Schrödinger Kutyája

Továbbra sem okoznak rákot a mobiltelefonok

2016. május 18. 19:41 - Zsolesz14

cell-phone-brain-cancer.jpgGyakran visszatérő téma, hogy okozhatnak-e agyrákot mobiltelefonjaink. A sajtóból nehezen lehet ebben a témában eligazodni, hiszen egymásnak látszólag ellentmondó cikkekkel találjuk magunkat szemben szinte folyamatosan. Nemrég megjelent egy ausztrál tanulmány, amely tovább bővíti ennek a kérdéskörnek a tudományos szakirodalmát. E publikáció amellett érvel, hogy a mobiltelefonálás és az agyrák kialakulásának kockázata között nincs összefüggés.

Több bejegyzésen keresztül foglalkoztam már ezzel a témával én is, hiszen ezt egy fontos kérdéskörnek tartom, ami iránt a közvélemény is gyakorta érdeklődik. A tudósok döntő többsége azt az álláspontot képviseli, miszerint egy oksági összefüggés a mobiltelefon használat és az agyrák kialakulása között lehetetlen vagy nagyon kis valószínűségű. Ezen két vélekedés között minimális a különbség. Miért is van ez?

Tovább
komment
Címkék: rák mobiltelefon

Charlie Sheen esete egy HIV kuruzslóval

2016. február 09. 19:59 - Zsolesz14

Charlie Sheen 2015 novemberében jelentette be nyilvánosság előtt, hogy HIV pozitív. Dr. Oz műsorában azt is elárulta, hogy a vérében a vírus koncentrációja 4,4 millió volt a diagnózis felállításának pillanatában. 6 hónapnyi hivatalos kezelés után a vírus már nem volt detektálható a vérében.

Ez nem azt jelenti, hogy meggyógyult volna; teljesen normális jelenséggel van dolgunk. A kezelés hatására a vírus ugyanis "elbújik" az emberi sejtekben, ezáltal nem detektálható és sajnos nem semmisíthető meg orvosságokkal. Jelenleg a HIV fertőzés gyógyításának a legnagyobb kihívása pontosan ez: a kutatók olyan módszereket keresnek, amelyek segítségével ki lehet kényszeríteni ezen rejtekhelyéből a vírust, hogy aztán antivirális szerekkel el lehessen pusztítani.

A jelenleg rendelkezésre álló HIV gyógyszerek segítségével bárki, aki HIV pozitív közel normális várható életkorra számíthat, a betegség okozta komoly komplikációk nélkül. Ezzel kapcsolatban ma a legnagyobb kihívás eljuttatni az orvosságot a HIV pozitívaknak és a szegényebb országokba.

Sheennek megvolt az anyagi háttere a gyógyszer kifizetéséhez és egy fejlett országban is élt ráadásul, mégis úgy döntött, hogy felhagy a szokásos kezeléssel és egy gyanús gyógymódot választ: egy mexikói kuruzslóhoz fordult. Miután azonban rosszabbra fordult az állapota úgy döntött, hogy visszatér a hagyományos kezeléshez.

Ez a történet roppant tanulságos és rengeteg kérdést is felvet, ezért érdemes foglalkozni vele. Nem mindenki, akit átvert a mexikói álorvos fog akkora nyilvánosságot kapni, mint Sheen, ezért remélhetőleg sokat fognak mások is tanulni a történetéből. Sajnos azonban a mexikói sarlatán vélhetően még ezzel a negatív nyilvánossággal is jól járt.

Tovább
komment

Könyvajánló: Lawrence Wright: Magasba Nyúló Tornyok - Az Al-Kaida útja

2016. február 02. 19:24 - Zsolesz14

loom.jpgTalán meglepő lesz a mai témaválasztásom, de nagyon úgy érzem, hogy a könyv, amit ajánlani fogok, nagyon alul van becsülve, legalábbis rákeresve a magyar világhálón ezt találtam. Ez a könyv pedig Lawrence Wright műve, Magasba Nyúló Tornyok: Az Al-Kaida útja, egy Pulitzer díjas alkotás, amely 2006-ban jelent meg, míg a magyar fordítás 2008-ban. Miért érdemes erről egyáltalán beszélni lassan 10 évvel a megjelenése után? Egyrészt azért, mert ez egy rendkívül lenyűgöző könyv, amely teljes mértékben megérdemelte a Pulitzer díjat az általános ismeretközlő irodalom kategóriában, másrészt pedig azért, mert véleményem szerint ez kötelező olvasmány mindenkinek, akit érdekel a 9/11 terrortámadások története, a terrorizmus általában, az Al-Kaida és a modern történelme a Közel-Keletnek. Ez a téma pedig manapság újra aktualitásnak örvend. Hogyan kapcsolódik ez a blog témájához? Úgy, hogy "szkeptikus" szemszögből nézve nagyon érdekes, hogy mit tud ez a könyv mondani a 9/11-es terrorcselekményekhez köthető összeesküvés-elméletekről, amelyek a mai napig jelen vannak szinte mindenhol.

Magasba Nyúló Tornyok nem összeesküvés-elméletekről szól, a könyv csak érinti a konkrét 9/11-es terrortámadást, amely ugyan a műnek a tetőpontját képezi, de csak tömören van kifejtve benne. A könyv fő témája az Al-Kaida eredete és felemelkedése, valamint a (szerencsére) mára már nem élő vezérének, Osama bin Ladennek az életrajza. A Magasba Nyúló Tornyok mindeközben arra mutat rá, hogy mennyire távol állnak a 9/11-el kapcsolatos összeesküvés-elméletek a valóságtól és teszi mindezt úgy, hogy egy darab ilyen összeesküvés-elméletet nem leplez le célzottan, egy darab konteósok által hangoztatott érvet nem cáfol meg. A mű egy rendkívül alapos tanulmányozása 9/11-es terrortámadások hátterének és az odavezető okoknak. Ezen komplikált háttérismeretek teljesen hiányoznak az összeesküvés-elméletek világából, egy racionálisan gondolkodó ember ismereteinek viszont szerves részei, ha meg akarja érteni, hogy Osama bin Laden és csoportja miért támadta meg az Egyesült Államokat aznap és mi volt ezzel a végső célja.

Magasba Nyúló Tornyok egyik pozitívuma, hogy annak ellenére, hogy nem azzal a céllal íródott, hogy olyan 9/11-el kapcsolatos összeesküvés-elméleteket cáfoljon meg, amelyeket egyes konteósok még ma is erőltetnek, mégis kiváló válaszokat ad pár tipikus, mellettük szóló érvre. Ezekből fogok szemezgetni párat ebben a bejegyzésben.

Tovább
komment

A szimulációs hipotézisről és a természetes gonosz problémájáról; 3. rész

2015. december 08. 18:55 - Zsolesz14

A bejegyzés sorozat utolsó részéhez érkeztünk. Az előzőben megismerkedhettünk egy kicsit részletesen a gonosz problémájával a filozófiában és teológiában, valamint láthattuk, hogy milyen válaszok születtek erre a problémára. Egyik válasz sem tűnt kielégítőnek. Láthattuk azonban, hogy az istenhívők hite Istenükben ennek ellenére stabil marad. Arra jutottunk, hogy ez például valamilyen személyes jellegű élmény miatt lehetséges, amely a hívő számára valamilyen közvetlen módon biztosította, hogy Isten igenis létezik. Leírtam, hogy a személyes tapasztalatokkal mennyi probléma van (ezt a blogom rendszeres olvasói bizonyára már jól tudják), de most e fölött szemet hunyunk.

Elfogadjuk tehát, hogy a hívőknek valamilyen okból a hitük igazolttá vált Istenben. Ez pedig feljogosítja őket arra, hogy figyelmen kívül hagyják a gonosz problémáját, hiszen ők (most már igazoltan!) tudják, hogy Isten létezik. Tehát lennie kell valami megoldásnak a gonosz problémájára, de azt mi egyelőre nem ismerjük. Ha ezt elfogadjuk, akkor biztosítjuk azt is számukra, hogy egyáltalán nem kötelesek megpróbálni sem megoldani a gonosz problémáját. Hogy ez jobban átlátható legyen, gondoljunk bele a következő analógiába!

