Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

A rákgyógyszer összeesküvés 2.

2011. március 22. 09:12 - Zsolesz14

Egy összeesküvés-elméleteket terjesztő blog egyik bejegyzése miatt írtam pár hónapja egy cikket a rákgyógyszer összeesküvéssel kapcsolatban. Természetesen továbbra is népszerű maradt ez az elmélet. Szerencsére azonban megjelent két kiváló cikk az SBM blogon ezzel kapcsolatban, amelyekben általam nem hangoztatott érveket is olvashatunk. Ezek bemutatásával fogok foglalkozni ebben a bejegyzésben. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy egy igazi konteós nem fogja ezt a két remek cikket elolvasni.

Miről is szól ez az agyament elmélet? Hát arról, hogy már régóta feltalálták a ráknak az univerzális gyógyszerét, de senki sem akarja, hogy egy ilyen a piacra kerüljön. A kutatóorvosok és intézményeik rengeteg támogatást kapnak, senki sem akar azoktól megszabadulni. A Big Pharma/gyógyszermaffia/akármi rengeteg pénzt keres a kemoterápián, a sugárkezeléses gépeken és így tovább, ha megjelenik egy univerzális rákgyógyszer, akkor szegény gyógyszergyárak csődbe mennének. Azt pedig nyilván nem akarják. Látszólag ezek bölcs gondolatoknak tűnhetnek, de több okból is tévesek.

A legnagyobb csapást az egészre az jelenti, amit már az előző bejegyzésben hangoztattam, nevezetesen, hogy a rák annyira komplikált és összetett betegség, hogy olyan gyógyszer, ami az elejétől a végéig, minden típust meggyógyítana nem valószínű, hogy létezik. Aki nem hiszi, annak ajánlom ezt vagy ezt az igen komoly hangvételű cikket.

Azok, akik komolyan terjesztik ezt az elméletet általában valami áltudományos csodaterápiára, vagy csodaszerre fognak hivatkozni, amelyről azt állítják, hogy működik vagy működött. Ebből jó párról volt szó az előző bejegyzésben, van azonban egy, amelyik nagyon gyakran előjön: Royal Raymond Rife. Egy kommentelő például a következőt írja:

RAYMOND RIFE DR. egyik jelentősége az, hogy MEGTALÁLTA azokat a rezonáns FREKVENCIÁKAT, amelyek az adott biotikumok SEJTFALÁT képesek volt ÁTLUKASZTANI, így azok kifolytak a mikrocelluláris sejtközökbe és tönkrementek.

A mikroszkópja pedig nagyon elmés és ötletes, szomorú hogy ma sem használják (legalábbis nincs róla hivatalos tájékoztatás).

Rife tulajdonképpen Albert Abrams munkáit utánozta, mondhatni egy utódja volt. Az eszközei működésének az elméleti háttere igen zavaros. (Ezt láthatjuk az idézett részből is.) Máshonnan azt tudhatjuk meg, hogy rádióhullámokat használ a sejtek rezgésének a módosítására. Ezek az elméletek mind teljesen értelmetlenek. Remek összefoglalót találhatunk erről itt. Ebből idéznék:

One of Abrams’s many imitators was Royal Raymond Rife (1888-1971), an American who claimed that cancer was caused by bacteria. During the 1920s, he claimed to have developed a powerful microscope that could detect living microbes by the color of auras emitted by their vibratory rates. His Rife Frequency Generator allegedly generates radio waves with precisely the same frequency, causing the offending bacteria to shatter in the same manner as a crystal glass breaks in response to the voice of an opera singer. The American Cancer Society has pointed out that although sound waves can produce vibrations that break glass, radio waves at the power level emitted a Rife generator do not have sufficient energy to destroy bacteria.

Röviden összefoglalva tehát az, amit az idézett kommentelő állított nem valós. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Rife azt állította, hogy minden ráktípust egyetlen baktérium okoz. Jó hír lenne ez a dohányosoknak, akik innentől kezdve nyugodtan cigarettázhatnának. Ebből az irányból viszont már több szempontból kiveséztem a kérdést az előző bejegyzésben, ezért most vizsgáljuk meg a dolgot egy másik nézőpontból!

Tudjuk most már, hogy nagyon összetett betegségek halmazával állunk szemben, ennek megfelelően a rák természetét, kialakulását és okát a világon nagyon sok helyen kutatják. Sok ilyen kutatócsoport között együttműködés van, amely akár több országra is kiterjedhet. Ezek a kutatócsoportok rendszeresen publikálják az eredményeiket, előrehaladásaikat, amelyek nemcsak a tudományos közösségek, de bárki számára hozzáférhetőek. Tegyük fel, hogy az egyik kutatócsoport már nagyon közel volt egy sikeres rákgyógyszer kifejlesztéséhez és sikerült is nekik. Ekkor tudjuk, hogy a többi kutatócsoport is körülbelül ilyen közel járna ahhoz. Semmit sem lehetne tenni az ellen, hogy a többiek is előbb-utóbb megtegyék azt a bizonyos utolsó lépést.  

Egy másik gyakori érv szerint egy adott gyógyszergyártással foglalkozó cég titkolná a saját csodaszerét annak felfedezése után, hogy megmaradjanak a bevételei az eddigi terápiás kezelésekből. Ez az érv nem csak az előző bekezdésekben leírtak miatt hibás, hanem más okból kifolyólag is. Eleve annak a bizonyítása, hogy egy adott ráktípusra egy gyógyszer hatékony rengeteg pénzbe kerül, nagyon sok klinikai vizsgálatot, tesztet kell ilyenkor végezni. Annak az igazolása, hogy az összes ráktípusra hatékony még többe kerülne. Egy gyógyszergyár mégis miért költene ilyen sok pénzt a gyógyszere hatékonyságának igazolására, ha nem is állna szándékukban aztán a piacra dobni? Aztán kérdés, hogy hol végeznék el ezt a rengeteg tesztet? Hogyan végeznének embereken ilyen vizsgálatokat, anélkül, hogy elmondanák, hogy mit csinálnak?

Amikor a konteós azt állítja, hogy "titkolják a rákgyógyszer létét", nem határozza meg, hogy pontosan kik is azok, akik titkolják. Általában egy nagy monolit szervezetként képzelik el a gyógyszeripart vagy az orvostudományt, ez a kép azonban nagyon távol áll az igazságtól. Jelenleg az "orvostudomány" a következőkből áll: egyetemek, professzionális szervezetek, tudományos folyóiratok, kutatók, támogatók stb. Az elmélet miszerint ők mind egy összeesküvés részei, amely az emberiség talán legnagyszerűbb orvosságának a létét titkolja több mint paranoid és abszurd. 

Azzal sincsenek ezen elmélet hívei tisztában, hogy hogyan is működik az orvostudomány vagy az orvosi kutatások. Folyamatos fejlődés van ugyanis, az új technológiák a régieket elavulttá teszik. Csak a TBC gyógyítására rengeteg speciális kórház volt régebben, melyekre az antibiotikumok megjelenése után már nem volt szükség. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy azok azóta is üresen állnak, csak más célt szolgálnak.

Egy esetleges rákgyógyszer feltalálása nem lenne olyan bomlasztó az orvosi intézményekre nézve, mint azt a konteósok gondolják. Több évbe, esetleg évtizedbe telne az új gyógyszer vizsgálata az összes ráktípusra, azoknak az összes fokozatára és azoknak az összes stádiumára. Mi alapján tételeznénk fel, hogy ha egy ráktípusra működik, akkor minden ráktípusra működik? És mi lenne azokkal az emberekkel, akik érzékenyek vagy allergiásak az új gyógyszerre? Ne feledjük, hogy egy olyan orvosság létezésének esélye, amely tényleg 100%-osan működik nagyon csekély. A rák kutatásában bármilyen áttörés valószínűleg nagyon sok új információhoz juttatna minket magával a betegséggel kapcsolatban, ami teljesen új irányba elmenő kutatóprogramokat születését eredményezné.

Egy rákgyógyszer feltalálása után a kutatók egyszerűen más irányokba mennének el, akárcsak a kutatási támogatások. Egyes tudósok más betegségek elleni küzdelemben használhatnák szakértelmüket. Ugyanúgy alkalmazkodna ehhez is az orvostudomány, mint az eddigi nagyszerű felfedezésekhez.

A konteósok figyelmen kívül szokták hagyni azt a hatalmas ösztönző erőt, ami a kutatókban van egy ilyen gyógyszer megtalálására. Azokra a tudósokra, akik részei lennének a gyógyszert felfedező kutatócsoportnak, hatalmas hírnév, vagyon várna, nem is beszélve a Nobel díjról. Kétségtelen, hogy nevük örökre bekerülne az orvostudomány történelmébe. A szervezet, mely előjönne egy ilyen orvossággal hihetetlenül meggazdagodna, még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy nem adhatja el többet az eddig alkalmazott terápiákat. Ráadásul az adott szervezet neve alatt minden bizonnyal szerepelne a "Mi találtuk fel a rák gyógyszerét!" szöveg valamilyen formában, ami igen nagy elismerést jelentene.

A legerősebb ellenérvnek azonban még mindig az egészben lévő emberi faktort tartom, melyet már kifejtettem az előző bejegyzésben. Azoknak is vannak családjaik és szeretteik, akik titkolják a gyógyszer létét és elkerülhetetlen, hogy előbb utóbb rákot kapjanak. Mi lesz akkor? Kizárt, hogy egy ilyen orvosság létezése ne tudódna ki.

Összefoglalás

A rákgyógyszer összeesküvés ma már olyan, mint egy városi legenda, ami nem akar eltűnni a köztudatból. Megpróbálom felsorolni, hogy szerintem miért.

  1. Egész egyszerűen jó érzés valami titkosról tudni, amiről úgy gondoljuk, hogy mások nem tudnak. Az elméletben való hit valahogyan azt az érzést nyújthatja, hogy "de engem nem tudnak átverni, félrevezetni". Pedig bárki tud guglizni és bárki meg tudná találni ezt az elméletet. Más kérdés, hogy nyilván nem mindenki hiszi el. Ez persze szinte minden összeesküvés elméletre igaz.
  2. Az elmélet népszerűségének oka továbbá egyrészt a ráknak, mint betegségnek, másrészt a tudományos kutatásoknak és szervezeteknek a totális nem ismerete és félreértése. Ez azonban igen részletesen ki lett fejtve. Bármennyire is hihetetlen, de az orvostudományi szervezetek és a gyógyszeripar is ugyanolyan emberekből áll, mint mi; ugyanúgy hibákkal, érzelmekkel és családokkal.
  3. Az utóbbi pár bejegyzésben már ezerszer kifejtettem, hogy mennyire utálja mindenki a gyógyszeripart, emiatt nyilván szimpatikus lesz ez az elmélet, jól megfelelhet elvárásainknak.

Felhasznált és ajánlott irodalom

The Hidden Cancer Cure
Why haven't we cured cancer yet?
The complexity of cancer:A science-based view
Support cancer research now!

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr662761384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu