A plauzibilitásról 2. - Félreértések

2012. június 30. 07:30 - Zsolesz14

Az előző bejegyzésben részletesebben megismerkedhettünk a plauzibilitás fogalmával. Most egy kicsit az ezen téma körüli, gyakori félreértéseket fogom boncolgatni. Tulajdonképpen egy félreértésről már az előző bejegyzésben is szó volt: hamis dilemma lenne ugyanis a hipotéziseket csak plauzibilis és implauzibilis kategóriába sorolni. Legalább három kategória bevezetése célszerű. Azt is láthattuk, hogy ténylegesen szükséges az a bizonyos harmadik csoport (amelybe például a homeopátia tartozik), mert hiba lenne az eddig összegyűjtött ismereteinket figyelmen kívül hagyni.

A plauzibilitás fogalma határolja el egymástól a tudomány alapú orvoslást (science based medicine, röviden SBM) és a bizonyíték alapú orvoslást (evidence based medicine, röviden EBM). Az előbbi ugyanis nagyobb hangsúlyt fektet a plauzibilitásra, az utóbbi viszont inkább a bizonyítékokra koncentrál. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy az SBM csak és kizárólag a plauzibilitással törődne és ezt látni is fogjuk. Ezen két felfogás tárgyalása azonban most nem témája ennek a bejegyzésnek.

Az első kritika, amit meg lehetne fogalmazni a tudomány alapú orvoslással szemben, hogy az nem foglalkozna egy hatékony, ámde ismeretlen hatásmechanizmusú gyógymóddal és megtagadná azt a páciensektől. Képzeljünk el egy olyan gyógymódot, amelyről a klinikai bizonyítékok azt mondják, hogy hatékony, de fogalmunk sincs, hogy miért, hogy hogyan hat. Erre az SBM hozzáállása az lenne, hogy nem utasítja azt el (a bizonyítékok miatt), hanem további vizsgálatokkal rá próbál jönni, hogy miért hat ez a gyógymód, mennyire biztonságos, mik a kockázatok stb. De amíg ez nem történik meg igaz-e, hogy az SBM beállítottságú orvos nem fogja betegeinek javasolni ezt a gyógymódot pusztán azért, mert nem ismert tudományos magyarázat a működésére? Nem, ez nem igaz. Miért? Azért, mert ez a gyógymód az előző bejegyzés jelöléseinél maradva a második csoportba tartozna. Így aztán ez az érv teljesen célt téveszt.

A következő, nagyon gyakori félreértés demonstrálásához egy Heidi Stevenson nevű homeopata cikkét fogom felhasználni. Ismerős lehet ez a név, ő volt az, aki legutóbb azt próbálta elmagyarázni, hogy az anekdoták a legjobb minőségű bizonyítékok. Az újabb cikke is hasonló színvonalú, de remekül alkalmas ennek a hibás érvelésnek a bemutatására. A cikk címe: Ha a homeopátia nem működhet, akkor az érzéstelenítés sem! Jól tudjuk, hogy a homeopatáknak nagyon nem tetszik az, hogy arra, hogy kedvenc gyógymódjuk hatékony az esély gyakorlatilag nulla: plauzibilitása csekély. Nézzük mi a tipikus reakció erre:

A homeopátia elleni leggyakoribb ellenvetés így hangzik: az nem működhet, tehát nem működik. […] Ez nem igazságos érv, hiszen figyelmen kívül hagyja a hatásossága mellett szóló bizonyítékokat és csak az a célja, hogy lejárassa mind a homeopátiát, mind pedig a személyt, aki hisz benne.

Remélem mindenki látja a szalmabábot. Az érv nem úgy hangzik, hogy „az nem működhet, tehát nem működik”. A már sokat említett plauzibilitási érv a homeopátia ellen azt mondja, hogy mivel annak plauzibilitása nagyon közel van a nullához és alapvető természettudományos ismereteinknek mond ellent, ezért az tulajdonképpen egy rendkívüli állítás. A rendkívüli állításokhoz pedig rendkívüli bizonyítékok kellenek. Ha a homeopátiát igaznak akarjuk elfogadni, akkor ahhoz legalább annyi és olyan jó minőségű bizonyítékra van szükség, mint amennyi a jelenlegi, jól megalapozott tudásunk mellett szól. A homeopaták viszont rendszerint csak közepes vagy kis létszámú klinikai vizsgálatokat tudnak felmutatni, melyekben a kezelt csoport javulása alig különbözik a placebo csoporttól.

A tipikus félreértés azonban csak most következik:

Ugyanezek az embereknek nincsenek ugyanilyen elvárásaik, mikor saját hiteiket vizsgálják az allopátiában. Tegyük fel ugyanazt [a plauzibilitással kapcsolatos] kérdést Michael Alkire-nek, aki a Kaliforniai Orvostudományi Egyetem aneszteziológusa és egy elismert szakértő. Ő biztosan tud válaszolni a kérdésre. Íme a válasza az „Encyclopedia of Consciousness”-ből: „Az érzéstelenítők működése egy rejtély a felfedezésük óta.”.
Azokat, akik támadják a homeopátiát, nem érdekli, hogy azt sem érti senki, hogy hogyan működnek az érzéstelenítők? Furcsa módon ez a téma sosem jön elő. Miért használnak kettős mércét a homeopátiával szemben? Az, hogy valami mögött nem ismerjük a hatásmechanizmust nem érv amellett, hogy nem működhet.

Aki figyelmesen elolvasta az előző bejegyzést könnyedén észreveheti, hogy mi a nagy hiba a fenti gondolatmenetben. A plauzibilitás ugyanis nem azt jelenti, hogy ismerjük a hatásmechanizmust, az implauzibilitás pedig nem azt jelenti, hogy nem ismerjük a hatásmechanizmust. Azt az állítást, hogy a homeopátia plauzibilitása gyakorlatilag nulla nem arra alapozzuk, hogy nem ismerjük annak a hatásmechanizmusát. Sokkal inkább arról van szó, hogy bárki bármilyen hatásmechanizmust is találna ki a homeopátia működésére, az mindenképpen sértené az alapvető fizikai, kémiai és biológiai törvényszerűségeket. Ez a mondat valószínűleg az olvasóim könyökén jön már ki annyiszor mondtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni. A most bemutatott félreértést szintén megéri ismételni. Jegyezzük meg alaposan tehát: ha valami plauzibilis az nem azt jelenti, hogy pontosan ismerjük a hatásmechanizmusát és ha valaminek a plauzibilitása nulla, az nem azt jelenti, hogy nem ismerjük a hatásmechanizmusát.

A másik említésre méltó dolog ezzel az ellenvetéssel kapcsolatban, hogy igen, igaz, hogy az érzéstelenítőkkel kapcsolatban sok minden van, amit nem ért az orvostudomány. Eleve az agyunk működéséről alig tudunk valamit. De minden kétséget kizáróan tudjuk, hogy az érzéstelenítők működnek! Azt is tudjuk, hogy valószínűleg valamilyen kémiai reakció által működnek, amit lehet tanulmányozni, kutatni. Ha valaki érzéstelenítő hatása van, akkor megváltozik az illető agyi aktivitása. Ez a változás mérhető és a tudósoknak így lehetőségük nyílik különböző működési mechanizmusokat kikövetkeztetni és tesztelni. Sőt, ahhoz, hogy az érzéstelenítők működjenek nem kellene a feje tetejére állítani az alapvető természettudományos alapismereteinket. Ez mind nem igaz a homeopátiára. Gondoljunk az előző bejegyzésben lévő második és harmadik csoportra és a közöttük lévő különbségekre!

Stevenson érvelése tulajdonképpen egy tudatlanságra való hivatkozás. Mivel nem értjük, hogy pontosan hogyan működnek az érzéstelenítők, ezért az olyan áltudományos elméletekben, mint a homeopátia lehet valami. Ennél tipikusabbat ki sem lehetett volna találni.

Stevenson cikke tartalmaz egy további abszurd és nevetséges érvet: szerinte nem értjük azt sem, hogy hogyan működik az elektromosság. Minden bizonnyal ezt a cikket is mind egy olyan számítógépről írta, amelyik mágikus vízzel működik. És természetesen hiába hívták fel a hozzászólásokban (persze lehet azóta ezek a hozzászólások törlődtek) többen a figyelmet arra, hogy igen jól értjük az elektromosságot már körülbelül 100 éve, cikkírónk nem szándékozik tanulni a hibáiból. Igaz, mit is várhatunk egyes homeopatáktól?

A következő bejegyzésben arról lesz szó, hogy vajon mennyire hat a plauzibilitás a tudósokra. Lehetséges, hogy a kutatók előnyben részesítik a plauzibilis hipotéziseket a nemplauzibilisekkel szemben? Lehetséges, hogy csak ezért utasítják el például a homeopátiát? Ilyen és hasonló jellegű kérdésekre fogom a választ a keresni.