Az előző bejegyzésem volt az első, amely szinte 100%-ig egy eredetileg angol nyelvű cikk fordítása. Ezt a "trendet" fogom most követni még egy bejegyzés erejéig. A most bemutatni kívánt cikk eredetileg a ConspiracyScience nevű weboldalon jelent meg, amely portál célja jelenleg elsősorban különböző összeesküvés elméletek leleplezése. Ezen kívül megjelent még a szerző, "Muertos" saját blogján is.

(Megj.: Az előző és ezen bejegyzés fordítása is természetesen a szerző engedélyével történt.)

Miről is lesz szó? A különböző áltudományokban hívők minden bizonnyal gyakran gondolkoznak el azon, hogy az egyes területekkel foglalkozó szakértők miért nem értenek velük egyet. Nehéz lehet megérteni egy olyasvalaki számára, aki mindenféle nem elfogadott dologban hisz (például: 9/11 összeesküvés elméletek, földönkívüliek látogattak meg minket az ősidőkben, a globális felmelegedés hamis stb.) azt, hogy a szakértőket miért nem győzi meg ugyanaz a "bizonyíték", ami az illetőt meggyőzte. Erre a problémára gyakran egy olyan reakció születik, mely kétségbe vonja vagy egyenesen elutasítja a szakértők véleményének értékét, függetlenségét és őszinteségét. "Ők mind valamilyen szervezet részei, melynek alapállításaival nem mernek szembemenni." - hallhatjuk gyakran.

Ez a bejegyzés azt fogja bemutatni, hogy miért hibás, sőt abszurd ez az álláspont. Ezt három olyan "áltudós" példáján keresztül fogom bemutatni, akik képtelenek azt elérni, hogy törvényes szakértők álljanak ki elméleteik mellett: Acharya S./D.M. Murdock, aki azt állítja, hogy a kereszténység egy csalás; Erich von Däniken, aki az "ősi asztronauták" elméletét hirdeti és Steven Jones, aki szerint a WTC tornyokat "irányított robbantás" semmisítette meg 2001. szeptember 11-én.

1. Hogyan működnek a "tudósok"?

Az áltudományok hívei gyakran hiszik azt, hogy az egyetemeken, főiskolákon dolgozó, különböző kutatásokban résztvevő tudósok és szakértők tulajdonképpen egy kis, szorosan összefüggő, elit csoportot alkotnak, akikre egy szigorú, "hivatalos" irányvonal van rákényszerítve. Azt hiszik, hogy bárki, aki akár csak egy picit is eltér ettől a "hivatalos" irányvonaltól azonnal tönkretette akadémiai pályafutását; az illető azonnal feketelistára kerül, meg lesz tiltva neki a publikálás és mindig nevetség tárgya lesz kollégái körében. Sokan úgy gondolják, hogy ez a "kitiltás" ez akkor is érvényes, hogy ha a "lázadó" tudósunk új elmélete nem hamis, bizonyítékokkal igazolt. Ehhez a világképhez gyakran társulnak régi történetek olyan kinevetett tudósokról, akikről később kiderült, hogy igazuk volt. (Például: Kopernikusz, aki a geocentrikus (Föld középpontú) világkép ellen szólt). Ezzel a nézettel egyetlen probléma van: teljesen hamis.

Korábban ügyvéd voltam, most pedig egy egyetemen dolgozok. A munkatársaim és feletteseim mind jól képzett és elismert történészek. Egytől egyig jártasak a történelemtudományok módszertanában. De azt elérni, hogy bármiben egyetértsenek szinte lehetetlen.

A tudósokat sokan egyéni sajátossággal bírónak és fösvénynek tartanak és néha ez igaz is. Azonban bárki, aki járt már például egy egyetemi kari gyűlésen az jól tudja, hogy a tudósokat nagyon nehéz egy azonos irányba terelni. Úgy tűnik tehát, hogy az az ötlet miszerint a kormány vagy bármilyen más szervezet egy szigorú irányvonalat kényszerít rá a tudósokra elég nevetséges.

Az akadémikusok által végzett kutatómunka továbbá egyáltalán nem úgy van kitalálva, hogy valamilyen szigorú, "hivatalos" irányvonalat kövessen, sőt a kutatók nagy része aktívan törekszik arra, hogy saját szakterületének határait új és eddig fel nem térképezett területekre is kiterjessze. Ha valaki teljesen új kutatási témák úttörőjévé válik, akkor halhatatlan lesz a tudományos világban. Minden tudós álma, hogy valami újat, forradalmit és az eddigiektől eltérőt fedezzen fel, ezért aztán rendszeresen új irányokba történő vizsgálatok zajlanak. Ha valaki tudósként elzárkózik az új ötletek elöl, azzal saját pályafutásának halálos ítéletét írja alá.

De van még egy (sokkal gyorsabb) módja ezen halálos ítélet megszerzésének: ha valamilyen gondatlanságot vagy szabálytalanságot követnek el. A tudósok végtére is komoly szakértői a saját területüknek; nem úgy jutottak el ide, hogy figyelmen kívül hagyták azokat az elveket, melyekre szakértelmük épül. Ha valamilyen kutatás során úgy tűnik, hogy ezek az elvek sérülnek, akkor a tudós feladata, hogy megkérdőjelezze és újra megvizsgálja azokat. Ha azonban ezen elvek jól megalapozottak, akkor nagy hiba őket figyelmen kívül hagyni.

Vegyünk egy egyszerű példát. Tegyük fel, hogy eltörtem a kezem és emiatt elmegyek orvoshoz. A csonttöréseket és azok begyógyulásának folyamatát igen jól ismeri az orvostudomány. Természetesen nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben felfedeznek valami olyan gyógymódot, amely hatására gyorsabban begyógyulnak a törött csontok. Ha szerencsém van és vállalom a kockázatot, akkor az én karom is begyógyulhat egy ilyen forradalmi módszerrel. Ennek az új módszernek azonban kompatibilisnek kell lennie azzal, amit eddig tudtunk a csontok gyógyulásáról. Teljesen mindegy, hogy az orvos gipszbe teszi a kezemet, vagy valami őssejtekkel kapcsolatos terápiát alkalmaz, a kezem ugyanazon, már régóta ismert biológiai folyamatokon keresztül fog meggyógyulni.

Most együk fel, hogy nem megyek el sem egy hagyományos, sem pedig egy forradalmi kezelésre, hanem ezek helyet egy olyan orvoshoz megyek, aki azt ígéri, hogy meggyógyítja a csontomat mindössze ezüst kolloid felhasználásával. Lehetséges, hogy az orvosnak van valamilyen misztikus elmélete arra, hogy hogyan nő vissza a csontom ezen vegyület hatására. Eléggé nyilvánvaló, hogy nem fogok meggyógyulni, a kezelőorvosom pedig az áltudós kategóriába tartozik. Miért? Azért, mert a csonttörések ezüst kolloiddal való kezelése egyáltalán nem kompatibilis azzal, amit az orvostudomány már régóta tud a csontok gyógyulásáról. Az az orvos, aki ezüst kolloidot javasol egy csonttörésre és semmi mást nem marad orvos sokáig; hamar száműzve lesz szakmájából, mivel bármennyire is hisz a saját elméletében az ezüst kolloiddal kapcsolatban, gondatlanságot követ el.

Gondoljunk csak bele: ha az ezüst kolloidnak ténylegesen lenne valamilyen olyan hatása, amely révén gyorsabban gyógyulnak be csontjaink, akkor az orvostudománynak nem lenne legalább egy hangyányi sejtésre erről? Miért tudna csak az álorvosunk erről? Miért nincsen még olyan orvos, aki foglalkozik ezzel? Még ha nem is tudnánk hogyan működik, akkor is biztos lennének olyan orvosok akik észrevennék, hogy működik és ezáltal komoly kutatásokat indítanának el. Annak ellenére, hogy kicsit abszurd ez a példa, a gondolat, ami mögötte van igen fontos és elő fog jönni a most következő három példában is: miért nem foglalkozik az álorvosunkon kívül valaki más is ezzel és miért nincs másnak mondanivalója ezzel kapcsolatban?

2. Acharya S./D.M. Murdock: Áltörténész.

D.M. Murdock, akinek írói álneve Acharya S. egy Seattle-ből származó szerző, aki elsősorban a "kereszténység mítosza" elmélete és annak terjesztése miatt híres. Ezen elmélete azt állítja, hogy Jézus sosem létezett és a kereszténység egy egyszerű kitaláció, melyet ókori politikai és vallási vezetők találtak ki különböző pogány gyakorlatokból, különösen a napimádásból. Murdock először 1999-ben hirdette elméletét, ekkor jelent meg saját kiadásban a "The Christ Conspiracy: The Greatest Story Ever Told" című könyve, melyet aztán sok másik követett. A konteósok többsége jól ismeri őt. Az első Zeitgeist film egyik része éppen az ő nézetein alapult.

Murdock nem nevezhető akadémikusnak. Egy BSC diplomája van latin és görög nyelv és irodalomból, valamint egy évig járt egy régészeti intézménybe Görögországba. Saját honlapján azonban lelkesen állítja, hogy ezek a végzettségek, amikkel rendelkezik, teljesen feljogosítják őt arra, hogy átírja a történelmet.

Murdock azt hiszi, hogy Jézus sosem létezett és, hogy gonosz, hataloméhes politikai és vallási vezetők találták őt ki, mindezt egyiptomi nappal kapcsolatos mítoszok, Buddha élete és más források felhasználásával. Ezen álláspontra úgy jut el, mint minden áltörténész: különböző források kimazsolázásával és az ókori történelem erőltetett értelmezésével. A könyvei nem lektoráltak. Saját maga adta ki őket, a saját kiadóján (Stellar House Publishing) keresztül. Különböző egyetemi adatbázisokban (például JSTOR) rákeresve Murdock-ra semmit sem találni. A tudományos közösségek tehát, annyira nem foglalkoznak vele, hogy még egy cáfoló oldalt sem szánnak rá egy folyóiratban.

Ezzel szemben több ezer történész, régész és kutató van, akiknek sokkal magasabb végzettségük van, mint Murdock-nak. Ők egytől egyig szeretnének valami újról, valami forradalmiról írni és publikálni. A neves szaklapokban nincs egyetlen publikáció sem, ami legalább egy csöppet hasonlít Murdock elméleteire. A tudósok pedig nagyon szeretnének már valami újat publikálni, miért nem találta meg egyikük sem Murdock munkáit és értette meg legalább egy kicsit az interpretációit? Egész egyszerűen azért, mert Murdock munkái tudományosan hibásak, állításai pedig egyszerűen nem igazak.

Murdock és hívei viszont azon a véleményen vannak, hogy a tudományos közösségek azért nem foglalkoznak munkáival, mert elméletei "túl radikálisak", mert kilépnek az előre kijelölt "hivatalos" irányvonalból vagy, mert tabutéma azt állítani, hogy Jézus sosem létezett. Arról elfeledkeznek azonban, hogy nem csak keresztények kutatják az ókori történelmet. Az iszlám világ egyetemei legalább olyan szakképzett történészeket foglalkoztatnak, mint nyugati társaik. Furcsa módon azonban ők (akik között muzulmánok, hinduk, buddhisták és ateisták is vannak semmiféle személyes vagy szakmai ragaszkodással Jézus léte felé) sem ismerik el Murdock munkáit.

Kell lennie tehát valami más indoklásnak, amiért nem fogadják el Murdock elméleteit a tudományos közösségek. Nem kell sokat gondolkozni, hogy rájöjjünk mi az: az ötleteinek nincs valóságalapja. Állításai bizonyíthatóan hamisak, egy egyszerű amatőr ellenőrizetlen munkái. Bármilyen tudományos közösség, mely hirdetné őket egész egyszerűen hazugságot terjesztene. Ha nem lennének hamisak, már régóta többen dolgoznának rajta. Pontosan úgy, ahogy az ezüst kolloidon is, ha annak ténylegesen lenne gyógyhatása csonttörések esetén. 

Mindezek ellenére Acharya S.-nak rengeteg támogatója van, elsősorban a Zeitgeist Mozgalomból. Ezen támogatók első reakciója egy ilyen írásra valami ilyesmi lenne: "Nem is cáfoltál meg egyet sem Acharya S. állításai közül!". A tudomány azonban nem így működik. A tudományban nem úgy ítélnek meg egy állítást, hogy az igaz egészen addig, amíg valaki be nem bizonyítja az ellenkezőjét. A dolog fordítva működik. Éppen ezért kell például a diplomázóknak megvédeni a diplomamunkájukat.

Így aztán nem az a kérdés, hogy miben téved Acharya S., hanem az, hogy miben van igaza. A bizonyítás terhe rajta van, neki kell megmutatnia, hogy elméletei megállják a helyüket. Amíg nem tesz így nem fogják komolyan venni.

(Megj.: Aki esetleg konkrét elemzéseket szeretne olvasni annak íme pár kiindulópont:
Zeitgeist I - The Greatest Story Ever Told
Mike Licona - A Refutation of Acharya S's Book, The Christ Conspiracy )

3. Erich von Däniken: áltörténelem és álrégészet.

D.M. Murdock csak egyike azon sok áltörténésznek, akiknek a művei a nyilvánosság előtt sikeresek, a tudományos világban azonban értéktelenek. Ezen áltudósok őse egy svájci szerző, Erich von Däniken, akinek 1968-as könyve az "Istenek szekerei" ("Chariots of God?") azt hirdette, hogy az ősidőkben földönkívüliek látogattak meg minket és az akkor élő primitív lakosságot megtanították például arra, hogy hogyan építsenek olyan nagyszerű dolgokat, mint például a Stonehenge vagy a Nazca-vonalak. Ebből a könyvből aztán sikerkönyv lett. A hangoztatott "ősi asztronauta" elmélet pedig annyira elterjedt, hogy több könyv és film cselekménye épült már köré. Ezek közül a leghíresebb talán a 2008-as Indiana Jones és a kristálykoponya királysága.

Szinte hihetetlen, hogy egyes helyeken mennyire komolyan veszik Däniken munkáit. Végzettségét tekintve még D.M. Murdock is fölötte áll, ezen bejegyzéshez való kutatásaim során sehol sem találtam bármit is, ami arra utalna, hogy bármilyen felsőfokú végzettsége van. Még a saját honlapján sem sorol fel ilyet.

Ami az állításait illeti azok aligha szorulnak cáfolatra ebben a bejegyzésben. (Akit mégis érdekel pár elemzés annak ez vagy ez jó kiindulópont lehet.) Itt elég lesz annyit megemlíteni, hogy Däniken elméletei azon a felszínes és etnocentrikus alapon nyugszanak, mely szerint az ókori emberek egyszerűen "ókoriak" voltak és ezért nem építhettek olyan dolgokat, mint például a piramisok vagy a Stonehenge. Ez természetesen nevetséges.

Mindezek ellenére még 40 évvel az első könyvének megjelenése után is sikeres. Gondoljunk megint az ezüst kolloidos orvosunkra! Ha tényleg lenne valami abban, amit mond, nem kéne mások is hasonló álláspontot legyenek? Ha tényleg lenne valamilyen bizonyíték az "ősi asztronautákra", akkor nem érdekelte volna az például Carl Sagant, a SETI alapítóját, aki egész életét arra tette fel, hogy földönkívüli élet nyomaira bukkanjon? Ezzel szemben Sagan erősen kritizálta Dänikent. Vajon miért..?

4. Steven Jones: áltudós.

Az utolsó esettanulmányunk alanya Steven E. Jones, aki eredetileg a BYU (Bringham Young University) fizikusa volt és nem egy, hanem két komoly kapcsolata volt/van az áltudományokkal. Ezek közül az egyik a karrierje végét jelentette. Steven Jones neve nagyon ismert a konteósok körében. Két ismert ember van, aki komoly tudományos végzettséggel rendelkezik és 9/11 összeesküvés elméleteket terjeszt, az egyik Jones. A másik a már sokat emlegetett Judy Woods, a Star Wars lézeres elméletével. 

Murdock-kal és Dänikennel ellentétben Jones "igazi" akadémikus volt. PhD címét a Vanderblit Egyetemen szerezte és dolgozott a Stanfordi Lineáris Gyorsítónál is. Bőven a 9/11-es események előtt azt állította, hogy ő és a BYU pár professzora egy új jelenséget figyeltek meg, amely később hidegfúzió néven vált ismertté. Függetlenül attól, hogy a hidegfúzió ténylegesen lehetséges-e, vagy van-e tudományos alapja Jones kísérleteit és megfigyeléseit nem sikerült reprodukálni, sőt később több tudós állította, hogy tudják miért jutott Jones az általa hangoztatott végkövetkeztetésre. Ha ezen a ponton korrekten a tudomány módszertana szerint cselekedett volna, akkor ma nem mint áltudós lenne ismert.

Aztán 12 évvel a hidegfúzió problémája után Osama Bin Laden gépeltérítői megtámadták a WTC tornyokat és a Pentagont. Steven Jones hamar a 9/11 Igaza Mozgalom szószólójává vált és elkezdte terjeszteni az "irányított robbantás" hipotézisét. Később egy olyan cikket tett közzé, amely bizonyítani próbálta állításait. Mi történt? A BYU elbocsájtotta őt 2006-ban.

Akárcsak az előző példákban, a bejegyzés célja itt sem az, hogy megcáfolja Jones elméleteit (ezt már többen megtették, például itt). Jegyezzük meg azonban, hogy Jones cikkét nem egy lektorált folyóirat publikálta, hanem 800 dollárt fizetett azért, hogy egy kétes hírű, koreai lapban jelenjen meg, amely nem is alkalmaz lektorálási folyamatokat. Állításait pedig több tudós is kritizálta , akiket érdekes módon nem rúgtak ki egyetemükről. Ugyanazt a jelenséget figyelhetjük tehát meg, mint Acharya S. és Däniken esetében: teljes tudományos közönyt és aktív cáfolatokat más tudósoktól. Egyetlen tudományos közösség sem támogatja Jones elképzeléseit.

Természetesen már jön is a válasz a másik oldalról, hogy miért van ez így: a többi tudós nem meri Jones-t támogatni, mert félnek a megtorlástól, bármennyire is legyen igaza. Sokan állítanák ezen a ponton azt, hogy a tudósok a kormány által kijelölt határvonalak között mozoghatnak csak és ezen vonalak túllépése borzalmas következményekkel jár. Vannak, akik azt állítják, hogy Jones is egy remek példa erre, mintha George Bush vagy bárki aki a 9/11-es merényletek mögött állt felhívta volna a BYU egyetemet és szólt volna nekik, hogy ugyan rúgják már ki őt kérem. Ha Jones elméleteinek lenne valóságalapja, akkor azon tudósok, akik ezt támogatják nemzeti hősöknek lennének kikiáltva. Miért is állna érdekükben a tudósoknak, hogy segítsenek a kormánynak eltitkolni 3000 ártatlan ember halálának valódi okát? Nincs egy tudós se (Steven Jones-t leszámítva), akiben van egy csepp tisztesség és erkölcs?

Jones saját viselkedése is bemutatja ennek az érvnek az alaptalanságát. Nyugodtan feltehetjük, hogy őszintén hisz a saját elméletében. Figyeljük meg milyen kitartóan védi az összeesküvés elméletét annak ellenére, hogy már évek óta kritizálják! Egyáltalán nem gond számára kilépni a "hivatalos" irányvonalból, akkor miért lenne ez gond más tudósoknak? Ahhoz, hogy ez a már sokszor emlegetett világkép az egyetemekről és főiskolákról igaz legyen az kell, hogy Jones minőségileg különbözzön erkölcsben és szakmai bátorságban az összes Egyesült Államokbeli (vagy akár az egész világon lévő összes) tudóstól. Ha Jones elméleteit igaznak tételezzük fel, akkor automatikusan sokkal erkölcsösebbnek és bátrabbnak kell őt tartanunk, mint a világ összes fizikusát. Hangozzon ez bármilyen beképzeltnek is, ha igaznak fogadjuk el Jones állításait, akkor ezt kell feltételeznünk. Mi más különböztetné meg Jones-t a kollégáitól (a birkanéptől), akiket annyira megfélemlít a "hivatalos" határ átlépése, hogy nem szólalnak fel egy hamis magyarázat és ezáltal egy szörnyű tömeggyilkosság ellen? Vajon Jones ennyire különbözik mind erkölcsben és bátorságban társaitól?

Lehet, hogy a 9/11 Igazai és ő maga is így gondolja, de létezik sokkal nyilvánvalóbb magyarázat is: minden fizikus tudja, hogy téved, csak ő nem. Valamilyen oknál fogva nem látja a tudományos, logikai és tapasztalati hibákat az érvelésében. Ő egy kívülálló, akinek igaza van és a világ összes többi fizikusa téved.

Elég egyértelmű tehát, hogy mi történik itt. Jones-t kizárták szakmájából, mert tudományos gondatlanságot követett el. Kollégái pedig nem akarják követni őt oda, ahová tévedt és nem azért, mert a gonosz kormányzat nem engedi, hanem, mert nem akarnak egy kimutathatóan hamis elmélet mögé állni. Jones téved, a kollégáinak meg igaza van. 

Összefoglaló

Az egyetemek, főiskolák és tudományos közösségek világa teljesen különbözik attól, amit a legkülönbözőbb áltudományok hívei képzelnek. A valóságban nincs semmilyen szigorú irányvonal, mely rá van kényszerítve a tudósokra, nincs megtorlás azért, ha valaki korrekt módon szembeszáll az elfogadott álláspontokkal. A tudósok valósággal éheznek valami újra, valami korszakalkotóra. Ha az áltudományok híve által hirdetett elméleteknek lenne bármilyen valóságalapjuk, akkor több tudós is "rászállna" az adott témára és igyekezni saját szakterületének határait kiterjeszteni, ezáltal halhatatlanságot szerezve magának a tudományos világban.

Az egyre gyorsabban fejlődő világunkban nagyon nagy szükség van szakértőkre. A tudósok nem véletlenül léteznek. Komoly diplomát nehéz szerezni pontosan azért, mert biztosítani kell, hogy aki megszerzi az képes legyen jó munkát végezni a saját szakterületén. Az áltudományok hívei azonban ezt nem látják és szerintük egy amatőr vélemény egy súlycsoportba van egy szakértőjével. Egy saját könyveit kiadó író Seattle-ből meg tudja cáfolni a kereszténység egész történetét és egy semmilyen képzettséggel nem rendelkező, svájci ufókutató meg újra tudja írni az emberiség történelmét. Egyesek bizony egy ilyen furcsa világban élnek.