Hiperaktívak lesznek a gyerekek a cukortól? A tudomány szerint a méhek nem is repülhetnének? Tényleg csak agyunk 10%-át használjuk? Hasznosak a multivitamin készítmények? A dinoszauruszokat egy becsapódott aszteroida ölte meg? Általános jelenség, hogy valószínűleg hamisak azok a tények, amelyeket csak azért fogadunk el úgy általában, mert "mindenki tudja, hogy ez így van". Az előző kérdésekre a válaszok: nem, hamis (nem igaz az az állítás, miszerint a méhek a fizika törvényeinek ellentmondva repülnének), nem, valószínűleg nem és bonyolultabb, mint gondolnánk.

A legtöbb ember gond nélkül elfogadja, hogy attól még, mert a közvélekedés állít valamit még nem lesz az automatikusan igaz. Viszont mégis úgy gondoljuk, hogy azért általában igaz az, amire azt mondhatjuk, hogy "mindenki tudja, hogy ez így van". Pedig ez tévedés, a következő gondolatmenet pedig segíthet ezt belátni.

Válasszunk egy területet, amelyről úgy gondoljuk, hogy jól értünk hozzá. Vagy egyszerűen csak válasszuk ki azt a szakterületet, amihez a legjobban értünk az összes közül. Nem feltétlenül kell ez a foglalkozásunk legyen, lehet akár egy hobbi is. Gondoljunk most bele, hogy mennyire pontosak azok a híradások vagy cikkek, amelyek a mi szakterületünkkel foglalkoznak? Mennyire korrekt az átlagcikk, amibe bekerül a témánk? Vajon mennyit tud az "átlagember" a mi szakterületünkről? Gyakori, hogy a témában laikusoknak is igazuk van és jól átlátják a dolgokat, vagy ezt csak más szakértőknél vagy esetleg egy barátunknál figyeltük csak meg, akinek azonos a miénkkel az érdeklődési köre?

A fenti gondolatmenetre általános tapasztalat, hogy a közvélekedés tele van rengeteg téves információval és túlzott leegyszerűsítéssel. De ha minden terület szakértője ezt tapasztalja, akkor ebbe a közvélekedésbe mi is beletartozunk, hiszen a legtöbb területnek nem vagyunk mi magunk sem szakértői. Vagyis a mi tudásunk is csupa téves információval és túlzott leegyszerűsítéssel van tele azokról a tudományterületekről, amelyeknek nem vagyunk szakértői.

Nehéz a saját tudatlanságunknak a mértékét felmérni egy olyan területen, amelyhez nem értünk. Ez a jól ismert Dunning-Kruger hatás egy újabb megjelenése. Ebből is jól látszik, hogy a Dunning-Kruger hatás mindenkire vonatkozik és nem csak a "hülyékre", ahogy azt több ismeretterjesztő oldal tévesen állítja.

A fenti gondolatmenet ha elfogadjuk, akkor annak ideális esetben az kellene a hatása legyen, hogy kritikusabban állunk saját tudásunkhoz. Ugyanakkor ösztönzőereje is kell legyen: érdemes mélyebben utánanézni a dolgoknak és nem megelégedni a felszínes tudással.

Miért?

Rögtön felvetődik, hogy mégis miért van tele a közvélemény és az átlagtudásunk hamis információval? Nem könnyű erre válaszolni. Először azt célszerű megérteni, hogy sok kérdésre nincs is egyértelmű igaz vagy hamis válasz, ez csupán hamis dilemma. Sőt, pont azok a kérdések a legszélsőségesebbek, amelyekre egyértelmű igen vagy nem adható válasznak. A többség egy tartományon helyezkedik el. Sok válasz csak részben igaz vagy bizonyos körülmények között igaz csak, az igazság meg kicsit bonyolultabb. Hasonlóan sok válasz nem egyszerűen hamis, hanem például nem teljes vagy hiányos. Az egyszerű igen/nem válaszokat viszont sokszor szeretjük és előnyben is részesítjük, ez pedig a komolyabb utánanézésnek és a kérdéskör valós természetének feltárásának útjába állhat.

Igaz-e, hogy a Föld a Nap körül kering? Lényegében igaz és sok kérdéskörnél egy ilyen válasz teljesen megfelelő. Egy fizikus azonban felhívhatja a figyelmet arra, hogy ez nem teljesen igaz, hiszen a Föld és a Nap valójában egy közös középpont körül kering. Ez a közös pont viszont a Nap felszínén belül helyezkedik el, vagyis ésszerű lehet azt mondani, hogy a Föld tényleg a Nap körül kering, viszont a Nap ennek hatására "lötyög".

A dinoszauruszokat tényleg egy aszteroida pusztította el? Ez elsőre egy ésszerű leegyszerűsítése a jelenlegi tudományos konszenzusnak. Egy kutató viszont mondhatja azt, hogy a ma élő madarak tulajdonképpen dinoszauruszok, ezért az eredeti állítás valójában azt jelenti, hogy a nem madárszerű dinoszauruszok pusztultak el. Ugyanakkor vannak olyan tudomány alapú vélekedések, amelyek szerint a vulkáni tevékenységek hozzájárultak a dinoszauruszok kihalásához. Sőt, egyes nézőpontok szerint ez utóbbi a főbb ok.

Ez a pár sor a jelenleg is zajló tudományos vitáknak egy nagyon durva leegyszerűsítése. El kell döntenünk tehát, hogy mennyire akarunk elmélyedni a kérdésben.

Gondolhatunk erre úgy, hogy minden kérdésre létezik egy adott mélységű válasz: egy általános iskola szintű, egy gimnáziumi szintű, egy egyetemi szintű, egy szakértői szintű és egy nemzetközi szakértői szintű. Ha tehát úgy döntünk, hogy megelégszünk például a gimnáziumi szintű válasszal, akkor azzal nincs semmi gond, tegyünk így, de sajátítsuk el akkor ezt a szintet rendesen. És ne feledkezzünk meg arról, hogy mindig van egy mélyebb szint, amelyet már nem látunk teljesen át. Ismerjük jól saját tudásunk határait.

Ezzel persze még mindig nem adtunk választ a nagy miértre; miért pontatlan vagy egyenesen téved a közvélekedés olyan gyakran? Nincs egyszerű válasz. Rövid összefoglalót azonban adhatunk, Steven Novella két alapvető okot nevez meg: pszichológiai és társadalmi.

Szeretjük az egyszerűséget és szeretjük azt hinni, hogy irányításunk alatt tartjuk a dolgokat. Ez pedig arra ösztönöz bennünket, hogy az összetett tudást apró darabokká egyszerűsítsük, ami elkerülhetetlenül pontatlanságokhoz vezet. A valóság pedig mindig bonyolult. Éppen ezért jó ökölszabály az, hogy minden bonyolultabb valójában, mint azt gondolnánk.

Az embereknek véges az idejük és a mentális energiájuk. A jelenlegi tudásunknak éppen csak a felszínét érthetjük csak meg, ráadásul ez a tudás folyamatosan növekszik. Ezért kénytelenek vagyunk kerülőutakat és egyszerűsítéseket használni és megelégedni a megfelelő közelítésekkel. De ne csapjuk be magunkat azzal, hogy azt hisszük, hogy ez végleges tudás és ne hagyjuk figyelmen kívül azt az óriási tudásanyagot sem, amit nem ismerünk. Ha megelégszünk a felszínes tudással, ám legyen, de legyünk realisztikusak abban, hogy ez mit is jelent.

Ezért is lenne nagyon jó ötlet mindenkinek arra törekedni, hogy egy adott terület tudásanyagát minél jobban elsajátítsa. Legyen egy terület, amelyről mélyreható ismereteink vannak! Lehet ez bármi, amit érdekesnek találunk. Ezáltal betekintést kapunk az ismeretek megszerzési módjába is. Látni fogjuk, hogy egy komolyabb tudásanyag miként épül fel, ismerni fogjuk annak struktúráját.

A kultúránknak is kiemelkedő szerepe van. Ismereteink apró darabjai (sokan ezeket mémeknek hívják) átitatják társadalmunkat és érdemes belegondolni abba, hogy mely mémek tetőznek és maradnak meg sokáig. Egyfajta kiválasztódás biztosan végbe megy és úgy tűnik azokat az ötleteket és tényeket részesítjük előnyben, amelyek valamilyen módon beszélnek hozzánk, amelyek egy számunkra alapvető gondolatot vagy érzelmet tükröznek, közvetítenek. Nem mindig az alaposságot és a precizitást választjuk.

Imádjuk az ironikus történeteket és azokat is, amelyek egy ikonikus eszmét, reményt vagy éppen félelmet közvetítenek. Extrém esetben az ilyenek városi legendává is emelkedhetnek. Ez az, ami beszűrődik a köztudatba. Hívhatjuk akár passzív tudásnak is. Ezeket látjuk a közösségi portálokon. Jó ökölszabály, ha mindig gyanakvóak vagyunk a passzív tudásunkkal szemben.

A statisztikák sem biztatóak

Rengeteg kutatás, felmérés létezik, amely a közvélekedés pontosságát próbálta tesztelni. Ezek rendre az eddigieket erősítik csak meg.

Az egyik legtöbbet idézet felmérés arra világít rá, hogy mekkora eltérések vannak a közvélekedés és a tudományos álláspontok között. Jól látható, hogy a legnagyobb különbség a következő állítással kapcsolatban adódott: "genetikailag módosított növényeket fogyasztani biztonságos". A megkérdezett tudósok 88 %-a értett egyet ezen állítással, míg a közvéleménynek csak 37 %-a.

Ilyen nagymértékű eltérések nem csak tudományos kérdéseknél figyelhetőek meg. Ugyanúgy jelen van a rés a polgári kérdések széles spektrumán is. Az Egyesült Államokban például az emberek 68 %-a gondolta úgy, hogy a bűnözés országosan rosszabbodik és 48 % gondolta úgy, hogy helyileg rosszabbodik. Ezzel szemben az igazság az, hogy a bűnözések száma két évtizede stabilan csökken.

Az Ipsos Mori kutatóintézet munkatársai rendszeresen mérik fel a közvélekedést, és kapnak meglepő eredményeket. A legújabb, 2016-os felmérések szemléletes eredményeit itt lehet megtekinteni. A valósággal való egyezések szinte mindenhol nagyon rosszak. Csak egy pár példát emelnék ki. Kevés kivételtől eltekintve túlbecsüljük például a muszlim lakosság arányát. Magyarországon az átlag válasz 6 % volt, míg a helyes válasz kevesebb, mint 0,1 %. A többi ország sem szerepelt jól, az Egyesült Államokban például a valóság 1 %, a leggyakoribb válasz viszont 17 % volt.

Egy másik látványos különbséget a következő kérdésnél lehetett tapasztalni: "A 15 és 19 év közötti lányok hány százaléka szül évente?" Magyarországon átlagosan 16 %-ra tippeltek, valójában viszont ez a szám 2 %.

Áttekintve a felmérések ábráit szinte mindenhol jelentős eltéréseket fogunk tapasztalni. A miértre már részben válaszoltunk az előzőekben, az ilyen jellegű kérdéseknél azonban más lehetséges indoklások is szóba jöhetnek.

Egyrészt hajlamosak vagyunk azokat a dolgokat, amelyeket problémának gondolunk rosszabbnak vélni, mint amilyenek azok valójában. E félelmünknek pszichológiai okai is vannak, de van két másik dolog is, amit hibáztatni lehet: a politika és a média.

A politikusok gyakran kimazsolázzák vagy tévesen tüntetik fel a statisztikákat, hogy befolyásolják a közvélekedést. Eltúlozzák a veszélyeket, mert az az ő politikájukat szolgálhatja.

A média is hibás, legalább két okból. Egyrészt szenzációhajhász: a ritka és erőszakos bűneseteket például rendszeresen kiemeli, ezáltal torzítja a valóságot. A gyakori bűnesetek, balesetek és egyéb szerencsétlenségek (amiktől esetleg jogosan félhetnénk) sokszor említésre sem kerülnek, hiszen ha valami gyakori és megszokott, akkor nincs hírértéke. A ritka és bizarr esetek viszont kiemelkedő helyet kapnak a híradásokban és címoldalakon. Másrészt pedig a média nem csinálja azt, amit amúgy megtehetne: hogy megfelelő kontextusba helyezi a különböző eseményeket és releváns statisztikákat mutat a közönség fele.

Az oktatási rendszert is szokták okolni, mivel az nem tanítja meg az embereket statisztikák értelmezésére és a kritikus gondolkodásra.

A pszichológiai tényezőkből meg nagyon sok van, amit említeni lehetne. A legismertebb ezek közül a megerősítési torzítás, amely szerint hajlamosak vagyunk a már kialakult vagy meglévő álláspontunkat, előfeltételezéseinket alátámasztó bizonyítékokat jobban észrevenni és kritika nélkül elfogadni. Sőt, még jobban is emlékezünk vissza ezekre. Eleve probléma az, hogy vannak előfeltételezéseink és az olyan témákhoz, amelyeknek még nem néztünk utána vagy amelyekről semmit sem tudunk, is úgy állunk hozzá, hogy már szinte el is köteleztük magunkat a számunkra szimpatikus álláspont mellett. Innentől kezdve pedig szándékosan azokat a bizonyítékokat és érveket keressük, amelyek a már kialakult álláspontunkat támasztják alá. Az új bizonyítékokat pedig inkább megpróbáljuk kimagyarázni ahelyett, hogy az álláspontunkat igazítanánk hozzájuk.

Összefoglaló

Végső soron azt láthattuk, hogy részben pszichológiai, részben pedig társadalmi okok miatt az a tudás, amely a közismeretben kering nagyon pontatlan és félrevezető, egyes esetekben pedig egyszerűen téves. Ennek megértése nagyon hasznos. A megfelelő reakció erre az, hogy megpróbáljuk felismerni a saját tudatlanságunkat, hogy gyanakvóak vagyunk a passzív tudásunkkal szemben, hogy megpróbáljuk felismerni a kognitív gondolkodási hibákat a saját gondolatmeneteinkben. Mindemellett kíváncsiak vagyunk annyira, hogy mindig pontosítsuk és mélyítsük saját tudásunkat.

Az egészet úgy is össze lehetne foglalni, hogy legyünk szkeptikusak.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Steven Novella - Is Everything You Think You Know Wrong?
Steven Novella - Why Is The Public So Wrong?