Tovább
komment

A szimulációs hipotézisről és a természetes gonosz problémájáról; 2. rész

2015. december 05. 10:56 - Zsolesz14

A gonosz problémája

A mostani bejegyzés sorozatnak továbbra is az a célja, hogy bemutassa David Kyle Johnson filozófus érvelését, mely szerint nagyon sok istenhívőnek el kell fogadnia, hogy egy szimulált világban élünk. Az előző bejegyzésben megismerkedtünk a szimulált világok fogalmával, valamint láthattuk, hogy sokkal valószínűbb, hogy egy ilyen világban élünk, mint azt az ember elsőre gondolná. Ahhoz, hogy a gondolatmenet végére érjünk meg kell ismerkedjünk egy kicsit részletesebben a gonosz problémájával a filozófiában és teológiában.

Nagyon leegyszerűsítve ez a probléma azt kérdezi tőlünk, hogy ha egyszer Isten (a továbbiakban ezt a három tulajdonságot „omni3”-al fogom rövidíteni) mindentudó (omniscient), mindenható (omnipotent) és tökéletesen jóakaratú (omnibenelovent), akkor hogyan lehetséges, hogy a világ tele van gonoszsággal. Jelen témánk szempontjából azonban különbséget kell tennünk két fajta gonosz között.

Az első az erkölcsi gonoszság (moral evil). Itt egy olyan erkölcsileg negatív hatásról van szó, amelyet egy valamilyen ágens (pl. személy) szándékos cselekedete (vagy éppen szándékos nem cselekedete) okozott. A legegyszerűbb példa erre lehet egy ember által elkövetett, szándékos gyilkosság. Ezzel szemben létezik természetes gonosz (natural evil) is, amelynél nem valamilyen ágens cselekedete eredményez valami rosszat. Ilyen lehet például egy természeti katasztrófa. A kettő közötti határ gyakran nem teljesen egyértelmű.

Tovább
komment

A szimulációs hipotézisről és a természetes gonosz problémájáról; 1. rész

2015. december 01. 19:42 - Zsolesz14

(Megjegyzés: Ez a bejegyzés sorozat még a blog leállása előtt íródott (3 éve), így aztán aktualitását vesztette. Mivel azonban a témát továbbra is érdekesnek találom, ezért úgy döntöttem mégis megjelenítem a bejegyzéseket.)

Bevezető

Egy három részes cikksorozatot terveztem, melyben David Kyle Johnson filozófiaprofesszor egyik publikációját próbálom bemutatni, amelynek címe és elérhetősége: Natural Evil and the Simulation Hypothesis (A természetes gonoszról és a szimulációs hipotézisről). A professzor a „Rationally Speaking” című blogon egy négy részes cikksorozatban taglalta ezen publikációját, melyben bizonyos helyeken jóval részletesebben és közérthetőbben tárgyalta ezt a témát. Ezt a négy bejegyzést fogom a következőkben bemutatni. Aki esetleg érdekesnek találta az első bejegyzést és nem tud várni, annak mindenképpen javaslom az eredeti, angol nyelvű cikksorozat tanulmányozását is.

Röviden foglaljuk össze, hogy miről is fog szólni ez a három bejegyzés. Az egész fő mondanivalója egy igen vitatott téma, miszerint sok istenhívő, figyelembe véve a saját filozófiai és teológiai elkötelezettségeit, kénytelen már logikai szinten azt a következtetést levonni, hogy egy „számítógép szimulált” világban élünk. Ehhez tisztázni kell természetesen, hogy mit is jelent ez a szimulációs hipotézis, erről fog szólni az első bejegyzés. Ezen túlmenően a mostani bejegyzés még azt hivatott megmutatni, hogy miért gondolja sok filozófus úgy, hogy annak az esélye, hogy egy szimulált univerzumban élünk sokkal nagyobb, mint azt a legtöbb ember elsőre gondolná. A következő bejegyzésekben szó lesz a természetes gonosz problémájáról, az ezen problémára adható lehetséges válaszokról és ezek kritikáiról; majd természetesen arról, hogy hogyan kapcsolódik ez az egész a szimulációs hipotézishez. Kezdjünk bele!

Tovább
komment

Ben Carson esete a Dunning-Kruger hatással

2015. november 09. 19:57 - Zsolesz14

Ben Carson a 2016-os Egyesült Államokbeli elnökválasztás egyik jelöltje. Ezen kívül nyugdíjas idegsebész. Nem is akármilyen, a Yale egyetemen végzett, a Johns Hopkins Kórházban volt igazgató, nyugdíjba vonulásakor pedig Elnöki Szabadság Érdemrenddel jutalmazták kiváló sebészeti munkái miatt.

Carson egyéb nézetei azonban állandó viták tárgya, mivel hetednapi adventista, kreacionista, valamint úgy véli, hogy Darwin a sátán miatt jött elő az evolúcióelmélettel. Az ősrobbanás elméletét pedig tündérmesének nevezte. Rengeteg hasonló furcsa állítást tett már, ezek mind megtalálhatóak az interneten, így aztán nincs nehéz dolguk a különböző internetes portáloknak, ha régi dolgokat akarnak előhozni róla. Nemrég például előkerült egy beszéd, amelyben azt állítja, hogy a bibliai József építette az egyiptomi piramisokat gabonatárolás céljával. Nyíltan azt állítja, hogy a világ archeológusai mind tévednek és a piramisokat nem a fáraóknak építették. Carson azonban megsejtette azok igazi eredetét és célját. Gondolom mondanom sem kell, hogy semmilyen bizonyíték nincs, ami erre utalna. 

Sok mindenkiben felmerül ezek után a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy valaki egy területen kétségtelenül zseniális, míg más területen óriási tudatlanságot mutat? Gyakorlott szkeptikusok gyakran hallják ezt a kérdést valamilyen formában. Hogyan lehet az, hogy valaki elvégzi az orvosi egyetemet majd utána egy olyan áltudományt javasol a betegeinek, mint például a homeopátia.

Mielőtt azonban megpróbáljuk megválaszolni ezen bonyolult kérdéseket szeretnék egy kis kitérőt tenni. Carson idegsebészeti munkásságát sokan kritizálják; itt elsősorban politikai ellenségekre kell gondolni. Egyes aktivisták úgy próbálják munkásságát hiteltelennek beállítani, hogy régi orvosi műhibáira hívják fel a figyelmet. Ezek azonban aljas és tisztességtelen módszerek. A gond velük az, hogy Carson orvosi történetét más, általános orvosok történetével hasonlítják össze és nem pedig idegsebészekével. Egy nem régi tanulmány szerint viszont az orvostudomány legtöbbet perelt ága éppen az idegsebészet. Ebben a szakmában az idegsebészek 19 %-a keveredik valamilyen pereskedésbe évente, valamint minden idegsebésznek 99 % esélye van arra, hogy legalább egyszer bepereljék nyugdíjba vonulása előtt. Carson orvosi történelmét mindezek figyelembe vételével kell kielemezni, ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy ő még a saját területén belül is olyan műtéteket végzett, amelyeknek nagy a kockázata. A lejárató cikk ráadásul csak a sértett oldaláról mutatja be a történetet, nem ad lehetőséget az érintett kórház vagy Carson felszólalására. Lényeg tehát, hogy az idegsebészet területén nem kétséges Carson tekintélye.

A Dunning-Kruger hatás szerepe

Carson viselkedése nem annyira ellentmondásos, mint azt elsőre gondolnánk. Ő tulajdonképpen bizonyíték arra, amit már az előző bejegyzésemben érintettem; hogy egyes kognitív hibák és torzító hatások minden ember gondolkodásában jelen vannak. Mindannyian lehetünk zseniálisak és buták is egyszerre és úgy tűnik, hogy könnyedén képesek vagyunk úgy formálni saját meggyőződéseinket, hogy minimalizáljuk a kognitív disszonanciáinkat.

Fontos, hogy megértsük hogyan alakulnak a meggyőződéseink mind idegtudományi, mind pedig pszichológiai szempontból. Agyunk működése által próbáljuk megérteni a körülöttünk lévő világot, így érdemes ezen folyamatot tanulmányozni. Egy konkrét kognitív torzító hatás kielemzésénél azonban szinte már elkerülhetetlenül látni fogjuk a következő reakciót vagy valami hasonlót: "Igen, vannak hülye emberek.".

Vegyük például a Dunning-Kruger hatást. Ezen hatást sokszor a következő vagy ezzel ekvivalens definícióval lehet olvasni: a hülye emberek túl hülyék ahhoz, hogy észrevegyék, hogy hülyék. A rendelkezésünkre álló adatok azonban nem támasztanak alá egy ilyen konklúziót, nem "hülye emberekről" állítanak valamit, hanem az összes emberről. Mindannyian rajta vagyunk a Dunning-Kruger spektrumon, mind különböző helyeken, figyelembe véve a tudásunkat az egyes területeken. 

Helyesebb lenne a Dunning-Kruger hatást például a következőképpen ismertetni: "Az emberek általában rosszul mérik fel saját tudásukat vagy szakértelmüket mégpedig úgy, hogy az alacsonyabb tudásúak hajlamosabbak túlbecsülni saját szakértelmüket." A Dunning-Kruger hatás mindenkire vonatkozik, nem csak a "hülyékre".

Egyik forrásom, Steven Novella szerint Ben Carson nem számít összességében különleges esetnek, ő egy tökéletes reprezentációja az emberi természetnek. (Ezzel aztán mások nem feltétlenül értenek egyet.) Carson kiváló bizonyíték arra, hogy az extrém, tudományellenes álláspontokat hirdető emberek nem feltétlenül hülyék. Az áltudományokban és a természetfelettiben való hit nem feltétlenül áll összefüggésben az általános intelligenciával. Az emberek meggyőződései más miatt alakulnak ki, például kulturális, társadalmi és személyes okokból.

Miért hisznek okos emberek furcsa dolgokban? - Shermer rövid válasza

Michael Shermer a "Why people believe weird things" című könyvében (ezt a könyvet csak ajánlani tudom mindeninek, sajnos tudtommal nem jelent meg magyarul) egy egész fejezetet szentel a fenti kérdés megválaszolására. Ezen fejezet rendkívül részletes és szemelvény formában ingyen elolvasható a világhálón, igaz csak angolul. A hosszú elemzések mellé azonban találhatunk egy rövid választ is erre a bonyolult kérdésre, amely a következőképpen hangzik.

"Okos emberek azért hisznek furcsa dolgokban, mert ügyesen tudnak olyan álláspontok mellett érvelni, amelyekre nem okos módokon jutottak."

Minden bizonnyal ez ellentmondásosnak hangzik elsőre. Az esetek döntő többségében azonban nem azért kötelezzük el magunkat egy álláspont mellett, mert logikai úton vagy empirikus bizonyítékok által voltunk vezérelve. Egész egyszerűen más okokból választjuk ki gyakran előre, hogy miben hiszünk: szülői részrehajlás, testvéri befolyásoltság, publikálási kényszer, nevelésben és oktatásban szerzett tapasztalatok és az életünk során szerzett benyomások mind formálják a személyes preferenciáinkat és érzelmi hajlamainkat, amelyek aztán kombinálódnak különböző társadalmi és kulturális hatásokkal. Ritkán van az, hogy leülünk egy jókora adagnyi tény elé, majd megvizsgáljuk azokat részletesen, pro és kontra szempontból egyaránt, majd ezek alapján kiválasztjuk a leglogikusabb és legracionálisabb álláspontot, függetlenül attól, hogy mit hittünk azelőtt. Ehelyett a nagyvilág tényei szűrőkön keresztül jutnak el hozzánk, mégpedig olyan elméletek, hipotézisek, torzító hatások, elfogultságok és előítéletek által, amelyeket életünk során halmoztunk fel. Mi pedig szépen átnézzük ezt a sok adatot és kényelmesen kiválasztjuk azokat, amelyek illeszkednek a meglévő világképünkbe, amelyek az általunk favorizált álláspontot támasztják alá, az annak ellentmondókat pedig figyelmen kívül hagyjuk. Mindannyian ezt csináljuk, az okos emberek azonban sokkal jobbak ebben, hiszen nekik van hozzá tehetségük és képzettségük. 

Záró gondolatok

Sok minden utal arra tehát, hogy az idegsebészetben mutatott zsenialitása Carsonnak, amely erős tudományellenes meggyőződésekkel párosul nem számít különösebb anomáliának. Ilyen az emberi természet. Carson extrém hitrendszere dominánsan befolyásolja világnézetét.

Az emberi viselkedés gyakori tendenciáinak megértése azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek fontos különbségek emberek között abban, hogy miként alakítják ki és tartják fent meggyőződéseiket. A szkeptikus és kritikus gondolkodás pontosan erről szól, a saját meggyőződéseinkben való kételkedésről. Arról, hogy bizonyítékok által és logikai úton, valamint az emberi pszichológia és idegtudomány ismereteinket felhasználva próbáljuk megérteni azon torzító hatásokat, amelyek a saját gondolkodásunkat befolyásolják.

Carsonról pedig azt állapíthatjuk meg, hogy nem használ rendszeresen egy alapos módszert a meggyőződéseinek felállítására. Egyáltalán nem esik nehezére szakértők és tudósok véleményét elutasítani, majd saját gyengén ellenőrzött megérzéseit előtérbe helyezni. Természetesen ijesztő tud az lenni, amikor egy magas pozícióban lévő ember vagy egy ilyen pozícióra pályázó ember viselkedik így.

Felhasznált és ajánlott olvasnivaló

The Ben Carson Contradiction

Ben Carson: A case study on why intelligent people are often not skeptics

Michael Shermer - Why people believe weird things

Michael Shermer - Why people believe weird things: Excerpt

komment

Hogyan igazoljuk saját meggyőződéseinket?

2015. november 04. 20:47 - Zsolesz14

Az áltudományok egyik sajátossága, hogy "visszafelé" működnek; előre megvan a konklúzió, csak később próbálják azt a hívek igazolni bizonyítékokkal és logikai úton. Ez a gondolkodási mód azonban valamilyen szinten mindenkiben jelen van; nagyon is jók vagyunk ebben a "visszafele" gondolkodásban, amit szoktak racionalizálásnak hívni.

Ennek az általában hibás folyamatnak több jellemző komponense van. Az egyik a kimazsolázás, vagyis olyan bizonyítékok keresése, amely a kívánt álláspontot támasztja alá. Ez lehetővé teszi a racionalizáló számára, hogy tanulmányokból, tudósoktól idézzen, ezáltal meggyőződése tudományosan igazoltnak fog tűnni. Manapság már szinte tetszőleges állítás igazolására lehet valamilyen tanulmányt találni, arról meg, hogy milyen minőségű esetleg az a tanulmány már nem nyilatkozunk vagy nem is tájékozódunk.

A racionalizálás folyamatához hozzátartozik a védeni kívánt álláspont ellen felhozott bizonyítékokra való reagálás is; itt különböző szinteket lehet megtapasztalni. Komolyabb szinten, tudósok vagy általában a valamilyen tudományos háttérrel rendelkező emberek rá fognak mutatni ezen bizonyítékok gyenge pontjaira. Ez szinte sehol sem lehetetlen, minden tanulmányban van legalább valami hiányosság, apróbb hiba. Itt persze fontos, hogy ezeket a kritikákat megfelelő kontextusba helyezzük: valami döntő problémáról van szó vagy összességében csak jelentéktelen kötekedésről? Ennek eldöntésére jó ítélőképességre van szükség, az áltudományos gondolkodásban pedig rendszerint ez hiányzik.

Tovább
komment

Anomália vadászat az összeesküvés elméletek világában

2015. november 01. 22:13 - Zsolesz14

Bizonyára sokunkkal fordult már elő, hogy egy rég nem látott ismerőssel találkoztunk bevásárlás közben. Beszélgetés után kiderült, hogy ő is a környékünkre költözött vagy, hogy gyakran jár ide vásárolni. Valami véletlenszerű egybeesés, amit kis valószínűségűnek gondolunk, így aztán vidáman állapítjuk meg az egész végén, hogy "De kicsi a világ!". Furcsának tűnhet, de hasonló gondolatmenet zajlik le az összeesküvés elméletek hívének a fejében is, mikor úgy érvel kedvenc konteója mellett, hogy egy látszólag kis valószínűségű eseményre, egy (a konteóhoz szorosan kapcsolódó) anomáliára hívja fel a figyelmünket és mellé azt kérdezi: "Mégis mekkora ennek az esélye?". Ha ilyen furcsa anomáliák kísérnek egy jelenséget, akkor az nem normális, ott biztos valami turpisság lehet a háttérben. Jogos-e ez a gondolatmenet?

Tovább
komment

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu