Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

A gluténmentes diéta veszélyei

2018. január 16. 06:52 - Zsolesz14

A tudomány alapú orvoslás biztosítja egyénileg a legjobb kimeneteleket. Ez definíció szerint igaz, hiszen a tudomány alapú megközelítésnél a legjobb minőségű rendelkezésre álló bizonyítékok alapján határozzák meg, hogy mely beavatkozások eredményezik a legjobb kimenetelt.

Ha rossz minőségű bizonyítékokra támaszkodunk egészségügyi döntések meghozatalánál, akkor azzal többféleképpen is okozhatunk kárt. Sokan ilyenkor csak a közvetlen testi károkat említik meg, azonban ez csak a jéghegy csúcsa. Rengeteg más ártalmat is fel lehetne sorolni: anyagi kár, ténylegesen hasznos beavatkozásokról való lecsúszás, hamis remény és átverés okozta pszichológiai kár; idő, erőfeszítés és életminőség feláldozása stb.

Hatástalan gyógymódoknál (pl. homeopátiánál) nem nagyon beszélhetünk testi károkról, ugyanakkor a kamugyógymódokban és a rossz tudományban való bizalom rengeteg potenciális ártalmat hordoz magában. És mi értelme van akár minimális kockázatot vállalni, ha pozitív hatásra semmi esély? Ilyen szempontból az orvostudomány egyfajta kockázatkezelés. Ha a potenciális előnyök gyakorlatilag nem léteznek, akkor semekkora kockázat sem elfogadható.

A gluténmentes hóbort

Bármilyen kis potenciális kár komolyan felerősödhet, ha az azt hordozó szolgáltatást a teljes lakosságnak kínálják. A "tiszta-étkezés" (lásd magyarul itt) egy kitűnő példa erre. A legjobb tanács, amit étkezés szempontjából általánosan adni lehet az embereknek továbbra is az, hogy étkezzünk változatosan, együnk sok gyümölcsöt és zöldséget és tartsuk kordában a napi kalóriabevitelünket. Ha nincs valamilyen speciális egészségügyi problémánk, akkor az ilyen jellegű étkezés a legtöbb táplálkozási gondot megoldja.

Trükkös és nehéz dolog olyan diéta szerint élni, amely erősen korlátozó vagy tiltó típusú. Könnyen előfordulhat, hogy valamilyen fontos tápanyaghoz nem jutunk hozzá kellő mennyiségben vagy, hogy valamilyen más típusból túl sokat fogyasztunk. Az összes divatos diétával ez egy komoly probléma, ezek ugyanis gyakran azon az egyszerű elgondoláson nyugszanak, hogy konkrét ételek vagy ételkategóriák eredendően károsak és ezáltal teljesen kerülendők. Az optimális étrendről tehát levezetnek az olyan diéták, melyek azon alapulnak, hogy valamit egyáltalán ne fogyasszunk vagy valamiből sokat fogyasszunk, ezáltal pedig végső soron rossz hatást gyakorolhatnak az egészségünkre.

A manapság divatos gluténmentes diéta remek példa erre.

A glutén két fehérje, a gliadin és a glutenin keveréke, amely többek között a búzában, rozsban, árpában, tönkölybúzában található meg. Általánosan elmondható, hogy a népesség körülbelül 1 %-nál egy autoimmun reakció lép fel a glutén egyik összetevőjével (általában a gliadinnal) szemben. Ha ők glutént fogyasztanak, akkor náluk komoly betegség alakulhat ki (cöliákia). Kerülnie kell a glutént tehát annak, aki cöliákiában szenved, mert nála akár egy kis mennyiség is komoly tüneteket produkálhat.

Van azonban egy vitatottabb terület, a nem cöliákiás glutén szenzitivitás (NCGS). E feltételezett betegséggel kapcsolatban sokan úgy gondolják, hogy egyes emberek érzékenyek lehetnek a gluténre úgy, hogy náluk nem alakulnak ki antitestek a gliadinnal szemben, vagyis a cöliákia diagnosztikai kritériumai itt nem teljesülnek. Egy új betegség feltárása mindig összetett feladat, ilyenkor valami konkrétumnak, valami véglegesnek az azonosítására van szükség. Azonosítani kell egy világos klinikai szindrómát (tünetcsoportot) vagy egy új specifikus kórtant.

Az NCGS-nél jelenleg nincs kórtan. Miből gondolják egyesek akkor, hogy az NCGS egy ténylegesen létező dolog? Abból, hogy állítólag léteznek olyan emberek, akik nem szenvednek cöliákiában, azonban mégis tüneteket mutatnak glutén fogyasztása után. Ez azonban azt jelenti, hogy e feltételezett betegséget csupán klinikai kórtörténet alapján lehet azonosítani. Ilyenkor viszont nagyon fontos meggyőződnünk arról, hogy a kórtörténet helyes és e tüneteket nem valami más okozza. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a megerősítési torzítás áldozatává válhatunk.

Például vannak olyanok, akik azt állítják magukról, hogy érzékenyek az elektromágneses hullámokra. Ők egy tünetcsoportot vélnek mutatni, mindenféle specifikus kórtan nélkül. Ugyanakkor korrekt, vak körülmények között nem képesek megmondani, hogy éppen ki vannak-e téve elektromágneses sugárzásnak vagy sem. Ez pedig azt jelenti, hogy tüneteiket valami más okozza.

Az NCGS-nél hasonló a helyzet, e feltételezett betegség létezésére ugyanis a legfőbb létező bizonyítékok az úgynevezett újraadási tanulmányok (rechallenge study). E kísérleteknél az történik, hogy a betegek először glutént vagy placebót kapnak, majd a glutént eltávolítják, majd újból glutént vagy placebót kapnak. Ha az NCGS egy ténylegesen létező betegség, akkor a betegek tünetei el kell tűnjenek, amikor a kutatók eltávolítják glutént a képből. Amikor viszont a betegek újból glutént vagy placebót kapnak, akkor a gluténes csoportban nagyobb gyakorisággal kell a tünetek újból megjelenjenek, mint a placebo csoportban.

Egy nem régi szakirodalmi áttekintése a glutén újraadási tanulmányoknak a következő konklúzióval zárult:

Az NCGS gyakorisága glutén újraadás után alacsony, és a visszaesési arányok a glutén- és placeboadások után hasonlóak.

E bizonyítékok azzal az elképzeléssel konzisztensek, hogy az NCGS nem létezik. Az eredmények természetesen vegyesek, de a legjobb minőségű kutatások nem mutatnak pozitív kimeneteleket és összességében csak egy apró hatást lehet detektálni, ami nem is éri el a statisztikai szignifikanciát. A legkevesebb feltételezéssel járó interpretálása a rendelkezésre álló bizonyítékoknak tehát arra utal, hogy az NCGS, mint klinikai entitás, nem létezik. Ezzel párhuzamosan léteznek olyan népcsoportok, ahol az emberek egyharmada próbálja kerülni a glutén fogyasztását.

Mik a potenciális károk?

A bevezetőben felsorolt összes kár potenciálisan megjelenhet azoknál, akik úgy döntenek, hogy nem fogyasztanak glutént.

Félreértés ne essék, ezen emberek tünetei valódiak és azok létezését senki sem vonja kétségbe. Ugyanakkor ők a gluténnel magyarázzák a tüneteiket, ez pedig azt jelenti, hogy azok valódi oka feltáratlan marad.

Egy gluténmentes diéta követése nem egyszerű feladat. Nem szabad búzát és hasonló magvakat fogyasztani. Mostanság ez persze könnyebbé vált, hiszen az élelmiszeripar tudja, hogy erre igény van. Ugyanakkor ezen étrend követése továbbra is komoly kellemetlenségekkel és anyagi problémákkal jár, ezáltal életminőségbeli romláshoz vezethet.

További probléma, hogy egy gluténmentes diéta egy nagy táplálékcsoportot kitilt étrendünkről. Ez például alacsony teljes kiőrlésű magfogyasztáshoz vezethet, ami vas- és folsavszegénységet eredményezhet. Egy nem régi kutatás az alacsony gluténtartalmú étrendet magasabb 2-es típusú cukorbetegség kockázatával hozta összefüggésbe.

A glutén kerülése magas rizsfogyasztást is vonhat maga után, ami pedig növelheti az egyes nehézfémeknek való kitettséget. Megismétlendő, hogy egy változatos étrenddel az ilyen problémák nem jelentkeznek, hiszen ezáltal minimalizáljuk a potenciális szennyezőanyagok fogyasztását, ugyanakkor maximalizáljuk a bevitt tápanyagokat.

Marketing a tudomány felett

A tudomány alapú megközelítést alkalmazva tehát azt lehet megállapítani, hogy a nem cöliákiás gluténérzékenység létezésére nem létezik meggyőző bizonyíték. Az általános népesség számára a gluténmentes diéta nem jár egészségügyi előnyökkel, különböző kockázatokat viszont hordoz magában. Mindezek ellenére jelenleg a közvélemény álláspontja az, hogy a glutén rossz és kerülendő. Valahol tehát a tudománykommunikáció csődöt mondott e területen. Jobb ismeretterjesztésre van szükség.

Ezt csak nehezítik a táplálkozási guruk és celebek (akik persze mindig el akarnak adni valamit nekünk). Ők egy egyszerű ám annál vonzóbb narratívát közvetítenek a népesség felé. Azt mondják, hogy a problémáinkat egy konkrét tápláléktípus okozza, aminek fogyasztását kerülni kell. Arra nevelnek minket, hogy "tisztán" étkezzünk, mert csak az jó ami természetes, meg ami mindenféle méreganyagtól mentes, ahelyett, hogy alap tudományos ismereteket közvetítenének.

Egy tudomány alapú álláspont kialakulására gyakran évtizedekre van szükség. Ilyen sok időt igénybe vevő kutatásokra is szükség lehet annak a megállítására, hogy egy feltételezett klinikai entitás létezik-e egyáltalán. Nagyon sokfajta bizonyítékot kell figyelembe venni és útközben esetlegesen új kérdések jelenhetnek meg, amelyeket mind meg kell válaszolni. Ha eleget várunk, akkor a tudománynak tiszta képe lesz a vizsgált dologról. A táplálkozási guruk azonban sosem várják ezt ki, ehelyett portékájukkal és téveszméikkel teljesen beszennyezik a piacot. Egyszerű, de vonzó narratívájukat nagyon nehéz korrigálni, miután az már teljesen elterjedtté vált.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Risks of a Gluten-Free Diet
Non-Celiac Gluten Sensitivity

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr7613566181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása