Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Irracionális félelmünk, a kemofóbia

2017. március 22. 17:00 - Zsolesz14

Manapság rengeteg mesterséges vackot eszünk! Ételeink tele vannak adalékanyagokkal! Ami tele van tartósítószerrel az biztosan nem lehet valami jó! És akkor még nem is beszéltünk az ízfokozókról meg a színezékekről! Én csak a természetes dolgokat szeretem!

A fenti állításoknak jobban belegondolva nem sok értelme van. Minden, ami mesterséges káros lenne? Egyáltalán mit nevezzünk mesterségesnek? Az ember a természet része, így minden, amit létrehoz is természetes? Nagyon ritkán fogyasztunk bármit teljesen természetes állapotában, akkor ennyi erővel meg minden mesterséges? Az adalékanyag, ízfokozó, tartósítószer stb. gyűjtőfogalmak, mégis mi alapján lehetne kijelenteni, hogy minden, e gyűjtőfogalomba tartozó anyag káros? Egyáltalán mit jelent az, hogy "káros"? Mindezek ellenére bizonyára sokan napi rendszerességgel hallunk ilyen és ehhez hasonló állításokat. Ennek pedig az az oka, hogy járványszerűen terjedő jelenséggel van dolgunk, aminek a tudományban külön neve van már: kemofóbia.

A kemofóbiát a tudományos közösségek "nem-klinikai előítéletnek" definiálják. Ez azt jelenti, hogy (hasonlóan például a homofóbiához vagy xenofóbiához) nem igazi orvosi fóbiáról van szó, sokkal inkább egy tanult irtózásról, amely a laboratóriumokban előállított vagy éppen ijesztő nevű, nehezen kimondható vegyületek ellen irányul.

Valamennyi iparág jól ismeri ezt a jelenséget és termékeik reklámozásánál jól ki is használják azt. De hogyan alakult ki ez a félelmünk? Milyen pszichológiai okai vannak? És miként használják ezeket fel ellenünk a reklámok és hirdetések? A mai napon ezekre a kérdésekre fogjuk keresni a választ.

Tovább
komment

#napitanulság 6 - Udvariatlan lenne bizonyítékot kérni?

2017. március 19. 10:28 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

ad-hominem.png

David G. McAfee arra hívja fel a figyelmet ebben a Tweet-ben, hogy egyáltalán nem számít udvariatlannak vagy sértőnek bizonyítékot kérni valakitől az általa képviselt álláspont igazolására.

Csakugyan gyakori tapasztalat a hétköznapokból beszélgető- vagy vitapartnerünk felháborodása, amikor arra kérjük, hogy támassza alá valamivel a mondanivalóját. Mintha nem is lenne helyénvaló megkérdőjelezni azt.

Pedig jól tudjuk, hogy nagyon ritkán van olyan, hogy "üres fejjel" ülünk le egy kérdés elé, gondosan mérlegeljük a pro és kontra érveket, majd elkötelezzük magunkat amellett az álláspont mellett, amelyre a bizonyítékokból logikusan következtetni lehet. Általában eleve elfogultan állunk a kérdésekhez, megvannak az előítéleteink és szándékosan azokat a bizonyítékokat keressük és részesítjük előnyben, amelyek előre meglévő álláspontunkat támasztják alá.

Emellett passzív tudásunkban is célszerű rendszeresen kételkedni. Lehet, hogy valamit régen egy magazinban, cikkben olvastunk vagy hallottuk egy ismerőstől és mivel szimpatikus volt, ezért az beépült a passzív tudásunkban. Ha olvastam valahol, akkor biztosan igaz? Ha X mondta, akkor biztosan igaz? Sose induljunk ki abból, hogy igazunk van! Mindig fenn kell tartani annak a lehetőségét, hogy tévedhetünk. Ha nem így teszünk, az a szűklátókörűség definíciója.

Pontosan ezért ha valaki bizonyítékot kér az állításainkra, azzal mi is lehetőséget kaphatunk újragondolni az álláspontunkat. Vajon az tényleg megállja a helyét a kritikával szemben? Hát nem jobb az, ha tanulunk valamit és nem hiszünk többet olyan dolgokban, amik mellett nem szólnak bizonyítékok?

Nyilván senki sem cipelheti táskájában mindenhová magával a szakirodalmi hivatkozásokat mindenféle témával kapcsolatban. Viszont gondoljunk bele mennyire lehet stabil az az álláspont, amelyet csupán annyi támaszt alá, hogy "olvastam valahol" vagy "hallottam valahol". A helyzet aztán még rosszabb, ha nem is tudjuk honnan származik. Ha bizonyítékot kérnek tőlünk azzal szinte csak jól járhatunk. Alá tudjuk támasztani az álláspontunkat? Ha igen, akkor az jó gyakorlat, ugyanakkor ilyenkor is érdemes belegondolni, hogy amit felhoztunk, az ténylegesen elegendő-e. Ha nem, akkor is tanultunk valami újat. Talán mégsem úgy vannak a dolgok, ahogy gondoltuk! Kiegészítésre szorulna a tudásunk? Lehet, hogy jobban utána kellene nézni ennek? Elvégre tévedni emberi dolog.

komment

A cápák lehetnek rákosak, a csupasz turkálók nem - Dr. James S. Welsh könyvének bemutatása

2017. március 15. 12:52 - Zsolesz14

A közvélekedés szerint a rákot különböző mutációk okozzák. A valóságban a mutációk ténylegesen szükséges, de nem elégséges okozói a rákos megbetegedéseknek. Új kutatások inkább arra utalnak, hogy a szervezetünknek a reakciója a mutáns sejtekre fogja meghatározni, hogy kialakul-e a rák vagy sem. Dr. James S. Welsh onkológus, radiológus és rákkutató, írt egy könyvet, amely a rákot immunológiai szempontból tárgyalja, "Sharks get cancer, mole rats don't" címmel. Maga a könyv nagyon jó, sajnos azonban tudomásom szerint nem jelent meg magyar nyelven. Egy rövid könyvismertetőből azonban így is sokat lehet tanulni és el lehet oszlatni pár tévhitet is. A könyvben a szerző több kutatási terület eredményeit tárja elénk: különböző állatok, terhesség, az ebola vírus, fertőző betegségek, szervátültetések, paraziták, rákos betegek stb. Bepillantva az ezen területeken elért eredményekbe jobban megérthetjük a rák biológiáját és az ezekből adódó kezelési opciókat.

Tovább
komment

#napitanulság 5 - Méregtelenítés

2017. március 12. 14:03 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

napit5.png

Kép forrása

A hétköznapok során nagyon sok helyen találkozunk méregtelenítéssel: diéták és különböző élelmiszerek ígérnek nekünk mindenféle méregtelenítést, amelyekre sokak szerint mindenkinek szüksége lenne havi szinten. Az alapötlet szerint az egészségtelen életmódunknak köszönhetően mindenféle toxinok halmozódnak fel a szervezetünkben, amelyeket valamiként el kell távolítani.

Hiába hangzik mindez logikusnak, az ilyen formája a közvéleményben lévő méregtelenítésnek átverés.

Egyrészt a híveknek igazolniuk kell, hogy ténylegesen felhalmozódnak bizonyos méreganyagok a szervezetünkben és ezek valóban betegségekhez vezetnek. Ez nem történik meg, sőt, sosincs megnevezve, hogy pontosan mi az az anyag, ami felhalmozódik. Ehelyett pontatlan kifejezéseket használnak: méreganyag, tartósítószer, mesterséges anyag stb. Ilyen formában ez semmitmondó.

Másodszor pedig igazolni kell, hogy az adott diéta vagy élelmiszer ténylegesen eltávolítja ezt az anyagot a szervezetünkből. Ezt lehetőleg valami elfogadható módon kellene megtenni, például vérvétellel vagy vizeletvizsgálattal. De ilyesmi sem történt még ezidáig.

Egy nem régi szakirodalmi áttekintés a következőt állapította meg:
"... senki sem végzett még szigorú klinikai vizsgálatokat a méregtelenítő diétákkal kapcsolatban. A maréknyi publikált kutatás mind olyan jelentős módszertani hibákkal van tele, mint például: alacsony mintaszám, torzított mintavétel, kontrollcsoport hiánya, személyes beszámolókra való hagyatkozás kvantitatív mérések helyett."

komment

#napitanulság 4 - Amiről az orvos nem mindig beszél

2017. március 12. 10:42 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

A napokban a kezeim közé került az elmúlt hetekben nagy vihart kavaró, “Amiről az orvos nem beszél” című, külföldön “nagy sikerű” magazin első, magyarul megjelent száma. Két cikkbe néztem bele, mert többre nem volt kapacitásom, most röviden összefoglalom gondolataimat róluk.
Alapvetően jó ötlet lenne az orvostudományon belül vitatott területek bemutatása, a legtöbb szkeptikus témákkal foglalkozó oldal tesz is ilyet, nem is ritkán. Ez azonban nagyon nehéz feladat, a különböző álláspontokat és az érveiket korrekten kell ismertetni, lehetőleg minden elfogultság nélkül. Na ez az, ami nem sikerült ennek a magazinnak és jó eséllyel gondolhatjuk, hogy a jövőben sem fog. Ezt pedig onnan lehet sejteni, hogy a magazin angol változatának cikkei bárki számára hozzáférhetőek itt. Érdemes beleolvasni párba, mert ha a magazin továbbra is megjelenik Magyarországon, akkor elég valószínű, hogy e cikkek magyar változataival fogunk találkozni.
A mobiltelefonokkal foglalkozó cikknek is megtaláltam az angol változatát, itt lehet elolvasni. Ez a cikk nagyon rosszul mutatja be a rendelkezésre álló bizonyítékokat, teljesen félreértelmezi a szakirodalmat és nem foglalkozik kellőképpen az általa képviselt álláspont kritikáival. Az elfogultság teljesen nyilvánvaló. Nem látom értelmét a cikk pontonkénti kielemzésének, inkább arra sarkalt az egész, hogy a jövőben írjak egy bejegyzést, amely összegzi a szakirodalmat és az abból levonható következtetéseket. Addig is belinkelem az eddigi cikkeimet, amikben a témával foglalkoztam.
A témát pedig az egyik bejegyzésemből vett idézettel zárnám, amely szerintem jól összefoglalja a lényeget, amit nem árt tudnunk.
“A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a mobiltelefonok még a legrosszabb esetben is minimálisan növelik csak a rák kialakulásának kockázatát. Ez vonatkozik azokra a gyakori felhasználókra is, akik több mint egy évtizeden át használtak mobiltelefont. A kockázat sokkal kisebb, mint azok a hétköznapi kockázatok, amelyeket rendszeresen figyelmen kívül hagyunk, például az autózás. [...] Tudjuk tehát, hogy a mobilok által rejtett kockázat a nagyon kicsi és a nulla között mozog. Emellett figyelembe kell vegyük a mobiltelefon használat előnyeit is.”
A másik cikk, amibe belenéztem a mammográfiával kapcsolatos. Itt már árnyaltabb a helyzet, mivel a kérdés az orvostudomány területén belül is vitatott. Nagyon sok gond van a mammográfiával, a magazinban lévő írás viszont ezt nem adja jól vissza. Az általam a világ egyik legkorrektebbnek tartott, tudománykommunikációval foglalkozó blog, a ‘Science-Based Medicine’ oldalán rengeteg cikket fogunk találni a témában. Az egyik főszerkesztő, Dr. David Gorski, aki egyébként mellrák specialista, is nagyon sokat foglalkozik a kérdéssel. Ő is nagyon kritikus a mammográfiával szemben, azonban mindig korrekten elemzi ki a rendelkezésre álló és az újonnan megjelent kutatásokat. Akit komolyan érdekel ez a téma, annak előbb-utóbb át kell olvasnia az imént belinkelt cikkeket. Szerencsére az újabbak elején gyakran található egy rövid összefoglaló, amely ismerteti az alapokat.
Én is írtam egy két részes cikksorozatot a mammográfiáról és úgy általában azokról a problémákról, amelyek a minél előbbi diagnózisnál jelentkezhetnek. A közvélekedés itt az, hogy a rákot jobb minél előbb felismerni, emiatt modernebb és pontosabb diagnosztikai módszerekre van szükség. Ez azonban nem mindig van így. A két cikk nagyon régi, több mint 5 évesek, emiatt sok adat belőlük elavult. Arra viszont továbbra is alkalmasak, hogy betekintést adjanak a mammográfia körül jelentkező alapproblémákra. Itt is felhívom a figyelmet arra, hogy ezek a cikkek semmiképpen nem helyettesítik az orvosokkal való konzultációt, csak ismeretterjesztő jellegűek.
Gondolhatnánk, hogy magának a magazinnak nagy előnye, hogy tele van komoly szaklapokra történő hivatkozásokkal. Ioannidis munkásság óta azonban tudjuk, hogy nagyon sok kutatás bizonyul később tévesnek. Éppen ezért mindig a bizonyítékok összességét kell nézni, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat figyelembe véve kell az új kutatásokat értelmezni. A sajtóban rengetegszer találni olyan messzemenő következtetéseket, amelyeket a szerző mindösszesen egyetlen egy új kutatásból vont le. Még ha tudományos szempontból korrekt is ez a kutatás, akkor is fontos, hogy azt megfelelő kontextusba helyezzük és ne hagyjuk figyelmen kívül az eddig összegyűjtött tudásunkat. Kommentek között is igen gyakori, hogy valaki belinkel egy vagy pár kutatást, ami alátámasztja az álláspontját, majd ezzel elintézettnek is véli a kérdést.
Nem egyértelmű továbbá, hogy mekkora hatása lesz az “Amiről az orvos nem beszél”-nek. Arra is van esély, hogy egyáltalán nem lesz sikere a sok negatív kritikának köszönhetően, de sokkal valószínűbb, hogy ez másképp lesz, ha ügyesen reklámozzák magukat. Rengeteg nagy nézettségű tévéműsor és internetes portál létezik, amely minden bizonnyal felkarolna egy ilyen újságot.
komment

#napitanulság 3 - Anekdoták

2017. március 12. 10:38 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

napit3.jpg

Tudománykommunikáció során univerzálisan megfigyelt jelenséget láthatunk a képen. Mi történik ha a tudomány eredményeinek látszólag ellentmondanak a személyes tapasztalataink? A homeopátia nem működik! De múltkor beteg voltam és csak a homeopátiás tabletta segített, minden mást kipróbáltam! A nem gluténérzékenyek számára egy gluténmentes diétának nincs egészségügyi haszna! De amióta gluténmentesen étkezem sokkal jobban érzem magam!

A személyes tapasztalatokat anekdotáknak nevezzük. Ezekre univerzálisan jellemző, hogy ellenőrizhetetlenek, nem tesztelhetőek és fontos részletek ismeretei hiányoznak belőlük. A tudomány világában ennek megfelelően nem valami értékesek. Egy klinikai vizsgálat, ahol több ezer embert vizsgáltak, kontrollcsoporttal és a külső zavaróhatások minimalizálásával sokkal értékesebb.

De a személyes tapasztalatainkhoz érzelmileg erősen kötődünk, így nagyon nehezen adjuk fel őket még akkor is, ha a tudomány ellentmond azoknak. A saját anekdotáinkkal szembeni kritikus gondolkodást nagyon nehéz ezért elsajátítani.

Miként lehet reagálni arra, ha például valaki azt mondja, hogy rajta csak a homeopátia segített? Eddig azt hittem, hogy érdemes felsorolni az anekdoták elleni általános érveket, ezt tettem itt.

Célravezetőbb lehet azonban, ha keresünk valamit, amiben az illető határozottan nem hisz, amit hülyeségnek tart. (pl. horoszkóp, energiagyógyítás stb.) Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ezen dolgokban hívők is meg vannak győződve az igazukról, részben a személyes tapasztalataik alapján. Meg fognak esküdni, hogy az asztrológusuk mindig igazat mondott és sokat segített. Hogy lehetséges ez, ha az asztrológia nem működik?

Arra is felhívhatjuk a figyelmet, hogy Dunát lehetne rekeszteni az olyan példákkal, amikor akár évszázadokon át hittek az emberek valamiben, ami nyilvánvaló csalás volt. Az ő személyes tapasztalataik is megingathatatlanok voltak. (pl. érvágás, Okos Hans a ló stb.)

komment

#napitanulság 2 - Egy 100% természetes eper

2017. március 12. 10:35 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

napit2.jpg

A 100% természetes eper összetevőinek listája (Kép forrása)

A képen egy 100% természetes eper alkotóelemei láthatóak felsorolva. Nincs benne semmi rovarirtó- vagy növényvédő szer, vagy egyéb szennyező anyag, semmi ilyesmi.

Ez egyrészt azt demonstrálja, hogy a természetben előforduló "dolgok" gyakran sokkal összetettebbek és komplikáltabbak, mint bármi, amit egy laborban elő tudunk állítani.

Másrészt pedig semmit sem jelent önmagában az, hogy ha egy termék hosszú összetevőlistával rendelkezik, amelyen ijesztőnek tűnő vegyületeket olvashatunk.

A mindenféle hosszú nevű vegyülettől meg E-számtól való irreális félelmünknek mára már külön neve van is van: kemofóbia. E viselkedésformának összetett pszichológiai és egyéb okai vannak.

A kép egy James Kennedy nevű kémikustól származik, aki 2013 körül úgy döntött, hogy felveszi a harcot a különböző, köztudatban lévő, kemikáliákkal kapcsolatos tévhitek ellen. Első képe egy banán összetevőlistáját szemléltette, az itteni képhez hasonlóan. E képe szerencsére nagyon elterjedt a különböző internetes portálokon. Érdemes böngészni a honlapját: https://jameskennedymonash.wordpress.com/

komment

#napitanulság 1 - Természetes kontra mesterséges

2017. március 12. 10:32 - Zsolesz14

A #napitanulság a blog Facebook oldalán többé-kevésbé heti rendszerességgel megjelenő, rövid, szkeptikus témájú gondolatsor, amelyet legtöbbször valamilyen hivatkozás vagy kép kísér.

 napit1.jpg

A képen látható link

"Megölhet, ha túl sokat veszel be belőle: Májkárosító hatással hozták összefüggésbe a zöld tea kivonatot" - mondja a megosztott cikk címe.

Két tanulság van itt. Egyrészt valami a bevitt mennyiségtől, az adagtól lesz méreg. Nagy szavak azok, hogy ez meg az mérgező, de önmagában ez semmit sem jelent. Milyen adagban mérgező? Kellő mennyiségben a víz is mérgező lehet, mégsem fogjuk betiltani.

A másik a mesterséges kontra természetes szembeállítás. Manapság a csapból is ez folyik, szinte reflexszerűen megnyugszunk, ha bármilyen terméken azt látjuk, hogy csak természetes összetevőket tartalmaz. Pedig a gyilkos galóca és a halálos kígyómérgek is 100 % természetes anyagból vannak. Ezt az összehasonlítást ideje lenne tehát elfelejteni. Egyrészt nem is definiálható korrekten, hogy mi természetes. Bizonyos értelemben minden mesterséges, amihez az ember hozzányúl: bármit főzzünk is, azt egy mesterséges tűzhelyen tesszük (még ha tüzet is rakunk a szabadban), mesterséges főzőedényekben stb. Másrészt pedig az ember a természet része, ilyen értelemben pedig minden, amit csinál az természetes. Egy anyag biztonságosságáról, toxikusságáról, fogyaszthatóságáról SEMMIT sem árul el, ha tudjuk róla, hogy természetes vagy mesterséges. Éppen ezért kerüljük ezen szavak ilyen értelembeli használatát és ne ebben gondolkodjunk!

komment

Miért nem bízunk a szakértőkben?

2017. március 07. 17:21 - Zsolesz14

1b6b78fab8eba6f86acdeef024bf2d45.jpgAz Amazon bestseller listáit böngészve találunk egy könyvet, amely a mostanában írt bejegyzések által feszegetett témákhoz erősen kapcsolódik. Ez pedig a Harvard Egyetem professzorának, Tom Nichols-nak a "The Death of Expertise" (kb. "A szakértelem halála") című könyve. A szerző arra keresi a választ, hogy miként viszonyul jelenleg a közvélemény a szakértőkhöz és úgy általában a szakértelemhez. Mennyire bízunk meg bennük? És persze legyen bármi is a válasz ezekre a kérdésekre: hogyan jutottunk idáig?

Nichols több szemszögből fejti ki, hogy szerinte miért zajlik jelenleg háború a szakértelem és a szakértők ellen: (saját fordítás)

Az Egyesült Államok mára egy olyan országgá vált, amely megszállottan dicsőíti saját tudatlanságát. Sok állampolgár büszke arra, hogy bizonyos dolgokat nem tud. Különösen a közpolitika terén az amerikaiak odáig jutottak, hogy a tudatlanságuk erénnyé vált.

images.jpgSzerinte társadalmunk és oktatási rendszerünk egy olyan generációt hozott létre, amely nem tud mit kezdeni azzal, ha felhívják a figyelmüket arra, hogy tévednek valamiben. Mindenki azt hiszi, hogy jogosult arra, hogy tetszőleges témában igaza legyen. A demokráciában mindenki "egyenlő", ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki egyenlően tehetséges vagy azonos tudással és képességekkel rendelkezik. Kétségtelenül nem arról van szó, hogy szakterülettől függetlenül mindenki álláspontja egyenlő. Ha ezt kombináljuk a "Google Egyetem" és a Wikipedia által nyújtott tudás illúziójával, akkor mindjárt láthatjuk, hogy miért képzeli mindenki magát valamennyi terület szakértőjének. Mindez aztán azzal jár, hogy nem bízunk a szakértőkben, hogy azt hisszük tájékozottabbak vagyunk náluk még az ő szakterületükön is.

Tovább
komment

Vajon hamis hétköznapi tudásunk nagy része?

2017. március 01. 17:07 - Zsolesz14

Hiperaktívak lesznek a gyerekek a cukortól? A tudomány szerint a méhek nem is repülhetnének? Tényleg csak agyunk 10%-át használjuk? Hasznosak a multivitamin készítmények? A dinoszauruszokat egy becsapódott aszteroida ölte meg? Általános jelenség, hogy valószínűleg hamisak azok a tények, amelyeket csak azért fogadunk el úgy általában, mert "mindenki tudja, hogy ez így van". Az előző kérdésekre a válaszok: nem, hamis (nem igaz az az állítás, miszerint a méhek a fizika törvényeinek ellentmondva repülnének), nem, valószínűleg nem és bonyolultabb, mint gondolnánk.

A legtöbb ember gond nélkül elfogadja, hogy attól még, mert a közvélekedés állít valamit még nem lesz az automatikusan igaz. Viszont mégis úgy gondoljuk, hogy azért általában igaz az, amire azt mondhatjuk, hogy "mindenki tudja, hogy ez így van". Pedig ez tévedés, a következő gondolatmenet pedig segíthet ezt belátni.

Válasszunk egy területet, amelyről úgy gondoljuk, hogy jól értünk hozzá. Vagy egyszerűen csak válasszuk ki azt a szakterületet, amihez a legjobban értünk az összes közül. Nem feltétlenül kell ez a foglalkozásunk legyen, lehet akár egy hobbi is. Gondoljunk most bele, hogy mennyire pontosak azok a híradások vagy cikkek, amelyek a mi szakterületünkkel foglalkoznak? Mennyire korrekt az átlagcikk, amibe bekerül a témánk? Vajon mennyit tud az "átlagember" a mi szakterületünkről? Gyakori, hogy a témában laikusoknak is igazuk van és jól átlátják a dolgokat, vagy ezt csak más szakértőknél vagy esetleg egy barátunknál figyeltük csak meg, akinek azonos a miénkkel az érdeklődési köre?

A fenti gondolatmenetre általános tapasztalat, hogy a közvélekedés tele van rengeteg téves információval és túlzott leegyszerűsítéssel. De ha minden terület szakértője ezt tapasztalja, akkor ebbe a közvélekedésbe mi is beletartozunk, hiszen a legtöbb területnek nem vagyunk mi magunk sem szakértői. Vagyis a mi tudásunk is csupa téves információval és túlzott leegyszerűsítéssel van tele azokról a tudományterületekről, amelyeknek nem vagyunk szakértői.

Nehéz a saját tudatlanságunknak a mértékét felmérni egy olyan területen, amelyhez nem értünk. Ez a jól ismert Dunning-Kruger hatás egy újabb megjelenése. Ebből is jól látszik, hogy a Dunning-Kruger hatás mindenkire vonatkozik és nem csak a "hülyékre", ahogy azt több ismeretterjesztő oldal tévesen állítja.

A fenti gondolatmenet ha elfogadjuk, akkor annak ideális esetben az kellene a hatása legyen, hogy kritikusabban állunk saját tudásunkhoz. Ugyanakkor ösztönzőereje is kell legyen: érdemes mélyebben utánanézni a dolgoknak és nem megelégedni a felszínes tudással.

Miért?

Rögtön felvetődik, hogy mégis miért van tele a közvélemény és az átlagtudásunk hamis információval? Nem könnyű erre válaszolni. Először azt célszerű megérteni, hogy sok kérdésre nincs is egyértelmű igaz vagy hamis válasz, ez csupán hamis dilemma. Sőt, pont azok a kérdések a legszélsőségesebbek, amelyekre egyértelmű igen vagy nem adható válasznak. A többség egy tartományon helyezkedik el. Sok válasz csak részben igaz vagy bizonyos körülmények között igaz csak, az igazság meg kicsit bonyolultabb. Hasonlóan sok válasz nem egyszerűen hamis, hanem például nem teljes vagy hiányos. Az egyszerű igen/nem válaszokat viszont sokszor szeretjük és előnyben is részesítjük, ez pedig a komolyabb utánanézésnek és a kérdéskör valós természetének feltárásának útjába állhat.

Igaz-e, hogy a Föld a Nap körül kering? Lényegében igaz és sok kérdéskörnél egy ilyen válasz teljesen megfelelő. Egy fizikus azonban felhívhatja a figyelmet arra, hogy ez nem teljesen igaz, hiszen a Föld és a Nap valójában egy közös középpont körül kering. Ez a közös pont viszont a Nap felszínén belül helyezkedik el, vagyis ésszerű lehet azt mondani, hogy a Föld tényleg a Nap körül kering, viszont a Nap ennek hatására "lötyög".

A dinoszauruszokat tényleg egy aszteroida pusztította el? Ez elsőre egy ésszerű leegyszerűsítése a jelenlegi tudományos konszenzusnak. Egy kutató viszont mondhatja azt, hogy a ma élő madarak tulajdonképpen dinoszauruszok, ezért az eredeti állítás valójában azt jelenti, hogy a nem madárszerű dinoszauruszok pusztultak el. Ugyanakkor vannak olyan tudomány alapú vélekedések, amelyek szerint a vulkáni tevékenységek hozzájárultak a dinoszauruszok kihalásához. Sőt, egyes nézőpontok szerint ez utóbbi a főbb ok.

Ez a pár sor a jelenleg is zajló tudományos vitáknak egy nagyon durva leegyszerűsítése. El kell döntenünk tehát, hogy mennyire akarunk elmélyedni a kérdésben.

Gondolhatunk erre úgy, hogy minden kérdésre létezik egy adott mélységű válasz: egy általános iskola szintű, egy gimnáziumi szintű, egy egyetemi szintű, egy szakértői szintű és egy nemzetközi szakértői szintű. Ha tehát úgy döntünk, hogy megelégszünk például a gimnáziumi szintű válasszal, akkor azzal nincs semmi gond, tegyünk így, de sajátítsuk el akkor ezt a szintet rendesen. És ne feledkezzünk meg arról, hogy mindig van egy mélyebb szint, amelyet már nem látunk teljesen át. Ismerjük jól saját tudásunk határait.

Ezzel persze még mindig nem adtunk választ a nagy miértre; miért pontatlan vagy egyenesen téved a közvélekedés olyan gyakran? Nincs egyszerű válasz. Rövid összefoglalót azonban adhatunk, Steven Novella két alapvető okot nevez meg: pszichológiai és társadalmi.

Szeretjük az egyszerűséget és szeretjük azt hinni, hogy irányításunk alatt tartjuk a dolgokat. Ez pedig arra ösztönöz bennünket, hogy az összetett tudást apró darabokká egyszerűsítsük, ami elkerülhetetlenül pontatlanságokhoz vezet. A valóság pedig mindig bonyolult. Éppen ezért jó ökölszabály az, hogy minden bonyolultabb valójában, mint azt gondolnánk.

Az embereknek véges az idejük és a mentális energiájuk. A jelenlegi tudásunknak éppen csak a felszínét érthetjük csak meg, ráadásul ez a tudás folyamatosan növekszik. Ezért kénytelenek vagyunk kerülőutakat és egyszerűsítéseket használni és megelégedni a megfelelő közelítésekkel. De ne csapjuk be magunkat azzal, hogy azt hisszük, hogy ez végleges tudás és ne hagyjuk figyelmen kívül azt az óriási tudásanyagot sem, amit nem ismerünk. Ha megelégszünk a felszínes tudással, ám legyen, de legyünk realisztikusak abban, hogy ez mit is jelent.

Ezért is lenne nagyon jó ötlet mindenkinek arra törekedni, hogy egy adott terület tudásanyagát minél jobban elsajátítsa. Legyen egy terület, amelyről mélyreható ismereteink vannak! Lehet ez bármi, amit érdekesnek találunk. Ezáltal betekintést kapunk az ismeretek megszerzési módjába is. Látni fogjuk, hogy egy komolyabb tudásanyag miként épül fel, ismerni fogjuk annak struktúráját.

A kultúránknak is kiemelkedő szerepe van. Ismereteink apró darabjai (sokan ezeket mémeknek hívják) átitatják társadalmunkat és érdemes belegondolni abba, hogy mely mémek tetőznek és maradnak meg sokáig. Egyfajta kiválasztódás biztosan végbe megy és úgy tűnik azokat az ötleteket és tényeket részesítjük előnyben, amelyek valamilyen módon beszélnek hozzánk, amelyek egy számunkra alapvető gondolatot vagy érzelmet tükröznek, közvetítenek. Nem mindig az alaposságot és a precizitást választjuk.

Imádjuk az ironikus történeteket és azokat is, amelyek egy ikonikus eszmét, reményt vagy éppen félelmet közvetítenek. Extrém esetben az ilyenek városi legendává is emelkedhetnek. Ez az, ami beszűrődik a köztudatba. Hívhatjuk akár passzív tudásnak is. Ezeket látjuk a közösségi portálokon. Jó ökölszabály, ha mindig gyanakvóak vagyunk a passzív tudásunkkal szemben.

A statisztikák sem biztatóak

Rengeteg kutatás, felmérés létezik, amely a közvélekedés pontosságát próbálta tesztelni. Ezek rendre az eddigieket erősítik csak meg.

Az egyik legtöbbet idézet felmérés arra világít rá, hogy mekkora eltérések vannak a közvélekedés és a tudományos álláspontok között. Jól látható, hogy a legnagyobb különbség a következő állítással kapcsolatban adódott: "genetikailag módosított növényeket fogyasztani biztonságos". A megkérdezett tudósok 88 %-a értett egyet ezen állítással, míg a közvéleménynek csak 37 %-a.

Ilyen nagymértékű eltérések nem csak tudományos kérdéseknél figyelhetőek meg. Ugyanúgy jelen van a rés a polgári kérdések széles spektrumán is. Az Egyesült Államokban például az emberek 68 %-a gondolta úgy, hogy a bűnözés országosan rosszabbodik és 48 % gondolta úgy, hogy helyileg rosszabbodik. Ezzel szemben az igazság az, hogy a bűnözések száma két évtizede stabilan csökken.

Az Ipsos Mori kutatóintézet munkatársai rendszeresen mérik fel a közvélekedést, és kapnak meglepő eredményeket. A legújabb, 2016-os felmérések szemléletes eredményeit itt lehet megtekinteni. A valósággal való egyezések szinte mindenhol nagyon rosszak. Csak egy pár példát emelnék ki. Kevés kivételtől eltekintve túlbecsüljük például a muszlim lakosság arányát. Magyarországon az átlag válasz 6 % volt, míg a helyes válasz kevesebb, mint 0,1 %. A többi ország sem szerepelt jól, az Egyesült Államokban például a valóság 1 %, a leggyakoribb válasz viszont 17 % volt.

Egy másik látványos különbséget a következő kérdésnél lehetett tapasztalni: "A 15 és 19 év közötti lányok hány százaléka szül évente?" Magyarországon átlagosan 16 %-ra tippeltek, valójában viszont ez a szám 2 %.

Áttekintve a felmérések ábráit szinte mindenhol jelentős eltéréseket fogunk tapasztalni. A miértre már részben válaszoltunk az előzőekben, az ilyen jellegű kérdéseknél azonban más lehetséges indoklások is szóba jöhetnek.

Egyrészt hajlamosak vagyunk azokat a dolgokat, amelyeket problémának gondolunk rosszabbnak vélni, mint amilyenek azok valójában. E félelmünknek pszichológiai okai is vannak, de van két másik dolog is, amit hibáztatni lehet: a politika és a média.

A politikusok gyakran kimazsolázzák vagy tévesen tüntetik fel a statisztikákat, hogy befolyásolják a közvélekedést. Eltúlozzák a veszélyeket, mert az az ő politikájukat szolgálhatja.

A média is hibás, legalább két okból. Egyrészt szenzációhajhász: a ritka és erőszakos bűneseteket például rendszeresen kiemeli, ezáltal torzítja a valóságot. A gyakori bűnesetek, balesetek és egyéb szerencsétlenségek (amiktől esetleg jogosan félhetnénk) sokszor említésre sem kerülnek, hiszen ha valami gyakori és megszokott, akkor nincs hírértéke. A ritka és bizarr esetek viszont kiemelkedő helyet kapnak a híradásokban és címoldalakon. Másrészt pedig a média nem csinálja azt, amit amúgy megtehetne: hogy megfelelő kontextusba helyezi a különböző eseményeket és releváns statisztikákat mutat a közönség fele.

Az oktatási rendszert is szokták okolni, mivel az nem tanítja meg az embereket statisztikák értelmezésére és a kritikus gondolkodásra.

A pszichológiai tényezőkből meg nagyon sok van, amit említeni lehetne. A legismertebb ezek közül a megerősítési torzítás, amely szerint hajlamosak vagyunk a már kialakult vagy meglévő álláspontunkat, előfeltételezéseinket alátámasztó bizonyítékokat jobban észrevenni és kritika nélkül elfogadni. Sőt, még jobban is emlékezünk vissza ezekre. Eleve probléma az, hogy vannak előfeltételezéseink és az olyan témákhoz, amelyeknek még nem néztünk utána vagy amelyekről semmit sem tudunk, is úgy állunk hozzá, hogy már szinte el is köteleztük magunkat a számunkra szimpatikus álláspont mellett. Innentől kezdve pedig szándékosan azokat a bizonyítékokat és érveket keressük, amelyek a már kialakult álláspontunkat támasztják alá. Az új bizonyítékokat pedig inkább megpróbáljuk kimagyarázni ahelyett, hogy az álláspontunkat igazítanánk hozzájuk.

Összefoglaló

Végső soron azt láthattuk, hogy részben pszichológiai, részben pedig társadalmi okok miatt az a tudás, amely a közismeretben kering nagyon pontatlan és félrevezető, egyes esetekben pedig egyszerűen téves. Ennek megértése nagyon hasznos. A megfelelő reakció erre az, hogy megpróbáljuk felismerni a saját tudatlanságunkat, hogy gyanakvóak vagyunk a passzív tudásunkkal szemben, hogy megpróbáljuk felismerni a kognitív gondolkodási hibákat a saját gondolatmeneteinkben. Mindemellett kíváncsiak vagyunk annyira, hogy mindig pontosítsuk és mélyítsük saját tudásunkat.

Az egészet úgy is össze lehetne foglalni, hogy legyünk szkeptikusak.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Steven Novella - Is Everything You Think You Know Wrong?
Steven Novella - Why Is The Public So Wrong?

komment

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu