Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

A homeopátia forradalma.. vagy mégsem?

2011. április 05. 21:18 - Zsolesz14

Nemrég jelent meg egy cikk az általam már hivatalosan is áltudományosnak és megbízhatatlannak nyilvánított oldalon a natúrszigeten a következő címmel: "Klinikai bizonyítékok: igenis vannak!". A cikk egy Dana Ullman nevű úriember könyvére (A Homeopátia Forradalma) hivatkozik, amelyben elvileg rengeteg klinikai bizonyíték van leírva, amely mind a homeopátia hatásosságát támasztja alá.

Ne már! Ismét egy homeopátiás bejegyzés? Nem volt elég az előző kettő? Miért írok ennyit a homeopátiáról? Hát igazából azért, mert Dana Ullman érvei olyan röhejesen nevetségesek, hogy tulajdonképpen sértőek. Komolyan azt hiszi, hogy az emberek totál hülyék és beveszik a mondandóját? A célom a bejegyzéssel az lesz, hogy mindenki elfogadja és bátran alkalmazza a szkeptikus irodalomban megtalálható Dull-Man törvényt, mely körülbelül a következőt állítja:

Egy olyan vitában, amely az orvostudományról, vagy általában a tudományokról szól, ha az egyik fél Dana Ullman személyesen, akkor az illető azonnal elvesztette a vitát. Jutalma pedig az, hogy ki lesz röhögve... nagyon.

Vajon miért van az, hogy egyre több oldalon érvénybe lépett ez a törvény? Derítsük ki!

Klinikai bizonyítékok: igenis vannak! És? Akkor mi van?

Kérdés, hogy vajon meg kell-e lepődni azon, hogy ha valaki azt állítja, hogy igenis vannak komoly klinikai tesztek, amik a homeopátia hatásosságát igazolják? A válasz erre egy egyértelmű nem. Amikor a szkeptikusok azt állítják, hogy "a homeopátia hatásosságát nem igazolják a klinikai tesztek" vagy "a homeopátia megbukik a komoly klinikai vizsgálatokon", akkor azt nem úgy kell érteni, hogy soha az életben nem volt még egy olyan klinikai vizsgálat, ami a homeopátia mellett szólt. Valahogy úgy kell érteni, hogy "meggyőző bizonyítékok nincsenek". Ha egy gyógymódot elég sokáig vizsgálunk, akkor kétségtelen, hogy a sok vizsgálat között lesz pár olyan, amely jobb eredményt fog mutatni, mint a többi, függetlenül magától a gyógymódtól. Kissé pongyolán ugyan, de nevezhető ez a nagy számok törvényének. (Tudom, ebbe nagyon bele lehetne kötni, de nézzék ezt most el nekem a matematikusok!) A fontos dolog viszont az, hogy ez lehetőséget nyújt egy, az alternatív gyógyászatban igen gyakran alkalmazott érvelési technika művelésének. Ez pedig a kimazsolázás.

Kimazsolázás

Angolul "cherry picking"-nek nevezik, ezt az amúgy érvelési hibának számító technikát. Dana Ullman nagyon hatékonyan alkalmazza ezt. Miről is van szó? Ezt egy egyszerű példán keresztül igyekszem bemutatni.

Tegyük fel, hogy megpróbálom ellenőrizni, hogy a számológépemben lévő véletlen szám generátor jól működik-e! Ezt például úgy tudom megtenni, hogy beállítom, hogy generáljon véletlenszerűen mondjuk egy 100 számból álló 0 és 1 számjegyekből álló sorozatot. Mondjuk érjünk rá nagyon és csináljuk meg ezt 100-szor! Ekkor lesz száz darab véletlenszerű 0 1 sorozatunk. Ha jól működik a számológépen, akkor összességében fele-fele arányban kellene, hogy szerepeljenek a nullák és az egyesek ebben a sok sorozatban. Tegyük fel, hogy ezt meg is csináltam és ténylegesen azt tapasztaltam, hogy kb. fele fele arányban vannak. Tehát jó a számológép, ezt akár írásban is adhatnám. Viszont mi van akkor, ha én valamilyen okból rühellem ezt a számológépet és azt akarom, hogy írásban tudjam adni, hogy rossz? A 100 darab sorozatban minden bizonnyal lesznek olyanok, amelyekben többségben lesznek az egyesek és olyanok is, amelyekben a nullák. Ha elég sokáig nyomogatom a gépet, akkor előbb utóbb elő fog fordulni olyan sorozat, amiben például 90-nél is több egyes van. Lehet, hogy több is előfordul. Ekkor megtehetem azt, hogy csak ezeket a sorozatokat veszem figyelembe és a többit eldobom, mintha meg se történtek volna. Ekkor a minősítő írásomban azt fogom írni, hogy hát itt van több példa arra, hogy nem jól működik a számológép. Mit csináltam? Előre eldöntöttem, hogy mit szeretnék kihozni a mérési eredményeimből és a tényleges méréseim közül kimazsoláztam azokat, amik az én álláspontomat támasztották alá. Ez az egy fajta szelektív gondolkodás természetesen hibás.

Dana Ullman pontosan ezt csinálja. Ugyanúgy, ahogy lesznek sok egyest tartalmazó sorozatok az előző példában, ugyanúgy lesznek olyan klinikai vizsgálatok, amik pozitívabb eredménnyel zárulnak, mint a többiek. Miért ne lehetne azokat kimazsolázni és csak őket hangoztatni, hirdetni, a többiről meg hallgatni? Természetesen akkor járunk el helyesen, ha az összes mérési eredményt figyelembe vesszük és azok összesítésével hozunk döntést. Ezért (is) nem szabad sosem csak pár, vagy egy vizsgálat alapján dönteni. Nem véletlenül van elterjedve az a mondás, hogy "Egy mérés nem mérés.".

Természetesen ez a módszer igen gyakori az áltudományok világában, de nézzünk pár példát az elemzett cikkből. Íme:

Egy független, orvosokból és kutatókból álló csoport értékelte az 1995 októberét megelőzően készült homeopátiás klinikai kutatásokat (Linde et al., 1997). 186 tanulmányt vizsgáltak, amelyek közül 89 felelt meg a metaanalízisükben előzetesen felállított szempontoknak. Igazolták, hogy a homeopátiás kezelésben részesült betegek a placebót szedő kontrollcsoport tagjainál átlagosan 2,45-szor gyakrabban tapasztaltak kedvező klinikai hatást.

Hát igen, aki olvasta az első homeopátiáról szóló bejegyzésemet, annak ismerős a Linde név. Ott részletesen kifejtettem mi volt a baj ezzel a metaanalízissel (rossz minőségű vizsgálatok bevétele az összesítésben). Sőt azt is megemlítettem, hogy ha a jobb minőségű teszteket vesszük figyelembe, akkor jelentősen romlik a homeopátia gyógyhatása. Vajon a cikk miért nem említi, hogy 1999-ben Linde és társai új tanulmányt adtak ki? Vagy esetleg miért nem említi a Shang-féle vizsgálatot? Másik példa:

Három, egymástól függetlenül dolgozó kutatócsoport vizsgálta az egyik homeopátiás szernek (Oscillococcinum, Anas barbariae 200 CK) az influenzaszerű tüneteket enyhítő hatását (Ferley et al., 1989; Casanova és Gerard, 1992; Papp et al., 1998). Mindhárom vizsgálatra jellemző, hogy nagyszámú beteggel végezték (487, 300 és 372), sokcentrumú, placebo kontrollált, kettős vak módon tervezett (a három közül kettő randomizált kísérlet) volt. Mindhárom vizsgálat statisztikailag szignifikáns eredményt mutatott fel az influenza homeopátiás kezelésében.

A másik homeopátiáról szóló bejegyzésemben ezt a témakört is megvizsgáltam. Az ottani doktornő ugyanis teljesen hasonlóan érvelt. Láthattuk, hogy az Oscillococcinum koránt sem szerepel olyan jól a Cochrane-féle metaanalízisben, mint azt többen beállítják.

Természetesen nem tudom Ullman összes állítását megvizsgálni, de szerencsére ezt már többen megtették. Aki úgy gondolja, hogy én is csak kimazsoláztam pár hibát Ullman cikkéből, annak a felhasznált irodalom tanulmányozását ajánlom.

De Darwin is a homeopátiától gyógyult meg!

Igen meggyőzőek tudnak lenni az ilyen kijelentések. Ha már Darwin is ezt használta, akkor mégis kik vagyunk mi, hogy kételkedni merészelünk a homeopátiában? Na jó talán a kreacionisták megutálták ezáltal a homeopátiát, de akkor is! Újabb cikk jelent meg a natúrszigeten "Világhírű zenészeknek is segített" címmel, melyben ismét Ullman könyvéből idéztek.

Nem fogom ezt a kérdéskört hosszasan elemezni, nyilvánvaló, hogy egy sima közvélekedésre és elvárható tiszteletre való hivatkozásról van szó. Attól még, mert valamit 200 éve az egész világon rengetegen használnak, vagy Beethoven-től Cher-ig minden zenész használt még nem lesz hatékony.

Ami érdekes viszont, hogy többen utánajártak Ullman egyes állításainak és azt találták, hogy azok nem feltétlenül állják meg a helyüket. Darwin-ról például kiderült, hogy nevetségesnek tartotta a homeopátiát. Ullman szerint ez életének legfontosabb könyve, akkor hogy nem volt képes ezeknek a történelmi dolgoknak rendesen utánajárni? Két szó: szelektív gondolkodás.

Hitler nem használt homeopátiát

Szeretném bemutatni a legröhejesebb érvelést az érvelések történetében! A homeopátia ugyanis azért jó, mert Hitler nem használta. Ez nem vicc! Ullman a könyvében híres emberekről, hősökről ír. Természetesen Hitlert nem tartja hősnek és ezt le is szögezi, viszont valami furcsa okból ellenállhatatlan vágyat érzett az iránt, hogy megmutassa, Hitler nem gyógyította magát homeopátiával. 

Az egyik fejezetben azonban Uullman maga írja le, hogy Hitler használta az ebvészmagot és a nadragulyát, amelyeket nagyon gyakran használnak a homeopátiában is. Erre az érvre Ullman azt mondja, hogy ez igaz ugyan, de Hitler nem a megfelelő hígításban használta ezeket, tehát azok nem minősülnek homeopatikus szernek. Igen ám, de amikor Darwinról ír, akkor hasonló hígításokat emleget és ott már a saját álláspontja mellett érvel vele. Szóval nem csak történelmi tényeknek mond ellent a szerző, hanem saját magának is.

Komolyan mondom ha a homeopátia mellett állnék, akkor sokkal jobban kiakasztana, hogy valaki, aki elvileg egyetért velem ilyen nevetségesen érvel. Egyértelmű, hogy Ullman úgy csűri csavarja a saját maga által felhozott bizonyítékokat, hogy azok azt igazolják, amit akar. Ha esetleg maradt volna egy kis tekintély bennünk Ullman felé, akkor megemlítem, hogy az egyik forrása a holokauszttagadó David Irving.

Egyebek

Valahogy általános igazságnak tűnik, hogy a rendkívüli dolgokat állítók nagyon sok figyelmet kapnak. Aki rendszeres olvasója különböző fórumoknak az ezt nagyon jól tudja. Ullman állításairól annyi elemző cikk született, hogy szinte már egy örökkévalóság is kevés lenne az összes megismeréséhez. Csak nézzünk rá az ajánlott irodalomra a bejegyzésem végén! Megpróbálok mégis párat bemutatni.

Itt Ullman a már szinte megszokott "a tudomány tévedett már, tehát most is téved" érvvel jön. Azt gondolja, hogy az orvostudomány azért rossz, mert mindig új és új gyógyszerek, elméletek jönnek, amelyek megmutatják, hogy a régiek mennyire hatástalanok, károsak és rosszak voltak. Szerinte az a tény, hogy nincs olyan konvencionális gyógyszer, amely nagyon sok ideig fennmaradt, pont ezt igazolja.

Ez nem csak a tudomány működésének nem értésére, de tájékozatlanságra is utal. Több olyan gyógyszer van, ami már évtizedek óta elismert és hatékony (egyszerű példa: Aspirin). Azt is elfelejti, hogy az új gyógymódok, terápiák, gyógyszerek gyakran azért váltják fel a régebbieket, mert olcsóbbak, hatékonyabbak, kevesebb a mellékhatásuk van és a többi. Nyilván megvannak az orvostudománynak a maga hibái, emberek művelik azt, akik nem tökéletesek, de ez nem jogosít fel minket, hogy ilyeneket állítsunk. De gondoljunk bele, hogy mennyivel jobbak a mai gyógymódok, mint mondjuk amik 1911-ben voltak. És mennyivel jobbak voltak az 1911-esek, mint az 1811-esek. És mennyit fejlődött a homeopátia 200 év alatt? Mindenki válaszolja meg magának ezt a kérdést. Bővebben pedig erről a témakörről itt és itt lehet olvasni.

Ullman gyakran irritál boldogít különböző fórumokat és blogbejegyzéseket is. Persze a komoly kérdésekre való válaszolás valahogy mindig elmarad. Sok példa van, könnyű ezeket megtalálni.

Nem csak Ullman, hanem világszerte szinte az összes homeopata érvelt úgy az elmúlt hónapokban, hogy a Nobel-díjas tudós Luc Montagnier kiáll a homeopátia mellett. Erről is  kiderül, hogy távol áll az igazságtól. És akkor még nem is beszéltünk magáról a cikkről, amellyel amúgy is komoly problémák vannak.

Összefoglalás féleség

Nem igazán akarom ezt már tovább ragozni. Véleményem szerint egyértelmű, hogy aki komoly forrásként hivatkozik Ullman műveire az teljesen elveszti a tekintélyét. Tette ezt az a magyar oldal, ahol reklámozták a könyvét. Mellesleg a könyvének az alcíme a következő: "Vajon miért választják a neves személyiségek a homeopátiát?". Erre a kérdésre nem kapunk választ. Az elejétől kezdve úgy veszi a szerző, hogy erre az a válasz, hogy azért, mert a homeopátia egy hatékony gyógymód. Pont ezt kellett volna igazolni. Így viszont Ullman nem ismeri fel és nem is reagál a problémákra, amik előjönnek, amikor valaki egy csomó anekdotát sorol fel bizonyítékként. Az előszót író Dr. Peter Fisher is elismeri, hogy ezen anekdoták felsorolása nem számíthat tudományos érvnek.

Felhasznált és nem ajánlott irodalom

Dana Ullman honlapja
A homeopátia forradalma című könyv honlapja
Natúrsziget cikk - Klinikai bizonyítékok: igenis vannak!
Natúrsziget cikk - Világhírű zenészeknek is segített

Felhasznált és ajánlott irodalom

Steven Novella - Science vs. Homeopathic Pseudoscience
Steven Novella - Homeopathy Apologetics from Dana Ullman
Steven Novella - Responding to Dana Ullman
David Gorski - Homeopathy in the ICU?
David Gorski - Fun with homeopaths and meta-analyses of homeopathy trials
Harriet Hall - The Montagnier "Homeopathy" Study
Kimball Atwood - The Dull-Man Law
Kimball Atwood - Homeopathy and Evidence-Based Medicine: Back to the Future Part I
Kimball Atwood - Homeopathy and Evidence-Based Medicine: Back to the Future Part II
Kimball Atwood - Homeopathy and Evidence-Based Medicine: Back to the Future Part III
Andy Lewis - A Footnote to Darwin and Homeopathy
Andy Lewis - Charles Darwin and Homeopathy
Andy Lewis - The Homeopathic Revolution by Dana Ullman: A Review
RationalWiki Cikk Dana Ullman-ról
The Return of Dana Ullman, homeopathic apologist (Scienceblogs cikk)
The Return of Dana Ullman, homeopathic apologist 2010 edition (Scienceblogs cikk)
Homeopath Dana Ullman is an idiot (in my humble opinion) (Scienceblogs cikk)
További cikkek kedvencünkről a scienceblogs-on

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr762803073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.