Ez a bejegyzés tulajdonképpen egy előkészítő a következőnek. Arról lesz szó, hogy milyen komoly problémák léphetnek fel egy szóbeli vitában és, hogy a tudomány képviselőinek miért nem mindig célszerű leállni szóban vitatkozni az áltudományokkal. Valóban, ha megfigyeljük több komoly ember mondja le rendszeresen a felajánlott szóbeli vitákat. Furcsának tűnhet ez elsőre, de kicsit jobban belegondolva mindjárt érthetővé válik. Az egy dolog például, hogy én itt a blogon megpróbálom írásban kielemezni az áltudományok leggyakoribb érveit (például: „a tudomány sem tud mindent”; anekdoták; „Galileit is kinevették” stb.), de kérdés, hogy ez ugyanilyen könnyedén menne-e egy szóbeli vitában? A legfőbb probléma, hogy léteznek olyan érvelési stratégiák, melyek segítségével bárki győztesen kerülhet ki egy szóbeli vitából. Legalábbis a közönség szemszögéből. Ezekből igyekszem párat bemutatni ebben a bejegyzésben. Elég, ha csak az eddig már ismert érvelési hibákat megemlítjük, melyeket nyílván nem ismerhet fel mindenki azonnal. De mindenek előtt nézzük, hogy milyen típusú szóbeli viták léteznek!
A szóbeli viták típusai
Négy csoportba lehet sorolni a különböző vitákat. Az első és az egyik szélsőség a veszekedés típusú vita. Itt nem igazán kap szerepet a racionalitás vagy a logika, továbbá általában nem is cél a másik fél meggyőzése. Egyszerűen az indulatainkat szeretnénk levezetni, a cél az, hogy a másik fél fölé kerekedjünk. Az agresszív viselkedés, személyes támadások, fenyegetések és a minden áron győzni akarás a legjellemzőbb ebben a csoportban.
A másik szélsőség az előző ellentéte: a racionális vita. Ebben az esetben a két fél eltérő állásponttal rendelkezik. Ezt mondhatni előre elfogadott érvelési szabályok és bizonyítékok segítségével kívánják a felek feloldani. A cél lehet a másik fél meggyőzése saját álláspontunkról vagy akár egy közös álláspont elérése. Talán egy ideális világban minden vita így nézne ki.
A két szélsőség között áll az üzleti tárgyalás típusú vita. Itt a feleket az érdekeik vezérlik és a vita lezárását valamilyen alkudozással igyekszenek elérni. Nem feltétlenül lényeges itt a logika vagy a racionalitás. Nem titkolt a vitázók célja: szülessen jó üzlet, általában valamilyen kompromisszum formájában.
Az utolsó és talán számunkra most a legfontosabb az úgynevezett törvényszéki tárgyalás típusú vita, melynek menete gyakran szabályozott és a cél egy harmadik fél meggyőzése. A felek tehát mondhatni nem egymás ellen küzdenek, hanem azért, hogy a bíró szerepét betöltő harmadik felet a maguk pártjára állítsák, hiszen ő dönti el, hogy ki nyeri a vitát. Természetesen nagy szerepe van ilyenkor a racionális eszközöknek, de igen gyakran előfordulnak emellett személyes támadások, pszichológiai nyomásgyakorlások és különböző manipulációk, megtévesztések is.
Természetesen egy adott vita nem mindig sorolható be egyértelműen az egyik csoportba, gyakran ezen csoportok keverékeként jelentkezik. Egy tipikus szkeptikus témájú vita (példa) elsősorban a racionális és a törvényszéki tárgyalás típusú vita keveréke. Szinte minden esetben ugyanis a harmadik fél, a közönség meggyőzése a cél.
Sokan gondolhatnak most arra, hogy ugyan miért lenne egy szóbeli vita veszélyes? A tudomány képviselője mellett állnak a tények és bizonyítékok, akkor az áltudomány képviselője mégis hogyan jöhetne ki győztesen egy ilyen vitából? Erre a kérdésre később visszatérek, de most nézzünk pár stratégiát, amelyekkel szinte bárki győztesnek tűnhet.
A túl sokat állító kérdés
A klasszikus példa a következő formákban fogalmazható meg:
Ön mióta veri a feleségét?
