Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

"A Titok" és a vonzás törvénye

2011. május 09. 10:05 - Zsolesz14

Ma végre megtudjuk, hogy hogyan kaphatjuk meg azokat a dolgokat, amikre mindig is vágytunk. Rhonda Byrne "A Titok" című könyve és az ebből készült film szerint bárki megkaphatja könnyedén amit szeretne és csak egy kis pozitív gondolkodásra van szükség. A 2006-ban íródott könyv 2008-ban 26. volt az amazon internetes könyvesbolt eladási listáján, jobban teljesítve, mint bármelyik Harry Potter könyv. Nagyon sokan imádják és Oprah Winfrey promóciójának köszönhetően a könyvből készült DVD-t is 2 millióan vették az első évben. Csak van valami benne, ha ilyen sikeres, ugye?

És mi a titok? Hát a titok titka az, hogy a titok valójában nem is titkos. Komolyabbra fordítva a szót a titok az tulajdonképpen a vonzás törvénye. Hangsúlyozom, ez egy egyszerű New Age kitaláció semmi több, bármennyire is állítják a kvantumfizikából egyáltalán nem következik a vonzás törvénye, ezt később látni fogjuk. A vonzás törvénye pedig a könyv szerint azt állítja, hogy érzéseink, gondolataink mágneses energiahullámként terjednek a testünkben és a környezetünkben akár nagyon messzire. Ezek a rezgések kölcsönhatnak az univerzum rezgéseivel, ami által az utóbbiak a miénkkel azonos energiaszintre állnak be. Ebből logikusan következik (?!), hogy ha az érzéseink, gondolataink negatívak, akkor azokat negatív események fogják követni az életünkben, de a pozitív gondolatok legalább pozitív élményeket vonzanak. A hasonló hasonlót vonz. Ráadásul mindig, mindenkivel, minden körülmények között működik. Nincs olyan, hogy baleset, vagy véletlen egybeesés, mindenért Te vagy a felelős. Ha nyomor van körülötted annak is Te vagy az oka a mérgező, negatív gondolataiddal. A jó hír viszont az, hogy ha megfelelően módosítod a gondolataidat és emiatt az érzéseidet is, akkor elérheted, hogy az univerzum pozitívan jelezzen vissza a környezetedben és ezáltal bármi, amit kívánsz teljesülhet! Csak kérned és hinned kell és bármit megkaphatsz! 

Ez kitűnő hír azoknak, akik azt hitték eddig, hogy például az öregedés csak egy lehetőség. Tulajdonképpen a könyvnek és a filmnek a lényegi mondanivalója ennyi. A többi csak körítés, mint például: "Ezért jó, ha ismerjük azt a tudományosan bizonyított tényt, miszerint a pozitív gondolatok sok százszor erősebbek, mint a negatívak.". Töménytelen mennyiségű rendkívüli állítás, amit rendkívüli bizonyítékokkal kellene alátámasztani.

Hol is kezdjem..?

 

Nem nagyon tudom, hogy hol kezdjem. A legjobb talán az lesz, ha megvizsgáljuk a filmben bemutatott "bizonyítékokat". Ne feledjük, hogy azt állítják, hogy a vonzás törvénye mindig működik, hogy nincsenek kivételek. A film elején egy embert látunk, aki aggódik, hogy el fog késni a munkahelyéről és ezért egy forgalmi dugóba keveredett. Egy másik emberke lelakatolja a biciklijét, feltételezhetően azért, mert fél, hogy ellopják. Később visszatérve azt láthatjuk, hogy tényleg ellopták.

Ezen példák abszurditása a Napnál is világosabb kell legyen. Amiatt az egy ember miatt alakult ki a dugó? Ha ő nem aggódik, akkor ez nem történik meg? És mi a helyzet a többi emberrel, azok is mind aggódtak? Egyetlen pozitív gondolkodású ember sem volt közöttük? És mi van a biciklis emberünkkel? Ha egy másik, nem aggódó ember, lakat nélkül leteszi a saját biciklijét a lakatos mellé, akkor egy tolvaj vajon melyiket fogja elvinni? Az aggódós, negatív gondolatokkal teli, vagy a bármikor elvihető, pozitív gondolkodású biciklit?

Homályos elméletek

"A Titok" eléggé homályos gondolkodást igényel és ezt pedig könnyedén be lehet mutatni. Az egész tulajdonképpen két teljesen különböző rendszert ajánl a céljaink elérésére, a kettő közötti határvonalat azonban nagyon homályossá teszi; aztán azt a rendszert adja el, amelyik működik, mégpedig annak a hátán, amelyik nem.

Egyrészt azt mondják, hogy ahhoz, hogy megkapjuk, amit szeretnénk, ahhoz kérnünk, hinnünk kell, majd befogadnunk. A DVD-n szereplő példában egy kisfiú egy biciklit szeretne, hisz benne, hogy megkapja, majd meg is kapja. Másrészt azt is elmondják, hogy nem elég pusztán kérni, hinni és befogadni. Vagyis a kisfiú újságkihordást vállal, ezáltal pénzt keres és spórol, majd ebből meg tudja venni magának a biciklit. Ez lesz az az eset, amelyről a legtöbben úgy gondoljuk, hogy működik: az illetőnek van egy ötlete, aminek megfelelően cselekszik, majd eléri a kívánt eredményt. Ez a második rendszer teljesen feleslegessé teszi az elsőt (kérj, higgy, fogadj be). 

Jack Canfield vallomása a DVD-n egy kitűnő példa arra, hogy az első rendszernek (kérés, hit, befogadás) tulajdonítunk egy sikert, mikor az valójában a másodiknak (ötlet, cselekedet, eredmény) köszönhető. Jack azt állítja, hogy nagyon erősen gondolt arra, hogy 100000 dollárt fog keresni. Azt is elmondja, hogy ekkor fogalma sem volt, hogy hogyan fogja ezt véghezvinni, egyszerűen csak erősen hitt abban, hogy sikerülni fog. Négy hétig nem történt semmi. Aztán zuhanyzás közben eszébe jutott, hogy írt egy könyvet nemrég és ha kiadná, akkor elérheti céljait. Ki is adta és láss csodát, kicsivel kevesebb mint 100000 dollárt keresett vele. 

Illetőnk természetesen a vonzás törvényének tulajdonítja sikerét, szerinte a pozitív gondolatai vonzották magához a pénzt. Nem lehetséges, hogy inkább annak köszönheti a dolgot, hogy megírta a könyvét, majd kiadta? Ahogy általában az írók csinálják...? Az utána, tehát miatta érvelési hiba igen erősen jelen van. "A Titok"-ban hívő azt mondja erre, hogy "Azért történt, mert erősen gondoltam rá, hittem benne.", ehelyett azonban a nyilvánvaló magyarázat az, hogy "Azért történt, mert megdolgoztam érte.". 

Aztán láthatunk például olyat, hogy egy emberke éppen azt vizualizálja, hogy kap egy kocsit, és aztán mit ad isten, kap egy kocsit. De ha ilyen egyszerű, akkor miért nincs mindenkinek drága kocsija? A filmben erre is választ kapunk: nem mindenki akarja ugyanazt. Egy indiai kígyóbűvölőt, majd egy kínai nőt látunk egy csónakban baromfik között. Nyilvánvalóan ők nem szeretnének kocsit. Aztán egy igen kiakasztó idézettel találjuk szembe magunkat:

Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy az emberiség összbevételének mintegy 96 százaléka a népesség 1 százalékának zsebében landol? Ugye nem hiszed, hogy ez csupán véletlen? E mögött tudatosság rejlik. Ők azok, akik ismerik A Titkot, amelyet most megosztunk veled.

Tehát az okos emberek azok, akiknek pénzük meg kocsijuk van. Remélhetőleg ebből nem az következik, hogy az indiai férfiak és kínai nők hülyék. Úgy látszik a szokásos magyarázatok (például: nyersanyagok hiánya, elnyomás, nemek közötti egyenlőtlenség stb.) arra vonatkozóan, hogy miért létezik társadalmi egyenlőtlenség mind hülyeségek. A szociális tényezők nem számítanak. Az emberek maguk teremtik meg a saját valóságukat a gondolataikkal meg érzéseikkel.

Mágneses gondolatok

A gondolatok mágnesesek, és saját frekvenciájuk van. Amikor gondolkozol, jeleket küldesz az univerzumnak, amelyek mágnességük által magukhoz vonzanak minden hasonló, vagyis ugyanazon a frekvencián rezgő dolgot. Minden, amit kibocsátasz, illetve elküldesz, visszatér forrásához, vagyis Hozzád.

Így szól az idézet Dr. Joe Vitale "metafizikus, marketingszakértő és író" szájából. Gondolom kellően tudományosan hangzik, pedig egyáltalán nem az. Ezen a blogon már sokszor elhangzott, hogy a frekvencia az egy hullámnak a rezgésszámát fejezi ki, egy tulajdonságot. Sok helyen utalnak arra, hogy a mágneses tér az, ami rezeg. De azt könnyedén lehetne mérni és ezáltal igazolni ezt az egészet. Ezt azonban még senki sem tette meg. Az egész könyvre jellemző, hogy bizarrabbnál bizarrabb tudományos állításokat tesz, mindezt nulla igazolással. Mégis miért kéne bárki is higgyen nekik? Legalább annyit elárulhatnának, hogy körülbelül mekkora az érzéseink frekvenciája, milyen nagyságrendű?

Ami nem hiányozhat: kvantumfizika

Őszintén szólva teljesen várható volt, hogy előbb-utóbb behozzák az egészbe a kvantumfizikát és azzal próbálják igazolni elméletüket. Ez a módszer manapság nagyon trendi. Ha bármilyen abszurd, hihetetlen, misztikus vagy nevetséges dolgot akarunk igazolni egyszerűen csak említsük meg a kvantumfizikát! Arról mindenki tudja, hogy valami fura dolog, meg azt is, hogy nehéz és emiatt egyből hinni fognak nekünk.

A dolog ilyen szempontból teljesen egy kategória a "Mi a csudát tudunk a világról?" című filmmel. Az abban a filmben szereplő Fred Alan Wolf és John Hagelin egyáltalán nem meglepő módon ebben a filmben is felszólal. Az ehhez tartozó bejegyzésben már kifejtettem, hogy sem a kvantumfizika, sem pedig annak koppenhágai értelmezése nem állítja, hogy a világ így működne. Találtam viszont egy szerintem igen szemléletes analógiát az egészre.

A filmben és a könyvben is több tekintély elmondja nekünk, hogy bizony a kvantumfizika azt állítja, hogy az elménkkel teremtjük meg a valóságot. Első körben azonban nyilvánvalónak tűnik, hogy az univerzum igenis létezhet érző elmék nélkül is. A Föld életének első 13 milliárd évében nagyon is ez volt a helyzet.

A másik dolog: vajon egy megfigyelő tényleg úgy alakítja a valóságot, ahogy azt olyan gyakran állítják? Az igaz, hogy részecskeszinten egy fizikus nagyon nehezen tudja megmérni és feljegyezni a részecskéket, illetve a közöttük lévő kölcsönhatást anélkül, hogy beleavatkozna a mérési eredménybe. De (és ez a fontos!) ez azért lenne, mert a fizikus elméje befolyásolja a kísérletet? Azért van ez, mert a tudósunk érzékeli a kísérletet és az érzékelés során megváltoztatta a mérési eredményeket? Nem, a válasz sokkal földhözragadtabb. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot arról van szó, hogy a fizikusunknak például fel kell kapcsolnia a villanyt, hogy lássa az eredményeket. Eközben azonban más részecskék, például fotonok, az útjába kerülnek és megzavarják a kísérletet. Így lesznek a mérési eredményei befolyásolva és nem pedig az elméje által.

Egyéb problémák

Nagyon sok orvos kritizálta ezt a mozgalmat, hiszen az azt sugallja, hogy felesleges orvosságokat bevenni. Ha elég erősen akarjuk, akkor eltűnnek a daganataink. És mi van amikor két hívő érdekei ütköznek? Amelyiknek erősebb gondolatai vannak az kapja meg, amit szeretne? Vagy egy South Park-ból jól ismert "elmeharc" fogja kezdetét venni? A könyvben azt állítják, hogy rengeteg híres történelmi személyiség azért lett híres, mert ismerte a Titkot. Ezeket mind alá kellene támasztani valamivel, de semmi ilyet nem kapunk. Mégis miért higgyünk el bármit is nekik?

A kritikusokat és mondandójukat tovább lehetne listázni akár az év végéig is, mint minden sikerkönyv esetében is. Nem beszéltem viszont a legnagyobb problémáról, amivel ez az egész mozgalom jár. 

A legfőbb kritika

 

Az előző "apróságok" azonban még mindig nem mutatják be a legfőbb kritikát, amit "A Titok" kapott. Az egész "elmélet" ügyesen van felépítve, nagyon meggyőzőek a karizmatikus beszédek, aki pedig nem nagyon tanult fizikát, az könnyedén elhiszi az egész áltudományos hátterét, a rengeteg hamis premisszáról és érvelési hibáról már nem is beszélve. Még ha a vonzás törvénye logikailag tökéletes és teljes mértékben tudományos lenne, akkor is komoly erkölcsi implikációi lennének. Érdekes módon a vonzás törvényében hívők ugyanazokkal a problémákkal találják magukat szemben, mint a karmában hívők, így ha a kettőt együtt vizsgáljuk érdekes eredményeket kapunk.

Mindkét törvény feladata, hogy megmagyarázza, hogy miért fordulnak elő velünk egyaránt jó és rossz dolgok és mindkettő ugyanarra a végkövetkeztetésre jut: az egész a mi hibánk! Egyik rendszerben sincsenek balesetek vagy véletlen egybeesések; mindig azt kapjuk, amit megérdemeltünk, vagy azt amit magunkhoz vonzottunk. Kétségtelen, hogy a vonzás törvénye sokkal szimpatikusabb, vonzóbb, mint a karmáé. Az utóbbi esetében ugyanis akár több ezer életen át várhatunk arra, hogy végre megkapjuk azt a jót, ami minket illet, míg az előbbinél nem kell ennyit várni: még ebben az életben megkaphatunk mindent. Ez kapóra jön a modern kor emberének. Ráadásul a karma jó és rossz cselekedetekről, vagyis kizárólag az erkölcsről szól, ezzel szemben a vonzás törvénye pozitív gondolati rezgésekről beszél. Az utóbbi tehát nem feltétlenül kell kapcsolatban legyen az erkölccsel.

Mi történik azonban ha beviszünk valami nagyon gonoszat a történetbe? Képzeljük el a következő szörnyű helyzetet: egy egészséges, fiatal lányt megkínoznak, megerőszakolnak és megölnek. A karmában hívő el kell ismerje (legyen ez bármennyire ellenszenves is erkölcsileg): a kislány azt kapta, amit megérdemelt. A hívőnk azt is el kell ismerje, hogy ami történt a kislánnyal, az tulajdonképpen jó neki, hiszen ezáltal nagyon sok rossz karmától szabadult meg és a következő életében nagyon boldog lesz. Hasonlóan a vonzás törvényének filozófiája, amely szintén azt mondja, hogy nincsenek véletlenek és, hogy azt kapjuk amit "kérünk", is el kell ismerje, hogy a kislány valamilyen szinten megérdemelte azt, ami neki jutott, ő vonzotta magához saját boldogtalan sorsát. Ezen nem segít az se, ha azt mondjuk, hogy mivel az illető fiatal, ezért nem jött még létre a "mágneses kapcsolata" a világmindenséggel, ez egy idősebb nővel is megtörténhet.

A helyzet még ennél is rosszabb lehet: mégis mit mondhat egy hívő egy olyan eseményről, mint például a Holokauszt? A karmában hívő ismételten el kell ismerje, hogy az a hatmillió áldozat egytől egyig megérdemelte, ami történt vele és tulajdonképpen "karmikus" igazságszolgáltatás történt. És mi van azokkal, akik azt hiszik, hogy a gondolatainkkal, érzéseinkkel pozitív vagy negatív eseményeket vonzunk magunkhoz? Íme egy kis feladat a vonzás törvényében hívőknek: képzeljék el, hogy mind a hatmillió áldozatnak a szemébe néznek és azt mondják nekik, hogy ez miattatok és a negatív gondolataitok miatt történt. Azt kapták, amit megérdemeltek, hiszen az amire gondolsz, amit érzel és az, ami manifesztálódik az mindig ugyanaz - nincsenek kivételek.

A Titokban hívők szerint nincsenek véletlen egybeesések, minden elvek és törvények szerint történik a világegyetemben. Ilyen szörnyűségek mellett hogyan lehetne ez igaz? A vonzás törvénye mégsem működik mindig? Miért nem? Mikor működik és mikor nem? Amikor valaki (James Arthur Ray) az Oprah showban a vonzás törvénye mellett érvel egy kisfiúval, aki nagyon szeretett volna egy biciklit és végül megkapta, akkor miért felejti el megemlíteni azokat a szerencsétleneket, akik sokkal rosszabbul jártak? A vonzás törvénye tényleg egy törvény, pont mint a gravitáció törvénye? Ez utóbbi mindig működik. Michael Beckwith (Titok DVD kommentár) szerint az egész úgy működik mint a gravitáció törvénye: ha leugrasz egy magas épületről le fogsz esni és megütöd magad (jobb esetben), függetlenül attól, hogy jó vagy rossz ember vagy. Vagyis ha a vonzás törvénye tényleg egy törvény, akkor az olyan szörnyűségek is magyarázhatóak kell legyenek vele, mint a Holokauszt. A vonzás törvényében hívő tehát abban a helyzetben van, hogy egyrészt gratulálnia kell annak a kisfiúnak, aki nagyon erősen akart egy biciklit és végül megkapta, másrészt pedig sok szerencsétlenül járt embernek viszont el kell magyarázza, hogy bizony a te negatív gondolataid vonzották ide a tsunamit, a földrengést, a terroristákat és a daganatot is.

De egy kis pozitív gondolkodás nem árthat!!!!

Már látom is magam előtt, ahogy a Titok rajongók felháborodva mondják, hogy pedig a pozitív gondolkodás hasznos lehet és a negatív hozzáállás pedig általában rontja a helyzetet. És igazuk is van ebben. Azok az emberek, akik pozitívan állnak a dolgokhoz általában boldogabbak és sikeresebbek, míg a negatívabb emberek általában boldogtalanabbak és a környezetük kedvét is le tudják húzni. Nyilván sokkal jobb az, ha valaki úgy áll egy feladathoz, hogy "Meg fogom csinálni!", minthogy "Úgyse sikerül". De "A Titok" és a vonzás törvénye nem ezt állítja.

Gyönyörű példa ez az ekvivokációra. Miután bemutatták, hogy a Titok eredeti állítása abszurd, illetőnk meghátrál és most már az eredeti állítás egy sokkal gyengébb változatát hangoztatja, amivel nem igazán lehet már vitatkozni. Ez azonban nem igazolja az eredeti állítást, a sok felhozott áltudományos zagyvaságról már nem is beszélve.

Az összes kritikus csöndbe maradna, ha csak ennyit állítana ez az egész mozgalom. De sokkal többet állít. Másrészt azt, hogy a pozitív gondolkodás hasznos mindenki tudja. Pusztán ennyiből nem lehet bestsellert írni. Meg kell spékelni egy kis kvantumfizikával meg ősi tudással és hasonlókkal és akkor már mindjárt más lesz.

Összefoglalás

 

Még van egy furcsa és nem túl vonzó mód, ahogyan ez az egész hat ránk. A "hibáztassuk az áldozatot" mentalitás nagyon mélyen mindenki számára vonzó. Amikor valakit becsapnak hajlamosak vagyunk a sajnálat mellett egy kis büszkeséggel is telitöltődni. Mélyen, legbelül büszkék vagyunk magunkra, hogy bezzeg mi nem hagytuk ezt magunkkal megtörténni, nekünk nincsenek olyan negatív gondolataink, mint annak a szerencsétlen áldozatnak. "A Titok" tehát működik! Ez egy nagyon gonosz és zavarba ejtő dolog, de valahol mindannyinkban benne van és pszichológiailag ez is hozzájárul "A Titok" sikeréhez.

Tudjuk továbbá, hogy ősi bölcsességre épül az egész, az pedig mindenki számára vonzó. Ezen kívül azt tanítja, hogy már eleve győztes vagy (nem úgy, mint azok, akik meghaltak Japánban).

A vonzás törvénye nem tűri meg maga mellett a szkepticizmust, abban nem lehet kételkedni. Ha valaki kételkedik benne, akkor már elindult a lejtőn a keletkező negatív gondolatok miatt. Fontos, hogy érezzük a fantázia és a valóság közötti határvonalat. Azok, akik megvették a könyvet, vagy megnézték a filmet nem boldogabbak vagy gazdagabbak általánosságban a többieknél, sőt szegényebbek a könyv vagy DVD árával és azzal az idővel, amit a tanulmányozásával töltöttek. Gondolkodjon csak mindenki pozitívan, de ne állítson olyan ökörségeket, hogy a gondolataink különböző fizikai tárgyakba vagy eseményekbe materializálódnak.

Ráadásként íme az egyik kedvenc bloggerem és "A Titok" DVD-n szereplő Joe Vitale beszélgetése, mely szerintem mindent elárul erről az egészről. Mindenki döntse el maga, hogy melyik fél a vicc kategória.

Második ráadásként pedig: rákerestem magyarul arra, hogy "A Titok kritika" kíváncsiságból és meglepő módon az első találatnak ez adódott. Ez bizony "A Titok" hivatalos honlapja. Itt egy rajongó rákeresett különböző kritikákra (már ez is ritka), aztán felsorolta azokat. Viszont nem reagált rájuk semmit, csak leírta, hogy márpedig a dolog működik. Aztán pedig ugyanazt az ekvivokációt alkalmazta, amit itt már kitárgyaltam. Szép.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Ingrid Hansen Smythe - The Secret behind The Secret
Skeptico - The Secret
Book Review of The Secret
Skeptoid - What's Wrong With The Secret
 

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr382889221

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hitetlenség ereje -a titok 2011.08.29. 14:43:35

 "Tanítottak valamit, éltünk egy kultúrában, mely szabályokat állított fel és idővel gondolkodásunk irányát befolyásolta. Nehéz ettől szabadulni. " A társadalmunk és a társadalmi szokásain belénk sulykolták, hogy a hitnek ereje van és a ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.