Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Kemoterápia és pánikkeltés

2011. szeptember 19. 10:34 - Zsolesz14

(Bevezető megjegyzés: A most következő bejegyzés semmiképpen nem helyettesíti a szakértőkkel való konzultációt. Ez egy cikk egy laikustól más laikusoknak. Legfőképpen olyanoknak, akik egy ismerőstől, egy körlevélből vagy egy weboldalról olyan dolgokról értesültek, melyek szerint a kemoterápia öl, több kárt okoz, mint hasznot vagy egyszerűen méreg.)

Pánikkeltés mesterfokon

Kemoterápia. Sokunkat még a hideg is kiráz egy kicsit, mikor meghalljuk ezt a szót. Azonnal korunk egyik legnagyobb betegségére, a rákra asszociálunk és az annak "bevett" gyógymódjára. Tudjuk, hogy a rák az valami olyasmi, hogy sejtjeink megállíthatatlan osztódásba kezdenek, a kemoterápiáról meg azt, hogy az olyan kémiai anyagok bevitele a szervezetbe, melyek ezt próbálják megállítani. Közben persze sok kárt is okoz bennünk. Vajon tényleg ilyen egyszerű a helyzet?

A KEMOTERÁPIA ÖL!!!!!!!!!
A KEMOTERÁPIA MÉREG!!!!!!
A KEMOTERÁPIA NEM IS MŰKÖDIK!!!

Hányszor láttunk ilyen jellegű kijelentéseket különböző internetes portálokon vagy körlevelekben? Akinek összeesküvés elméletekben jártas ismerőse van, az bizonyára már nem egyszer hallotta tőle, hogy a kemoterápia valójában csak arra jó, hogy a gyógyszeripar a segítségével meggazdagodjon belőlünk. Nekik nem érdekük, hogy meggyógyuljunk. Nyugodtan keressünk rá a világhálón a "chemotherapy kills more than it saves" vagy a "chemotherapy is poison" kifejezésekre és már válogathatunk is a különböző paranoid találatok között. A legtöbb találatot természetesen tudományellenes, orvostudomány ellenes és áltudományos oldalak fogják szolgáltatni. Ezek közül a legnépszerűbbek a NaturalNews.com és a Mercola.com. Ez a két oldal ezen a blogon már rég megkapta a jól megérdemelt helyét itt. Még "vicces" képregényeket is találhatunk. Érdemes megfigyelni, hogy a NaturalNews.com oldal főszerkesztője, Mike Adams, a rákszűréseket és a kemoterápiát egy halálos csalásnak nevezi, melynek célja a gyógyszeripar meggazdagítása. Ráadásul itt még egy olyan kijelentést is tesz, mely szerint soha senki sem gyógyult még meg kemoterápiától. Innen azért látszik, hogy ehhez hasonló oldalakat mennyire lehet komolyan venni. Ha egyszerűen meg akarunk egy ilyen kijelentést cáfolni, akkor meg kell említenünk például Lance Armstrong vagy akár James Randi nevét.

De végül is mondhatjuk, hogy a kuruzslóktól pont ilyen viselkedésre számíthatunk. Azok, akik valami hatástalan rákgyógyszert akarnak eladni kénytelenek valamilyen módszerrel a maguk oldalára állítani a potenciális vevőket. Ennek pedig az egyik legjobb módja a hagyományos orvoslásban bevett módszerek ostorozása. Nagy probléma azonban, hogy ez a viselkedés nem csak a kuruzslókra jellemző, hanem igen komoly végzettséggel és tekintéllyel rendelkező emberekre is. Szerencsére ezek az emberek nem tesznek olyan elképesztő állításokat, mint például Mike Adams. Példaként Reynold Spector cikkét lehet megemlíteni, amely az igen tekintélyes Skeptical Inquirer folyóiratban jelent meg. Kritikát róla itt és itt olvashatunk. Ő mindössze annyit állított, hogy az a kijelentés, miszerint a daganatok kezelésénél alkalmazott kemoterápia nagy orvostudományi előrelépés, egy egyszerű tévhit.

A pánikkeltők érvei

Azt könnyen beláthatjuk, hogy a kemoterápia nem egy univerzális rákgyógyszer. Vannak ráktípusok, melyek kezelésére nagyon is alkalmas, sőt ezek esetében életmentő is és sajnos vannak olyanok, melyek ellen nagyon nem hatékony. De erről egy későbbi fejezetben lesz szó, most nézzük, miként érvelnek a kuruzslók. Három olyan tanulmányt találni, amelyre a pánikkeltők rendszeresen hivatkoznak és biztos vagyok benne, hogy ezek közül legalább egyről mindenki hallott már. Haladjunk sorjában!

Az orvosok 75%-a elutasítja a kemoterápiát!

Sok helyen hivatkozás nélkül láthatjuk ezt a kijelentést, míg máshol egy konkrét tanulmányra utalnak. Íme egy külföldi és egy magyar példa. Kedvenc oldalunkon az AntalVali.hu-n is megtaláljuk ennek az érvnek egy formáját. Az érvelés pedig a következőképpen hangzik:

A McGill Rákközpont180y, tüdődaganatra specializálódott orvosát egy kérdőíves felmérésre, amellyel az alkalmazott terápiákkal szembeni bizalmat kívánták felmérni. Arra kérték őket, hogy képzeljék azt, hogy ők maguk a rákos betegek, és ebben az esetben a jelenlegi hat kezelés közül melyiket választanák. 79 orvos válaszolt, 64 azt mondta, hogy nem vetnék alá magukat olyan kezelésnek, amelyben cis-platinumot használnak – egyike a kemoterápiás gyógyszereknek – miközben a 79 orvosból 58 azt mondta, hogy minden terápiát elutasítanának, mert hatástalanok és a kemoterápiának magas a mérgező hatása. (Philip Day, “Cancer: Why we’re still dying to know the truth”, Credence Publications, 2000)

Meggyőző nem? Ha a szakértők elutasítják a kezelést, akkor az biztos nagyon rossz! Ahogy általában mindig, az ördög most is az részletekben bújik meg. A tanulmány, amire hivatkoznak itt olvasható. Mi az, ami azonnal fel kell tűnjön?

Első körben kiderül, hogy egy 1991-es tanulmányról van szó, mely 25 éves adatokkal dolgozott. Ez már önmagában intő jel kell legyen. Aztán kitudódik, hogy a kiemelt és gyakran hangoztatott adatok tulajdonképpen csak egy adott fajtájú kemoterápiára (Cisplatin) vonatkoztak, amelyet akkor egy adott típusú tüdőrákra használtak. 25 éve ez egy relatíve új gyógymódnak számított és nem nagyon volt mellette szóló bizonyíték. Ez a felmérés azt az eredményt hozta, miszerint az orvosok és nővérek mindösszesen egyharmada venné igénybe ilyen ráktípus esetén ezt a speciális kezelést.

1997 márciusában aztán végeztek egy hasonló felmérést, mely során a következő kérdést tették fel:

Ön egy 60 éves onkológus, akinek tüdőrákja van, mely csont- és májáttétes. A teljesítőképessége 1. Kívánna-e kemoterápiás kezelésen részt venni?

A megkérdezettek körülbelül fele onkológus vagy hematológus volt. Az eredmény? 300 megkérdezettből 126 válaszolt, köztük összességében 64,5% mondott igent. Ezt már biztos nem említik a tudományellenes körlevelek.

Azt a tényt sem említik, hogy az eredeti, 1991-es publikációban sokkal több felmérés volt. Vagyis a tanulmány több státuszú és típusú rákkal kapcsolatos kérdéseket is tartalmazott. Volt olyan ráktípus, melyre a megkérdezettek 98%-a mondta, hogy a kemoterápiát választaná. Ezeknél a típusoknál gyakran senki sem választotta az "egészen biztosan nem" opciót, kevesen pedig a "bizonytalan" lehetőség mellé tették szavazatukat. Remek példa ez a tanulmány tehát arra, amikor a kuruzslók nem hazudnak ugyan, de nem is mondanak igazat. Kiemelni egy ilyen tanulmány egy pici részét és a többit figyelmen kívül hagyni nem szép dolog. 

Érdemes azon is elgondolkozni, hogy mi lenne, ha ma újra kitöltetnének egy ilyen kérdőívet orvosokkal. Jó esély van rá, hogy az igennel válaszolók száma még tovább emelkedne, hiszen 10 év alatt igen sokat fejlődött a kemoterápia, mely ma már nagyobb klinikai hatékonysággal és kevesebb mellékhatással bír.

Szóval igaz-e az, hogy a szakértők visszautasítják a kemoterápiát? Látható, hogy ez egyszerűen hazugság. Mégis nagyon hatékony ez az érvelés két szempontból is. Egyrészt arra utal, hogy az onkológusok álszentek, akik nem is hisznek abban, hogy hatékony gyógymódokat javasolnak pácienseiknek. Másrészt pedig táplálja a különböző paranoid összeesküvés elméleteket és azok híveit, mégpedig azzal a sugallattal, hogy az orvosok titkolják a kemoterápia hatékonyságát. Pedig szó sincs erről. De ha már a hatékonyságnál tartunk, tudtátok, hogy:

A kemoterápia csak az esetek 2%-ában hatékony!

Ez az érv talán még gyakoribb, mint az előző és bizonyára nagyon ismert a kuruzslók körében. Természetesen az előbb említett NaturalNews.com és Mercola.com oldalakon is találkozhatunk ezen kijelentés számtalan formájával. Itt egy másik példa, ahol egy Andreas Moritz nevű emberke jön ezzel a bizonyos 2%-kal, ez pedig egy magyar oldal ugyanezzel az érvvel. A tanulmányról, amelyre hivatkoznak pedig itt olvashatunk.

Az érvelés menete szinte teljesen azonos az összes esetben. Először elmondják, hogy a kemoterápia csak 2%-ban járul hozzá a rosszindulatú daganatos felnőttek 5 éves túléléséhez. Ezt legtöbbször egy nagy adag összeesküvés elmélet követi, mely során a kemoterápiát egy nagy átverésnek állítják be, amely csak arra jó, hogy a csúnya gyógyszergyárak meggazdagodjanak.

Ássuk ismét magunkat bele a részletekbe, de csak egy kicsit, és mindjárt elválik, hogy ez a tanulmány csöppet sem meggyőző. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy ezt a tanulmányt direkt úgy állították össze, hogy kimaradjanak belőle azok a ráktípusok, melyekre a kemoterápia igen hatékony (például: leukémia). Ráadásul kizárólag 5 éves túléléssel foglalkoztak, ezáltal totál figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy egyes ráktípusoknál (például mellrák) a kemoterápia jó hatékonysággal megakadályozhatja a daganat újra kialakulását. Ez a tanulmány tehát egyáltalán nem tűnik megbízhatónak. Ezt az a folyóirat is nagyon jól tudta, amelyik publikálta, éppen ezért publikáltak egy kritikát is hozzá, amelyből részleteket itt lehet olvasni.

Természetesen az áltudományos és összeesküvés elméleteket terjesztő oldalak meg sem említik, hogy az általuk hivatkozott cikknek vannak kritikái. Ez az unalmas feladat mindig a szkeptikusokra hárul. 

A tanulmány, ami nem is létezik

Az előző érvet is alkalmazó Andreas Moritz honlapján csöppet sem meglepő módon megtaláljuk a következő tipikus érvet is. Magyar oldalakon is találkozhatunk vele nem kevés helyen. Egy idézet az egyikről:

Amerikai klinikai tanulmány: 785 000 kemoterápiával kezelt betegnél csak 3% volt a gyógyulási arány) sajnos ugyanerre az analitikus eredményre (2.5-5%) jutott prof.dr. Ulrich ABEL /heidelbergi Rákkutató Intézet, a világ legnagyobb rákkutató intézete/ a gyógyszeripar által bemutatott klinikai tanulmányok értékelése alapján.

Azzal remélhetőleg senkinek sem mondok újat, hogy az ilyen színvonalú oldalakon esély sincs arra, hogy esetleg megjelöljék a forrást, hogy esetleg elárulják, hogy melyik tanulmányról van szó. Szerencsére Andreas Moritz oldalán azonban találunk némi utalást (saját fordítás/összefoglaló):

1990-ben a Heidelbergi Rákkutató Intézet professzora, a nagy tekintélyű Dr. Ulrich Abel a valaha végrehajtott legátfogóbb kutatást vezette, amelyben az összes valaha készült kemoterápiával kapcsolatos klinikai vizsgálat eredményeit összesítették. Abel több, mint 350 orvostudományi központtal lépett kapcsolatba és több ezer komoly folyóiratban publikált cikket elemzett. Több év telt el mire Abel sikeresen kielemezte az adatokat és eredményeit a Lancet-ben publikálta 1991. augusztus 10-én. Ez a publikáció minden orvos figyelmét fel kellett volna hívja az egyik leggyakrabban alkalmazott terápia veszélyességére. A tanulmány eredménye szerint semmilyen tudományos bizonyíték nem létezik, amely alapján ki lehetne jelenteni, hogy a kemoterápia meghosszabbítaná a leggyakoribb ráktípusokban szenvedők életét. 

A "The Lancet"-ról tudjuk, hogy egy nagyon elismert orvosi folyóirat, akkor csak nem publikálnák ezt ha nem lenne benne valami. A problémák azonban ott kezdődnek, hogy a Lancet hivatalos weboldalán nem találni ilyen publikációt 1991 augusztusából. Több blogger sem járt sikerrel ezen misztikus publikáció megtalálásában. Aztán persze fény derült a titokra, ugyanis létezik egy cikk, amely úgy tűnik azonos azzal, amire Moritz gondolhatott. Ez azonban 1992-ben jelent meg és nem a Lancet-ben hanem a "Biomedicine and Pharmacotherapy"-ban, amely kevésbé rangos. Úgy tűnik tehát, hogy az áltudományok ellenőrizetlen világában ennek a tanulmánynak az évek során megváltozott a születésnapja és születési helye is. Számtalan ilyen példát találni. 

De nem ettől lesz hiba erre a tanulmányra hivatkozni, hanem egy sor másik problémától. Ez tulajdonképpen nem is nevezhető tanulmánynak vagy metaanalízisnek. Ráadásul Dr. Abel egy nagyobb vizsgálatra hivatkozik, mely német nyelvű és nem érhető el a világhálón. Találni azonban egy "Der Spiegel"-ben megjelent cikket, melynek létezik angol fordítása és amely elmagyarázza, hogy milyen komoly problémák vannak a tanulmánnyal. Ezek a gondok hasonlóak az előző ponthoz.

Dr. Abel figyelmen kívül hagyja azokat a ráktípusokat, melyeket igen jól lehet kemoterápiával kezelni (például: nyirokdaganat, leukémia, szarkóma, hererák). Ezek a daganatok igen nagy valószínűséggel gyógyíthatóak kemoterápiával, különösen gyermekek esetén. Az elemzés azt sem veszi figyelembe, hogy a kemoterápiáknak más egyéb hasznuk is van. Például gyakran alkalmazzák azt daganatok méretének csökkentésére, hogy azok később sebészeti úton eltávolíthatóak legyenek. Igaz, hogy ilyenkor maga a sebészeti eljárás az, ami életmentő, de ez utóbbi nem volna lehetséges kemoterápia nélkül.

A kritikusok azt is megemlítik, hogy viszonylag kevés azon daganatoknak az előfordulási aránya, amelyek gyógyíthatóak kemoterápiával. Kevés, de nem jelentéktelenül kevés, mint ahogyan arra Abel utal a cikkében. Az évente újonnan diagnosztizált ráktípusok mindössze 10%-át teszik ki a leukémiák és nyirokrákok. A szarkómák és hererákok még ennél is ritkábbak, de ha összeadjuk a gyakoriságukat, akkor 10% fölé érünk. Ezek az arányok pedig nevezhetőek ugyan kevésnek, de jelentéktelennek semmiképpen. Természetesen ezek is mind cáfolják a "a kemoterápia soha nem segített még senkin" mítoszt.

Rövid összegzés

Láthattuk tehát, hogy a sarlatánok "bizonyítékai" arra vonatkozóan, hogy a kemoterápia nem működik egész egyszerűen tisztességtelen és hazug érvelésekre épülnek. Ez elég jól látszik a felsorolt példákban. Először egy olyan tanulmányt láthattunk, melyet egész egyszerűen félreértelmeznek. Az évek során pedig már annyit torzult ezen vizsgálat mondanivalója, hogy sok kuruzsló minden bizonnyal őszintén elhiszi, hogy az igazságot hangoztatja a kemoterápiával kapcsolatban. Ez persze azt is mutatja, hogy egyesek mennyire lusták komolyan utánanézni a dolgoknak, pedig egy ilyen fontos témában ez elég lényeges lenne. Aztán láthattunk egy olyan tanulmányt, amelyet direkt úgy állítottak össze, hogy abból az jöjjön ki, hogy a kemoterápia nem jó semmire. Dr. Abel vizsgálatából pedig szándékosan maradtak ki az olyan esetek, melyekben a kemoterápia nagyon is hasznos. Ez utóbbi amúgy korrekten vizsgálta a kemoterápia hatékonyságát bizonyos esetekben és nincs is ezzel semmi gond, egészen addig, amíg a sarlatánok le nem csapnak rá és teljesen más színben nem tüntetik fel.

Mi az, hogy kemoterápia?

A bejegyzést azzal kezdtem, hogy ha ma elhangzik a kemoterápia szó, akkor szinte mindenki a rák kezelésénél alkalmazott egyik gyógymódra gondol. De ez nem mindig volt így. Ha szó szerint nézzük ezt a szót, akkor ez olyan terápiákat jelent, melyek során valamilyen betegséget úgy próbálunk kezelni, hogy kémiai anyagokat juttatunk a szervezetünkbe. Tehát amikor valaki dehidratált és ezt úgy próbálja kezelni, hogy egy kémiai anyagot (nevezetesen vizet) juttat a szervezetébe, akkor az kemoterápia. Ha valakinek valamilyen bakteriális fertőzése van és azt antibiotikumokkal kezeli vagy ha valamilyen vitaminhiánya van és ezért vitamint vesz be, akkor az is kemoterápia. Igen, még a 100% természetes reklámszöveggel ellátott orvosságok vagy a gyógynövények is ebbe a kategóriába tartoznak.

Nem csak az ilyen értelemben használt kemoterápiával lehet betegségeket kezelni. A sebészet például valamilyen fizikai beavatkozást jelent. Aztán léteznek különféle sugárkezelések is, melyek során valamilyen sugárzást alkalmaznak. A gyógytornák is egy különálló csoportját képezik lehetőségeinknek.

A kemoterápia szó hallatán azért asszociálunk rögtön a rákos megbetegedésekre, mert a rák az nem egy betegség, hanem több száz betegség gyűjtőneve és emiatt nagyon sokfajta kezelési módja lehetséges. Egyeseknek sebészeti beavatkozásokat, másoknak sugárterápiát, megint másoknak meg kemoterápiát fognak javasolni, vagy ezek valamilyen kombinációját. A kérdés, amit a sarlatánoknak fel kell tenni tehát az, hogy ezen kezelésekkel szemben milyen alternatívákat képzelnek egyáltalán el?

Sok alternatív rákgyógyszer létezik: vannak például gyógynövénykivonatok, homeopátiás készítmények vagy teák is. De láthattuk az előző definíció alapján, hogy ezek mind kemoterápiák. Természetesen ezek általában hatástalan kemoterápiák, melyek mögött már szinte a mágia kategóriájába tartozó állítások bújnak meg. Szóval ezek figyelembevételével mégis mit kellene az orvosoknak kemoterápia helyett alkalmazni?

(Megj.: Zárójelesen jegyzem meg, hogy manapság sajnos egyre inkább kezdenek elterjedni az olyan készülékek, melyek valamilyen gyengeáram segítségével próbálnak rákos megbetegedéseket gyógyítani. Egy ilyennel már itt a blogon is találkozhattunk és Immunotic névre hallgat. Ez valóban egy új típusú gyógymód lenne, ha működne persze. Eddig azonban én nulla bizonyítékot láttam arra, hogy ilyen gyenge áramokkal lehetne rákos megbetegedéseket gyógyítani. Ha valaki tud ilyenről, akkor kérem azonnal ossza meg velem.)

"A kemoterápia öl!!!!" - Van értelme?

Az előzőeket megértve jogosan vetődik fel az a kérdés, hogy a sarlatánok olyan állításainak, melyek szerint "A kemoterápia öl", "A kemoterápia méreg" vagy "A kemoterápia hatástalan" van-e egyáltalán értelme? Az ilyen kijelentéseknek annyi értelme van, mint annak a kérdésnek, hogy "Miért nem találtuk még fel a rák ellenszerét?". Semmi. Ez a kérdés annyira pontatlan és határozatlan, hogy ezáltal totálisan értelmetlenné válik. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ugyanis, hogy a rák az nem egy betegség, hanem több száz betegség gyűjtőneve. Ezen betegségek mindegyike teljesen más típusú, más és más dolgok vezetnek kialakulásukhoz és emiatt kezelésük is teljesen különböző megközelítéseket igényel. Így aztán sokkal több értelme lenne annak a kérdésnek, hogy miért nem gyógyítható egy adott típusú rákos megbetegedés. Ez persze az összeesküvés elméletek híveit nem akadályozza meg abban, hogy komplett rákgyógyszer elméleteket gyártsanak, melyek olykor olyan abszurdak, hogy nem bírom ki, hogy ne írjak róluk leleplező cikkeket.

Hasonlóan annak a kérdésnek, hogy a kemoterápia hatékony gyógymód-e a rákos megbetegedések kezelésére szintén nem sok értelme van, hiszen nem elég, hogy a maga a rák sok száz betegség gyűjtőneve, de az ezek kezelésénél alkalmazott kemoterápiák is nagyon sokfajták. Erről egy kis ízelítő itt. Az értelmes kérdés az úgy hangzana, hogy egy adott típusú kemoterápia alkalmas-e egy adott típusú rákos megbetegedés kezelésére vagy gyógyítására. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon kevés olyan ráktípus van, melyek kezelésére kemoterápiát alkalmaznak önmagában. Láthattuk, hogy gyakran több kezelés kombinációját alkalmazzák.

Összefoglaló

Azt kell mindenképpen megérteni, hogy a kemoterápia jó pár dologra nagyon is hasznos. A leukémia tartozik például ide. Más ráktípusoknál a sebészeti beavatkozások után képes megelőzni a daganat újra kialakulását. Megint más esetekben képes még a sebészet előtt lecsökkenteni a daganat méretét, ezáltal megmentve olyan szerveket, melyeket a műtéti beavatkozás során lehet, hogy amúgy el kellett volna távolítani. Megint más esetekben képes a túlélés esélyét illetve idejét növelni. De senki sem állítja, hogy csodaszer. A hasnyálmirigy rákos megbetegedései ellen például szinte semmit sem használ, a rosszindulatú melanóma pedig valósággal kiröhögi még a legagresszívebb kemoterápiákat is. Az is egy jogos kritika vagy kérdés lehet, hogy vajon nem használnak-e túl sok kemoterápiát az orvosok a jelenleg gyógyíthatatlan betegek kezelése során.

Ez a racionálisnak tűnő szkepticizmus a kemoterápiával szemben azonban egy pillanat alatt felesleges pánikkeltéssé válik, amikor Mike Adams és klónjai hatástalannak állítják azt be. Attól még, mert egyes esetekben valóban szinte hatástalan a kemoterápia még mindig ott vannak azok a helyzetek, melyekben életmentő. Egyes gyógyíthatatlan esetekben pedig az orvostudomány csak növelni tudja a túlélés valószínűségét. Ez jelenthet pár plusz hónapot vagy évet. Az ilyen eredményeket minden bizonnyal sokan hasztalannak gondolják és elutasítják. Én azonban nem tennék ilyen elhamarkodott kijelentéseket. Pár hónap vagy év lehet hasztalan, de jelentheti azt is, hogy megéljük gyermekünk születését vagy láthatjuk amint leérettségizik, lediplomázik vagy megházasodik. Jelentheti azt is, hogy ott lehetünk unokánk születésénél. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy például amikor olyat olvasunk, hogy a várható élettartamot 1 évvel hosszabbítja meg, akkor az az 1 év az egy átlagérték. Ez az átlagérték pedig úgy jön ki, hogy vannak, akik jóval tovább éltek, mint 1 év, ezért aztán ők igen nagy hasznot húztak a kezelésből. Van értelme a pánikkeltésnek, amit a Mike Adams klónok csinálnak? Jó az egy betegnek, aki egy gyógyítható betegségben szenved, ha folyamatosan azt hallja, hogy teljesen más típusú betegségeknél hatástalan a kemoterápia? És végül azt se felejtsük el, hogy bármennyire is hívják fel az alternatívok a figyelmet arra, hogy a kemoterápia egyes esetekben hatástalan, ettől még nem lesz az ő csodaszerük hatékony.

Felhasznált és ajánlott irodalom

David Gorski - Chemotherapy doesn't work? No so fast..
David Gorski - Why haven't we cured cancer yet?
Do doctors refuse chemotherapy on themselves?

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr683237908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.