Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Anekdotákról 2.

2012. június 07. 12:59 - Zsolesz14

Múltkor már írtam az anekdoták szerepéről az orvoslásban. Megtudhattuk, hogy ebben a kérdésben nagyon eltér a tudomány alapú és az alternatív orvoslás álláspontja. Teljesen másképp kezelik az anekdotákat. Azt is láthattuk, hogy szó sincs arról, hogy ezek a történetek értéktelenek lennének. Ha kellőképpen dokumentáltak és meggyőzőek, akkor akár iránymutatóak is lehetnek; utalhatnak arra, hogy milyen irányba érdemes kutatásokat kezdeni. De végső soron a kutatás lesz az, ami eldönti a kérdést és nem az anekdota. Ez alól kivételt képezhetnek az extrém ritka betegségek, ahol nagy létszámú klinikai vizsgálatok nem megvalósíthatóak. A tudomány alapú orvoslásban azonban az esetek döntő többségében nem anekdoták alapján javasolnak kezelést. Ennek az okairól is részletesen olvashattunk: az anekdoták körül rengeteg torzító hatás jelentkezik (lásd előző bejegyzés).

Az alternatív orvoslás azonban ebben is ellentétes a tudomány alapúval. Kénytelen az lenni, hiszen ha komolyabb tudományos vizsgálatoknak vetjük alá az alternatív gyógymódokat, akkor azok rendszerint megbuknak. Így aztán a híveknek nincs más lehetőségük: hiteltelenné próbálják tenni a tudományos orvoslást. Rengetegféleképpen próbálkoztak már ezzel: egyszerű névváltoztatással, a placebo hatás túlmisztifikálásával, odacsalogatás és beetetés („bait and switch”) érveléssel, masszív összeesküvés elméletekre való hivatkozással és még sorolhatnám oldalakon át. Mindig vannak azonban újdonságok: ebben a cikkben egy Heidi Stevenson nevű homeopata azt próbálja megmagyarázni, hogy az anekdoták a legjobb bizonyítékok és ráadásul az orvosok is rendszeresen azok alapján járnak el. Mindkettő tévedés természetesen, lássuk miért!

A szerző két példával próbálja igazolni azt az állítását, miszerint az orvosok rendszeresen anekdoták alapján hoznak döntéseket. Az első: (minden részlet saját fordítás)

Ha azt mondjuk az orvosunknak, hogy a gyógyszertől, amit adott erősen fáj a fejünk, akkor igen valószínű, hogy hinni fog nekünk, sőt a kezelésünkön is változtatni fog. A döntését a mi anekdotánkra alapozza.

Steven Novella részletesen elmagyarázza, hogy miért borzasztóan naiv ez a hozzáállás. Egy klinikai döntéshozatal nem így működik. Ha egy beteg azt mondja az orvosának, hogy a gyógyszer szedése után fejfájása lett, akkor abból még nem következik, hogy azt ténylegesen a gyógyszer okozta. Az utána, tehát miatta logikai hibára kell gondolni. Az orvosnak ilyenkor meg kell vizsgálnia a tudományos bizonyítékokat. A gyógyszer klinikai vizsgálata során hány embernél jelentkezett fejfájás? Hogyan alakul ez a szám a placebo kontrollcsoportban? Ha például mindkét csoportban a páciensek 3%-a panaszkodott fejfájásra, akkor jogosan mondhatnánk, hogy ez a gyógyszer valószínűleg nem okoz fejfájást. Ennek a következtetésnek a bizonytalansága a vizsgálatokon részt vevő emberek számával áll szoros összefüggésben. Ha például ezer embert vizsgáltak csak, akkor még mindig lehetséges, hogy 10000-ből átlagosan egy embernél jelentkezik fejfájás. De még mindig meg lehet állapítani, hogy nagyon valószínűtlen. hogy ezen gyógyszer egyik mellékhatása a fejfájás. Ha viszont például azt látni, hogy a vizsgálatok során az emberek 20 %-ánál fejfájás jelentkezett, akkor igen valószínű, hogy a mostani betegnek igaza van és ténylegesen a gyógyszer egyik mellékhatásáról van szó.

Az orvosok ilyenkor több információt gyűjtenek a betegtől. Voltak fejfájások a gyógyszer szedése előtt is? Az új és régi fejfájások hasonlóak? Történt esetleg valami más, ami okozhatta a fájdalmakat? Ezek mind részei a kórtörténet felvételének.

Sok más szempontot is meg lehet vizsgálni. Milyen a beteg hozzáállása az adott gyógyszerhez? Még ha nem is az okozta a fejfájást is lehet, hogy a páciens nem fogja szívesen szedni azt, mert hisz benne, hogy mégis a gyógyszer a hibás. Olyan gyógyszert nem sok értelme van felírni, amit úgyse fog a beteg szedni. Vannak-e más lehetőségek? Ha sok más alternatíva van, akkor könnyedén ki lehet egy másik orvosságot próbálni. Ha kevés opció van, akkor talán nem jó ötlet azonnal felhagyni az először felírt gyógyszerrel. Ha a helyzet megengedi, akkor abba lehet hagyni a gyógyszer szedését egy ideig, majd újra elkezdeni és megnézni, hogy mi történik.

Hasonlítsuk hát össze Novella elemzését Stevensonével. Elég egyértelmű a hozzáállásbeli különbség! Mi a következő érve a homeopatánknak?

Az orvosok megosztják egymással tapasztalataikat műtétekkel kapcsolatban. Ha egy orvos egy műtétnél egy új technikát próbál ki, akkor azt biztosan nem tesztelték előtte. Az orvosok egyszerűen kipróbálják maguk, ha érdekesnek találják. Döntéseiket tehát anekdotákra alapozzák.

Ezt az érvet Orac veszi alaposan kezelésbe és leírja, hogy itt sokkal inkább ügyességről van szó mintsem tudományról. Nem arról van ugyanis szó, hogy az orvosok anekdoták alapján döntik el, hogy egy adott betegnek milyen műtétet javasoljanak, hanem konkrétan a műtét végrehajtásának módjáról. A kezelést tehát továbbra is a tudomány segítségével választják ki. Egymástól azt tudják csak megtanulni, hogy hogyan végezzék az adott operációt.

Tovább olvasva a cikket ismét egy jókora félreértéssel találjuk szembe magunkat:

Anekdotikus bizonyítékok rendszeresen jelennek meg orvosi szaklapokban. Rendszeresen születnek publikációk egyedi esetekről. Ha az anekdoták tényleg ennyire értéktelenek, akkor miért publikálják azokat? Azért, mert bizonyítékok. Minden eset számít. Az anekdoták értékesek.

Senki sem állította, hogy az anekdoták értéktelenek lennének, így homeopatánk valamennyire szalmabábokat püföl. Viszont azok az anekdoták (helyesebben esettanulmányok, „case study”), amik komoly orvosi lapokban jelennek meg nem olyan szinten vannak, mint a tipikus anekdoták. Ezek komolyan dokumentált esetek az elejétől a végéig. Tartalmaznak minden apró beavatkozást és azok hatásait, minden apró részletet, laboratóriumi és diagnosztikai vizsgálatokat. Egyáltalán nem arról van szó, hogy „a szomszéd néni bevette a homeopátiás bogyót és jobban lett tőle”. Még ilyen részletes dokumentáció mellett sem számítanak az esettanulmányok erős bizonyítéknak.

A következő főbb irányvonala a cikknek a következő idézettel foglalható össze:

Sajnos azok, akik a tudomány kizárólagos használatát hirdetik a gyógyításban figyelmen kívül hagyják a legfontosabb tényt: az emberek felfoghatatlanul egyediek és összetettek. Az ember molekulák kémia reakcióinál és a newtoni fizika törvényeinél sokkal többől áll.

Jól jegyezzük meg ezt az érvet, mert az alternatív orvoslás híveitől rendszeresen hallhatjuk. Pedig ez az állítás is egy óriási szalmabáb. A tudomány alapú orvoslás soha sem hagyta figyelmen kívül az emberek komplexitását, sőt, ez a tudományos megközelítés egyik alapja. Pontosan ezért van az orvosoknak a lehető legjobb minőségű bizonyítékokra szükségük ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozzanak. A klinikai vizsgálatok egy adott csoport átlagos reakcióját fogják elárulni egy adott kezelésre. De ezt az információt lehet és kell is alkalmazni egyénekre. A klinikai vizsgálatokból nyert információ nagyon nagy segítség egy orvosnak a megfelelő kezelés kiválasztásában. Természetesen nem lehet 100%-os bizonyossággal megjósolni, hogy egy adott beteg hogyan fog reagálni egy adott kezelésre, de meg lehet mondani, hogy valószínűleg hogyan fog reagálni és ezek alapján racionális klinikai döntéseket lehet hozni. Senki sem mondta, hogy ez a rendszer úgy tökéletes, ahogy van, de ez a legjobb, amit jelenleg tenni lehet. Szó sincs arról, hogy minden anekdoták alapján történik.

Nincs ugyan leírva a cikkben, de gondoljunk bele, hogy mi húzódik meg egy ilyen kritika mögött. Nyilvánvalóan az, hogy az alternatív medicina mennyivel jobb! Gyakran hallani is, hogy az alternatív gyógymódok a betegség igazi okát szüntetik meg és, hogy azok magas fokon individualizáltak, egyénre szabott. Ez szintén egy kellemetlen tévhit, amiről részletesen írtam már itt, ezért most erre nem térnék ki.

A cikk pár példával folytatódik:

A történelem során rájöttünk, hogy egyes gyógynövényeknek jótékony hatása van, mégpedig úgy, hogy kipróbáltuk őket és továbbadtuk egymásnak, hogy mi történt. Ezek mind anekdotikus bizonyítékok. Innen tudjuk, hogy például az őszbogáncs jót tesz a májnak és, hogy a galagonya jó a szívnek. Nem volt szükség semmilyen klinikai vizsgálatra. Ezt mind tapasztalatból és anekdotákból tudjuk.

Ez már szinte a bulvárlapok szintjét súrolja. Honnan tudjuk, hogy az őszbogáncs jó a májnak? Egy nem régi elemzés szerint nem állnak jó minőségű bizonyítékok a rendelkezésünkre, tehát nem tudhatjuk. Szennyezések és mérgező képesség is felmerült már. Fontos lenne tudni, hogy mi is pontosan a hatóanyag, milyen dózisban célszerű azt alkalmazni, milyen lehetséges mellékhatások és gyógyszerkölcsönhatások léphetnek fel stb. Anekdotákból megtudhatunk bármi ilyesmit? Nem!

Mi a helyzet a galagonyával? A bizonyítékok vegyesek. Szívelégtelenségre úgy tűnik hasznos lehet, de nem így más szívproblémákra. Általában nincs komoly mellékhatása, de felmerültek már aggodalmak. Ezzel szemben mit mondanak az anekdoták? Azt, hogy „jó a szívnek”. Ilyen szövegekkel bulvárlapokban szoktunk leginkább találkozni. De ez teljesen haszontalan információ, sőt még azt ki lehetne jelenteni, hogy egy ilyen állításnak gyakorlatilag nulla az információtartalma. Igen sok szívbetegség létezik, pontosan melyikre jó? Az összesre? Milyen adagban célszerű alkalmazni? Milyen mellékhatásokkal kell számolni? Ezen kérdésekre a válaszokra mindenképpen szükség van, ha valaki egy felelősségteljes döntést akar hozni az egészségével kapcsolatban. Választ fogunk kapni anekdotákból ezekre a kérdésekre? Nem! Ahhoz, hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre komolyabb klinikai vizsgálatokra van szükség.

Stevenson továbbá szándékosan választott „pozitív” (vagy annak tűnő) példákat, figyelmen kívül hagyva például azokat, amikről egy előző bejegyzésem szólt

Stevenson cikkének végéről természetesen nem hiányozhat az, ami minden tudományellenes cikkben megtalálható: összeesküvésre való hivatkozás. A probléma ezzel egyértelmű: senki sem állította, hogy a tudomány úgy tökéletes, ahogy van. Senki sem tagadja, hogy vannak vele komoly problémák. De még mindig sokkal jobb, mint az, amit a homeopátia és a hozzá hasonló álorvoslások nyújtani tudnak. A tudományon belüli problémákra nem az a megoldás, hogy hagyjuk az egészet és mostantól kezdve csak bizonyítottan hatástalan gyógymódokat kezdünk el használni. Másrészt, még ha el is fogadjuk igaznak a sok összeesküvés elméletet. akkor sem fog változni az, hogy az anekdotáknak milyen szerepük kell legyen az orvostudományban. Nem lesz hirtelen hatékony a homeopátia és nem tűnnek el az anekdoták körül lévő problémák.

Források

A vizsgált cikk: Anecdotal Evidence: The Basis of all Knowledge
Orac – A homeopath lectures scientists about anecdotal evidence
Steven Novella – Alternative Medicine’s Attack on Science

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr234571466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.