A közvélekedés szerint a rákot különböző mutációk okozzák. A valóságban a mutációk ténylegesen szükséges, de nem elégséges okozói a rákos megbetegedéseknek. Új kutatások inkább arra utalnak, hogy a szervezetünknek a reakciója a mutáns sejtekre fogja meghatározni, hogy kialakul-e a rák vagy sem. Dr. James S. Welsh onkológus, radiológus és rákkutató, írt egy könyvet, amely a rákot immunológiai szempontból tárgyalja, "Sharks get cancer, mole rats don't" címmel. Maga a könyv nagyon jó, sajnos azonban tudomásom szerint nem jelent meg magyar nyelven. Egy rövid könyvismertetőből azonban így is sokat lehet tanulni és el lehet oszlatni pár tévhitet is. A könyvben a szerző több kutatási terület eredményeit tárja elénk: különböző állatok, terhesség, az ebola vírus, fertőző betegségek, szervátültetések, paraziták, rákos betegek stb. Bepillantva az ezen területeken elért eredményekbe jobban megérthetjük a rák biológiáját és az ezekből adódó kezelési opciókat.

Cápák kontra csupasz turkálók

Az első könyv, amely azt állította, hogy a cápák sosem kapnak rákot 1992-ben jelent meg. Meg is lett az eredménye. Rengeteg embert győzött meg arról, hogy rendszeresen szedjen cápaporcból készült termékeket. Az ilyen készítmények árusítása hirtelen egy 30 millió dolláros üzletté vált, a világ cápapopulációi pedig döbbenetes módon 80 %-al lecsökkentek. Az igazság viszont az, hogy a cápák is lehetnek rákosak. (lásd jobboldali kép, forrás)

Ironikus, de a cápák porcszövetében is kialakulhat rák. És természetesen a cápaporcot tartalmazó készítmények nem akadályozzák meg a rák kialakulását emberekben. Ez még akkor is igaz lenne, ha amúgy a cápák ténylegesen nem lennének rákosak sosem. Welsh kitárgyalja e tévhit eredetét is a könyvében. Sok más tévhit is hasonló gyökerekre vezethető vissza. Az egész egy amúgy korrekt tudományos kutatás által elért eredmények eltúlzásából és félreértéséből valamint egy kis mágikus gondolkodás kombinációjából jött létre. A kutatás során tumorok növekedését állították meg állatokban a tudósok úgy, hogy nyúlporcot helyeztek a daganatok közelébe.

A világ legcsúnyább állata címért is versenybe szálló csupasz turkáló vagy más néven csupasz vakondpatkány valójában se nem vakond és se nem patkány. Még Welsh könyvének elolvasása után sem lesz házi kedvenc ebből az állatkából, amelyet neveztek már kis rózsaszín rozmárnak vagy fogas bajor kolbásznak is.

A csupasz turkálók jó pár szokatlan tulajdonsággal rendelkeznek: kevés oxigént használnak fel, változó a testhőmérsékletük és bőrük érzéketlen a fájdalomra. És nagyon ellenállóak a rákkal szemben. Olyannyira, hogy 2016-ban figyeltek meg először rákos megbetegedést csupasz turkálókban, egészen addig azt lehetett hinni, hogy ez az állatka nem is lehet rákos. (Ez az oka a könyv kissé hatásvadásznak tűnő címének.) Ha a tudósok megértenék, hogy miként képes erre ez a kis állatka, akkor e tudást felhasználva lehetséges, hogy emberekben is meg tudnák akadályozni a rák kialakulását. Van pár nyom, amiből ki lehet indulni. Masszív hialuronsav molekuláik vannak, amelyek adott távolságot biztosítanak sejtjeik között. A biokémiai fehérje szintézis folyamataik szokatlanul hibamentesek. Sejtjeik ezen kívül védettek az apoptózistól (programozott sejthalál) és sokkal valószínűbb, hogy (vigyázat, a következő linken felkavaró képek lehetnek!) nekrózis okozta sejthalált szenvednek. Utóbbi sejthalál oka valamilyen külső sérülés lehet: méreganyagok, káros sugárzás, túl hideg vagy meleg körülmények, oxigénhiány stb.

Rák elleni védettséggel egyébként több fajta, speciálisan kitenyésztett laboratóriumi egér is rendelkezik. Ezek rendszerint az úgynevezett "rákellenes" PAR4 gén folyamatos expressziójának köszönhetik védettségüket. E gének expressziója elősegíthető más állatokban is különböző kémiai anyagok segítségével. Továbbá létezik egy természetesen mutálódott egérfajta is, amely dominánsan adja tovább a rák elleni védettség képességét utódainak. Ezek az egerek nagyon ritkán lesznek rákosak, de még ha rákot is kapnak valami módon, a betegségük spontán gyógyulás által eltűnik. Sőt, végeztek olyan kísérletet is, amely során ezen egérfajták fehérvérsejtjeit beadták olyan más fajtájú egereknek, amelyek előrehaladott rákban szenvedtek. Ennek hatására pedig azok kigyógyultak abból! Sajnos azonban egérvért nem lehet embereknek beadni, azonban ha a tudósoknak sikerülne megérteni, hogy pontosan mi történik itt, akkor nagy előrelépést tehetnének a rákkutatás terén.

Ebből az is látszik, hogy mennyire félrevezető tud az lenni, amikor a hírekben nagy betűkkel láthatjuk, hogy meglehet a rák ellenszere. Miután lelkesen rákattintunk a cikkre szomorúan tapasztaljuk, hogy az valami olyan potenciális gyógyszerről szól, amely állatkísérletekben jól szerepelt. Az előzőekben kitárgyaltak remekül illusztrálják, hogy milyen keveset jelent az, hogy egy szer jól szerepelt valamilyen állatkísérletben. Természetesen szó sincs arról, hogy az ezen szereket kifejlesztő kutatók munkája értéktelen lenne! Épp ellenkezőleg, nagyon is fontos, amit csinálnak! A sajtónak viszont korrekten kell ezen munkákat kezelnie és a belőlük levonható következtetéseket továbbadnia.

(Megjegyzés: A könyv megjelenése óta mégis találtak olyan csupasz turkálókat, amelyek rákot kaptak. Lásd például itt vagy itt. Ettől még továbbra is igaz az az állítás, miszerint ez az állatfaj nagyon ellenálló a rákkal szemben, így e mechanizmusok tanulmányozása ugyanúgy gyümölcsöző marad.)

Az abszkopális hatás

Welsh bemutatja könyvében két rákbetegének a történetét, akik mind áttétes, végstádiumban lévő rákban szenvedtek. Őket csak lokális sugárterápiával lehetett kezelni, amelynek elsődleges célja fájdalmaik enyhítése volt, a gyógyítás reményéről már lemondtak. Welsh döbbenten tapasztalta, hogy a helyi kezelés nem csak a konkrétan kezelt területen lévő rákot tüntette el, hanem a két betegének teljes szervezetéből eltűnt az összes áttét. Ezt a (sajnos) rendkívül ritka jelenséget abszkopális hatásnak (abscopal effect) nevezik. Az 'abscopal' jelentése: 'a céltól messze lévő' ('away from target'). Arról van szó, hogy egy lokális kezelés valami ismeretlen módon a teljes szervezetben előidéz egy reakciót. Ezen ritka jelenség még a legerőlehaladottabb áttétes rákbetegségeknél is előfordulhat. Ha a tudósok pontosan megértenék ezt a jelenséget, akkor az nagy előrelépést jelenthetne a rák gyógyításában.

A rák lehet ragályos is

A tudósok között sokáig uralkodott az a világnézet, mely szerint a rák nem lehet ragályos. Nem kaphatjuk el mástól, mint mondjuk egy megfázást. Úgy tűnik azonban, hogy ez mégsem igaz. Az erszényes ördögök (tasman ördög) populációit jelenleg egy rákbetegség (DFTD - Devil facial tumour disese - arctumor) tizedeli, amely harapások útján terjed egyik állatról a másikra. Ez a tumor egy bizarr új életformának is nevezhető, amely parazitaként terjed egyik példányról a másikra és ezáltal kiirthatatlannak tűnik. Nincs egy másik olyan rákos megbetegedés sem, amely ilyen értelemben fertőző, viszont az összes ráktípus körülbelül 15 %-át fertőző vírusok okozzák. Ilyen például a HPV vagy a hepatitis B.

A kutyák is elkaphatnak egy ragályos ráktípust, amelyet CTVT-nek neveznek. Ez egy nemi úton terjedő betegség, amely a péniszt támadja meg. Olyan helyeken, ahol még nem bevett szokás az ivartalanítás (pl. India) ez a betegség az összes, kutyákat érintő ráktípus 29 %-át teszi ki. Érdekes módon ez a betegség gyakran spontán eltűnik a kutyákból. Az egészséges felnőtt kutyákban tipikusan 2-6 hónapig fejlődik, majd nem változik, majd spontán remisszió következik be és a betegség eltűnik. Az immunszupresszión átesett kutyákban viszont nem áll le a daganat növekedése és áttét szokott kialakulni. A betegség nagyon érzékeny a sugárterápiára és a sugárkezelés által meggyógyított kutyák védettek lesznek a betegséggel szemben életük hátralévő részében. A tudósok számára különösen furcsa, hogy ez a betegség más fajokra (pl. prérifarkasok, rókák, sakálok) is átterjedhet.

A rák nem modern kori betegség

A rák nem a civilizációnk vagy a modern életstílusunk által kizárólagosan okozott betegség. Sajnos a természet része. Már a földtörténeti kréta korban is jelen volt: a dinoszauruszok is lehettek rákosak. A legelső emberekben is bizonyítottan jelen volt. A kutyák 50 %-a fog valamilyen rákos megbetegedésben szenvedni 10 éves koráig. A kagylók is lehetnek rákosak. A galandférgek is lehetnek rákosak. Még a növények is lehetnek rákosak, habár a sejtfalaik sokkal merevebbek az emberi sejtekénél, ami megakadályozza az áttétek kialakulását.

Leckék a parazitáktól

A rákra lehet egy eredménytelen parazitaként gondolni, amely a gazdatesttel együtt hal meg. Az erszényes ördögöket fenyegető ráktípusnak azonban sikerült ebből kiutat találnia. Talán más élősködök vizsgálatával olyan nyomokra lehet bukkanni, amelyek segíthetik a rák elleni küzdelmet. Az Ebola vírus is "elszökött" a természetes élőhelyéről, hogy embereket fertőzzön meg, ahol sikeresen képes szaporodni. A vírus hatástalanítja az immunrendszerünk sejtjeit, amelyek feladata a vírus detektálása és legyőzése lenne. Eléri, hogy sejtjeink inaktívak legyenek egészen addig, amíg már túl késő nem lesz. Amikor aztán sejtjeink "észhez térnek" citokin vihart okoznak, amely a legtöbb esetben több kárt okoz, mint hasznot. Ilyen esetben a 15 és 45 év közöttiek vannak a legnagyobb veszélyben, azok, akiknek a "legerősebb" az immunrendszerük.

Szervátültetések

Néha előfordul, hogy egyes ráktípusok akaratlanul átkerülnek egyik emberből a másikba egy szervátültetés során. Ha ezek után leállítják az immunszupresszív kezelést, akkor a szervezetnek a rákot a számára idegen szervvel együtt ki kellene vetnie magából. De nem így történik. Mintha a rák láthatatlanná válna a szervezet előtt. Előfordult már olyan eset, hogy valaki rákban hunyt el szervátültetés után.

Welsh bemutat egy olyan esetet, ahol egy vesedonort 32 éven át kezeltek melanomával, majd gyógyultnak nyilvánítottak. Ezek után történt meg a szervátültetés, amely során a melanoma is átkerült a vesével együtt. Vélhetően az történt, hogy a donor veséjében éveken át bujkáltak a rákos sejtek, azokat azonban nem lehetett detektálni.

A rákos megbetegedések kockázata nagyobb a szervátültetések és a huzamosabb ideig tartó immunszupresszív kezelések esetében. Egyes bőrráktípusok például teljesen másképpen viselkednek bőrátültetés után: sokkal agresszívebbek és áttétet is képeznek.

Ezen területek kutatása mind új információkkal szolgálhat a rák megismerésében.

Coley toxikus injekciói néha működtek!

Súlyos fertőzések után többször figyelték már meg rákos megbetegedések spontán gyógyulását. Az 1890-es években William Coley különböző baktériumokat injekciózott előrehaladott rákban szenvedő páciensekbe. A betegeiben ennek hatására a legtöbb esetben fertőzés alakult ki, amelyet magas láz kísért. A legtöbb páciens belehalt ebbe, de voltak páran, akik túlélték, mégpedig úgy, hogy a rák is eltűnt a szervezetükből. Sokáig hanyagolva volt ez a terület, azonban manapság több kutatás során foglalkoznak Coley módszereivel és hasonlókkal. Mindenképpen érdemes azt vizsgálni, hogy milyen hatásmechanizmus révén működhetett ritka esetekben ez a furcsa kezelés.

Ha valakit érdekel ez a téma és szeretne többet olvasni róla legyen nagyon óvatos! Rengeteg hozzá nem értő és rögtön összeesküvés-elméletet kiáltó oldal létezik, mely szerint a gonosz gyógyszergyárak elnyomták Coley amúgy hatékony módszerét. A helyzet ennél sokkal bonyolultabb, az immunológia ugyanis óriási fejlődésen ment keresztül 1890 óta és egyes ma is használatos immunterápiák tekinthetőek tulajdonképpen Coley módszerének leszármazottjainak. (Lásd erről még itt vagy itt.)

Öregkori betegség lenne a rák?

Olyan értelemben igen, hogy az egyik legnagyobb kockázati tényező a ráknál a kor. Logikus is, hogy minél tovább éltünk, annál több idő volt mindenféle mutáció kialakulására. De mi van ha valójában az idős korral gyengülő immunrendszerünknek is szerepe van ebben? Lehet, hogy valójában folyamatosan termelünk rákos sejteket, a jól működő immunrendszerünk azonban elpusztítja azokat? Talán bizonyos rákos sejtjeink megsemmisülnek, mások viszont csak "irányítás alatt" vannak tartva, hogy mindenféle káros hatás nélkül tudjuk közben élni az életünket.

Rossz kérdéseket tennénk fel? Azt kérdezzük, hogy miért alakul ki a dohányosoknál sokkal nagyobb eséllyel a tüdőrák. Ehelyett lehetne azt is kérdezni, hogy a legtöbb dohányos miért nem lesz sosem tüdőrákos? Miért van az, hogy némely emberek ellenállóak a rákkal szemben? A Laron-szindróma például egy alacsony növéses rendellenesség, amelyben szenvedők között rendkívül alacsony a rákos megbetegedések száma. Sőt, ez a betegség rendszeresen túlsúllyal jár együtt, mégis nagyon ritkán lesznek cukorbetegek.

Terhesség

Terhesség alatt a magzatnak úgymond láthatatlannak kell lennie az anya immunrendszerével szemben, nem szabad, hogy a szervezet azt "idegen" dolognak érzékelje. Az orvostudomány nem teljesen érti ezt a mechanizmust. Úgy tűnik, hogy a méhlepény "immunszabályozó" szervként működve védi az embriót. Létezik egy nagyon ritka betegség, a mola terhesség. Ekkor egy olyan pete kerül megtermékenyítésre, amely elvesztette az anyai DNS-ét, emiatt az csak idegen, férfi szövetet fog tartalmazni. Ilyenkor nem jön létre embrió, helyette a méhlepényben egy cisztatömeg fog termelődni, amely az esetek 15-20 %-ában rosszindulatú daganattá alakul. De miért nem támadja meg ezt a tömeget az anya immunrendszere, mikor abban nincs anyai DNS, csak idegen szövet?

A különböző kutatások olyan molekulákat fedeztek fel, amelyek szerepet játszanak az előbb ismertetett magzat védelménél, de jelen vannak a rákos megbetegedéseknél is. A daganatok mikrokörnyezetében az immunrendszer hasonlóan "védi" a rákos sejteket, mint ahogyan a méhlepény védi a magzatot.

Összefoglaló

Dr. Welsh könyve igazán lenyűgöző. Úgy mutatja be a rák immunológiai vizsgálatát, hogy azt bárki meg tudja érteni. Tele van nagyon érdekes dolgokkal, amelyeket ha másra nem, arra használhatunk, hogy lenyűgözzük barátainkat. A tudomány hipotézisgeneráló működésébe is remek betekintést ad, mind olyan kérdéseket feszeget, amelyekre talán a jövőben választ kaphatunk az új és a jelenleg is folyó kutatási irányok által. Azt is látni fogjuk a könyvből, hogy milyen szörnyű veszedelem korunk egyik legnagyobb betegsége és milyen óriási kihívás annak kutatása és gyógyítása. Egyetlen hibája, hogy nem jelent meg magyar nyelven.

Forrás

Sharks Get Cancer, Mole Rats Don't: Clues To Understanding Cancer
Rendeld meg a könyvet Amazonon!