Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Okozhatnak-e mellrákot a dezodorok és izzadásgátlók?

2015. október 19. 07:20 - Zsolesz14

Az elmúlt hetekben nagy port kavart amikor kiderült, hogy Magyarország egyik leghallgatottabb rádiós műsorában egy régi ismerős, Antal Vali fog rendszeresen szerepelni. Én is írtam már Valiról, előjött a weboldala akkor, amikor igyekeztem a nem megbízható oldalak listáját összeállítani, valamint a naptejekkel kapcsolatos tévhiteknél. Aki még nem hallott Valiról annak ezt a nagyon jól összeszedett cikket tudom ajánlani. Az első rádiós műsora le is ment, egy jó összefoglalót itt találni. Ezen az oldalon egyébként a teljes műsor is meghallgatható felvételről. Miért írok erről?

Elsősorban azért, mert elhangzott egy állítás ebben a műsorban, amely azt mondta, hogy a dezodorok illetve izzadásgátlók mellrákot okozhatnak. Ha megnézzük a világhálót, akkor bizony sok helyen találkozunk ezzel az állítással. Amikor azonban ezt az információt csupa, általában nem megbízható oldalon látjuk csak, akkor elkezdünk gyanakodni. Bejegyzésem célja mérlegelni a ma rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokat a témával kapcsolatban. Vágjunk hát bele!

A tévhit eredete... 1999-ből

Bármennyire is furcsa, az ismert legendavadász oldal, a snopes szerint már 1999-ben keringtek elektronikus levelek, amelyek erről szóltak. A levél eredeti szövege megtalálható az előző linken, nem fordítanám le, csak kiemelném a legfontosabb érveket belőle.

  1. A mellrák leggyakoribb oka az izzadásgátlók. Nem csak nőket veszélyezteti, hanem a férfiakat is.
  2. A sima dezodorral nincs gond, de az izzadásgátlókkal igen.
  3. Az emberi test izzadósabb területein távoznak testünkből a méreganyagok. Ha izzadásgátlót használunk megakadályozzuk a méreganyagok távozását, amelyek aztán visszakerülnek a testünkbe, ahol lerakódnak, mutációkat és később rákot okoznak.
  4. Szinte az összes mellrák a mell felső és külső részében jön létre. Pont ezen a területen találhatóak a nyirokcsomók.
  5. Ha borotvált felületre visszük fel az izzadásgátlót, akkor csak rosszabb lesz a helyzet, mert az jobban felszívódik. A borotválás során apró vágások keletkeznek, amelyeken a méreganyagok könnyebben be tudnak jutni testünkbe.

Kritikus gondolkodásban gyakorlottak azonnal ki fogják szúrni ezen érvek hamisságát. Az egész tévhit alapvető biológiai ismeretek félreértésén alapszik. Egész egyszerűen nem igaz, hogy a hónaljban lévő verejtékmirigyek a méreganyagok kiáramlásának elsődleges forrásai lennének. Arra sincs meggyőző tudományos bizonyíték, hogy ezen mirigyek blokkolása (így működik a legtöbb izzadásgátló) méreganyagok felhalmozódásával járna a bőr alatt. Van itt azonban egy másik félreértés is.

Ha borotválkozás után tényleg az történne, hogy ezek az apró sérülések beengednék a gonosz méreganyagokat a testünkben, akkor sokkal valószínűbb, hogy a cikk állításaival ellentétben a következők egyike történik: (1) a méreganyagok bejutnak a véráramba és szétoszlanak testünkben miközben felhígulnak vagy (2) a méreganyagok az irhában (A bőr felhám alatti közvetlen rétege. Általában még legrosszabb esetben is csak ez a réteg sérül borotválkozás során, különösen modern borotvát használva.) maradnak. Ahhoz, hogy ezek a méreganyagok átjussanak az irhán egy igen nagy vágásra lenne szükség. Ekkor már valószínűleg nem miattuk aggódnánk. Azonban ha (2) igaz lenne, akkor a bőr ezen területén magasabb bőrrák kialakulásának kockázatával kellene számolnunk és nem mellrákkal, hiszen nincs olyan plauzibilis hatásmechanizmus, amely által ezek a méreganyagok az irhánál mélyebbre, a mellszövetbe jutnának. Ez még akkor is igaz lenne, ha a verejtékezés során ténylegesen méreganyagok távoznának a testünkből és ezt az izzadásgátlók akadályoznák, hiszen a verejtékmirigyek is a bőraljában találhatóak.

Kezdetnek tehát rögtön találunk egy plauzibilitási problémát az e-mailben olvasottakkal. Ez persze nem homeopátia szinten nem plauzibilis, de azért mégis nehéz elképzelni egy logikus, tudományos magyarázatot arra vonatkozóan, hogy az izzadásgátlók a mellnek csak egy részében, a felsőben és külsőben növelnék meg a rák kialakulásának kockázatát.

Mi a helyzet azzal az állítással, hogy a mellrákok döntő többsége a mell felső és külső részében fordul elő, ahol a nyirokcsomók vannak? Kezdetnek az, hogy úgy tűnik, hogy a levél keveri a nyirokcsomókat a verejtékmirigyekkel. Ezek különböző dolgok és nincsenek összekapcsolva. Ez egy gyakori keverése a dolgoknak az olyan cikkekben, amelyek az izzadásgátlók és a mellrák közötti kapcsolatot hirdetik.

Az sem igaz, hogy a mellrákok döntő többsége a mell felső és külső részében fordul elő, viszont az igaz, hogy hajlamosak ott előfordulni először. Miért van ez? A legtöbbet idézett ok erre természetesen az, hogy mellnek ezen része van a legközelebb a hónaljhoz, ahol pedig a leggyakrabban használjuk az izzadásgátlókat. Emiatt aztán csakis az izzadásgátlók lehetnek a bűnösök! A globális felmelegedés első számú oka pedig a kalózok számának csökkenése!

Komolyabbra fordítva a szót, valóban igaz, hogy ebben a "mágikus" felső és külső részében a mellnek alakul ki először a rákos megbetegedések kicsivel több mint a fele. De ez nem az izzadásgátlók miatt van így, egyszerű anatómiai oka van. A mellben lévő szövet eloszlása ugyanis nem egyenletes. A felső és külső részben arányaiban több szövet található, mint a mell többi részében. Továbbá kiderült, hogy a mell felső és külső részében diagnosztizált mellrákok száma egyenesen arányos az ott lévő szövet mennyiségével. Ha figyelembe vesszük a szövet eloszlását, akkor a mell minden részén ugyanolyan valószínűséggel alakulhat ki rák.

Elő a tudományos bizonyítékokkal

Ebben a csoportban azokat a tanulmányokat vesszük sorra, amiket azok hoznak fel, akik szerint a dezodorok és izzadásgátlók mellrákot okozhatnak. Haladjunk a leggyengébbtől a (látszólag) legerősebb bizonyítékok fele!

Az első, egy McGrath által véghezvitt tanulmány. Ő egy csoport mellrákos nőt vizsgált meg és arra a következtetésre jutott, hogy minél fiatalabb korban kezdtek el izzadásgátlókat használni, valamint minél gyakrabban használták azokat, illetve minél gyakrabban borotválták a hónaljaikat, annál korábban voltak diagnosztizálva mellrákkal. Nem valami meggyőző ez a tanulmány. Túl azon, hogy visszatekintő tanulmány (vagyis az alanyoknak emlékezniük kellett az akár nagyon régi szokásaikra; az emberi emlékezet pedig nagyon sok torzító hatásnak van kitéve) van egy sokkal nagyobb hibája. Ez a hiba olyan durva, hogy komolyan elgondolkozik az ember azon, hogy egyáltalán hogyan publikálhatta bárki is ezt a tanulmányt. Nem volt ugyanis kontrollcsoport! (Arról, hogy miért fontos a kontrollcsoport használata már írtam részletesebben.) A tanulmány során csak mellrákos nőket vizsgáltak és nem kontrolláltak egy csomó zavaró hatást. Például azok a nők, akik fiatalabb korukban kezdtek szőrteleníteni, illetve izzadásgátlókat használni valószínűleg hamarabb léptek be a kamaszkorukba, emiatt aztán első menzeszük is vélhetően hamarabb volt. A korai menzesz pedig egy kockázati faktor a mellrákra vonatkozóan, ezt a tényt pedig már nagyon régóta ismeri a tudomány. A helyzetet még tovább rontja, hogy ezen tanulmány előtt egy évvel megjelent egy sokkal jobban megtervezett tanulmány is, amelyben volt kontrollcsoport (mellrák nélküli nők), valamint kétszer annyi pácienst használt, mint az előbbi. Ezen jobb tanulmány nem talált összefüggést a mellrák kialakulásának kockázata és az izzadásgátlók használata között.

McGrath szerint az izzadásgátlók betömik a verejtékmirigyek pórusait és különböző szteroidok vérbe történő felszívódását okozzák. Ez az hipotézis eléggé hasonlít ahhoz, amit az előző körlevélben olvashattunk. Hasonlóan az ottaniakhoz, ez is egy erősen implauzibilis hipotézis. Attól még persze nem lehetetlen, hogy így legyen, továbbra sem tartunk még a homeopátia szintjénél plauzibilitást illetően. Ugyanakkor a homeopátiához hasonlóan, mivel ezen hipotézis plauzibilitása gyenge, ezért erős bizonyítékokat kell elvárni, hogy egyáltalán komolyan lehessen venni, hiszen a dolog igen nehezen illeszthető be jelenlegi biológiai ismereteink közé. Vajon McGrath úrnak megvannak ezek a bizonyítékai? Nézzünk egy grafikont tőle, hogy lássuk a dolog komolyságát!

dezo1.jpeg

Elnézést kérek a minőségért, sajnos nem találtam jobbat a világhálón. A vízszintes tengely egy időtengely, míg a függőlegesen egyrészt az USA-beli izzadásgátlók eladásának  száma, másrészt pedig különböző ráktípusok előfordulási valószínűsége látható. A számunkra fontos görbék szín szerint pedig a következők: sárga - izzadásgátlók eladása, lila - mellrák, piros - prosztatarák.

Ismerős valahonnan ez az ábra? Pedig már volt egy hasonló ebben a bejegyzésben. Most már rémlik? Bizony, ez a grafikon iskolapéldája az "utána, tehát miatta" érvelési hibának, vagyis az okozás és a korreláció összekeverésének. Különösen hanyagnak tűnik ez a munka ha észrevesszük, hogy a mell- (lila vonal) és prosztatarák (piros vonal) előfordulása már két évtizeddel az izzadásgátlók megjelenése előtt is növekedett. Azt is érdemes megfigyelni, hogy az izzadásgátlók eladásainak száma sokkal rohamosabban nőtt, mint a rákos megbetegedések száma. További probléma, hogy a már említett zavaró faktorokról (például első menzesz ideje, szülések száma, első szülés kora stb.) nincs semmi említés téve. Ezek mind befolyásolják a mellrák kialakulásának kockázatát, így aztán ezekkel sokkal inkább magyarázhatóak a grafikonon látható trendek. McGrath hipotézise ezekkel nem is foglalkozik.

Nézzük a következő tanulmányt!

A külföldön igencsak ismert kuruzsló, Mercola oldalán (tőle találunk fordított cikkeket Szendi Gábor oldalán is) találhatunk bőven pánikkeltő cikkeket. Ha rá hallgatunk, akkor az alumínium a bűnös. Egy kisebb kísérleti tanulmánnyal érvel, amely 35 pácienst használt, 16 mellrákost, és 19 egészségest. Az eredmények elég provokatívak, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy nagyon kis létszámú tanulmány volt, valamint, hogy az eredmények jelentősége nem ismert. Pontosabban: itt sem tettek semmi erőfeszítést arra, hogy egyes zavaró hatásokat figyelembe vegyenek. Például jelentős korkülönbség volt a két csoport tagjai között: a rákos csoport életkorának a mediánja 56 év, míg a nem rákosé 40. Lehetséges, hogy önmagában a kor felelős a két csoport közötti jelentős különbségért? Ezt nem tudhatjuk, mert senki sem vizsgálta. Az is elképzelhető, hogy a rákos szövetben jobban felhalmozódik az alumínium, mint az egészségesben. Vagyis tulajdonképpen ez a tanulmány az égvilágon semmit sem mond arról, hogy az alumíniumot tartalmazó izzadásgátlók mennyire, vagy egyáltalán befolyásolják-e a mellrák kialakulásának kockázatát.

Mercola következő kedvenc tanulmányában 17 mellrák miatti emlőamputációs mintából vettek biopszia segítségével mintákat, majd megmérték azok alumíniumtartalmát. Attól függően, hogy pontosan honnan vettek mintákat, pontosan kitől nagy ingadozások voltak a mérési eredményekben. Ez a tanulmány az előzőhöz hasonlóan nem mond semmit arról, hogy az izzadásgátlóknak mégis mi köze van ehhez. Ezen tanulmány szerzői egy következő tanulmányban ugyanezt a vizsgálatot hajtották végre és arra jutottak, hogy nincs statisztikailag jelentős különbség a mért alumínium mennyiségében attól függően, hogy honnan vesznek mintát. Azt a következtetést is levonták, hogy a rákos mellszövetben lévő alumínium hasonló mennyiségben található meg, mint nem rákos egyéb szövetekben.

Egy 2013-as áttekintő cikkben Exley (az előző két tanulmány egyik szerzője) bármennyire is próbálkozik egyszerűen nem tud meggyőző érvekkel előjönni az izzadásgátlókból (vagy máshonnan) származó alumínium által okozott megnövekedett mellrák kockázata mellett. Egy hasonló cikkben mások in vitro (nem élő szervezetbeli, hanem pl. petri csészében vagy kémcsőben végzett) eredményeket emelnek ki. Nincs igazolva azonban, hogy ennek bármi közé lenne való világbeli dolgokhoz. Ugyanis nincs meggyőző epidemiológiai, patológiai és toxikológiai bizonyíték és tanulmány, amely kapcsolatba hozná az alumíniumot tartalmazó izzadásgátlókat a mellrákkal.

És mi a helyzet azokkal a bizonyítékokkal, amik még véletlenül sem kerülnek említésre a Mercola szintű pánikkeltő oldalakon? Mert van ám ilyen is. Találni például egy jó minőségű tanulmányt, amely nem talált összefüggést az izzadásgátló használat és a mellrák kialakulása között. Csak az előzőekkel való összehasonlítás miatt megemlítem, hogy ez a tanulmány 800 fős mintával és ugyanekkora kontrollcsoporttal dolgozott. Egy másik irodalmi áttekintés szintén nem talált meggyőző bizonyítékot a kettő közötti kapcsolatra. Azt se feledjük, hogy ez irodalmi áttekintés révén több eddigi (egész pontosan 59 tanulmányból 19-et választottak ki mélyebb analízisre) tanulmány eredményét összegzi, emiatt súlya is nagyobb kell legyen.

Összességében tehát azt lehet mondani, hogy elvileg lehetséges, hogy kapcsolat van az izzadásgátlók használata és a mellrák kialakulásának valószínűsége között, azonban a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják ezt alá.

De mi van a parabénekkel?

Valaha az oltáselleneseknél is nagy sláger volt az alumínium, ma azonban már a higany meg a tiomerzál a trendi. Hasonlóan az izzadásgátlók és dezodorok ellenzőinél is már kezd kimenni a divatból az alumínium, mert van helyette más: a parabének! Úgy tűnik, hogy az eddig felsorolt anyagok közül a parabének azok, amikkel szemben egy kicsivel több okunk van az aggodalomra. Nem azt állítom, hogy nyomós okunk van azt feltételezni, hogy ezek a vegyületek növelik a rákos megbetegedések kialakulásának valószínűségét, viszont a dolog plauzibilitása már nem olyan kicsi. A parabén egy vegyületcsoport gyűjtőneve. Olyan kémiai anyagok, amelyeket tartósítószerként használnak különböző kozmetikai cikkekben és gyógyszerekben, elsősorban a baktériumokra és gombákra gyakorolt hatásuk miatt. A legtöbb márkás izzadásgátló azonban ma már nem tartalmaz parabént, ez azonban nem ok arra, hogy ne vizsgáljuk ezen vegyületek hatását a szervezetünkre. Korrekt vizsgálódás és pánikkeltés között azonban nagy különbség van. A már említett Mercola weboldalán találunk is ilyet. Nagy "szerencsém" van, mert ez a cikk le van fordítva Szendi Gábor oldalán, így aztán tudok belőle idézni.

A Barr és mtsai. által végzett, idézett vizsgálatban egy vagy többféle parabén észtert találtak 40 emlőeltávolításból vett 160 szövetminta 99%-ában. Nem volt korreláció a parabén koncentráció és az életkor, a szoptatás hossza, a tumor elhelyezkedése, vagy a tumor ösztrogén receptor tartalma között.

Igaz ugyan, hogy a dezodorok a parabének gyakori forrásai, a vizsgálatban résztvevő 40 páciens közül 7 soha életében nem használt dezodort. Ez azt jelenti, hogy a parabének, forrásuktól függetlenül fel tudnak gyülemleni az emlő szöveteiben. És nagyon sok kozmetikumban illetve gyógyszerben jelen vannak, de a bőrön keresztül bejutott parabének jelentik a legnagyobb terhelést.

Az emlegetett tanulmány itt található és Philippa Darbre nevéhez fűződik, aki a readingi egyetemen dolgozik. Ez tulajdonképpen Darbre egy régebbi tanulmányának a több folytatása közül az egyik. Ez volt az a tanulmány, amely a parabénekkel kapcsolatos kételyeket először felvetette. Itt 20 emlődaganatos mintában vizsgálták parabének előfordulását és azt találták, hogy az mindegyikben megtalálható volt 20 ng/g átlaggal. Az ismert kémikus, Joe Schwarcz is foglalkozott ezzel a tanulmánnyal és megemlítette, hogy milyen nagy sajtóvisszhangot kavart ez a tanulmány akkoriban (2004), annak ellenére, hogy nem használt kontrollcsoportot. Ez persze nem tartotta vissza Darbret attól, hogy rákkeltőnek kiáltsa ki a parabéneket. 2004 óta Darbre abból épített karriert, hogy a parabének rákkeltő hatását próbálta igazolni, mint azt a publikációs listáján láthatjuk is.

Szóba került már, hogy a parabének mennyi hétköznapi dologban jelen vannak, így aztán nem meglepő, hogy az emberi szövetben is a nyomaira bukkanhatunk. De lehet ebből arra következtetni, hogy hozzájárulnak a rákos megbetegedések kialakulásához? Attól még, mert ezek a vegyületek jelen vannak még nem következik, hogy rákot is okoznak, igaz? Darbre szerint azért van okunk gyanakodni, mert parabéneknek ösztrogén jellegű hatásaik lehetnek és az ilyen jellegű hatásokat már összefüggésbe hozták a rákkal. Schwarz szerint ezzel azonban a következő probléma van: a parabének ilyen jellegű ösztrogén hatása ezerszer kisebb, mint az olyan ösztrogén vegyületek hatása, amelyek egyes ételeinkben jelen vannak. Például: szójában, lenben, lucernában, csicseriborsóban. Ugyanez igaz a testünkben természetes úton létrejövő ösztrogénre is.

De térjünk vissza a Mercola és ezáltal Szendi által emlegetett tanulmányra. Ez akkoriban Darbre legújabb tanulmánya volt, azonban ugyanazokat a problémákat tartalmazza, mint a 2004-es. Ezek a hibák jobban el vannak rejtve, mert több szövetmintát használtak és megpróbálták összefüggésbe hozni a daganatok helyét a parabénszintekkel. Ez azonban nem sikerült.

Összefoglaló

A tudományban általában nehéz igazolni a negatív állításokat; azt, hogy valami minden kétséget kizáróan biztonságos. Éppen ezért nem lehetetlen, hogy az izzadásgátlókban vannak olyan anyagok, legyenek azok parabének vagy alumíniumszármazékok, amelyek hozzájárulnak rákos megbetegedések kialakulásához. A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján azonban nagyon valószínűtlen, hogy itt egy ok-okozati kapcsolat állna fenn. Ezt abból gondolhatjuk, hogy korrelációra meggyőző bizonyítékkal eddig senki sem tudott előállni. Ez nem azért van, mert nem voltak próbálkozások.

Sajnos a mellrák kialakulásának legnagyobb rizikófaktorai nem környezeti hatások. A legnagyobb kockázatot egészen más dolgok jelentik; genetikai (családtörténetben lévő előfordulások) és biológia (első menzesz ideje, menopauza ideje, szülések száma, kor első szüléskor stb.) okok. Életmóddal és a környezetünkből érkező hatások kordában tartásával csökkenthetjük a kockázatokat, de sajnos nem jelentősen, mert ezeknek a dolgoknak sokkal kisebb a hatásuk a kockázatra, mint a fentebb említetteknek. Itt például a rendszerese testmozgás pozitív, vagy a rendszeres alkoholfogyasztás negatív hatására kell gondolni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezen utóbbi hatásokat (ide tartoznak a parabének is) nem kell vizsgálni, azt viszont jelenti, hogy óvatosan kell bánjunk az ezen hatások vizsgálatára szánt idővel és energiával. Különösen akkor, ha a ezen faktorok erősen nem plauzibilisek vagy ha a meglévő vizsgálatok nem mutatnak ki kapcsolatot.

Az egész a prioritásokról szól. A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy erős kapcsolat nincs az izzadásgátlók használata és mellrák kialakulásának kockázata között; valószínűsíthetően még egy gyenge kapcsolat sincs. Ilyen megállapítások után jogosnak tűnik már a továbblépés igénye. Jogosnak tűnik, hogy elkezdjünk más kockázati faktorokkal foglalkozni, amelyek területén már ígéretesebb eredmények elérésére is van reális esély.

Felhasznált és ajánlott olvasnivaló

Breast cancer myths: No, antiperspirants do not cause breast cancer
Joe Schwarz's The Right Chemistry: Paraben phobia is unjustified
Antiperspirants/Deodorants and Breast Cancer (www.cancer.gov)
Anitperspirants and Breast Cancer Risk (www.cancer.org)
Okozhatnak-e emlőrákot a dezodorok és izzadásgátlók? (www.daganatok.hu)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schrodingersdawg.blog.hu/api/trackback/id/tr967970055

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása