Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Két ok, amiért okos emberek is hihetnek furcsaságokban

2017. április 11. 16:58 - Zsolesz14

Egyik előző bejegyzésemben Ben Carson kapcsán felvetődött az a kérdés, hogy mégis miként lehetséges az, hogy okos emberek viszonylag gyakran hisznek furcsa dolgokban (pongyolán fogalmazva: hülyeségekben). Hogyan lehetséges például, hogy valaki kiválóan elvégzi az orvosi egyetemet és aztán mégis a homeopátia, az akupunktúra vagy akár az energiagyógyászat híve lesz? (Vagy még rosszabb esetben oltásellenes.) Miért van az, hogy egyes tudományterületek nagy professzorai is gyakran hisznek a legközismertebb városi legendákban, babonákban vagy tévhitekben? Adhatunk egyszerű választ is erre a kérdésre: az egyetemek többnyire szakmaspecifikus tudást nyújtanak, nem tanítják meg az embert kritikusan gondolkodni. Ha viszont jobban elmélyedünk abban, hogy az emberek miként alakítják ki saját meggyőződéseiket, akkor látni fogjuk, hogy itt jóval többről van szó.

Tovább
komment

Az édesítőszerek segíthetnek a fogyásban és súlyunk megtartásában

2017. április 04. 17:11 - Zsolesz14

artificial-sweeteners.jpgAz alacsony energiatartalmú édesítőszerek (Low Energy Sweetener - LES), mint például az aszpartám, a szukralóz vagy a stevia, mindig is nagy viták tárgyai voltak a közvéleményben. Egyrészt sokan mesterséges anyagként tekintenek rájuk, ami pedig mesterséges, az egészen biztosan káros;  mások viszont a cukorról nincsenek jó véleménnyel, így aztán helyettesíteni szeretnék azt valamivel. Ez a szakirodalmi áttekintés, amely az International Journal of Obesity szaklapban jelent meg, azt vizsgálta, hogy az alacsony energiatartalmú édesítőszerek fogyasztása segíthet-e testsúlyunk megtartásában, illetve a fogyásban. Ebben a publikációban képet kapunk e kérdés összetettségéről, valamint arról, hogy milyen fajtájú bizonyítékok léteznek, amelyek e kérdéskörrel foglalkoznak. Ezen változatos kutatások megismerése mindenképpen hasznos, ha más nem azért, hogy kiszúrjuk a rossz tudományt. A sajtóban ugyanis gyakran fordul elő, hogy egy ilyen kutatást kiragadva a többi közül azt nem megfelelő kontextusban ismertetik, ezáltal hibásan érvelve az édesítőszerek ellen, vagy akár mellett.

Tovább
komment

#napitanulság 8 - Varázsszőnyegek

2017. április 02. 10:29 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

flyingcarpet-590x325.jpg

"Annyi probléma van a mai orvostudománnyal: a gyógyszeripar gyakran eltorzítja a bizonyítékokat, egyes gyógyszerekből túl sokat használunk és túl gyakran, más használt módszerek mögött pedig nem állnak szilárd bizonyítékok stb. Nem kellene tehát aggódni az alternatív orvoslás miatt, vannak sokkal komolyabb problémák." - hangzik a gyakori érvelés az alternatív orvoslás pártiak szájából.

Másképpen fogalmazva írjak arról, amiről más akarja, hogy írjak. Ha nem így teszel, akkor nem jogosak a kritikáid.

Az orvostudományban lévő problémák azonban nem arra kellene buzdítsanak minket, hogy az áltudományokat válasszuk. Éppen ellenkezőleg: tudomány alapú megközelítést kell alkalmazni minden terápiai és megelőzési módszernél is! Ezt foglalja össze nagyon kreatívan az ismert orvos és tudománykommunikátor Ben Goldacre a fenti idézetben.

Mindemellett tudatlanságra utal azt állítani, hogy a szkeptikusok nem foglalkoznak az orvostudományban jelen lévő problémákkal. Minden komolyabb portálon lesznek bőven ilyen cikkek is (nálam is vannak!), az ismertebb személyiségek pedig rendszeresen tartanak előadásokat, illetve írnak könyveket e témákról. A legjobb példa erre pont Ben Goldacre két könyve a 'Bad Science' és a 'Bad Pharma', amelyeket csak ajánlani tudok. Ilyen kitűnő könyveket, amelyek jól megalapozott kritikákat tartalmaznak biztosan nem fogunk látni az alternatív orvoslás praktizálóitól vagy pártfogóitól.
komment

A mágnesek szórakoztatóak, de gyógyhatásunk nincs

2017. március 28. 17:06 - Zsolesz14

Jól elszórakoztattak az elmúlt években a mágneseknek tulajdonított különféle egészségi előnyök. Íme pár példa:

  • Egy szkeptikus ismerősöm arra hívta fel a figyelmemet, hogy ha a mágnesek ténylegesen vonzanák a vörösvérsejteket, mint ahogyan azt sok mágnesterápiás termék magáról állítja, akkor egy MRI vizsgálat, ahol nagyságrendekkel erősebb mágneseket használnak, halálos lenne: vérünk robbanásszerűen szétszakítaná a bőrünket.
  • Egy ismerősöm hitt abban, hogy a mágnesek csillapítják fájdalmait; azt mondtam neki, hogy a kutatások szerint azok valójában hatástalanok; mire ő azt mondta, hogy ez azért van, mert e kutatások nem az ő által preferált márkájú mágneseket vizsgálták. Szerinte a Nikken mágnesesek tényleg működnek. Ezért aztán mutattam neki negatív kimenetelű tanulmányokat, amelyeket Nikken mágneseken végeztek. Elutasította e tanulmányokat, mondván, hogy a tudomány nem tudhat mindent; ő tudta, hogy a mágnesei hatásosak; már eleve eldöntöttnek tekintette a kérdést és nem hagyta, hogy tényekkel összezavarjam.
  • Hallottam egy mágneses matracokkal kereskedő üzletemberről, aki azt állította, hogy a negatív mágnesesség erősebb éjszaka, mert ekkor a Hold van az égen, míg nappal a Nap miatt a pozitív mágnesesség az erősebb.

Képzelhetitek mennyire örültem, mikor "Önt érdekelni a mi Mágneses Energia Karkötőnk?" címmel kaptam egy levelet. A levél tartalma sem volt jobb: "Remélem a levelem nagy profitot hoz az Ön cégének a jövőben. [Nincs cégem.] Hallani Ön Mágneses Energia Karkötőkről? Nagyon erősek, Férfiak és Nők egészségesek lenni tőle. Több, mint 200 konstrukciónk van csak Önnek, rozsdamentes acél karkötő, titánium acél karkötő (TA1 osztály), kerámia karkötő, volfrámacél karkötő stb." A karkötőket árusító cég székhelye Guanghzou (Kína), ezt a szöveg nyelvezetéből is ki lehet találni. A karkötők nagyon olcsók, pár ezer forintba kerülnek, fillérekbe, ha nagy mennyiségekben vásároljuk meg őket.

Tovább
komment

#napitanulság 7 - Oltásellenes logika

2017. március 26. 10:11 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

addtext_com_mdk1mda2nteymtk.jpg

(Ez egy ténylegesen megtörtént párbeszéd volt. Forrás.)

1. Oltásellenes reakció erre. Az oltáspártiak ilyenek: azért nem megyek a vízbe, mert valaki azt mondta nekem, hogy krokodilok vannak benne, amik meg fognak enni. A barátaim és a családom már átúszott, de őket békén hagyták a krokodilok. Én viszont a biztonság kedvéért nem megyek a vízbe. Itt fogok állni a víz mellett és mindenkit zaklatok, aki bele merészel menni a vízbe... "Ha belemész a vízbe, akkor 'engem' fognak megenni a krokodilok még úgy is, hogy vakon bízom az általam használt szuperbiztonságos hídban."

2. Oltáspárti válasz. Oltáspártinak lenni valójában ilyen:
Tudjuk, hogy az emberek meghaltak már a múltban a krokodilok miatt, ezen esetek részletesen dokumentálva vannak. Mind láttuk ezt megtörténni, kezeltük a sérüléseiket és néhányan meg is haltak. Azért használjuk a hidat, mert biztonságosabb. A híd szigorú szabályozások és szabványok alapján épült, amelyek mind minőségellenőrzési követelményeket teljesítenek. Vezető technológiák segítségével készült, amelyeket a világ szakértő mérnökei alkottak meg. Vannak fejletlenebb országok, ahol nincsenek hidak, a vizeikbe, amelyek tele vannak krokodilokkal, rendszeresen halnak meg emberek. Amikor a szakértők ezekben az országokban is megpróbálnak hidakat építeni, akkor zaklatások és megfélemlítések áldozatai lesznek. A "Big Bridge" fizetett birkáinak nevezik őket az olyan konteós szülők, akik az életükben nem dolgoztak még hídépítkezésen és életükben nem olvastak még hídmérnöki könyvet. Ehelyett Dr. Google segítségével 5 perc alatt rákerestek arra, hogy miként működnek a hidak és emiatt azt gondolják, hogy nem is rejtőznek krokodilok a víz mélyén csak azért, mert nem látszódnak a víz felszínén.

komment

Irracionális félelmünk, a kemofóbia

2017. március 22. 17:00 - Zsolesz14

Manapság rengeteg mesterséges vackot eszünk! Ételeink tele vannak adalékanyagokkal! Ami tele van tartósítószerrel az biztosan nem lehet valami jó! És akkor még nem is beszéltünk az ízfokozókról meg a színezékekről! Én csak a természetes dolgokat szeretem!

A fenti állításoknak jobban belegondolva nem sok értelme van. Minden, ami mesterséges káros lenne? Egyáltalán mit nevezzünk mesterségesnek? Az ember a természet része, így minden, amit létrehoz is természetes? Nagyon ritkán fogyasztunk bármit teljesen természetes állapotában, akkor ennyi erővel meg minden mesterséges? Az adalékanyag, ízfokozó, tartósítószer stb. gyűjtőfogalmak, mégis mi alapján lehetne kijelenteni, hogy minden, e gyűjtőfogalomba tartozó anyag káros? Egyáltalán mit jelent az, hogy "káros"? Mindezek ellenére bizonyára sokan napi rendszerességgel hallunk ilyen és ehhez hasonló állításokat. Ennek pedig az az oka, hogy járványszerűen terjedő jelenséggel van dolgunk, aminek a tudományban külön neve van már: kemofóbia.

A kemofóbiát a tudományos közösségek "nem-klinikai előítéletnek" definiálják. Ez azt jelenti, hogy (hasonlóan például a homofóbiához vagy xenofóbiához) nem igazi orvosi fóbiáról van szó, sokkal inkább egy tanult irtózásról, amely a laboratóriumokban előállított vagy éppen ijesztő nevű, nehezen kimondható vegyületek ellen irányul.

Valamennyi iparág jól ismeri ezt a jelenséget és termékeik reklámozásánál jól ki is használják azt. De hogyan alakult ki ez a félelmünk? Milyen pszichológiai okai vannak? És miként használják ezeket fel ellenünk a reklámok és hirdetések? A mai napon ezekre a kérdésekre fogjuk keresni a választ.

Tovább
komment

#napitanulság 6 - Udvariatlan lenne bizonyítékot kérni?

2017. március 19. 10:28 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

ad-hominem.png

David G. McAfee arra hívja fel a figyelmet ebben a Tweet-ben, hogy egyáltalán nem számít udvariatlannak vagy sértőnek bizonyítékot kérni valakitől az általa képviselt álláspont igazolására.

Csakugyan gyakori tapasztalat a hétköznapokból beszélgető- vagy vitapartnerünk felháborodása, amikor arra kérjük, hogy támassza alá valamivel a mondanivalóját. Mintha nem is lenne helyénvaló megkérdőjelezni azt.

Pedig jól tudjuk, hogy nagyon ritkán van olyan, hogy "üres fejjel" ülünk le egy kérdés elé, gondosan mérlegeljük a pro és kontra érveket, majd elkötelezzük magunkat amellett az álláspont mellett, amelyre a bizonyítékokból logikusan következtetni lehet. Általában eleve elfogultan állunk a kérdésekhez, megvannak az előítéleteink és szándékosan azokat a bizonyítékokat keressük és részesítjük előnyben, amelyek előre meglévő álláspontunkat támasztják alá.

Emellett passzív tudásunkban is célszerű rendszeresen kételkedni. Lehet, hogy valamit régen egy magazinban, cikkben olvastunk vagy hallottuk egy ismerőstől és mivel szimpatikus volt, ezért az beépült a passzív tudásunkban. Ha olvastam valahol, akkor biztosan igaz? Ha X mondta, akkor biztosan igaz? Sose induljunk ki abból, hogy igazunk van! Mindig fenn kell tartani annak a lehetőségét, hogy tévedhetünk. Ha nem így teszünk, az a szűklátókörűség definíciója.

Pontosan ezért ha valaki bizonyítékot kér az állításainkra, azzal mi is lehetőséget kaphatunk újragondolni az álláspontunkat. Vajon az tényleg megállja a helyét a kritikával szemben? Hát nem jobb az, ha tanulunk valamit és nem hiszünk többet olyan dolgokban, amik mellett nem szólnak bizonyítékok?

Nyilván senki sem cipelheti táskájában mindenhová magával a szakirodalmi hivatkozásokat mindenféle témával kapcsolatban. Viszont gondoljunk bele mennyire lehet stabil az az álláspont, amelyet csupán annyi támaszt alá, hogy "olvastam valahol" vagy "hallottam valahol". A helyzet aztán még rosszabb, ha nem is tudjuk honnan származik. Ha bizonyítékot kérnek tőlünk azzal szinte csak jól járhatunk. Alá tudjuk támasztani az álláspontunkat? Ha igen, akkor az jó gyakorlat, ugyanakkor ilyenkor is érdemes belegondolni, hogy amit felhoztunk, az ténylegesen elegendő-e. Ha nem, akkor is tanultunk valami újat. Talán mégsem úgy vannak a dolgok, ahogy gondoltuk! Kiegészítésre szorulna a tudásunk? Lehet, hogy jobban utána kellene nézni ennek? Elvégre tévedni emberi dolog.

komment

A cápák lehetnek rákosak, a csupasz turkálók nem - Dr. James S. Welsh könyvének bemutatása

2017. március 15. 12:52 - Zsolesz14

A közvélekedés szerint a rákot különböző mutációk okozzák. A valóságban a mutációk ténylegesen szükséges, de nem elégséges okozói a rákos megbetegedéseknek. Új kutatások inkább arra utalnak, hogy a szervezetünknek a reakciója a mutáns sejtekre fogja meghatározni, hogy kialakul-e a rák vagy sem. Dr. James S. Welsh onkológus, radiológus és rákkutató, írt egy könyvet, amely a rákot immunológiai szempontból tárgyalja, "Sharks get cancer, mole rats don't" címmel. Maga a könyv nagyon jó, sajnos azonban tudomásom szerint nem jelent meg magyar nyelven. Egy rövid könyvismertetőből azonban így is sokat lehet tanulni és el lehet oszlatni pár tévhitet is. A könyvben a szerző több kutatási terület eredményeit tárja elénk: különböző állatok, terhesség, az ebola vírus, fertőző betegségek, szervátültetések, paraziták, rákos betegek stb. Bepillantva az ezen területeken elért eredményekbe jobban megérthetjük a rák biológiáját és az ezekből adódó kezelési opciókat.

Tovább
komment

#napitanulság 5 - Méregtelenítés

2017. március 12. 14:03 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

napit5.png

Kép forrása

A hétköznapok során nagyon sok helyen találkozunk méregtelenítéssel: diéták és különböző élelmiszerek ígérnek nekünk mindenféle méregtelenítést, amelyekre sokak szerint mindenkinek szüksége lenne havi szinten. Az alapötlet szerint az egészségtelen életmódunknak köszönhetően mindenféle toxinok halmozódnak fel a szervezetünkben, amelyeket valamiként el kell távolítani.

Hiába hangzik mindez logikusnak, az ilyen formája a közvéleményben lévő méregtelenítésnek átverés.

Egyrészt a híveknek igazolniuk kell, hogy ténylegesen felhalmozódnak bizonyos méreganyagok a szervezetünkben és ezek valóban betegségekhez vezetnek. Ez nem történik meg, sőt, sosincs megnevezve, hogy pontosan mi az az anyag, ami felhalmozódik. Ehelyett pontatlan kifejezéseket használnak: méreganyag, tartósítószer, mesterséges anyag stb. Ilyen formában ez semmitmondó.

Másodszor pedig igazolni kell, hogy az adott diéta vagy élelmiszer ténylegesen eltávolítja ezt az anyagot a szervezetünkből. Ezt lehetőleg valami elfogadható módon kellene megtenni, például vérvétellel vagy vizeletvizsgálattal. De ilyesmi sem történt még ezidáig.

Egy nem régi szakirodalmi áttekintés a következőt állapította meg:
"... senki sem végzett még szigorú klinikai vizsgálatokat a méregtelenítő diétákkal kapcsolatban. A maréknyi publikált kutatás mind olyan jelentős módszertani hibákkal van tele, mint például: alacsony mintaszám, torzított mintavétel, kontrollcsoport hiánya, személyes beszámolókra való hagyatkozás kvantitatív mérések helyett."

komment

#napitanulság 4 - Amiről az orvos nem mindig beszél

2017. március 12. 10:42 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

A napokban a kezeim közé került az elmúlt hetekben nagy vihart kavaró, “Amiről az orvos nem beszél” című, külföldön “nagy sikerű” magazin első, magyarul megjelent száma. Két cikkbe néztem bele, mert többre nem volt kapacitásom, most röviden összefoglalom gondolataimat róluk.
Alapvetően jó ötlet lenne az orvostudományon belül vitatott területek bemutatása, a legtöbb szkeptikus témákkal foglalkozó oldal tesz is ilyet, nem is ritkán. Ez azonban nagyon nehéz feladat, a különböző álláspontokat és az érveiket korrekten kell ismertetni, lehetőleg minden elfogultság nélkül. Na ez az, ami nem sikerült ennek a magazinnak és jó eséllyel gondolhatjuk, hogy a jövőben sem fog. Ezt pedig onnan lehet sejteni, hogy a magazin angol változatának cikkei bárki számára hozzáférhetőek itt. Érdemes beleolvasni párba, mert ha a magazin továbbra is megjelenik Magyarországon, akkor elég valószínű, hogy e cikkek magyar változataival fogunk találkozni.
A mobiltelefonokkal foglalkozó cikknek is megtaláltam az angol változatát, itt lehet elolvasni. Ez a cikk nagyon rosszul mutatja be a rendelkezésre álló bizonyítékokat, teljesen félreértelmezi a szakirodalmat és nem foglalkozik kellőképpen az általa képviselt álláspont kritikáival. Az elfogultság teljesen nyilvánvaló. Nem látom értelmét a cikk pontonkénti kielemzésének, inkább arra sarkalt az egész, hogy a jövőben írjak egy bejegyzést, amely összegzi a szakirodalmat és az abból levonható következtetéseket. Addig is belinkelem az eddigi cikkeimet, amikben a témával foglalkoztam.
A témát pedig az egyik bejegyzésemből vett idézettel zárnám, amely szerintem jól összefoglalja a lényeget, amit nem árt tudnunk.
“A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a mobiltelefonok még a legrosszabb esetben is minimálisan növelik csak a rák kialakulásának kockázatát. Ez vonatkozik azokra a gyakori felhasználókra is, akik több mint egy évtizeden át használtak mobiltelefont. A kockázat sokkal kisebb, mint azok a hétköznapi kockázatok, amelyeket rendszeresen figyelmen kívül hagyunk, például az autózás. [...] Tudjuk tehát, hogy a mobilok által rejtett kockázat a nagyon kicsi és a nulla között mozog. Emellett figyelembe kell vegyük a mobiltelefon használat előnyeit is.”
A másik cikk, amibe belenéztem a mammográfiával kapcsolatos. Itt már árnyaltabb a helyzet, mivel a kérdés az orvostudomány területén belül is vitatott. Nagyon sok gond van a mammográfiával, a magazinban lévő írás viszont ezt nem adja jól vissza. Az általam a világ egyik legkorrektebbnek tartott, tudománykommunikációval foglalkozó blog, a ‘Science-Based Medicine’ oldalán rengeteg cikket fogunk találni a témában. Az egyik főszerkesztő, Dr. David Gorski, aki egyébként mellrák specialista, is nagyon sokat foglalkozik a kérdéssel. Ő is nagyon kritikus a mammográfiával szemben, azonban mindig korrekten elemzi ki a rendelkezésre álló és az újonnan megjelent kutatásokat. Akit komolyan érdekel ez a téma, annak előbb-utóbb át kell olvasnia az imént belinkelt cikkeket. Szerencsére az újabbak elején gyakran található egy rövid összefoglaló, amely ismerteti az alapokat.
Én is írtam egy két részes cikksorozatot a mammográfiáról és úgy általában azokról a problémákról, amelyek a minél előbbi diagnózisnál jelentkezhetnek. A közvélekedés itt az, hogy a rákot jobb minél előbb felismerni, emiatt modernebb és pontosabb diagnosztikai módszerekre van szükség. Ez azonban nem mindig van így. A két cikk nagyon régi, több mint 5 évesek, emiatt sok adat belőlük elavult. Arra viszont továbbra is alkalmasak, hogy betekintést adjanak a mammográfia körül jelentkező alapproblémákra. Itt is felhívom a figyelmet arra, hogy ezek a cikkek semmiképpen nem helyettesítik az orvosokkal való konzultációt, csak ismeretterjesztő jellegűek.
Gondolhatnánk, hogy magának a magazinnak nagy előnye, hogy tele van komoly szaklapokra történő hivatkozásokkal. Ioannidis munkásság óta azonban tudjuk, hogy nagyon sok kutatás bizonyul később tévesnek. Éppen ezért mindig a bizonyítékok összességét kell nézni, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat figyelembe véve kell az új kutatásokat értelmezni. A sajtóban rengetegszer találni olyan messzemenő következtetéseket, amelyeket a szerző mindösszesen egyetlen egy új kutatásból vont le. Még ha tudományos szempontból korrekt is ez a kutatás, akkor is fontos, hogy azt megfelelő kontextusba helyezzük és ne hagyjuk figyelmen kívül az eddig összegyűjtött tudásunkat. Kommentek között is igen gyakori, hogy valaki belinkel egy vagy pár kutatást, ami alátámasztja az álláspontját, majd ezzel elintézettnek is véli a kérdést.
Nem egyértelmű továbbá, hogy mekkora hatása lesz az “Amiről az orvos nem beszél”-nek. Arra is van esély, hogy egyáltalán nem lesz sikere a sok negatív kritikának köszönhetően, de sokkal valószínűbb, hogy ez másképp lesz, ha ügyesen reklámozzák magukat. Rengeteg nagy nézettségű tévéműsor és internetes portál létezik, amely minden bizonnyal felkarolna egy ilyen újságot.
komment