Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Homeopátia és plauzibilitás

2011. augusztus 25. 09:59 - Zsolesz14

Régen volt szó a homeopátiáról. Pedig az áltudományok, az álorvoslás és az alternatív gyógymódok királya igazán több szót érdemelne. Nemrég jelent meg egy cikk, melynek szerzője Peter Fisher homeopata és amely valami "plauzibilitási elfogultság"-ról beszél. Szinte azonnal válasz is érkezett, Steven Novella és Orac bejegyzéseinek formájában. A következőkben az ő érveiket fogom bemutatni, némi kitérőkkel.

Egy ilyen bejegyzés elején illik ismertetni röviden a homeopátia alapjait. Az egész két tudományosan egyáltalán nem alátámasztott elven nyugszik. Az első a "hasonlóság elve", mely szerint hasonlót hasonlóval kell gyógyítani. Bővebben leírva, olyan szereket kell használni egy adott tünet enyhítésére, mely szer egy egészséges emberben ugyanazokat a tüneteket hozza létre. Például ha lázat akarunk gyógyítani, akkor ahhoz valami olyan orvosság kell, amely az egészséges embert lázassá teszi. Az, hogy ez nincs tudományosan alátámasztva nem jelenti azt, hogy egyes esetekben ez ne lenne így. Lehetséges, hogy egyes esetekben egy adott betegség kezelésére használt gyógyszer egy egészséges személyben éppen a betegség tüneteit idézi elő. De ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy általánosítsunk. A másik elv, pedig a hígításokról szól. Minél jobban hígítjuk fel az adott hatóanyagot, annál erősebb lesz annak a hatása. Itt kapja a legtöbb kritikát az egész, hiszen egyes hígítások már olyan messzire mennek, hogy az eredeti hatóanyagból már egy molekula sem marad. Ez pedig egy igen komoly probléma. Ezt a homeopaták is nagyon jól tudják, ezért kénytelenek igen messze elmenni az áltudományok világában, hogy ezt megmagyarázzák. Leggyakrabban a víznek a "memóriájára", vagy "rezgésemlékező" képességére hivatkoznak. Eszerint a víz valami mágikus módon megjegyzi, hogy eredetileg milyen vegyület volt benne (mindeközben persze elfelejti azt a sok szennyeződést, mocskot, ürüléket, amivel még a hígítás előtt kapcsolatban volt) és később átadja az embernek a gyógyító erejét. 

Térjünk most át a bejegyzés egyik fő témájára a plauzibilitásra! Mit is jelent ez a szó? Egy angol-magyar szótárban a "plausible" szónál a következőket fogjuk találni: valószínű, elfogadható, elhihető. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy a tudomány alapú orvoslás (science-based medicine, SBM) egyik alapelve szerint az orvosi gyakorlatok alapjait a legjobb rendelkezésünkre álló tudománynak kell biztosítania. Ezzel szemben a bizonyíték alapú orvoslás (evidence-based medicine, EBM) sokkal inkább a rendelkezésünkre álló bizonyítékokat nézi és nem nagyon foglalkozik a dolgok tudományos hátterével. Az, hogy most melyik a "jobb", melyiket mikor használjuk, melyiknek milyen problémái vannak egy igen bonyolult kérdés, melynek megválaszolására természetesen nem vállalkozhatok. A lényeges különbség viszont a kettő között, hogy egy orvosi állítás SBM vizsgálata során figyelembe kell venni a "plauzibilitást" vagy "tényeket megelőző valószínűséget". Amikor az SBM híve azt mondja, hogy egy eszme, egy gyógymód vagy egy állítás plauzibilis, akkor ez alatt azt érti, hogy az kompatibilis a jelenlegi tudományos ismereteinkkel. Erre azért van szükség, mert a bizonyítékok (jelen esetben a klinikai vizsgálatok) lehetnek nem megbízhatóak és tartalmazhatnak szándékos és nem szándékos hibákat. Kicsit másképp fogalmazva: ahhoz, hogy egy gyógymód tudományosan elfogadottá váljon, hogy bekerülhessen az SBM gyakorlatok közé, ahhoz egyrészt legalább egy minimális klinikai bizonyíték kell mellette szóljon és tudományosan plauzibilisnek kell lennie.

Ez a két dolog persze különböző arányokban lehet jelen. Lehetséges olyan gyógymód például, ami nagy plauzibilitással rendelkezik (vagyis igen meglepő lenne, ha nem működne), de közepes mennyiségű klinikai bizonyíték áll mellette. Aztán lehet olyan, hogy valami ismeretlen plauzibilitású, de sok, jó minőségű bizonyíték szól mellette. Az olyan gyógymódok viszont abszolút kerülendők, amikről a bizonyítékok azt mondják, hogy nem hatékonyak és még ráadásul nagyon nem plauzibilisek (és itt nem ismeretlen, hanem lehetetlen hatásmechanizmusról van szó). 

Tegyünk most itt egy kitérőt. Ugyanis joggal merülhet fel a kérdés, hogy mennyire túlzás ide a "lehetetlen" szó? Honnan tudjuk, hogy 50 év múlva nem fedeznek-e fel valamilyen ma még ismeretlen hatásmechanizmust, amely magyarázni fogja a homeopátiát? Lehet ilyenkor hivatkozni az eddigi tudományos felfedezésekre, melyek alapvetően változtatták meg gondolkodásunkat? Igaz-e, hogy ezek ellentmondtak az előző megfigyeléseinknek? A válasz az, hogy nem. Amikor "felfedeznek" egy új elméletet, amely aztán elfogadottá válik nem állhat fent az, hogy ez ellentmond a régi elméletnek. Az új elmélet mindig kiegészíti a régit, kompatibilis vele és magyarázza is azt, nem pedig totálisan ellentmond neki.

Vegyünk egy szinte már nevetséges példát. Réges-régen azt hitték az emberek, hogy a Föld lapos. Miért hitték ezt? Azért, mert ha körbenéztek akkor egy nagy "laposságot" láttak és ebből a megfigyelésből arra következtettek, hogy a Föld egy korong. Aztán jöttek páran, akik rámutattak arra, hogy a kikötőkből nézve a hajóknak először az alja tűnik el egy tengeri kihajózáskor, vagy arra, hogy a Föld árnyéka kör alakú a Holdon holdfogyatkozáskor. Még a Föld sugarát is kiszámolták elfogadható pontossággal. Az új elmélet tehát, mely szerint a Föld gömbölyű felváltotta a régit. De nagyon fontos, hogy magyarázta is azt! Hiszen a régi megfigyelést, miszerint ha körbenézünk "laposságot" látunk azzal magyarázza, hogy a Föld egy nagyon nagy gömb, mi pedig nagyon kicsik vagyunk, ezért tűnik úgy elsőre, hogy a Föld lapos. Tehát az új elmélet magyarázza a régi megfigyeléseket.

Azt is hitték sokáig, hogy a Föld a világmindenség középpontja és minden körülötte kering. Miből gondolhatták ezt? Abból, hogy ha felnézünk az égre úgy tűnik, hogy valóban minden körülöttünk kering. Az ezt felváltó új elmélet, miszerint a Föld nem a közepe mindennek és a tengelye körül forog, szintén magyarázza a régi elmélet megfigyeléseit, vagyis azt, hogy miért tűnik elsőre úgy, hogy minden a Föld körül kering.

A relativitáselmélet sem mutatta meg az addigi klasszikus fizikáról, hogy teljes egészében hamis. Csupán arra mutatott rá, hogy nagyon nagy sebességeknél már nem úgy vannak a dolgok, ahogyan azt eddig gondoltuk. Viszont ha a relativitáselmélet egyenleteibe kis sebességértékeket helyettesítünk be, akkor visszakapjuk a klasszikus fizika egyenleteit. Vagyis az új elmélet itt is magyarázta a régit.

A lényeg ebből az, hogy egy aktuálisan elfogadott elmélet nem véletlenül elfogadott, hanem azért mert bizonyítékok, megfigyelések állnak mellette. A jelenlegi fizika, kémia és biológia tudásunk nem egy légből kapott valami, hanem tonnaszámú bizonyíték és megfigyelés áll mellette. Amikor jön majd a jövőben egy korszakalkotó felfedezés, akkor nem tűnik el hirtelen ez a rengeteg bizonyíték. Így aztán az új elméletnek ezeket a bizonyítékokat is magyaráznia kell majd és nem mondhat csak úgy ellent nekik.

Hogy jön ez a homeopátiához? Úgy, hogy ha igaz a "víz memóriája" magyarázat, akkor az azt jelenti, hogy a jelenlegi fizika, kémia és biológia tudásunk nagy része hamis. Ráadásul nem csak icipicit hamis, hanem nagyon hamis. Tudjuk, hogy a igen sok, jó minőségű bizonyítékunk van, amely azt mutatja, hogy a homeopátia nem működik. Ezt figyelembe véve ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy a homeopátia mégiscsak működik legalább ennyi jó minőségű, különböző forrásokból származó bizonyítékra lenne szükség. Ráadásul ezek olyan jó bizonyítékok kell legyenek, amelyek képesek kétségbe vonni a jelenleg ismert fizika törvényeit. Pár pozitív eredményt hozó, helyenként rossz minőségű tanulmány nem elég erre a feladatra! Ezen pozitív eredmények ráadásul mással is magyarázhatóak (például elfogultság, placebo hatás stb.), ezért ennél mindenképpen több kellene.

Az igazi tudomány alapú orvoslásban természetesen vannak sötét területek, ahol nem teljesen tiszta a plauzibilitás kérdése. Vannak azonban olyan területek, ahol ez a kérdés igen egyértelmű. Ilyenek például a homeopátia, a reiki és az egyéb energiagyógyítással kapcsolatos módszerek. Ezeknél az igen csekély plauzibilitás miatt sokkal többet kell elvárnunk a klinikai bizonyítékoktól, mint máshol. Sokkal "erősebb" bizonyíték kell, ha ezen gyógymódok hatásosságát demonstrálni szeretnénk.

Láthatjuk tehát, hogy a homeopátia az erősen nem plauzibilis kategóriába tartozik. De mi a helyzet a bizonyítékokkal, azok mit mutatnak? Már nagyon régóta vizsgálják ezt a gyógymódot és az derül ki, hogy ha a legjobb bizonyítékokat nézzük és azok eredményét összesítjük, akkor újra és újra az jön ki, hogy a homeopátia nem működik. Több évtizednyi kutatás sem hozott meggyőző bizonyítékot. Ha tehát a fenti SBM kritériumot alkalmazzuk a homeopátiára, akkor az jön ki, hogy jelenlegi tudományos ismereteink alapján nem működhetne, valamint az, hogy a bizonyítékok alapján nem is működik.

A homeopátia hívei mindezek ellenére kétségbeesetten próbálják életben tartani az áltudományukat a rendelkezésre álló bizonyítékok és kritikák félremagyarázásával és félreértésével. Erre a már említett Peter Fisher által íródott cikk egy remek példa. A fő érve az, hogy a bizonyítékok azt mutatják, hogy a homeopátia működik, azonban van ez ellen egy "negatív plauzibilitási elfogultság", ami arra ösztönzi a tudósokat, hogy elutasítsák ezeket a bizonyítékokat.

Láthattuk, hogy Fisher téved abban, hogy a bizonyítékok mellette szólnak. Akkor mégis hogyan jutott erre a végkövetkeztetésre? Természetesen a rendelkezésünkre álló pozitív eredményeket mutató bizonyítékok kimazsolázásával, ami egy igen gyakori taktika. Nyilván vannak olyan klinikai vizsgálatok, amik pozitív eredménnyel zárultak, de ez csupán "zaj" a rendszerben, ha az összesített eredményeket nézzük, akkor nem fogunk pozitív hatást tapasztalni. Sőt a homeopátiával még ennél is rosszabb a helyzet, hiszen a vizsgálatok egy tendenciát mutatnak: minél jobb minőségű, illetve kontrollált egy adott vizsgálat, annál inkább fog az negatív eredményt mutatni. 

Fisher fő érve azonban az, hogy a homeopátia mellett szóló bizonyítékokat a tudományos közösségek elfogultságuk miatt nem fogadják el. Láthattuk, hogy ebben az érvben van igazság: azon gyógymódok hatásosságának igazolására, melyek erősen nem plauzibilisek, sokkal több bizonyítékot követelnek meg. Ilyenkor jogos az, hogy lenézzünk pár kis vagy közepes pozitív eredményt mutató vizsgálatot. Nézhetjük másképp is a dolgot: arra van nagyobb esély, hogy a jelenlegi tudományos ismereteink nagyon hamisak (beleértve ebbe azt a tonnányi bizonyítékot is, ami azt alátámasztja) vagy arra, hogy van pár vizsgálat, mely látszólag pozitív eredményt mutat, de mégsem meggyőzőek a bizonyítékok egészét nézve? Láthattuk, hogy ahhoz, hogy az alapvető tudományos ismereteinket megkérdőjelezzük rengeteg szigorú, jó minőségű és pozitív végkimenetelű klinikai bizonyítékra lenne szükség. A homeopátia még csak meg sem közelíti ezt a szintet, még akkor sem ha teljesen elfogadjuk Fisher kimazsolázott és eltorzított bizonyítékait.

Ezen kívül még sok furcsa (mondhatni tipikus) állítást tesz Fisher a cikkében. A már kitárgyalt "hasonlóság elvét" úgy mutatja be, hogy közben azt teljesen természetesnek és tudományosan igazoltnak tekinti. Aztán egy újabb megszokott érvvel jön: azt állítja, hogy arra, hogy a felső légúti megbetegedések (URTI) kezelésében hatékonyak az antibiotikumok körülbelül annyi bizonyíték van, mint arra, hogy a homeopátia működik, az orvosok mégis nagyon gyakran írják fel őket. 

Az alternatív lobbi kedvenc érvét láthattuk. Ha kritizálni merészelik valakinek a kedvenc alternatív gyógymódját szinte garantált, hogy a reakciók között lesz valami olyasmi, hogy: "Igen?! És a hagyományos orvoslásnak nincsenek hibái szerinted?". Gyakran fel is fogják hívni a figyelmünket egy-egy ilyen hibára, mint azt jelen esetben Fisher is tette. Azon túl, hogy ez egy sima "Te is!" típusú érv még ráadásul teljesen célt is téveszt. Egyrészt az, hogy mi zajlik a hivatalos orvoslás területén teljesen független attól, hogy a homeopátia hatékony-e vagy nem. Legyen bármennyi hiba is a "nyugati orvoslásba" (ne feledjük a homeopátia is "nyugati", hiszen egy német találta fel) attól nem lesz hirtelen jó és bizonyított egy olyan gyógymód, amely "varázslaton" alapul. Másrészt pedig mindenki tudja, hogy vannak gondok a tudományos orvoslásban is, továbbá minden épeszű ember tudja, hogy az egészségügy távolról sem tökéletes. De pont ez az, ami ellen küzdeni kell. A megoldás az, hogy igyekszünk kijavítani a tudomány "hibáit", igyekszünk tanulni azokból és a jövőben nem elkövetni őket. Nem az a megoldás, hogy ezentúl bizonyítottan hatástalan gyógymódokat alkalmazunk és mágikus vizet iszunk.

Fisher azért hozta fel ezt az érvet, mert azt szeretné, hogy a homeopátia is kapjon egy lehetőséget, melyben igazságos körülmények között végre elválik, hogy működik-e vagy sem. De láthattuk, hogy ezen már régen túl vagyunk és a bizonyítékok egyértelműek. Hiába mazsoláznak ki a homeopaták olyan vizsgálatokat, melyek pozitív eredménnyel zárultak, az nem lehet elég arra, hogy felborítsa azt a rengeteg bizonyítékot, amely jelenlegi fizika, kémia és biológia tudásunk mögött áll.

Csöppet sem meglepő módon Novella és Orac is egyetért Fisherrel abban, hogy a bizonyítékok nem mutatják, hogy az antibiotikumok hatékonyak lennének az URTI ellen, ezért a háziorvosoknak nem kellene ilyen gyógyszereket ilyen megbetegedésekre felírni. Vannak is olyan erőfeszítések, melyek arra irányulnak, hogy ezt a problémát megoldják. Novella még el is magyarázza, hogy az ilyen megbetegedéseknél azért bonyolult a helyzet, mert egyes betegek kaphatnak bakteriális fertőzést és náluk lehetséges, hogy jogos lenne az antibiotikumok használata, azonban nagyon nehéz eldönteni, hogy mely esetek tartoznak ebbe a kategóriába; ezért több ilyen irányba elmenő kutatás is szükséges lenne.

Számomra nagyon furcsa és majdhogynem nevetséges Fisher érve. Gondoljunk csak bele, azt mondja, hogy egy hagyományos orvoslásbeli, bevett szokás, gyógymód hatékonyságára nincs bizonyíték, akárcsak a homeopátiára, mégis alkalmazzák az előbbit. Ezzel elismeri, hogy nincs bizonyíték a homeopátia hatékonyságára. Másrészt milyen gondolkodásmód az, hogy egyvalamit rosszul csinálunk, tehát akkor csináljunk mást is rosszul?

A logikus megoldás erre a problémára az, hogy szüntessük be az antibiotikumok használatát a felső légúti megbetegedésekre a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján és hasonlóan szüntessük be a homeopátiát is a rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján. Emellett ésszerűnek tűnik, hogy vizsgáljuk meg jobban az előbbi hatékonyságát egyes limitált esetekben annak jó plauzibilitása miatt. Az utóbbi hatékonyságát pedig már eleget vizsgáltuk és az eredmények elég egyértelműek.

Végszó

Fishertől egy igen unalmas és bevett (de sok esetben igen hatékony) érvelést láthattunk: mivel az EBM/SBM nem tökéletes, ezért szükség van "alternatívokra". Emellett még meg is próbálta a homeopátia kritikáját, nevezetesen azt, hogy annak nagyon kis plauzibilitása van, a tudomány alapú orvoslás ellen fordítani úgy, hogy azt állította, hogy a plauzibilitás csak az "elfogultságról" szól. Láthattuk azonban, hogy az sokkal inkább a tudományról szól. Jól tudjuk, hogy a tudomány alapú orvoslás nem tökéletes. Sajnos vannak olyan hagyományos orvoslásbeli gyógymódok, melyek nem megalapozottak kellőképpen (erre láthattunk is példát); ezek megkeresése és kiirtása igen nehéz feladat. A megoldás azonban nem az, hogy megváltoztatjuk az alkalmazott tudományos módszert és sokkal gyengébb és rosszabb minőségű bizonyítékokat is elfogadunk egyes gyógymódok hatékonyságának igazolására. A válasz az, hogy megtartjuk a bizonyítékokkal szemben elvárt jó minőség mércéjét és emellett megpróbáljuk korlátozni a nem bizonyítékon vagy tudományon alapuló gyógymódok használatát. A bejegyzés példáival élve ez azt jelenti, hogy ne használjunk antibiotikumokat felső légúti megbetegedések kezelésére és ugyanúgy ne használjunk úgy általában homeopátiát se.

Felhasznált és ajánlott irodalom

Orac - Homeopathy and "plausibility bias" versus science
Steven Novella - Homeopathy and Plausibility
Dr. Peter Fisher and "Plausibility Bias"
Gondolatok a homeopátiáról
(Ezen utolsó bejegyzést azoknak ajánlom, akikben ellenérvként a cikk elolvasása után a következők egyike fogalmazódott meg:
-a homeopátia működik, mert rajtam/ismerősömön/rokonomon segített
-a homeopátia működik növényeken/állatokon/kisbabákon, tehát nem lehet placebo
-a homeopátia nem materiálisan hat, ezért nem lehet tudományosan vizsgálni.
Sajnos ezek lejárt érvek és kicsit unalmas mindig reagálni rájuk. Ezért készült az utolsó bejegyzés.)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr283179069

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: “Orvos, gyógyítsd meg magadat” 2011.08.29. 16:16:39

Az utóbbi hetekben a nagy nyiilvánosság is kénytelen volt szembesülni azzal, amit mindenki sejtett, de senki nem mert kimondani:: annyira nem éri meg orvosnak lenni Magyarországon, hogy aki a szakmájában szeretne maradni és minőségi munkát végezni, job...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.