Tovább folytatva utunkat az elmefilozófia világában elérkeztünk a fizikalizmushoz. Szigorúan definiálni elég nehéz volna ezt az irányzatot, így maradok a megfelelő wiki cikkben leírt definíciónál: a fizikalizmus azt állítja, hogy minden, ami létezik alapvetően fizikai természetű. Szokták materializmusnak is nevezni ezt az irányzatot, de sokkal célszerűbb a fizikalizmus szó használata, mivel ez kiemeli a kapcsolatát a természettudományokkal és a fizikával, és azt a tényt, hogy ez az irányzat ezen tudományokkal együtt fejlődött. A fizikalizmus lételmélete tartalmaz mindent, amit a fizika és természettudományok leírnak, vagyis nem csak az anyagot, hanem például az energiát, a fizikai erőtereket stb. Ilyen szempontból például a gravitációs mező fizikai természetű, ugyanakkor nem egyértelmű, hogy az a klasszikus értelemben anyagi természetű lenne. Könnyen látható itt a lényeges különbség: az előző bejegyzésben szereplő dualizmus azt állította, hogy két, alapvetően különböző természetű "dolog" létezik, míg a fizikalizmus szerint csak egy típusú "dolog" létezik.
Ma már nagyon sok irányzat létezik a fizikalizmuson belül, amelyek között nagyon komoly viták folytak és folynak. Ezek bemutatásával most nem foglalkozom, hanem inkább azokról az ellenérvekről beszélnék, amelyek az összes fizikalista elméletet érintik. A fizikalizmus mellett szóló érvekkel szintén nem foglalkozok, hiszen ezekből jó párról már volt szó az előző bejegyzésekben. Az elsőben csupa olyan tudományos eredményt láthattunk, amely teljes mértékben összeegyeztethető a fizikalizmussal. Az utóbbi bejegyzésben felsorolt érvek pedig szintén a fizikalizmust erősítik, hiszen azok pont ezen elmélettel "konkurens" elméleteket kritizálják. Jöjjenek tehát a lehetséges ellenérvek.
A tudásérv - Mary szobája
A tudásérvnek sok változata létezik, a legkönnyebben érthető és a legismertebb azonban a Jackson által 1982-ben megfogalmazott változata. Képzeljük el a következő gondolatkísérletet. Mary egy szuper tudós, aki élete nagy részét egy fekete-fehér szobában éli le. Tegyük fel, hogy körülötte minden feketére vagy fehérre van festve, beleértve saját magát is, emiatt aztán más színt még sosem látott. Azonban Mary egész életét az agynak a működésével és azon belül fényérzékeléssel kapcsolatos területek tanulmányozásával töltötte. Tegyük fel, hogy Mary megtanult és tud is mindent, amit tudható azokról a fizikai folyamatokról, amelyek egy normális emberi észlelőben végbemennek, amikor az illető a piros színt látja. Ez azt jelenti, hogy tudósunk mindent tud, ami a piros szín észleléséről tudható. Jackson érve szerint azonban Mary mégsem tud mindent, ami tudható a piros tapasztalat átéléséről. Gondoljunk ugyanis bele, hogy mi történne, ha Maryt kiengednénk a fekete-fehér világából és mutatnánk neki például egy piros paradicsomot. Ekkor a tudásérv szerint az történne, hogy Mary mégis csak egy új dolgot, egy új tényt tudna meg a világról, mégpedig azt, hogy "milyen érzés" piros színt látni. De mivel korábbi feltételezésünk szerint Mary már tudott minden fizikai dolgot, ami a piros szín észleléséről tudható, ezért annak a tudásnak vagy információnak, amelyre kiengedésekor szert tesz, nem fizikai információnak kell lennie. Az érv szerint tehát nem igaz az, hogy minden fizikai természetű, következésképpen a fizikalizmus hamis.
Azt érdemes kiemelni (ez később is fontos lesz), hogy ez az érv implikálja az úgynevezett kválék létezését, amelyek tulajdonképpen a "milyenségi" (angolul "what it is like") karakterei a mentális állapotoknak (másképpen: a mentális állapotok fenomenális karaktere vagy tulajdonsága). Vagyis, hogy milyen érzés egy adott mentális állapotban lenni, például milyen érzés piros színt látni, milyen érzés a fájdalom érzése vagy egy rózsa illatának érzése stb. Bizonyára sokan egyetértenének abban, hogy kválék igenis léteznek, vagyis létezik a piros szín látásának érzete például. A tudásérv pedig elsőre azt sugallja, hogy a kválék fizikailag megfoghatatlanok, nem fizikaiak, emiatt létezésük eleve bizonyítja a fizikalizmus hamisságát.
Hogyan reagálhat a tudásérvre a fizikalista? Több lehetősége van. Paul Churchland és Daniel Dennett például amellett érvelt, hogy már azt is kétségbe lehet vonni, hogy Mary megismer valami újat. Gondoljunk ugyanis bele, hogy ha Mary ténylegesen mindent tud, ami tudható a színekről és azok észleléséről, akkor ebbe a tudásba beletartozna az emberi agynak a nagyon mély szintű ismerete és az is, hogy az agyunk hogyan és miért hozza létre bennünk a piros szín észlelésének érzetét. Emiatt aztán Mary pontosan tudja, hogy milyenre számíthat majd a piros szín látásakor még mielőtt elhagyta volna fekete-fehér szobáját. Egy ilyen mély szintű ismerete az agyunknak és annak működésének Dennett szerint lehetetlen, de ha egyszer ezt használjuk a tudásérvben premisszának, akkor ennek megfelelő konklúziót vagyunk kénytelenek levonni.
A lehetséges reakciók egy másik típusát először Lawrance Nemerow, majd később David Lewis fogalmazta meg. Eszerint mikor Mary először látja a piros színt, akkor tulajdonképpen nem ismer meg semmilyen új tényt, csupán egy "gyakorlati képességre" tesz szert. Másképpen fogalmazva egy "tudni hogyan" jellegű tudásra tesz szert (mint például tudni hogyan kell biciklizni) és nem pedig propozicionális vagy kijelentés alapú (leíró) tudásra (mint például tudni, hogy a hó fehér).
A gondolatkísérlet kitalálója Frank Jackson eredetileg az antifizikalista válaszokat részesítette előnyben, azonban később megváltozott ezen véleménye. Az újabb lehetséges reakció szerint a piros szín látásának érzetét teljes egészében az agy tartalmazza és maga a tapasztalat új változásokat hoz létre Mary agyában (például emlékek keletkeznek). Ez a nézet kompatibilis az idegtudományok állításaival a látásról. Jackson szerint Mary egyszerűen egy új módot fedez fel a körülöttünk lévő világ reprezentálására.
A számomra legszimpatikusabb (és ez lehet meglepő) válasz azonban Joseph Levine-től származik. Megtehetjük ugyanis azt, hogy reálisak maradunk a kválék létezését illetően, sőt el is ismerhetjük, hogy Mary valami újat ismert meg, mikor először meglátta a piros színt. Ebből nem következik az, hogy a kválék nem lehetnek fizikai tulajdonságok. Levine szerint a tudásérv csupán a fizikai tudásunk egy alapvető hiányosságára mutat rá, mégpedig arra, hogy fizikai fogalmakkal képtelenek vagyunk minden létező tulajdonságot leírni. Ezzel pedig a következő típusú ellenérvhez érkeztünk.
A magyarázati rés érv - Mindannyian csak tatuk vagyunk?
Kissé meglepő módon ezeknek az érveknek nem célja a fizikalizmus cáfolása, ezzel szemben azonban mondanivalójuk nagyon fontos. Azt próbálják megmutatni, hogy a fizikalista felfogás alkalmatlan arra, hogy egy adott szintnél mélyebb ismeretekre tegyünk szert elménkkel és ezáltal a világgal kapcsolatban. Thomas Nagel volt az, aki elindította az ezzel az érvvel kapcsolatos vitákat 1974-ben a "Milyen lehet denevérnek lenni?" című tanulmányával. Ebben azt állította, hogy a tudatállapotok tapasztalati karaktere elvileg megismerhetetlen a fizika és a neurofiziológia eszközeivel, a természettudományok elvileg képtelenek magyarázni a tudatjelenségek természetét és eredetét. Ez pedig egy igen komoly kihívás a tudományok számára.
Nagel ezt egy denevér példáján keresztül mutatta be. Arra kért minket, hogy gondoljunk bele: milyen lehet denevérnek lenni? Kézenfekvőnek tűnik, hogy a denevéreknek is vannak tapasztalataik és tudatállapotaik (ha valaki ezt nehezen tudja elfogadni, akkor gondolhat tetszőleges fejlettebb állatra). A kérdés az az, hogy megismerhetjük-e valaha a denevérek tapasztalatait, kváléit? Tudjuk, hogy a denevérek észlelőrendszere más, mint az embereké. Az emberek látás során a tárgyakról visszavert fényhullámokat érzékelik és ezek alapján tájékozódnak a térben, míg a denevérek ultrahangot bocsátanak ki, és a tárgyakról visszavert hullámok alapján tapogatják le a környezetüket. Valószínűleg a denevérek is rendelkeznek valamilyen fenomenális tapasztalattal mindeközben. De vajon megtudhatjuk valaha is, hogy milyen ez a tapasztalat? A jövőben minden bizonnyal majd odáig fejlődik a tudomány, hogy nagyon pontosan ismerni fogjuk a denevérek testének és agyának fizikai felépítését és nagyon pontosan tudni fogjuk, hogy milyen folyamatok játszódnak le bennük. De ezen ismeretek fognak vajon bármilyen információval szolgálni arról, hogy milyen érzés denevérnek lenni? Nagel szerint nem.
Ugyanerre a gondolatmenetre utalt az előbb említett Levine is: "magyarázati rés" vagy "szakadék" van a fizikai világ és a tapasztalatok között. Első reakcióként mondhatja valaki, hogy ő márpedig el tudja képzelni, hogy milyen lehet denevérnek lenni, de ezzel nem jutunk előre semmit. Honnan tudjuk, hogy az ő elképzelése mennyire áll közel a valósághoz? Azok, akik úgy gondolják, hogy el tudják képzelni a dolgot, azok között minden bizonnyal lesznek különböző "elképzelések". Megtudhatjuk, hogy melyik a "jó"? Nem.
Az érvelés szerint tehát egy adott agyállapot (vagy agyállapotok) fizikai leírása nem határozza meg a-priori azt, hogy ezek az állapotok milyen fenomenális tulajdonságokkal járnak, vagy hogy egyáltalán járnak-e ilyenekkel. Ettől még persze lehetséges, hogy az agyállapotok egyes tulajdonságai a tapasztalatot figyelembe véve meghatározzák a fenomenális tulajdonságokat.
Hogyan érvényesül ez például a piros szín érzeténél? Először gondoljunk bele abba, hogy vajon mit lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy mi az a piros szín? A természettudományokban mindenképpen valami objektív válasz szükséges, valami olyan válasz, amely független az emberek szubjektív érzeteitől. Ezért aztán a piros szín definíciója lehetne például a következő: a 630-740 nm hullámhosszú fény. Ezen definíció értelmében piros szín egy olyan világban is létezne, ahol nincsenek emberek, sőt nincs semmilyen élőlény sem. A piros szín látásának érzete azonban ettől különböző dolog. A magyarázati rés azt jelenti, hogy ezen utóbbi nem ismerhető meg tapasztalat nélkül. Képzeljük magunkat egy földönkívüli fajnak a helyébe, melynek érzékszervei alapvetően különböznek a miénktől. Tegyük fel, hogy ez a faj emiatt nem úgy látja a világot, mint mi és sosem látott úgy piros színt, mint mi. A magyarázati rés érve azt állítja, hogy legyen bármilyen fejlett technológiája is ennek a földönkívüli fajnak és ismerjék ők ezáltal bármennyire is jól az emberek testének, idegrendszerének felépítését, soha sem tudhatják meg milyen érzés "emberi" módon piros színt érzékelni. Csak úgy tudhatnák meg, ha megtapasztalnák azt.
Még ennél is radikálisabb McGinn álláspontja, aki szerint a magyarázati rés a tapasztalatok és a fizikai világunk között elvileg áthidalhatatlan, vagyis soha nem leszünk képesek megmagyarázni, hogy hogyan keletkeznek a tapasztalatok az agyi folyamatokból. McGinn azt állítja, hogy az agy és a tudat kapcsolatának magyarázatától kognitíve el vagyunk zárva, sosem érthetjük meg azt; hasonlóan ahhoz, ahogy például a tatuk sosem érthetik meg az elemi algebrát, vagy a majmok nem érthetik meg a matematikát, úgy, ahogy mi értjük azt.
Ellenérv ebben a fejezetben nem lesz található, elsősorban azért nem, mert szimpatizálok Nagel és Levine álláspontjával. Fontos megjegyezni azonban azt, hogy utóbbi érvek nem cáfolják a fizikalizmust, csupán annak korlátaira igyekeznek felhívni a figyelmet. Hogy ezeket a korlátokat képesek leszünk-e a jövőben áthidalni azt még nem tudni.
Zombi érvek
Az utolsó érvcsoport, amit meg fogok vizsgálni az úgynevezett filozófiai zombikat (a továbbiakban simán: zombik) hívja segítségül. Ezen képzeletbeli lények először Descartes-nál jelentek meg, ő ugyanis gondosan vizsgálta (elméletben) az olyan gépeket, amelyek úgy néztek ki és úgy viselkedtek, mint az emberek. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ahhoz, hogy az emberi viselkedést megmagyarázzuk túl kell lépnünk a fizikai világunkon: szükség van valami nem materiális elmére. Ez a gondolatmenet tekinthető a mai zombi érvek elődjének. Descartes egyik érve a saját dualizmusa mellett a következő volt: mivel el tudjuk gondolni (képzelni), hogy az elménk a testünktől függetlenül létezik, ezért az elménk nem lehet azonos a testünkkel. Az ilyen érvelést általában hibásnak szoktuk tekinteni, hiszen attól még mert el tudom képzelni, hogy A és B nem azonosak egymással még nem biztos, hogy valóban különbözőek.
Szóval mik is azok a zombik? Ezek olyan elméleti lények, melyek fizikai felépítésüket tekintve teljesen azonosak az emberekkel, de nincs tudatuk és érzetük. Vagyis például ha egy ilyen lény megszúrja magát valamivel, akkor ugyanúgy felkiált, mint egy ember, külsőre ugyanúgy viselkedik, de nincsen fájdalomérzete. Miért jelenthetnek ezek a lények gondot a fizikalizmusnak? Azért, mert ez az irányzat azt állítja, hogy a fizikai tulajdonságok határoznak meg mindent. A fizikai tulajdonságok azonban a zombiknál adottak és teljes egészében megegyeznek az emberi tulajdonságokkal. Így aztán a fizikalistáknak azt kell állítaniuk, hogy zombik egyáltalán nem létezhetnek, vagy azt, hogy ugyanolyanok, mint a "normális" emberi lények.
Ezt Kripke 1978-ban egy nagyon jó példán keresztül mutatta be: képzeljük el, hogy Isten megteremtette a világunknak a fizikai részét egy adott specifikáció szerint. Ez azt jelenti, hogy létrehozta az elemi részecskéket, azok eloszlását és állapotát térben és időben, valamint azon törvényszerűségeket, melyek szerint viselkednek. Most hogy Isten megteremtette a mondhatni fizikai világunkat felmerül a kérdés, hogy kellett-e még valamit csinálnia ahhoz, hogy létrejöjjön az (egyes) élőlények tudata? Ha erre a kérdésre igennel felelünk azzal azt ismerjük el, hogy a mentális világ több pusztán fizikai tényeknél. Az igenlő válaszunk azt sugallná, hogy a tudat létezéséhez nem fizikai tulajdonságok szükségesek, olyan tulajdonságok, melyek nem léteznének egy pusztán fizikai világban, vagyis mondhatni egy zombi világban. A fizikalisták ezzel szemben kénytelenek a kérdésre nemmel felelni, hiszen szerintük ha Isten rögzítette a fizikai világunkat egy adott állapotban, akkor ezáltal "rögzült" a mentális világ is, vagyis az emberek gondolatai és érzései is.
(Megjegyzés: Léteznek olyan elmélkedések is (például: Leuenberger, Hawthorne, Chalmers), melyek szerint a fizikalizmus elfogadása nem jelenti automatikusan azt, hogy zombik nem létezhetnek. Ezen elméletek szerint létezhet egy olyan világ, amely fizikailag teljesen azonos a miénkkel, azonban a tudat megjelenése valami módon "blokkolva" van. Ezzel azonban itt nem foglalkozok.)
Az antifizikalista érvek azt próbálják bizonyítani, hogy a zombik lehetségesek (vagy, hogy egy "zombi világ" lehetséges) és általában nem azt, hogy ezek a zombik ténylegesen léteznek a mi világunkban. Ezt a legegyszerűbben a következő érveléssel tudják megtenni:
1. A zombik (vagy egy zombi világ) elgondolhatóak, elképzelhetőek.
2. Ami elgondolható, az lehetséges.
3. Tehát a zombik lehetségesek, vagyis létezhetnek.
Maga az érvelés logikailag nem hibás, így aztán a fizikalista kénytelen valamelyik premisszát (1-t vagy 2-t) nem elfogadni. A lehetséges válaszok ennek megfelelően két csoportra oszthatóak. Értelemszerűen mindkét csoportba már nagyon sok reakció született, ezek közül csak párat ismertetek.
1. csoport: vajon tényleg elgondolhatóak a zombik? Daniel Dennett szerint azok, akik azt állítják magukról, hogy képesek elgondolni a zombikat nagyon lebecsülik az "elgondolás" (vagy elképzelés) feladatát és valami olyasmit képzelnek el, ami még a saját definíciójuknak is ellentmond.
Egy további probléma lehet a következő gondolatkísérlet: képzeljük el, amint friss kávéillatot érzünk és ennek hatására azt mondjuk, hogy "Mmm. Imádom ezt az illatot!". Sokan azt gondolják (helyesen), hogy ilyenkor saját tapasztalatunkról beszélünk. De képzeljük el, amint zombi ikertestvérünk mondja ugyanezt. Olyan, mintha ő is a saját tapasztalatáról beszélne, közben ez lehetetlen, hiszen ő csak egy zombi. Vajon téved? Vagy hazudik? Tekinthető-e a mondandója igaznak, vagy lehetetlen a mondatának igazságtartalmát értelmezni? Nigel Thomas szerint ezek a kérdések komoly problémát jelentenek azoknak, akik szerint a zombik elgondolhatóak.
2. csoport: biztos, hogy ami elgondolható az lehetséges? Itt igen komoly problémát jelenthet az elgondolhatóságnak a pontos definíciója. Nem biztos ugyanis, hogy ami elképzelhető az logikailag lehetséges. Gondoljunk egy matematikai sejtésre, mely lehet igaz vagy hamis, de még nem bizonyította be senki, hogy az adott sejtés ténylegesen igaz vagy hamis. Ekkor magával a sejtéssel foglalkozó matematikus könnyedén elképzelheti mindkét lehetőséget, holott az egyik logikailag lehetetlen. Egy hasonló példa: tudjuk, hogy a kör kerületének és átmérőjének az aránya (a pi szám) irracionális (vagyis nem írható fel két egész szám hányadosaként). De ezt nem mindig tudtuk, hogy így van. Régen például tudták, hogy ez az arány állandó, de nem tudták pontosan mennyi, ezért 22/7-el közelítették. Egy ebben a korban élő ember szintén könnyedén elképzelhette, hogy ez az arány a helyes érték a pi-re, holott ez is lehetetlen logikailag.
Egy további érdekes érvelés egy párhuzamos gondolatmenetet mutat be. Frankish definiálta az úgynevezett "anti-zombikat", amelyek olyan lények, akik az igazi emberek másolatai mégpedig oly módon, hogy csupán a fizikai tulajdonságaik teszik őket tudatossá. Frankish amellett érvel, hogy ha a sima zombik elképzelhetőek, akkor az anti-zombik is elképzelhetőek és ezáltal lehetségesek. De a zombik és anti-zombik egyszerre nem lehetségesek, hiszen ha az utóbbiaknak fizikai tulajdonságaik tudatossá teszik őket, akkor ez kellene történjen a sima zombik esetén is. Ellentmondásra jutottunk tehát, aminek egyik lehetséges feloldási módja az, hogy tagadjuk azt, hogy ami elgondolható az lehetséges.
Ezzel lezártam a két csoportot, akit még érdekelnek a további érvek, annak mindenképpen az ide tartozó források tanulmányozását javaslom. Van azonban még egy érdekes implikációja a zombiknak: ha lehetségesek, akkor problémát okozhatnak az evolúció elméletének. Ekkor ugyanis felmerül a kérdés, hogy miért a kválékkal rendelkező élőlények maradtak fent a zombi másolataikkal szemben? Milyen szerepe van így a tudatosságnak? Ezzel a kérdéssel már többen foglalkoztak (például Owen Flanagen, Thomas Polger) és arra jutottak, hogy jelenleg nincsenek megbízható elméleteink arra vonatkozóan, hogy miért "nyerhettek" a kválékkal rendelkező lények a zombi társaik ellen az evolúció során. Ez szintén tekinthető a fizikalizmus mellett szóló érvként, hiszen az itt felmerülő problémával a zombi híveknek kell megbirkózniuk.
Összefoglaló
A végszót egy rövid, a fizikalizmus mellett szóló érvvel kezdem, amely talán kevesebb figyelmet kapott eddig, mint kellett volna. Ez először is azt feltételezi, hogy ha meg akarjuk ismerni a világot, akkor azt természettudományos módszerekkel, vagy ezen módszerekkel összefüggőkkel tudjuk hatékonyan megtenni. A második feltételezés pedig az, hogy a tudományos módszerekhez leginkább illeszkedő világnézet ma a fizikalizmus. Az érv tehát nem tagadja, hogy lehetségesek más nézetek is. Ebből a két állításból következik, hogy racionális dolog hinni a fizikalizmusban.
Egy korrektebb elemzéshez természetesen szükség lenne a fizikalizmuson belül kialakult, egymástól helyenként eléggé eltérő irányzatok bemutatására, valamint több érv kielemzésére. Erre a jövőben lehet sor fog kerülni.
Azt mindenképpen láthatjuk, hogy az elmefilozófia és a fizikalizmus körüli viták milyen változatos gondolatmeneteket és érveléseket eredményeztek. Ezek mind közelebb visznek minket a tudatunk és annak tulajdonságainak a megértéséhez. Azt is láthattuk, hogy milyen komoly problémák merülnek fel a természettudományokkal kapcsolatban (gondolok itt például a Nagel-féle ellenvetésekre), ezekkel pedig előbb utóbb szembe kell nézni.
Felhasznált és ajánlott olvasnivaló
Stoljar, Daniel, "Physicalism", The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Fall 2009 Edition), Edward N. Zalta (ed.), URL = <http://plato.stanford.edu/archives/fall2009/entries/physicalism/>
Kirk, Robert, "Zombies", The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Spring 2012 Edition), Edward N. Zalta (ed.), forthcoming URL = <http://plato.stanford.edu/archives/spr2012/entries/zombies/>
Ambrus Gergely, Demeter Tamás, Forrai Gábor, Tőzsér János - Elmefilozófia szöveggyűjtemény
Wikipedia Cikk: Physicalism
Wikipedia Cikk: Mary's Room
Wikipedia Cikk :Philosophical Zombie
