Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

A plauzibilitásról 1.

2012. június 28. 07:30 - Zsolesz14

Egy igen részletes bejegyzésben foglalkoztam már a plauzibilitással, azonban úgy érzem, hogy ez egy roppant fontos fogalom, ezért most pár bejegyzés erejéig még boncolgatni fogom. Az említett bejegyzésben a plauzibilitást érvként próbáltam használni a homeopátia ellen; ez a gondolat sok más áltudományos téma körül is felmerül. Mivel nem magától értetődő fogalomról van szó, ezért a félreértések is rendesen jelen vannak. Ezek közül is ki fogok térni párra.

A tudomány világában gyakran hipotéziseket szoktak vizsgálni, tesztelni. Mi is az a hipotézis? Nagyon tág értelemben a hipotézis nem más, mint egy javasolt magyarázat egy adott jelenségre. Legyen például a vizsgált jelenség egy konkrét betegség. Miért lettünk betegek? Ezen jelenség magyarázatára hipotézis lehet az, hogy azért, mert baktériumok kerültek a szervezetünkbe és erre reagált az immunrendszerünk. De ugyanúgy lehet hipotézis az is, hogy felborult az energiamezőnk egyensúlya és ezért lettünk rosszul. Hogy lehet eldönteni, hogy melyik hipotézis a „helyes”? Úgy, hogy kísérletekkel, meglévő adatokkal, információkkal igyekezzük tesztelni az adott hipotézisünket. Ha a hipotézisünk kiállja ezeket a próbákat, akkor elmélet lesz belőle. A szabadgondolkodó.hu weblapon ezzel összhangban a következőt olvashatjuk:

A hipotézis egy kísérleti elmélet, ami még nem lett ellenőrizve. A tudós többnyire kitalál egy hipotézist és kipróbálja helytállóságát a meglévő adatok segítségével. Ha a hipotézis kiállta a próbát, elméletté válik.

Plauzibilitás

Az alapfogalmak tisztázása után térjünk rá a bejegyzés fő témájára. A plauzibilitás tulajdonképpen annak a mértéke, hogy egy hipotézis mennyire kompatibilis jelenlegi tudásunkkal, mennyire illeszthető abba bele. Egy kicsit szűkítve a fogalmat az orvostudomány területére: amikor új hipotéziseket tesztelünk, akkor a plauzibilitás figyelembe vétele azt jelenti, hogy megvizsgáljuk a meglévő klinikai bizonyítékokat és az alapvető tudományos ismereteinket, amelyek alapján aztán lesz egy elképzelésünk arról, hogy mennyire valószínű, hogy az új hipotézis igaz. Ez azért jó, mert általában nincs értelme a kályhától elindulni egy új probléma vizsgálatánál. Hiba lenne a több évszázad alatt összegyűlt, jól megalapozott tudásunkat figyelmen kívül hagyni. A plauzibilitás figyelembe vétele segít a szakirodalom értelmezésében és útmutató lehet arra vonatkozóan, hogy milyen irányban érdemes kutatásokat folytatni, mibe érdemes pénzt és energiát fektetni. De természetesen nem a plauzibilitás nyújtja a végső döntést egy adott problémánál; azt össze kell vetni a klinikai bizonyítékokkal.

Az egyik leggyakoribb félreértés vagy hiba a plauzibilitással kapcsolatban egy egyszerű hamis dilemmából adódik: egy állítás vagy plauzibilis vagy nem. Valójában legalább három csoportot célszerű figyelembe venni a plauzibilitás tárgyalásakor. Nézzük ezeket sorjában, most már konkrét, orvostudományból vett példákkal!

Az első csoportba azok a kezelések tartoznak, amelyeknek vagy ismert a hatásmechanizmusa, vagy olyan hatásmechanizmusa van, amelynek jelenlegi tudásunk szerint valamilyen klinikai hatást kell produkáljon. Vegyük példának a béta blokkolókat. Ezek gátolják a béta receptorokat a szívben és a vérerekben, ezáltal tágítják az ereket, lassítják a szívverést és csökkentik a vérnyomást. Emiatt aztán erősen plauzibilis az a hipotézis, miszerint használjunk béta blokkolókat olyan betegségeknél, amelyek többlet katecholamin (pl. adrenalin) termelődést okoznak, hiszen a katecholaminok meg aktiválják a béta receptorokat.

Ugyancsak ebbe a csoportba sorolhatóak azok a kezelések, amelyekre csak anekdotikus vagy kezdetleges bizonyítékok vannak. Így is igen tág határok között mozog az ebbe a csoportba tartozó gyógymódok plauzibilitása, de általánosan igaz, hogy valamennyire van okunk feltételezni, hogy ezek a kezelések működhetnek. A tudomány- és bizonyíték alapú orvoslás alapelvei szerint azonban ezen csoportba tartozó gyógymódok esetén is szükség van klinikai bizonyítékokra, amelyekből aztán következtetni lehet a hatásosságra és a biztonságosságra. Pusztán a plauzibilitás nem elég.

A második csoportba az olyan hipotézisek tartoznak, amelyekről nem jelenthetjük ki, hogy gyakorlatilag nulla a plauzibilitásuk, hanem arról inkább azt lehetne mondani, hogy „semleges” vagy ismeretlen. Nincs különösebb okunk feltételezni, hogy az ilyen gyógymódok működnének, de ugyanakkor nincs okunk azt se gyanítani, hogy nem működhetnek. Ebbe a csoportba tartoznak például az ismeretlen hatásmechanizmusú hatóanyagok, vagy az olyanok, melyek hatásmechanizmusáról nem tudjuk, hogy az kölcsönhatna az éppen kezelni kívánt betegséggel vagy tünettel. Maradva az előző példánál: a béta blokkolókról nincs semmi okunk feltételezni, hogy segítenének egyes memóriazavarokon. Ugyanakkor ez a hipotézis nem nulla plauzibilitású. A béta blokkolók ugyanis aktív hatóanyagok és lehetséges, hogy vannak még nem felfedezett hatásaik is.

A harmadik csoportban azok a gyógymódok tartoznak, melyek plauzibilitása gyakorlatilag nullának vagy nagyon csekélynek tekinthető. Ezekre azt mondják, hogy nemplauzibilisek (?) vagy implauzibilisek. (Angolul „implausible”-nek mondják, aminek lefordítására nem nagyon van más ötletem.) Ebben a kategóriában olyan hipotézisek tartoznak, melyeknél egyrészt nincs ismert hatásmechanizmus, ami alapján működhetnének, másrészt pedig az ismert alapvető természettudományos törvényeknek mondanak ellent.

A szemléletes és alapvető példa erre természetesen a homeopátia, ami ha működne, akkor alapvető fizikai, biológiai és kémiai törvényeknek mondana ellent. Ez az a pont, amin lényegesen eltér az előző csoportban szereplőktől. A homeopaták ez ellen gyakran úgy védekeznek, hogy a kémiai aktivitás helyett bevezetnek valamilyen misztikusnak hangzó energia- vagy rezgésfogalmat. „A víz nem fizikailag, hanem rezgés- vagy energiaszinten őrzi meg a hatóanyag memóriáját” – hallhatjuk. Ezzel persze a homeopátia az energiagyógyászat kategóriájában találja magát, amely legalább ugyanannyira implauzibilis. Miért van értelme behozni egy teljesen új energiafogalmat? Ez feleslegesnek tűnik. Több évszázadnyi kutatás során sem sikerült egy ilyen misztikus energiát felfedezni, így aztán a tudósok feleslegesnek vélték egy ilyen fogalom bevezetését. Az életenergia és a hozzá hasonló elképzeléseket emiatt már régen elvetették.

Figyelembe véve az előbb leírtakat természetesen lehetséges, hogy még a legkevésbé plauzibilis hipotézisről is kiderül, hogy igaz. Ehhez azonban komoly mennyiségű és jó minőségű klinikai bizonyítékra van szükség. Ha a homeopátia ténylegesen működne, akkor ilyen szempontból teljesen mindegy lenne, hogy a hatásmechanizmusa teljesen ismeretlen számunkra, az ismételt, szigorú klinikai vizsgálatok egyértelműen kimutatnák a hatását. Ez azonban nem történt meg. Ahogy csökken egy adott hipotézis plauzibilitása, úgy növekszik a bizonyítékok mennyisége és minősége, melyek elvárhatóak ahhoz, hogy a hipotézist igazoltnak tekintsük. A homeopátia esetében ez a szint igen magasan van, de nem elérhetetlenül magasan. Ha a bizonyítékok elérnék ezt a szintet az roppant érdekes lenne; azt jelentené, hogy valami alapvető hiányzik a biológiai és kémiai ismereteinkből. Egy ilyen felfedezés minden bizonnyal azonnali Nobel díjat is jelentene.

Fontos megemlíteni, hogy az áltudományok és alternatív gyógyászat hívek gyakran amellett próbálnak érvelni, hogy ez a harmadik csoport tulajdonképpen nem is létezik. Kedvenc hipotézisüket nyilván sokkal szívesebben sorolnák a második kategóriába. Ennél az érvelésnél gyakran előkerül a kvantumfizika, amelynek törvényszerűségei alapvetően eltérnek a makro világban megszokott törvényektől, vagy a kozmológia. De ez egy teljesen tudománytalan hozzáállás: a jelenlegi tudásunkat akarja a szőnyeg alá söpörni. Minden bizonnyal fel fogják a figyelmünket hívni arra, hogy a tudomány sem tud mindent. Ez azonban egy újabb hamis dilemma, sőt szalmabáb is. Senki sem állította, hogy mindent tudunk. De az, hogy nem tudunk mindent nem ugyanaz, mint az, hogy nem tudunk semmit. Nagyon sok mindent tudunk már és nagy hiba lenne a több évszázad alatt összegyűjtött tudásunkat figyelmen kívül hagyni.

A következő bejegyzésben a plauzibilitás körüli félreértéseket fogom megvizsgálni.

Forrás

Steven Novella – Plausibility In Science-Based Medicine

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr354597670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu