Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Hogyan igazoljuk saját meggyőződéseinket?

2015. november 04. 20:47 - Zsolesz14

Az áltudományok egyik sajátossága, hogy "visszafelé" működnek; előre megvan a konklúzió, csak később próbálják azt a hívek igazolni bizonyítékokkal és logikai úton. Ez a gondolkodási mód azonban valamilyen szinten mindenkiben jelen van; nagyon is jók vagyunk ebben a "visszafele" gondolkodásban, amit szoktak racionalizálásnak hívni.

Ennek az általában hibás folyamatnak több jellemző komponense van. Az egyik a kimazsolázás, vagyis olyan bizonyítékok keresése, amely a kívánt álláspontot támasztja alá. Ez lehetővé teszi a racionalizáló számára, hogy tanulmányokból, tudósoktól idézzen, ezáltal meggyőződése tudományosan igazoltnak fog tűnni. Manapság már szinte tetszőleges állítás igazolására lehet valamilyen tanulmányt találni, arról meg, hogy milyen minőségű esetleg az a tanulmány már nem nyilatkozunk vagy nem is tájékozódunk.

A racionalizálás folyamatához hozzátartozik a védeni kívánt álláspont ellen felhozott bizonyítékokra való reagálás is; itt különböző szinteket lehet megtapasztalni. Komolyabb szinten, tudósok vagy általában a valamilyen tudományos háttérrel rendelkező emberek rá fognak mutatni ezen bizonyítékok gyenge pontjaira. Ez szinte sehol sem lehetetlen, minden tanulmányban van legalább valami hiányosság, apróbb hiba. Itt persze fontos, hogy ezeket a kritikákat megfelelő kontextusba helyezzük: valami döntő problémáról van szó vagy összességében csak jelentéktelen kötekedésről? Ennek eldöntésére jó ítélőképességre van szükség, az áltudományos gondolkodásban pedig rendszerint ez hiányzik.

Kevésbé komoly szinten pedig a felhozott ellenérvek, bizonyítékok egyszerű tagadásával fogunk találkozni. Ez különböző formákat ölthet, lehet például egyszerű ad-hominem érvekhez folyamodni: ezt a tanulmányt egy cég vagy a kormányzat támogatta, akinek érdeke, hogy adott eredmény jöjjön ki; ezt a tanulmányt olyan tudóscsoport készítette, akik támogatókat keresnek, így a pozitív eredmény érdekük stb. Megint csak nem valami nehéz az ilyen jellegű kritika megfogalmazása, hiszen teljesen mindegy, hogy ki vezette a kutatást, lesz neki valamilyen anyagi köteléke. Ugyanakkor ez egy valós probléma, egyes szervezeteknek vagy embereknek tényleges nagyon komoly anyagi érdeke van. Ismét jó ítélőképességre van szükség annak eldöntésére, hogy jogosak-e ezek a kritikák vagy sem. Nehéz általánosságban bármit is mondani ezzel kapcsolatban. Olyannyira nehéz, hogy komoly orvosok is hosszú bejegyzéseken át taglalják ezt a témát.

Extrém szinten pedig az álláspontunkkal ellentétes bizonyítékok elutasítása összeesküvés elméletté válik. Itt már nem pusztán arról van szó, hogy az ellenünk felhozott bizonyíték elfogult, vagy anyagi érdekek által manipulált, nem. Itt már egy aktív, szervezett összeesküvéssel van dolgunk, amely szándékosan hozza létre a bizonyítékokat egy nem kívánatos álláspont mellett. Ez gyakorlatilag cáfolhatatlanná teszi az áltudomány hívének az álláspontját, hiszen tetszőleges ellenérvre mondhatja most már azt, hogy az is az összeesküvés része, emiatt aztán az érvénytelen. Ennek egy változata, amikor az áltudományok híve azt állítja, hogy bárki, aki nem ért egyet a kívánt konklúzióval és ez ellen bizonyítékokat is hoz fel az csak úgy lehetséges, hogy ő maga is része az összeesküvésnek. Csak azért érvel az álláspont ellen, mert le van fizetve, hogy így tegyen. Ilyen gondolatmenet mellett már tetszőleges, számunkra kellemetlen bizonyítékot figyelmen kívül lehet hagyni. Ezt az érvet már érintettem itt. És valóban, egy hét alig telt el a blogom újraindítása óta és én is megkaptam ezt.

Amikor az eddig leírt folyamatok szisztematikus használatával valaki egy jól felállított tudományos álláspontot utasít el, akkor tagadásról beszélünk. Ez az angol denial vagy denialism szóból ered. A leggyakoribb példákat említve itt gondolhatunk például a HIV és az AIDS kapcsolatának tagadására, a globális felmelegedés tagadására, vagy a holokauszttagadásra.

Az eddig elmondottak nem csak aktív szkeptikusok számára kellene ismerősnek lennie, bizonyára mindenki találkozott már hasonlókkal családi, munkahelyi vagy baráti viták, beszélgetések alkalmával. Ezek a folyamatok tetszőleges ideológiánál jelen vannak, nem csak szkeptikus tartalmúaknál. Nagyon fontos, hogy lássuk: mindenki így működik. Én is, a tisztelt Olvasó is, mindenki. Éppen ezért ennek a bejegyzésnek a legfontosabb mondanivalója az, hogy jobban oda kell figyeljünk saját magunkra, hogy észrevegyük ha az eddig említett gondolkodási sémák megjelennek a saját gondolkodásunkban. Más emberek érvelésében sokkal könnyebben észrevesszük a hibákat, mint a sajátunkéban.

Gyakran érzelmi vagy egyéb tudatalatti úton jutunk el egy konklúzióhoz és próbáljuk aztán a racionalizálás módján megvédeni azt. Ez a folyamat nagyban függ attól, hogy érzelmileg mennyire kötődünk a konklúziónkhoz. Az olyan állításokkal kapcsolatban, amelyek nem jelentenek érzelmileg sokat számunkra könnyedén megváltoztatjuk álláspontunkat, ha olyan új bizonyítékokkal vagy logikus gondolatmenetekkel találkozunk, amelyek ellenük szólnak. Más a helyzet azonban az olyan nézetekkel, amelyek ideológiánk, vallásunk vagy világnézetünk alapjait képezik. Ezen nézeteket foggal körömmel védeni fogjuk.

Az eddig leírt folyamatok mellett nagyon gyakori az, amikor saját álláspontunk kis mértékben megváltoztatva térünk ki az ellenünk felhozott érvek elöl. Az alternatív orvoslás világában rengeteg ilyen példát találunk. Már az elnevezésnél maradva, az "alternatív" szó azt sugallja, hogy ezen gyógymódokat a hagyományos orvoslás egy lehetséges alternatívájának kell értelmezni. Mikor aztán kiderült, hogy ez milyen veszélyes dolog, elterjedt a komplementer kifejezés, amely azt sugallja már, hogy ezen gyógymódok csak kiegészítik a hagyományos orvoslást. A folyamat aztán tovább folytatódott. Gyakran érveltek aztán azzal, hogy az alternatív gyógymódok többek a placebónál, azonban egyre több klinikai vizsgálat mutatta ki, hogy ez nem így van. Miután a hívek ezt kénytelenek voltak elismerni jött a következő fordulat: kijelentették, hogy a placebók igenis képesek erőteljes gyógyhatást előidézni. Ez sem teljesen igaz.

Hasonló jelenségeket fedezhetünk fel a mostanában egyre csak terjedő "bio életmód" ideológiái mögött is. Ennek része a biogazdaságok előnyben részesítése más, konvencionális gazdaságokkal szemben. A hívek először arra fogják felhívni a figyelmet, hogy a konvencionális gazdálkodás nem jelent több termést, sőt, a biogazdaságok képesek több termést előállítani. Amikor ezen érv ellen szól egy nagyon alapos USDA elemzés, akkor hirtelen már nem a többlet termések igazolják a biogazdaságok szükségességét, hanem az étel minősége. Amikor aztán ezt az érvet megcáfolja 50 évnyi tudományos kutatás, akkor már hirtelen nem is a minőségről beszélünk, hanem a fenntarthatóságról. Amikor aztán ez az érv is megdől, akkor előkerülnek a gonosz vállalatok, akik irányítani akarják az élelmiszeripart. Mikor felhívjuk a figyelmet arra, hogy a biogazdálkodás is legalább akkora iparág, mint a konvencionális mezőgazdaság, akkor kezdődik az egész az elejéről. Ilyen és hasonló köröket biztos sokan futottunk már, akár teljesen más témában is.

Záró gondolatok

Nagyon komoly munka azoknak a folyamatoknak a rendszeres figyelése, amelyek torzítóan befolyásolják a nézeteinket és ideológiailag meg érzelmileg számunkra kedvező irányba tolják azokat. A legutóbb kifejtett, az álláspontunk kis mértékben való változtatása csupán egy dolog a sok közül, amire oda kell figyelnünk. Érdemes lehet rendszeresen kérdéseket feltennünk magunknak.

Amikor azon kapjuk magunkat, hogy vadul keresünk bizonyítékokat egy nekünk szimpatikus álláspont mellé kérdezzük meg magunktól: melyik volt előbb? Hogyan jutottunk egyáltalán erre az álláspontra? Logikai úton? A bizonyítékok erre mutattak? Vagy pusztán ideológiai okok miatt? Az is előfordulhat, hogy az álláspontunk mellett szóló egyik bizonyíték megdől. Ilyenkor módosítjuk ennek megfelelően az álláspontunkat, vagy csak simán továbblépünk és egy másik bizonyítékok hangoztatunk ezentúl? De azért a megcáfolt bizonyíték által implikált tényezőket figyelembe vesszük? Vagy úgy teszünk, mintha az álláspontunkhoz azok valójában sosem lettek volna szükségesek?

Felhasznált és ajánlott olvasnivaló

Ideology In Search for Justification

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr888011613

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Klímaváltozás: A kellemetlen kérdések 2015.12.05. 16:39:50

A témával foglakozó tudósok 80%-ára hivatkozva divat azt mondani, hogy aki az ellenvélemények pártján áll az biztosan nem gondolkodik, hülye... De van a másik 20%. És vannak jó érvek. És nem mindegy az sem, hogy milyen tudósok mondanak valamit. No és a...

Trackback: Klímaváltozás: A kellemetlen kérdések 2015.12.05. 16:32:14

A témával foglakozó tudósok 80%-ára hivatkozva divat azt mondani, hogy aki az ellenvélemények pártján áll az biztosan nem gondolkodik, hülye... De van a másik 20%. És vannak jó érvek. És nem mindegy az sem, hogy milyen tudósok mondanak valamit. No és a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.