A következőkben egy olyan kijelentést próbálok megvizsgálni, amit talán minden szkeptikusnak a fejéhez vágtak már egyszer, nevezetesen a „Légy nyitottabb!”, „Szűk látókörú vagy!” stb. jellegű dumákat. Persze ilyenre általában viták végén kerül sor, és akkor nyúlnak ehhez az érvhez az emberek mikor már nem tudják bizonyítani saját álláspontjukat, megpróbálnak menekülni, nyilván ha lenne bizonyíték ami a saját állításuk mellett szól, akkor azt mutatnák be.
Tisztázzuk először, hogy mit is jelent nyitottnak lenni. Nyitott az olyan ember aki képes arra, hogy új ötleteket, elméleteket vagy érveket fontolóra vegyen és nem utasítja el azokat kapásból. Ha egy ötletről meg lehet mutatni, hogy van benne valami, hogy helyes, akkor egy nyílt ember módosítani fogja a saját világképét ezzel összhangban. Ha azonban nem lehet felhozni semmit az új ötlet mellett, vagy a bizonyítékok kevésnek vagy hibásnak bizonyulnak, akkor azt az ötletet még a nyílt ember is el kell vesse. A nyíltság nem azt jelenti, hogy mindenféle ökörséget elhiszünk amire semmi bizonyíték nincs. Aki ezt teszi arra van egy jobb szó: hiszékeny. Egy nyílt ember minden lehetőséget fontolóra kell vegyen, nevezetesen azt, hogy egy adott ötlet, elmélet stb. lehet igaz vagy hamis. Ha valaki képtelen elfogadni azt, hogy egy ötlet (akár a saját ötlete) lehet hamis, akkor bizony ő a szűk látókörű. Egy nyílt látókörű ember meg fogja vizsgálni kritikusan az adott állítást és ha például nem hozható fel mellette elég bizonyíték akkor el fogja azt vetni. Ezzel persze helyesen cselekszik, nem lenne fejlődés ha az összes rossz ötletet megtartottuk volna a történelem során. Igenis vannak ötletek, elméletek amik nem tarthatóak és emiatt el kell őket vetni. Ezért talán fontos az, hogy mielőtt megvizsgálunk egy állítást előre letisztázzuk magunkban, hogy milyen körülmények között fogadnánk azt el, illetve vetnénk el. Ezzel már nyílt látókörűnek tekinthetjük magunkat. Az olyannal aki semmilyen bizonyíték hatására sem változtatná meg álláspontját nem érdemes vitázni.
A tudományos gondolkodás, a tudományos módszer megköveteli a nyílt látókörűséget. A bizonyítékok és adatok gyakran olyan irányba fognak mutatni, ami nem magától értetődő, ami ellentmond a józan észnek vagy a hétköznapi világképünknek, amit pedig egy szűk látókörű ember nem fog elengedni. A kvantumfizika a legismertebb példa erre, hiszen annak majdnem minden aspektusa teljesen ellentmond a józan eszünknek (ezért aztán az áltudományok is harapnak rá). Nyílt látókörű tudósok nélkül sosem jöhetett volna létre ez a tudományág.
Akkor miért is gyanúsítják a szkeptikusokat szűklátókörűséggel olyan gyakran? Az egyik lehetséges ok, hogy összekeverik a nyílt látókörűséget és a hiszékenységet. Ha valaki nem fogadja el „nyíltan” vitapartnere álláspontját, akkor az meggyanúsítja őt szűklátókörűséggel. Ez egy már kitárgyalt hibás ad hominem típusú érv. A másik lehetőség, hogy nem értik meg egyszerűen, hogy a nyílt látókörű emberek is elutasíthatnak ötleteket. Ha nem értünk valakivel egyet miután jól végiggondoltuk álláspontját, akkor nem vagyunk szűk látókörűek.
Összességében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a szűklátókörűség fogalma igen csak félre van értelmezve. Az emberek gyakran páncélként használják ezt az érvet, hogy megvédjék a saját furcsa álláspontjukat a kritikus gondolkozással és analízissel szemben. Ha valakinek már semmi bizonyítéka nincs a saját álláspontjára, nyugodtan mondhatja, hogy „én nyílt látókörű vagyok!”, máris jobb színben tűnik fel. Nem számít, hogy miért tűnik valami igaznak, hogy nincs semmi ami bizonyítaná, vagy, hogy demonstrálhatóan hamis, légy „nyílt látókörű” és fogadd el!
