Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Elmefilozófia I. - Mit mond a tudomány?

2012. január 09. 22:31 - Zsolesz14

A mai napon új cikksorozatot kezdek, melyben egy új témakörrel, az elmefilozófiával fogok foglalkozni. Hogy jön ez a blog témájához? Egyrészt úgy, hogy ez a terület mindig is foglalkoztatott és érdekelt, másrészt pedig a szkeptikusokat gyakran kritizálják beszűkült, materialista világnézetük miatt. Természetesen csak a magam nevében nyilatkozhatok: igen, materialista, vagy egy kicsit modernebb kifejezéssel élve fizikalista vagyok. Hogy ez magával vonja-e azonnal a beszűkültséget azt pedig döntse majd el az olvasó.

Az elmefilozófia többek között arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kapcsolatban van a fizikai felépítésünk (testünk) az elménkkel, tudatunkkal. Tanulmányozza az elmék, a mentális folyamatok, a mentális tulajdonságok és a tudatok természetét.

Sokan sokféle választ adnak a felmerülő kérdésekre és ma már például ott tartunk, hogy a fizikalizmuson belül is nagyon sok különböző irányzat van. Ezek bemutatása megérne egy külön bejegyzést is és lehet, hogy a jövőben sor kerül erre. A mostani cikksorozatban azonban három dolgot szándékozok bemutatni.

Először is szó lesz arról, hogy a tudomány mit tud hozzátenni és mit tett hozzá az elmefilozófiához. Ezt a lépést nem lehet kihagyni, a tudomány fejlődésének köszönhetően ugyanis már nagyon sok kérdésre választ kaptunk.

A következő téma erősen kapcsolódik a szkeptikussághoz. Az ezotéria és New Age vonalak rajongói ugyanis nagyon gyakran egy speciális dualista elméletet a szubsztanciadualizmust hirdetik, sőt gyakran annak igazságát alapvetőnek és bizonyítottnak veszik. A szubsztanciadualizmus hívei azt állítják, hogy az elménk egy, a fizikaitól alapvetően különböző és attól különálló anyagból (szubsztanciából) épül fel. Szerintük két különböző típusú dolog létezik: mentális vagy szellemi természetű és fizikai természetű dolog. Sok komoly elmefilozófus van, aki ennek az irányzatnak híve (például: Eccles, Robinson, Swinburne), de manapság az elmefilozófusok legnagyobb része elutasítja a szubsztanciadualizmust. Ennek pedig egyszerű oka van: sok meggyőző érv szól ellene. Ezen érveket fogom bemutatni egy következő bejegyzésben. Mindezek ellenére ez az irányzat dominál az ezotéria és New Age rajongóknál, akik gyakran meg vannak győződve annak helyességéről és mindenkit beszűkültnek neveznek, aki nem fogadja azt el. 

Végül pedig nem maradhat ki a saját álláspontom vizsgálata sem. Egy újabb bejegyzésben a fizikalizmus ellen és mellett felhozható érveket fogom bemutatni és kivesézni.

Mit mond a tudomány?

Igaz, hogy ez a terület erősen a filozófia "hatásköre" alá tartozik, de fontosnak érzem röviden bemutatni azt, hogy a tudomány jelenlegi állása és eredményei alapján milyen következtetéseket tudunk levonni. Azt a tudományágat pedig, amely az idegrendszerünket és ezáltal az agyunkat és a tudatunkat tanulmányozza idegtudománynak nevezzük.

Természetesen lehetetlen volna összefoglalni az idegtudomány eredményeit egyetlen bejegyzésben, így rövid összefoglaló gyanánt Steven Novella érveit fogom bemutatni, melyekről bővebben itt, itt vagy itt lehet olvasni. Szerinte ezen tudományág jelenlegi állása szerint két konklúziót lehet levonni, ezek pedig:
1. Az a hipotézis, mely szerint a "tudatunkat az agyunk okozza" eddig kiállta a tudomány próbáit, vagyis a tudományos megfigyelések összeegyeztethetőek vele. Novella ezt az idegtudományok egyik legalapvetőbb állításának tartja. Sorra figyelik meg a kutatók ezen hipotézis jóslatait és nincs olyan jól megalapozott bizonyíték, amely ne lenne kompatibilis vele.
2. Az agyunk tanulmányozása elegendő a tudat megmagyarázására. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség semmi másra vagy többre az agynál a mentális jelenségek magyarázatára.

Nézzük mik is azok a megfigyelések, amik a fenti hipotézis mellett szólnak. Az itteni érvelés sémája a következő lesz: ha igaz az, hogy az agyunk okozza a tudatot, akkor "xyz"-t kell megfigyelnünk. Ezek a megfigyelések pedig:

1. Az agyi folyamatok korrelálni fognak a mentális és viselkedésbeli folyamatokkal.
Ez nem jelenti azt (jelenleg), hogy ha valamilyen géppel "ránézünk" valaki agyára, akkor abból meg tudjuk állapítani, hogy mire gondol. Arról van szó, hogy figyelembe véve a jelenlegi technológia fejlettségét és limitációit, azok az agyi folyamatok, amelyeket képesek vagyunk vizualizálni vagy megjeleníteni, azok szépen korrelálnak a mentális folyamatokkal. Amikor jött egy jobb felbontású, fejlettebb technológia (például fMRI), akkor ez eddig mindig így történt. A materialista hipotézis azt mondja, hogy a technika fejlődésével ez a korreláció a jövőben is meg fog maradni.

2. Az agyunk fejlettsége korrelálni fog a mentális, érzelmi fejlettségünkkel.
Itt nem a személyiségünkre kell gondolni, hanem egyszerűen arról van szó, hogy az agyunk velünk együtt fejlődik. Ez a növekedés pedig korrelál a neurológiai "érettségünkkel". A legegyszerűbb példa erre a kisbabák vagy gyerekek agya. A csecsemők azért viselkednek úgy ahogy, mert csecsemő agyuk van, nem csak azért, mert nincs tapasztalatuk az őket körülvevő világról. Egy kisbaba nem fog tudni járni egészen addig, amíg az ezt irányító agyi terület (jelen esetben a kisagy) kellőképpen ki nem fejlődik. Több kutatás is van, amely bizonyítja, hogy például a tinik is (részben) azért viselkednek másképp, mint a felnőttek, mert "más" az agyuk. Íme egy példa erre.

3. Ha (szándékosan) megváltoztatjuk az agyunk működését (például kábítószerekkel, gyógyszerekkel, elektromos vagy mágneses stimulációval stb.), akkor változni fognak a mentális folyamatok is.
Ezt egy nagyon erős érvnek érzem. Többé-kevésbé mindannyian ismerjük például az alkohol hatását az elménkre. Ez a hatás mindenkinél nagyon hasonló. A gyógyszerek hatásairól ilyen szempontból hasonlókat lehet elmondani. A dózis mennyiségének ismeretében (bizonyos határok között) jól lehet jósolni a mentális viselkedésbeli változásokat is. 

4. Ha az agy sérül, akkor sérülni fog a tudat is.
Egy újabb nagyon erős érv. Ha az agyunk valamilyen fizikai sérülést szenved, akkor sérülést fog szenvedni az elménk is. Sőt az agy sérülésének alapos tanulmányozásával gyakran meg is lehet jósolni, hogy milyen mentális sérülés fog bekövetkezni. Nagyon komoly szakirodalmak vannak, amelyek leírják a(z igen szoros) korrelációkat az agy sérüléseinek helye és a neurológiai veszteségek között.

5. Soha nem fogunk mentális jelenségeket megfigyelni agyi aktivitás hiánya mellett.
Az ezotéria és parapszichológia hívei ezt a pontot kétségtelenül erősen támadni fogják és szinte egészen biztos, hogy a halál közeli élményeket fogják felhozni példának. Ezek között azonban nincs jól dokumentált eset, amely ne lenne magyarázható a vér alacsony oxigéntartalmával (hypoxemia), a vér magas szén-dioxid tartalmával (hypercapnia), a gyógyulás során begyűjtött emlékekkel, vagy ezek kombinációival. A jövőben persze ez fog egy egész bejegyzésként is szerepelni, de addig is itt egy kiindulópont ezzel kapcsolatban.

6. Ha az agy "meghal", akkor megszűnnek a mentális jelenségek is.
Itt arra kell gondolni, hogy nincs semmilyen bizonyíték, amely bármilyen halál utáni életre utalna és ugyanúgy nincs bizonyíték agyi aktivitás hiányában lévő mentális aktivitásra.

Novella ezektől kicsit elkülönülve ugyan, de megemlít még egy jóslatot, mégpedig azt a tényt, hogy az agyi aktivitás időben meg kell előzze a hozzá tartozó mentális aktivitást. Ezt pedig szintén igazolják kutatások.

Azt mindenképpen el kell mondani, hogy az elmefilozófiában megfogalmazott problémákra ezek a megfigyelések nem adnak teljes választ, nem döntenek el semmilyen vitát. Ugyanakkor azonban ha valaki valamilyen hipotézist akar felállítani a tudattal kapcsolatban, akkor elengedhetetlen, hogy ezeket figyelembe vegye. Az az elmélet, amely ellentmond vagy ellentmondani látszik ezen pontokkal nem fogja megállni a helyét.

Elég jól látható szerintem, hogy a szubsztanciadualizmus ebbe a csoportba tartozik. Felmerül például a 4. ponttal kapcsolatban, hogy ha az agyunk és az elménk két teljesen különböző típusú szubsztanciából épül fel, akkor hogyan lehet az, hogy bármikor mikor sérül az agy sérül az elménk is? Hasonló problémák merülnek fel a többi pontnál is. Ez azonban a következő bejegyzés témája lesz, ott ezt majd sokkal részletesebben kifejtem.

Források és ajánlott olvasnivaló

Steven Novella - More on dualism and denial
Steven Novella - More neuroscience denial
Steven Novella - The motivated reasoning of egnorance
Michael Egnor és Steven Novella vitája
Ambrus Gergely, Demeter Tamás, Forrai Gábor, Tőzsér János - Elmefilozófia szöveggyűjtemény

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr433532783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.