Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Hátborzongatónak találod a véletlen egybeeséseket? Pedig nem kellene!

2017. április 18. 17:13 - Zsolesz14

Az Egyesült Államok két elnökét, Abraham Lincolnt és John F. Kennedyt 1860-ban, illetve 1960-ban, egymástól pont 100 évre választották meg. Mindkettőjüket egy három nevű merénylő ölte meg, amely nevek mindkét esetben 15 betűből állnak: John Wilkes Botth és Lee Harvey Oswald. Egyikük sem jutott el a tárgyalására. Izgalmas, mi? De ez nem minden!

Lincolnnak volt egy Kennedy nevű, Kennedynek pedig egy Lincoln nevű titkára. Mindkettőjüket pénteken ölték még, miközben a feleségük mellett ültek. Lincolnt a Ford Színházban, Kennedyt pedig egy Lincoln típusú, Ford gyártmányú autóban. Mindkét elnököt egy Johnson nevű elnök követett, Andrew Johnson Lincolnt és Lyndon Johnson Kennedyt. Andrew 1808-ban született, Lyndon pedig 1908-ban. Mégis mekkora esély van minderre?

14 évvel a Titanic elsüllyedése előtt, 1898-ban, Morgan Robertson írt egy 'Futility' című novellát. A mű 11 évvel a Titanic megépítésének kezdete előtt íródott. A hasonlóságok a valós hajószerencsétlenség és a mű története között szinte már ijesztőek.

A novella egy Titan nevű, óriási hajóról szól, amelyet az emberek elsüllyeszthetetlennek gondoltak. A legnagyobb hajó volt, amit valaha építettek és belülről egy luxushotelnek nézett ki. Akárcsak az akkor még nem is létező Titanic. A Titan 20 mentőcsónakkal rendelkezett, feleannyival, mint amennyi ténylegesen szükséges lett volna. A Titanicon 24 mentőcsónak volt, ugyancsak feleannyi, mint amennyi kellett volna. A könyvben a Titan áprilisban egy jéghegynek ütközik 400 mérföldre Newfoundlandtől. A Titanic-kal évekkel később ugyanez történt, ugyanabban a hónapban és körülbelül ugyanott. A novellában a Titan elsüllyedt és az utasok több mint fele meghalt, akárcsak a Titanicnál. A halottak száma a könyvben és a jövőbeli, valós hajószerencsétlenségnél nagyon közel van egymáshoz. Az egybeeséseknek ezzel nincs vége! Mindkét hajónak 3 propellerje és 2 árbóca volt. Mindkettő 3000 utast volt képes szállítani és mindkettő éjfél körül ütközött jéghegynek.

Morgan Robertson akkor jövőbelátó volt? Ez a sok egybeesés nem lehet véletlen!

Nostradamus a 16. században a következőt jósolta: (ez egy neten talált magyar fordítás, az eredetit lásd itt)

Éhségtől dühödt vadállatok fognak átúszni a folyókon
a csatatér nagyobb része Hister ellen lesz,
vasketrecben vonszolják a nagy embert, míg
Németország gyermeke semmit sem tart tiszteletben.

Ez elég ijesztő. Hister ténylegesen úgy hangzik, mint Hitler. Nostradamus több jóslata szól egy német férfiról, aki nagy háborúkat indít és rejtélyes módon hal meg. Ez is pusztán véletlen lenne?

Lenyűgözőnek és hátborzongatónak tartod az eddigieket? Úgy gondolod, hogy mindez túl furcsa ahhoz, hogy pusztán a véletlennel legyen magyarázható? Ha igen, akkor rossz hírem van: hibásan gondolkozol. Mindhárom fenti példánál ugyanis már réges-régen megtörtént a célba lövés, a céltábla viszont csak utólag került a lyukak köré. Ez a texasi mesterlövész érvelési hibája. Nézzünk egy utolsó példát, hogy mindez világos legyen!

Képzeld azt, hogy randira mész. Az elején a másik személy elárulja, hogy ugyanolyan autója van, mint neked, csak más színű. Ez elég jópofa, de semmi extra. Később kiderül, hogy az anyukátok keresztneve megegyezik, sőt, ugyanakkor van a születésnapjuk. Na ez már nem semmi! Talán a sors akarja, hogy egymásra találjatok? Aztán kiderül, hogy mindketten sokat legóztatok gyerekkorotokban és ugyanazokat a rajzfilmeket szerettétek. Imádjátok a pizzát, de irtóztok a sárgaborsótól. Most már egészen biztos, hogy egymásnak vagytok teremtve!

Vagy mégsem? Álljunk csak le egy pillanatra! Vajon hány embernek van olyan autója, mint nektek? Valószínűleg közel azonos korúak vagytok, akárcsak a szüleitek. Keresztnevük minden bizonnyal elég gyakori volt születésükkor. Ugyanabban az évtizedben nőttetek fel, így nem meglepő, hogy ugyanazokat a rajzfilmeket néztétek és hasonló játékaitok voltak. Mindenki imádja a pizzát és sokan utálják a sárgaborsót.

Innen nézve már nem is olyan lenyűgöző ez a sok egybeesés, mivel ténylegesen figyelembe vettük a véletlent, számoltunk azzal. A legtöbb esetben nem így cselekszünk és figyelmen kívül hagyjuk a valószínűségeket, mivel mélyebb értelmet tulajdonítunk egy véletlen eseménynek. Ha mélyebb jelentést szeretnénk látni, akkor elfelejtjük a véletlent, megfeledkezünk a zajról. A mélyebb értelem azonban csak egy illúzió, egy emberi konstrukció.

Megint a texasi mesterlövész érvelési hibához jutottunk vissza. Az egész egy cowboyról kapta a nevét, aki egész nap egy istálló mellett unatkozik, így aztán néha rálő annak falára. Egy idő után azt veszi észre, hogy a lyukak nem egyenletesen helyezkednek el: vannak olyan területek, ahol sűrűbbek. Ezért aztán fogja magát és egy céltáblát rajzol a sűrűbb területek köré, mintha olyan jól lőne célba.

Amikor a lyukak köré rajzolja a céltáblát a cowboy, akkor tulajdonképpen mesterséges rendet visz egy valójában véletlen eseménysorozat köré. Akinek emberi agya van az gyakran csinál hasonlót. Az egybeesések egy csoportjának önkényes kiválasztása egy jól előrejelezhető hibája az emberi gondolkodásmódnak.

Lenyűgöz bennünket, ahogyan Nostradamus megjövendölte Hitlert. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyjuk, hogy Nostradamus több ezer jóslatot tett, amelyeknek nagy része homályos vagy teljesen értelmetlen. Még kevésbé lesz érdekes a dolog amikor megtudjuk, hogy a 'Hister' valójában a Duna latin neve.

Rácsodálkozunk a Titan és Titanic közötti hasonlóságokra és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a novellában csak 13 ember éli túl a katasztrófát, hogy a hajó rögtön elsüllyedt, hogy a Titan több hajóutat megtett már a balesete előtt. A regényben az egyik túlélő egy jegesmedvével küzdött a megmentése előtt.

Összezavarnak minket a Lincoln és Kennedy között hasonlóságok, de megfeledkezünk arról, hogy Kennedy katolikus, Lincoln pedig baptista volt; hogy Kennedyt egy puska, Lincolnt pedig pisztoly ölte meg; hogy Kennedy Texasban halt meg, Lincoln pedig Washingtonban stb.

Mindhárom példánál több ezer különbség van, amelyet mind figyelmen kívül hagyunk. Az egybeesések köré pedig kényelmesen odarajzoljuk a céltáblánkat, majd ámulunk és csodálkozunk. Ha a megerősítési torzításnak születne egy gyereke, akkor az maga lenne a texasi mesterlövész érvelési hiba.

A valóságshow forgatások során a producerek több száz órányi anyagból kell összevágjanak egy kb. egy órásat, ami aztán ténylegesen adásba kerül. A jobb pillanatokat megtartják, a kevésbé érdekeseket eldobják. Gyakorlatilag bármilyen történetet képesek összevágni a szinte végtelen és kaotikus felvételeikből. Vajon az a lány tényleg olyan idegesítő volt? Vajon az a tetovált srác tényleg olyan buta volt? Ha csak a céltábla környékét látjuk és nem a teljes istállót, akkor ezekre sosem kaphatunk választ.

A tárgyalt érvelési hiba hatása természetesen a valóságshowknál meg az egyes elnökök és egyes hajók közötti, misztikusnak tűnő egybeeséseknél sokkal távolabbra nyúlik. Ha a texasi mesterlövész módjára próbálunk ok-okozati kapcsolatot felállítani, akkor közvetve árthatunk is másoknak.

Tetszőleges ország térképén ha pontokkal ábrázolnánk azokat a területeket, ahol gyakoribbak a rákos megbetegedések, akkor nem egyenletes ponthalmazt kapnánk: lesznek olyan területek, ahol a pontok jóval sűrűbben helyezkednek el. Ilyenkor először az ugrik be, hogy ez biztosan valamilyen környezeti hatással kell magyarázhatónak lennie. Azt gondoljuk, hogy a sűrűbb területeken mérgezett a talajvíz, vagy több az emberek testét elektronokkal bombázó távvezeték, vagy több az agyunkat megsütő mobiltelefon bázisállomás.

Egy ilyen térkép azonban sok mindenben hasonlít a mesterlövészünk istállójára. Az ilyen jellegű, koncentráltan jelentkező rákos megbetegedéseknek (ún. 'cancer cluster') a legtöbbször nem valamilyen ijesztő környezeti oka van. Azt feltételezni, hogy mindenképpen közös okuk van e koncentrációknak tulajdonképpen ugyanaz a hiba, mint céltáblát rajzolni a lyukak köré. A New Yorker például a következőt írta a jelenségről egy 1999-es cikkben.

Az olyan közösségek, amelyekre szokatlanul nagyszámú rákos megbetegedés sújt le, ösztönösen a környezetükben keresik annak okát - a talajban, a vízben, a levegőben. Néha találni is ilyen jellegű korrelációt: a klaszter létrejöhet például az ivóvízkészlet valamilyen rákkeltő anyaggal történt beszennyeződése miatt. A probléma ezzel az, hogy a tudósoknak eddig még nem sikerült igazolni az ilyen eseteket. Kalifornia vezető környezetegészségügyi kutatója és a rák klaszterek szakértője, Raymond Richard Neutra, több száz publikált kutatómunkára tud rámutatni, amelyek során nem sikerült meggyőzően azonosítani valamilyen környezeti okát a klasztereknek az Egyesült Államokban. Csak egy maréknyi esetben sikerült olyan környezeti okot azonosítani, amely a későbbiekben egy még fel nem ismert rákkeltő anyag felfedezéséhez vezetett.

Sok tényező játszik itt közre. Az idős emberek gyakran közös helyekre vonulnak vissza. A dohányzási, étkezési és testmozgással kapcsolatos szokások jellemzően területenként hasonlóak. Végső soron minden harmadik embernél fog kialakulni valamilyen rákos megbetegedés élete során.

Nagyon nehéz elfogadni, hogy a területileg koncentrált rákos betegségek véletlen egybeesések következményei. A tehetetlenség és a védtelenség érzése a véletlennel szemben csillapítható, ha megnevezünk egy közös ellenséget. Néha szükségünk van egy rosszfiúra, a texasi mesterlövész érvelési hibája pedig a tökéletes eszköz annak létrehozására.

Az autisták számának növekedése az elmúlt évtizedekben nagyon sok szülőt megijesztett. Valami oka csak kell legyen azoknak a nagy számoknak! Az egész elején a céltáblát az oltások köré rajzolták, mivel az autizmus első tünetei gyakran jelentkeztek egyes oltások beadása után. Amint be lett rajzolva a céltábla minden más okot figyelmen kívül hagytak. Több évtizednyi kutatómunka, rengeteg befektetett pénz és energia után már teljesen világos: az oltások nem okoznak autizmust. Egyes szülők és hírességek azonban továbbra sem fogadják ezt el. Kiválasztani az oltásokat és figyelmen kívül hagyni milliónyi más tényezőt ugyanaz a hiba, mint azt mondani, hogy a Titan meg a Titanic ugyanúgy egy jéghegynek ütközött, de figyelmen kívül hagyni a kettő közötti több ezer különbséget.

Mikor sorozatban nyerünk egy kaszinóban vagy látjuk, hogy a tornádó sértetlenül hagyta a templomot; ezek mind olyan példák, amikor utólag rajzoljuk be a céltáblát. Figyelmen kívül hagyjuk azt a sok esetet, amikor vesztettünk, vagy azt a sok házat, amit a tornádó pillanatok alatt megsemmisített.

A második világháborúban a londoniak arra lettek figyelmesek, hogy a német légi bombázások egyes kerületeket rendszeresen sértetlenül hagynak. Az emberek arra kezdtek gyanakodni, hogy ezekben a kerületekben német kémek laknak. De nem így volt. Daniel Kahneman és Amos Tversky kutatók utólagos analízise azt állapította meg, hogy a bombázások véletlenszerűek voltak.

Ahol az emberek mélyebb jelentések után kutatnak, ott biztosan találkozni fogunk a texasi mesterlövésszel. Sokak számára a világ elveszti szépségét, amikor elfogadják, hogy a véletlen segítségével olyan bonyolult rendszerek is létrejöhetnek, mint az emberi szem, vagy egy pirítóson megjelenhet egy emberi arc formájú égésfolt. Ha egy megkevert pakliból kihúzunk 10 kártyát, akkor az éppen kihúzott sorozatra az esélyünk nagyon kicsi volt, függetlenül magától a sorozattól. Bámulatos, ha egy növekvő számsort húzunk ki, de erre ugyanakkora volt az esélyünk, mint bármely más sorozatra. A többletjelentés, amit az egésznek tulajdonítunk csupán emberi konstrukció.

Nézzünk ki az ablakon! Látjuk azt a fát? Mégis mekkora az esély arra, hogy pont azon a helyen növekedjen, pont ezen a bolygón, pont a Napunk körül keringve, pont ebben a galaxisban, mikor több milliárd másik galaxis is létezik? Azt gondoljuk, hogy az esély erre borzasztóan kicsi, ezért hajlamosak vagyunk valamilyen mélyebb értelmet tulajdonítani neki. E mélyebb értelem azonban csupán a képzeletünk szüleménye. A fa ottlétének valószínűsége nem különbözik a mellette lévő pocsolya ottlétének valószínűségétől. Ugyanez lenne igaz, ha a sivatagban keresgélve egy gyíkra bukkannánk, vagy az eget szemlélve egy felhőre, vagy ha a világűrbe tekintenénk és egy önmagában sodródó hidrogénatomot látnánk. Bármerre is nézzünk 100 % az esély arra, hogy lesz ott valami.

Fájdalmas elképzelés az, hogy egy zavaros, kaotikus rendetlenség és a véletlen az, ami uralja az életünket és a világegyetemet is. Ezért aztán gyakran nyúlunk a texasi mesterlövész érvelési hibájához, amikor rendre és mélyebb jelentésekre vágyunk. Küzdünk az entrópia ellen, mert szükségünk van a rendre. Az emögött lévő hajtóerőnk ösztönös. Az alakfelismerési képességeink segítettek nekünk az élelemszerzésben és az életben maradásban is.

Mindenfelé szabályosnak tűnő mintákat látunk, de ezek jelentős része csak a véletlen miatt alakult ki és nem hordoz semmilyen mélyebb jelentést. E mintázatok szükségszerűen jelennek meg időről időre. A matematika és a valószínűségek alakulása már csak ilyen.

sagan_quote.jpg

Carl Sagan azt mondta, hogy a világegyetem mérhetetlen nagyságában és az idő roppant terjedelmében boldogság volt számára, hogy együtt lehetett a feleségével. Tudta jól, hogy nem a sors keze hozta őket össze, de ez a tudás semmit sem vett el abból az örömből, amit akkor érzett, amikor vele volt.

Forrás

A bejegyzés a David McRaney által publikált, You Are Not So Smart podcast egyik részéből készült. A podcast célja az emberi gondolkodás hibáinak ismertetése és kielemzése, emiatt természetesen csak ajánlani tudom mindenkinek!

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr312419229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.