Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Az EU küzdelme a rádióhullámok ellen

2011. május 19. 09:00 - Zsolesz14

A héten kissé meglepődtem, mikor ezzel a cikkel találkoztam az indexen. Idézve a cikk elejéből:

Az Európa Tanács egyik bizottsága két, az emberi egészségre esetlegesen veszélyes technológiákról szóló tudományos vizsgálat eredményeit értékelve arra az elhatározásra jutott, hogy a felhozott bizonyítékok meggyőzőek, és a lehetséges károk miatt azonnal fel kell lépni a gyermekek védelméért.

Azt javasolják, hogy az összes vezetéknélküli technológiát (mobiltelefonok, WiFi stb.) tiltsuk ki az iskolákból, mert azoknak a használata rákot okozhat. Az egyik indoklásuk az egyfajta elővigyázatossági elv: mi van ha a jövőben kiderül, hogy ténylegesen rákot okoznak ezek a készülékek? Mondhatnánk, hogy régen a dohányfüstről vagy a röntgen sugárzásról is azt gondoltuk, hogy veszélytelen, aztán kiderült, hogy mégse. És ha a rádióhullámokkal is ez a helyzet? Jogos ez az aggodalom?

Sokak szerint nem. Nem véletlen, hogy világszerte rengeteg kritikát kapott ez a javaslat. Sok kritikus szerint igen jól meg lehet húzni a határvonalat a megfelelő elővigyázatosság és a felesleges pánikkeltés között.

Okozhatnak rákot a mobiltelefonjaink?

 

Ez egy igen bonyolult kérdés, melyre semmiképpen sem adható 100%-os bizonyosságú válasz. Ha mégis meg kellene válaszolni a kérdést röviden, akkor a következőt lehetne mondani: valószínűleg nem. Kezdjük ennek a kérdésnek a vizsgálatával és mindjárt kiderül, hogy miért is olyan nehéz ez.

Kétféleképpen lehet "nekiesni" ennek a kérdésnek és ennek megfelelően kétféle típusú tanulmányok születtek. Az első biológiai oldalról közelíti meg a dolgot és az elektromágneses sugárzás hatását vizsgálja az élő szövetre. Lehet például sejtekre vagy állatokra gyakorolt hatást elemezni. Ez a módszer elárulhatja, hogy fennáll-e egyáltalán a kockázat veszélye vagy, hogy ha ténylegesen van valamilyen hatásmechanizmus, akkor milyen következményekkel kell számolnunk. A probléma ezzel a módszerrel az, hogy nem tudjuk meg, hogy például a mobiltelefonok ténylegesen okoztak-e vagy okoznak-e rákot jelenleg is. Ezt a módszert érintette az a két cikk, amelyekről már írtam itt. Röviden összefoglalva a lényeget: pontosan tudjuk, hogy mi történik, amikor élő szövet elektromágneses sugárzásnak van kitéve és jelenleg nem ismert olyan hatásmechanizmus, amely során agydaganatok alakulhatnának ki. Igaz viszont az, hogy a kutatások mérhető biológiai hatást mutattak ki.

Na és mi a helyzet a másik típusú tanulmányokkal? Ezek kísérleti jellegűek és a mobiltelefon használat és rákbetegségek kialakulása közötti korrelációt próbálják kideríteni. Ezek sokkal követlenebbül állnak a kérdéshez, viszont komoly bonyolultságokkal és korlátokkal kell szembenézniük. Egy olyan dolgot, mint például a mobiltelefonálás nem lehet tökéletesen izolálni és nézni a hatását az agyi daganatokra például. Ez utóbbiak kialakulásának oka nagyon sok minden lehet. A legjobb kísérlet az lenne, ha embereket véletlenszerűen csoportokba osztva, az egyes csoportokat különböző intenzitású elektromágneses sugárzásnak tennénk ki. Egy ilyen kísérlet azonban erkölcsi okok miatt kivitelezhetetlen, ezért kénytelenek vagyunk egyszerű megfigyeléseket végezni. Megfigyeljük, hogy mi történt és mi történik. Olyan kérdéseket teszünk fel, mint például: a mobiltelefonálás gyakoribb használatával nőtt/nő a rákbetegek száma?  

És mit mondanak ezek a vizsgálatok? Azt mutatják, hogy a kockázat minimális, de nem nulla. Összességében semmi sem utal arra, hogy kapcsolat lenne az agyi daganatok kialakulásának veszélye és a mobiltelefonálás között. Két fontos dolgot azonban mindenképpen le kell szögezni.

Az egyik az az, hogy az ilyen típusú vizsgálatok nem bizonyíthatják, hogy nem létezik kockázat. Ahogy egyre több és több tanulmány születik úgy válik a kockázat egyre kisebbé és kisebbé (persze csak ha hasonló eredménnyel zárulnak ezek a vizsgálatok). Vajon mi az a pont, amikor már ki lehet jelenteni, hogy nincs kockázat? Nehéz ezt megmondani. De az biztos, hogy a dolog a tanulmányok számának növekedésével egyre biztosabb lesz.

A másik probléma pedig az, hogy mivel a mobiltelefonálás 1990 körül kezdett elterjedni, ezért csak körülbelül 20 évre visszamenőleg vannak információink. Vagyis jelenleg, 2011-ben csak annyit állíthatunk, hogy a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján azt mondhatjuk, hogy a mobiltelefonálás és az agyi daganatok kialakulása között nincs rövidtávú (15 éves) kapcsolat felnőtteknél. A gyerekekkel kapcsolatos bizonyítékok kevésbé tiszták, de ott sincs igazolt összefüggés a két dolog között. Részletesebb elemzést a rendelkezésre álló bizonyítékokról itt és itt találunk.

Összességében a pánikkeltést és a tiltást teljesen indokolatlannak érzem, viszont az is igaz, hogy több tanulmányra lenne szükség. Ezek természetesen folyamatban vannak.

Elektromágneses hiperérzékenység

 

Ami viszont kiakasztó és ami miatt a legtöbb kritikát kapta ez a jelentés az az, hogy egy nem létező betegségre az elektromágneses hiperérzékenységre támaszkodik. Egy Professor Belpomme nevű ember munkáira hivatkozik. Ilyenkor erősen felvetődik bennem a kérdés, hogy milyen "szakértők" állították össze ezt az egészet? A professzorunk munkái ugyanis nem lektorált szaklapokban jelentek meg és eredményei nem elfogadottak tudományosan.

Az állítása szerint egyes emberek érzékenyek a rádióhullámokra, még a leggyengébbekre is. Ez igen nagy probléma lenne, hiszen manapság gyakorlatilag rádióhullámokkal vagyunk "körülvéve". A gond ezzel a "betegséggel" azonban az, hogy a tünetei bizonytalanok és nem specifikusak és teljesen hasonlóak a stressz, a szorongás, a depresszió és a szomatoform zavar tüneteihez. Ez a tanulmány azt mutatta ki, hogy nincs olyan bizonyíték, amely a fenti betegségeket megkülönböztetné az elektromágneses hiperérzékenységtől.

A legnagyobb probléma ezzel a "betegséggel" ezen kívül még az, hogy több vizsgálat is kimutatta, hogy a magukat elektromágnesesen hiperérzékenynek állítók képtelenek az elektromágneses tér jelenlétét, illetve hiányát megkülönböztetni. A tüneteik az elvárásaikon alapulnak és nem az elektromágneses mező jelenlétén.

Összefoglalás

 

Ez az ajánlás teljesen elvesztette a komolyságát és tekintélyét, amikor Belpomme munkáira hivatkozott. Ezen felül nagyon könnyen kritizálhatóvá vált ezáltal. Egyáltalán nem hasonlít egy komoly tudományos munkára, ráadásul komoly rendelkezésünkre álló bizonyítékokat hagy figyelmen kívül. 

Felhasznált és ajánlott irodalom

Steven Novella - More EMF Hysteria
Steven Novella - Update on Cell Phones and Brain Cancer
Steven Novella - Do Cell Phones Cause Brain Cancer?
Bad Science at the Council of Europe

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr692915991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása