu gyógymódok terjesztői és kitalálói ugyanis valami módon meg kell győzzék az embereket, hogy az ő termékeiket válasszák. Erre pedig egy remek módszer a gyógyszeripar szidása és különböző visszaélések túlzott hangoztatása.

Megérte egy ilyen kampányban részt venni?

Talán a legfontosabb kérdés, hogy volt-e értelme ennek az egésznek. Ez nem komoly tudományos kísérlet, nem fogja megváltani a világot, akkor mi értelme volt? Bevallom őszintén ezen cikk kommentjeinek olvasása közben igen erősen úgy gondoltam, hogy nem volt értelme. Aztán tudomást szereztem arról, hogy van olyan közeli ismerősöm, akinek a homeopátiába vetet, amúgy eddig igen erős, hite jelentősen megrendült a mozgalom hatására. Pontosan ez volt a mozgalom célja, hogy az olyanokban, akik meggyőzhetőek, nem totálisan elfogultak egy kis kételkedést ébresszen. Ne feledjük, hogy világméretű mozgalomról van szó és jelenleg úgy vélem ha akár 5 ember elgondolkozott ezen az egészen, akkor megérte. Nyilván vannak fanatikusok, akik semmilyen körülmények közt sem ismernék el, hogy tévedhetnek és ők bizony fel fognak háborodni a kommentekben rendszeresen. De őket nem is lehet és nem is célja senkinek meggyőzni.

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr432675757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.