Még mindig veri a feleségét?
Figyeljük meg, hogy ez a kérdés tulajdonképpen egy állítást, egy előfeltevést is tartalmaz, nevezetesen azt, hogy az illető régebben verte a feleségét. Ha valaki egyenes választ ad erre a kérdésre, akkor elkötelezi magát az előfeltevés mellett és tulajdonképpen elismeri, hogy verte a feleségét. Ugyanakkor egy kérdésre illik egyenes választ adni, aki nem így tesz az mellébeszéléssel vádolható.
Könnyedén vissza lehet ezzel élni, a túl sokat állító kérdés egy olyan előfeltevést tartalmaz, melyet a vitapartnerünk előzőleg nem fogadott el. Így neki választania kell: vagy elkötelezi magát az előfeltevés mellett, vagy nem válaszol egyenesen és ezáltal gyanúba keveredik.
Akkor mégis mit lehet ilyenkor tenni? Az egyértelmű, hogy ha az illető nemmel válaszol, akkor elismeri, hogy verte a feleségét. Az illető akár kikérheti magának a kérdést, azt felháborítónak tarthatja, de ekkor is rosszul jár. A szemlélők ugyanis ekkor azt gondolhatják, hogy rejtegetnivalója van, azért nem válaszol.
Valószínűleg a legjobb válasz, amit erre a kérdésre adni lehet a következő:
Soha sem bántottam a feleségemet!
Ez a válasz mindenképpen jobb, mint az előző két lehetőség. Az illetőnk azonban így is bajban van, hiszen a kérdező látszólag (!) nem állított semmit, csak kérdezett. Bizonyítania pedig annak kell, aki állított valamit, ezáltal a bizonyítás terhe a válaszadón van. Ha nem tudja bizonyítani, hogy nem verte a feleségét, akkor a kívülállók esetleg nem hisznek neki.
De még ha tudja is valami módon bizonyítani, akkor is rosszul járhat. A bizonyítással ugyanis elismeri, hogy felmerülhet vele szemben a bántalmazás vádja. Miféle ember az, akiről feltételezni lehet, hogy veri a feleségét?
Gish Galopp
Ez a stratégia „meglepő” módon egy Duane Gish nevű kreacionistáról kapta a nevét. A lényege pedig, hogy az ellenfelünket valósággal elárasztjuk mindenféle féligazsággal, szalmabábbal, hazugsággal és érvelési hibával, mégpedig olyan mértéktelenül, hogy a vitapartnerünknek esélye se legyen mindre reagálni. Még egy olyan szakértő, aki tudna is minden pontra reagálni is össze lesz zavarodva, nem is fogja tudni, hogy hol kezdje a válaszait.
A szóbeli viták gyakran időhöz vannak kötve. Aki felkészült a féligazságaival, hazugságaival az be fogja tudni sűríteni mondandóját az adott időközbe, a válaszadónak viszont esélye sem lesz ennyi mindenre reagálni. A másik probléma, hogy ez a módszer a „galoppozót” nagy szakértőnek tünteti fel a közönség előtt, aki mindenre felkészült, több területhez nagyon ért, az áldozatáról pedig azt fogjuk hinni, hogy nem készült fel kellőképpen a vitára, nem is ért hozzá, nem végezte el a házi feladatát.
A felsorolt dolgok között pedig nem feltétlenül kell újakra gondolnunk. Az illető nyugodtan felhozhat olyan érveket, melyek már ezerszer meg lettek cáfolva (például Galileit is kinevették), a lényeg, hogy nagyon sok mindent hozzon fel. Ezt pedig nagyon könnyen lehet kombinálni egy másik érvelési hibával (one single proof fallacy): ha felhoztunk ugyanis például 50 érvet és partnerünk csak 48-ra tudott reagálni, akkor még mindig mondhatjuk, hogy ott van az a maradék kettő, arra nem tudott mit mondani, tehát nekünk van igazunk.
Maradva a módszer kitalálójának témájánál, az élő szervezetek evolúciójának vizsgálata (és más tudományos területek is) mára már olyan nagy területeket jelent, hogy egy nagyon komoly szakértő is csak egy kis részét tudja tanulmányozni, akár az egész karrierje során. Emiatt aztán nem is biztos, hogy reagálni tud az ő szakterületén kívül eső pontokra.
Mégis mit lehet tenni az ilyen típusú érvelés ellen? Sokak szerint semmit. Talán az a legjobb (pontosabban a legkevésbé rosszabb), ha a saját álláspontunkat igyekszünk bemutatni és a mellettünk szóló bizonyítékokat hangoztatjuk. Ezáltal persze figyelmen kívül hagyjuk partnerünk mondandóját, könnyen támadhatóak leszünk.
Ez a módszer sajnos nem csak szóbeli, hanem írásbeli formában is igen elterjedt. Miért ne alkalmazhatnánk ezt a módszert írásban? Leggyakrabban hosszú listák formájában találkozhatunk ezzel a módszerrel, melyekre nagyon időigényes lenne mind reagálni. Ha valaki mégis megteszi, akkor könnyedén bővíthetjük a listánkat további hazugságokkal, akár olyanokkal is, amiket már felsoroltunk. Nem lesz olyan ember, aki arra fogja szánni az idejét, hogy ezekre mind reagáljon. Példák:
Presenting 50 Facts About Homeopathy
Erre válasz is érkezett: Mark Crislip : 51 "Facts" About Homeopathy
Majd kiegészítették még 50-el: 100 Facts About Homeopathy
Volt olyan, aki elvetemült módon még erre is válaszolt, igaz olykor kissé komolytalan, humoros hangnemben: 100 FACTS!!!11!! About Homeopathy
101 evidences for a young age of the earth and the universe (válaszokkal!)
Climate Change is Neutral: 100 Reasons Why
A Chewbacca védelem
Annak aki rendszeres nézője a South Park című sorozatnak ez biztosan ismerős lesz. Egy magyar feliratfájlból idézem a 2. évad 14. részéből az ide tartozó részt:
Cochran: De hölgyeim és uraim, tisztelt esküdtszék, lenne itt még egy dolog, amit szeretném ha számításba vennének. Hölgyeim és uraim, ez itt Chewbacca. Chewbacca egy Wookie a Kashyk bolygóról, de Chewbacca mégis az Endor bolygón él. Most gondoljanak bele. Ennek nincs semmi értelme!
Gerald Broflovski: A büdös francba! Használja a Chewbacca védelmet!
Cochran: Miért akar egy wookie, egy 220 centis wookie az Endor bolygón élni, egy csomó 50 centis Ewok között? Ennek nincs semmi értelme! De ami ennél is fontosabb: Mi köze van ennek a most tárgyalt ügyhöz? Semmi. Hölgyeim és uraim, ennek az ég világon semmi köze nincs az ügyhöz! Ennek nincs semmi értelme! Nézzenek rám! Ügyvéd vagyok, aki épp egy hatalmas lemezkiadót véd, és Chewbaccaról beszélek! Hát van ennek értelme? Hölgyeim és uraim, ennek nincs semmi értelme! Ennek az egésznek semmi értelme! Úgyhogy jusson majd ez eszükbe, mikor elvonulnak tanácskozni az Emancipációs Kiáltványról, van ennek értelme? Nincs! Hölgyeim és uraim, tisztelt esküdtszék, ennek nincs semmi értelme! Ha Chewbacca az Endoron él, ítéljenek bűnöst! A védelem visszavonul.
Szerintem senki sem gondolta ezen South Park epizód nézése közben, hogy ezt a módszert komolyan használják, azt pedig pláne nem, hogy működik is. Pedig de. Miről is van szó?
A stratégia hasonlít egy kicsit az előző módszerre. A közönséget ezúttal ugyanis a témához nem kapcsolódó és értelmetlen tények, érvek, állítások sorozatával árasztjuk el, ezáltal teljesen összezavarva őket. A vitapartnerünk gyakran annyira össze lesz zavarodva, hogy nem is fog többet vitázni velünk. Aki pedig nem mer vitázni velünk az biztosan téved. Hogyan reagálhat a harmadik félnek számító közönség? Sokan úgy fogják gondolni, hogy azért nem értik az érvelést, mert ezek az érvek túl bonyolultak egy nem szakértőnek és ezáltal úgy vélik, hogy nem alkalmasak az állítások kritizálására. Ezen a ponton el kell dönteni, hogy a vitázó illetőben úgy is bízzunk-e, hogy nem értjük az állításait, adatait.
A Chewbacca védelem az alábbi hibás érvelések kombinációiból áll:
- Ha bebizonyítjuk, hogy az ellenfelünk téved, akkor nekünk van igazunk. (Hamis dilemma; ha csak két lehetséges álláspont létezik, akkor nem számít érvelési hibának; általában azonban sokkal több van.)
- Ha az állításainkat és érveinket olyan formában tudjuk megfogalmazni, hogy azok teljesen értelmetlenek, túl komplikáltnak tűnnek vagy nagyon könnyedén összezavarnak bárkit, akkor igazunk van és vitapartnerünk téved.
- Ha sikerül sokkolnunk, vagy teljesen összezavarnunk vitapartnerünket, annyira, hogy az teljesen reménytelen esetnek tart majd bennünket és ezáltal nem vitatkozik velünk, akkor téved és nekünk van igazunk.
- Ha sikerült ellenfelünket rossz színben feltüntetnünk, leégetnünk, akkor nekünk van igazunk és ellenfelünk téved.
- Ha népszerűbbek vagyunk az ellenfelünknél, akkor ő téved és nekünk van igazunk.
A helyzet tovább komplikálódhat: a Chewbacca védelem puszta jelenléte egy komoly dilemmához vezethet; ha valaki észreveszi, hogy ellenfele ezt a módszert használja, akkor teljesen mindegy, hogy mennyire pontosan és részletesen reagál a felhozott állításokra, az ellenfele ezt mindig egy újabb Chewbacca védelemnek fogja látni. Ez lehetőséget ad a következő módszernek: használjuk a Chewbacca védelmet, azért, hogy aztán az ellenfelünket meggyanúsíthassuk a Chewbacca védelem használatával! Remélem követhető és világos :)
A "Köszönjük, hogy rágyújtott!" című filmben egy apa-fiú párbeszéd során az apa zseniálisan mutatja be ezt a módszert. Íme az idézet:
Nick: (apa) Hát, ha egyszer az a munkád, hogy igazad kell, hogy legyen, akkor sosem tévedsz.
Joey: (fiú) De mi van, ha tényleg nincs igazad?
Nick: Na jó, mondjuk te a csokit véded, én pedig a vaníliát védem. Most ha azt mondanám neked, hogy: "A vaníliás a legjobb ízű fagyi", te azt mondanád:
Joey: Nem, a csokis.
Nick: Pontosan. De nem nyerheted meg ezt a vitát. Ezért azt kérdem: Szóval szerinted a csokis a legtökéletesebb, az egyetlen fagyi?
Joey: Ez a legjobb fagyi, sosem vennék mást.
Nick: Oh. Szóval neked mindened a csokis, ugye?
Joey: Igen, csakis csokisra van szükségem.
Nick: Nos, én többek akarok, mint csak csokisat. És épp ezért, többet akarok, mint csak vaníliásat, mert úgy hiszem, hogy szükségünk van a függetlenségre és a választás lehetőségére, ha a fagyi kérdéséhez érünk, és ez, Joey Naylor, ez a szabadság definíciója.
Joey: De nem is erről beszéltünk.
Nick: Ah, de ÉN erről beszélek.
Joey: De... nem azt bizonyítottad, hogy a vaniliás a legjobb.
Nick: Nem is kellett. Bebizonyítottam, hogy nincs igazad - és ha neked nincs igazad, nekem van igazam.
Joey: De még mindig nem győztél meg.
Nick: Mert nem rád pályázok. Hanem rájuk. [Az utcán sétáló emberekre mutatva.]
További példákat találunk itt.
További példák röviden
Idézetekkel való visszaélés: Kétféle típusban szoktam ezzel találkozni. Az első során az illető igazi idézettel érvel, azonban azt kiragadja az eredeti szövegkörnyezetéből. Ily módon el tudja azt érni, hogy az teljesen mást jelentsen, mint eredetileg. Az evolúcióellenesek rendszeresen hoznak fel például ilyen Darwin idézeteket. Példák itt. Szinte mindig ma már nem élő személytől jönnek az idézetek, hogy az illető még véletlenül se tudjon tiltakozni a hülyeség ellen.
A másik módszer, hogy egyszerűen hamis, vagy kitalált idézettel érvelünk. Egy szóbeli vita során lehetetlen az idézeteknek utánanézni, nem lehet rájuk mit mondani. Azt persze meg lehet említeni, hogy valaminek az igazságtartalmáról nem idézetek segítségével tudunk meggyőződni, de a közönség számára egészen biztosan vonzó, ha például Einstein valami olyasmit mondott, amivel egyetértenek. Íme egy példa, mely lehetne példa sok más érvelési hibára is.
Stílus a tartalom felett: Egyszerűen arról van szó, hogy a mondandónkat "szépen", költőien, már szinte a művészet kategóriába illően fogalmazzuk meg nem figyelve a tényleges tartalomra. Természetesen az, hogy milyen gyönyörűen vagy költőien van valami megfogalmazva nem befolyásolja annak igazságtartalmát, de a hallgatóság felé nagyon meggyőző tud lenni. Ezt a módszert úgy is lehet használni, hogy rámutatunk ellenfelünk nem megfelelő, nem elég költői stílusára. Íme két példa az oda és a vissza irányra is:
Antal: Mégis minek nekem egy füstjelző? Az ismerőseim közül még soha senkinek nem volt tűz a lakásába, kidobott pénz lenne.
Béla: Mi? Inkább spórolsz egy kis pénzt és nem foglalkozol a családod biztonságával? Hülye vagy?
Antal: Hogy beszélsz velem? Hagyjál békén!
(Megj.: Igaz, hogy Béla csúnyán beszélt, de ettől még a figyelmeztetése teljesen jogos. Ráadásul Antal egy elhamarkodott általánosítást is elkövetett az elején.)Miért nem fogadod meg annak a jól öltözött úriembernek a tanácsát?
"Én csak érdeklődöm": ("But I'm just asking questions!") Ez egy tipikus konteós érvelés, mely során az összeesküvés elméleteket terjesztő komoly vádakat és állításokat fogalmaz meg miközben gyáván azt állítja magáról, hogy de ő csak érdeklődik, kérdez. A stratégia a beszélgetést irányító kérdések sorozatának feltevéséből áll, melyekkel könnyedén lehet a hallgatóságot befolyásolni. Példák itt.
A szokásos érvelési hibák alkalmazása: Az áltudományoknak olyan a természete, hogy mivel általában nincs komoly érvük, ezért kénytelenek olyan módszereket bevetni, amelyekkel könnyedén tudnak hatni a közönségre. Az anekdoták tipikusan ilyenek, sokkal meggyőzőbbek tudnak lenni, mint az unalmas klinikai vizsgálatok. Ha közvélekedésre, tiszteletre, vagy akár az érzelmekre hivatkozunk szintén hasonló sikereket érhetünk el.
Amikor valami még csak nem is hamis: ("That's not right - that's not even wrong!") Ezt már csak levezetésként és elrettentésként raktam be ide a végére; olyan állításokról van szó, melyek nem elég, hogy hamisak, de még azokat az alapvető követelményeket sem teljesítik, amik alapján el lehetne dönteni, hogy igazak vagy hamisak. Ha valaki ilyen állításokat használ, az nem csak arra utal, hogy az illető képtelen a saját igazát alátámasztani, hanem arra is, hogy nem érti, hogy miről szól egy vita; nem érti, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán részt vegyen egy vitában. Nézzük, hogy néz ki egy igaz állítás:
2+2=4
És egy hamis állítás:
2+2=5
És így néz ki egy olyan állítás, amely még csak nem is hamis:
2+tehenek*kvantumfizika=a homeopátia működik!
Furcsa, de igenis találkozhatunk ezekkel egy kategóriába sorolható érvelésekkel is. Hogy ezekre miként lehet reagálni, az már más kérdés. További példák.
További problémák
Eddig azzal foglalkoztam, hogy milyen módszereket vethetnek be az emberek különböző viták során, melyek segítségével szinte tetszőleges helyzetből győztesnek tűnhetnek. A következőkben inkább azt mutatnám be, hogy milyen következményei lehetnek egy szóbeli vitának, milyen üzenete lehet annak a laikus közönség felé.
Maga a vita során két konkurens fél kifejtheti az álláspontjait, bemutathatja nézeteit és érveit, melyeket aztán össze tudunk hasonlítani egymással. A közönségnek magának kell eldöntenie, hogy melyik fél érvei voltak a meggyőzőbbek, melyiket részesíti előnyben. És pontosan ez a probléma, a viták természetüknél fogva úgy állítják be, mintha a tudomány csak egy lehetséges vélemény lenne az áltudomány mellett. A kettő egyenrangúként tűnik fel, pedig távolról sem az. Nem kérdés például, hogy Béla bácsi (elnézést a Béláktól) elméletét vagy a relativitáselméletet kell előnyben részesítenünk, ugyanúgy nem kérdés, hogy az evolúciót vagy az értelmes tervezettséget válasszuk. Sajnos amikor valaki belemegy egy ilyen vitába, akkor akaratlanul azt közli a közönség nagy részével (beleértve azokat, akik nem látogattak el az eseményre, de hallottak róla), hogy a tudomány és az áltudomány közötti kérdés teljesen önkényes és véleményfüggő, olyan mintha választanunk kellene, hogy milyen zenét hallgassunk. Amikor egy orvos azt mondja, hogy ezt a beteget meg kell műteni különben meghal, akkor így is fogunk cselekedni, nem fog senki erről népszavazást tartani. Ugyanúgy ha építeni kell egy házat, hidat vagy repülőt, akkor egy megfelelő mérnököt hívunk segítségül és nem pedig egy asztrológust.
Egy jó szóbeli vitának akkor van értelme, ha két elfogadható és értelmes álláspont ütközik és mindkét álláspont mellett elegendő és komoly bizonyítékok szólnak. Még csak nem is kell, hogy azonos mennyiségű és minőségű bizonyíték legyen mindkét oldalon, elég, ha a kettő körülbelül egy súlycsoportban van. A mai tipikus tudomány-áltudomány ellentéteknél távolról sem ez a helyzet (pár tipikus példa: Holokauszt-tagadás, 9/11, HIV/AIDS tagadás stb).
Nézzük a következő példát (előzmény itt). Egy oltásellenes oldal felrakott 9 érvet, melyre Mark Crislip (SBM szerző) írt egy remek cáfoló cikket. Erről tudomást szerezve, az oltásellenes oldal felajánlott egy szóbeli, publikus vitát, melyet némi mérlegelés után elutasított az SBM szerkesztősége. Mit csinált erre az oltásellenes oldal? Semmit. Vajon miért nem írtak egy újabb cikket, melyben bemutatják, hogy hol és miben tévedett Mark Crislip? Egész egyszerűen azért, mert nem tévedett. De egy szóbeli vitában, alkalmazva az ebben a bejegyzésben bemutatott módszereket, simán lett volna esélyük, hogy egy ilyen vesztett helyzetből győztesen kerüljenek ki.
Természetesen lehetne olyan példákat is felsorolni, ahol a vitázás választása a jó megoldás. Igaz nem szóbeli példa, de a legutóbbi vitája a Szkeptikus Társaságnak az Értem.hu-val sikeresnek tekinthető.
Összefoglalás
Ezzel a bejegyzéssel elsősorban az volt a célom, hogy bemutassam, megindokoljam, hogy miért mondják le gyakran komoly emberek a nekik felajánlott szóbeli vitákat. Az a tény, hogy a tudomány mellett komoly bizonyítékok állnak, az áltudományok mellett pedig nem nem jelenti azt, hogy egy szóbeli vita kimenetele is ilyen egyértelmű. A fenti módszereknek még egy adott terület legnagyobb szakértője is áldozatául eshet. Éppen ezért szóbeli vitákat csak a nagyon tapasztaltak és edzettek vállalnak be. Mint például Steven Novella, aki nemrég elfogadott egy meghívót egy tipikusan áltudományokat terjesztő, igen népszerű showmüsor szerkesztőitől. A következő bejegyzés arról fog szólni, hogy mi lett annak a vitának az eredménye.
