Jelentősen nőtt a táplálékkiegészítők okozta mérgezések száma

2017. augusztus 01. 17:00 - Zsolesz14

A szkeptikus mozgalmak egyik legfontosabb terjesztett mondanivalója, hogy bármi lehet potenciálisan mérgező. Körülbelül 500 évvel ezelőtt élt Paracelsus, az ő nevéhez kötődik a "Sola dosis facit venenum" közmondás, melynek jelentése: "A mennyiség teszi a mérget". Ez oda- és visszafele is működik: elég nagy koncentrációban bármi mérgező lehet és elég kis koncentrációban pedig bármi lehet veszélytelen. A dózis határoz meg mindent.

Amikor azt mondjuk valamiről, hogy toxikus vagy nem toxikus, akkor azt mindig relatív értelemben kell érteni. Akkor nevezünk egy anyagot toxikusnak, ha az potenciálisan valamilyen káros hatást tud okozni, mégpedig olyan adagokban, amikben reálisan ki lehetünk téve annak. Nem toxikusnak pedig akkor nevezünk egy anyagot, ha az biztonságosan használható anélkül, hogy toxikus dózisnak tennénk ki magunkat.

A gyógyszereket is elsősorban a bennük lévő hatóanyag dózisa határozza meg. Gyógyszernek olyan anyagokat nevezünk, amelyeknek hasznos célra fordítható, konkrét biológiai hatása van, mégpedig olyan adagban, amely még elfogadható mellékhatásokat okoz csupán. Ha egy anyag egy adott adagban csökkenti a vérnyomást, de tönkreteszi a vesét, akkor az nem fog piacra kerülni. Annak meghatározása, hogy egy konkrét anyagnak létezik-e használható dózis tartománya, rengeteg pénzbe, energiába és időbe kerül.

Mi közük ehhez a táplálékkiegészítőknek?

A "táplálékkiegészítő" nem tudományos, hanem sokkal inkább szabályozással kapcsolatos fogalom. Az FDA (Food and Drug Administration - az USA gyógyszereket és élelmiszereket bevizsgáló szervezete) a következőképpen definiálja e fogalmat: (saját fordítás)

A táplálékkiegészítők olyan fogyasztásra szánt termékek, amelyek valamilyen "étrendi hozzávalót" tartalmaznak, melynek célja étrendünk kiegészítése tápanyagtartalom szempontjából.

Ez a definíció papíron így kellene helyes legyen, hiszen a vitaminokat, ásványi anyagokat és egyéb étel koncentrátumokat a tápanyagtartalmuk miatt fogyasztjuk. Van azonban egy komoly félrevezetés a dologban. 1994-ben ugyanis elfogadtak egy DSHE (Dietary Supplement Health and Education Act) nevű törvényt, amely becsempészte az előbbi definícióba a növényi komponenseket is.

Ez pedig egy elég sunyi megtévesztés, ugyanis a gyógynövényeket nem a tápanyagtartalmuk, hanem farmakológiai hatásuk miatt fogyasztjuk. Keressünk csak bátran rá az ismertebb növényi készítményekre! Az egyik nagy sláger például mostanában a kurkumin, amelynek például fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatást is tulajdonítanak. Elég világos, hogy ez tulajdonképpen egy gyógyszer. A szájon át fogyasztott kurkumin egyébként a gyenge biohasznosulás miatt valószínűleg semmit sem ér, intravénásan pedig halálos is lehet. Ha viszont a gyógynövényeket és egyéb növényi készítményeket gyógyszerként fogyasztjuk és azok gyógyszerként is vannak árusítva, akkor miért vonatkozik rájuk ugyanolyan szabályozás, mint a vitaminokra? Ez itt a fontos kérdés.

A gyógyszerek közös tulajdonsága, hogy létezik egy dózistartomány, amelyben a hatóanyagot fogyasztva az hasznos biológiai hatást fejt ki, elfogadható mellékhatások mellett. A gyakori táplálékkiegészítőként árult, növényi hatóanyagot tartalmazó termékeknek vajon van ilyen dózistartománya? Nem tudhatjuk, mivel az igazi gyógyszerekkel ellentétben, az ilyen termékeknél nem kötelező olyan tudományos bizonyítékokat felmutatni, amelyek ezt amúgy meg tudnák állapítani. Ehelyett azt szokták mondani, hogy e termékek biztonságosak, mivel "természetesek" vagy használatuk ősi hagyományon alapul. Ezen indoklások azonban távolról sem ésszerűek.

Ennek hatására pedig a közvélekedésben az a hamis érzet alakult ki, hogy e termékek biztonságosak. Tévesen azt gondoljuk, hogy e készítmények megfelelően szabályozva vannak; úgy véljük, hogy egyébként sem lennének kaphatóak gyógyszertárakban, ha amúgy nem lennének biztonságosak. A közvélekedés tehát távol áll a valóságtól, ez pedig veszélyes helyzetet teremt, amelyben a táplálékkiegészítők komoly károkat is okozhatnak.

Nő a mérgezések száma

Múlt héten jelent meg egy kutatás a Journal of Medical Toxicology szaklapban, amely 247998 kórházon kívüli, táplálékkiegészítőkkel kapcsolatos esetet elemzett ki 2000 és 2012 között. A mérgezéssel kapcsolatos esetek száma 46,1 %-al nőtt 2000 és 2002 között, majd 8,8 %-al csökkent 2002 és 2005 között, aztán újból 49,3 %-al nőtt 2005 és 2012 között. Az ideiglenes csökkenés annak tudható be, hogy 2003-ban az FDA egy sor csikófarkot (ephedra) tartalmazó terméket kivont a forgalomból. Mindennek az alapja kb. 16000, káros hatás miatt bejelentés volt, amelyek között 155 halálos esetet is találni. Az esetről itt írtam részletesebben. A DSHE törvény bevezetése óta ez az egyetlen eset, amikor az FDA gyógynövénykészítményt tiltott be. Ez is azt bizonyítja, hogy a megfelelő szabályozásnak lehet pozitív hatása is, amely megvédheti az embereket ezen, lényegileg nem szabályozott gyógyszerek káros hatásaitól.

Az "energiatermékek" (például energiaitalok) okozták a legtöbb esetet a kutatásban vizsgáltak közül. Az esetek 60 %-ában 6 évnél fiatalabb gyerekek voltak az áldozatok (akiknek csöppet sem meglepő módon nem kellene energiaitalokat fogyasztaniuk), itt azonban többnyire véletlen kitettségről van szó. A súlyosabb esetek 95 %-ának elszenvedői azonban 6 évnél idősebbek voltak. Az idősebb csoportokban egyébként a kitettségek rendszerint szándékosak (tinédzsereknél 65 %, felnőtteknél 40 %). Vagyis a súlyosabb esetek nagy része a táplálékkiegészítők szándékos fogyasztása miatt történt.

Gyenge minőség-ellenőrzés

Mélyebb problémák is a felszínre törhetnek akkor, amikor a biztonságosság igazolására tévesen a természetességre való hivatkozást használjuk. A táplálékkiegészítő iparra általánosan igaz, hogy az gyengén van szabályozva. E készítmények rendszeresen tartalmaznak szennyezőanyagokat, összetevőlistán nem felsorolt anyagokat, sőt, olyan összetevőket is, amelyek az aktív hatóanyagok helyettesítik. Hihetjük, hogy gingkot vásároltunk, de lehet, hogy valójában alfalfát és rizslisztet kaptunk. A helyettesítő anyagok okozhatnak allergiás reakciókat. Egyes étrend-kiegészítők kölcsönhathatnak bizonyos gyógyszerekkel. Az összetevők koncentrációja változó lehet. A biohasznosulást csak találgatni tudjuk. Az is előfordult már, hogy táplálékkiegészítők illegálisan és titokban valódi gyógyszert tartalmaztak.

Vagyis, még ha egy növényi eredetű hatóanyagról igazolják is szigorú, klinikai körülmények között, hogy annak tényleges gyógyhatása van, még akkor sem fordítható át ez a tudás a valós élethelyzetekbe. A szigorú, klinikai vizsgálatoknál pontosan kontrollálják és mérik a hatóanyag tisztaságát és dózisát. Amikor viszont egy gyógynövénykészítményt vásárolunk, akkor az előző bekezdésben leírtak miatt, gyakran fogalmunk sincs, hogy valójában mit kapunk.

A félrecímkézés és nem megfelelő használat okozta mérgezésekről dokumentál esetek léteznek. Íme egy példa. A 90-es évek elején, Belgiumban, stefániagyökeret használtak fogyókúrás céllal. Sokan tévedésből azonban farkasalmát fogyasztottak, aminek több, mint 100 veseelégtelenséggel kapcsolatos eset lett az eredménye. Később hasonló esetekről számoltak be az Egyesült Királyságban is. Utólag aztán kiderül, hogy a farkasalmában található arisztolsav a bűnös. (Az esetről itt írtam részletesebben.) Mindkét növény egyébként szerves része a hagyományos kínai orvoslásnak, igaz ott sosem alkalmazták egyiket sem fogyókúrás céllal.

Összefoglaló - A gyógynövénykészítmények gyógyszerek!

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a növényi hatóanyagok toxikusabbak a vényköteles gyógyszereknél. A gyógynövények általában kevésbé toxikusak, mivel kisebb adagolásúak és gyengébb a biohasznosulásuk. Ezek azonban azt is eredményezik, hogy a jótékony hatásuk is gyengébb. Ez a két hatás mindig együtt jár.

A lényeg azonban továbbra is, hogy a gyógynövények gyógyszerek. Ne hagyjuk, hogy a táplálékkiegészítő ipar masszív lobbija és propagandakampánya megtévesszen minket. Lényegében semmit nem jelent az, hogy valami "természetes". A hagyományos használatból származó anekdotikus bizonyíték pedig rossz útmutató. Ha nem dokumentáljuk korrekten és figyelmesen a toxicitást, akkor csak az azonnali mérgezéseket fogjuk észrevenni, a hosszútávú és krónikus hatásokról pedig semmit sem fogunk megtudni.

Egyedül az számít, hogy milyen farmakológiai hatásai vannak az egyes gyógynövényeknek. Mik az aktív hatóanyagok? Mekkora a jó dózis? Milyen a biohasznosulás? Mekkora a biológiai felezési idő? Milyen gyógyszerkölcsönhatások léphetnek fel? Ilyen és sok egyéb hasonló jellegű kérdésekre kaphatunk választ a komolyabb tudományos kutatásokból. Ha egy iparág jól van szabályozva, akkor ezekre a kérdésekre mind ismertek a válaszok.

E tudás helyett azonban gyakran csak félrevezető marketinget kapunk a táplálékkiegészítő ipartól. A termékeik "természetesek", tehát nem lehet baj. Sokszor félreértelmezik az alap tudományos ismereteket, nem törődnek a felmerülő aggodalmakkal és nem reagálnak az FDA hiánypótlásra irányuló vizsgálódásaira.

A táplálékkiegészítők jelenlegi szabályozása egy csomó országban nyíltan fogyasztóellenes és gyártónak kedvező. Mindez egy agresszíven lobbizó iparágnak köszönhető, amely gyakran politikusokat is a markában tart. A kitárgyalt kutatás, amely a mérgezéssel kapcsolatos esetek számának jelentős növekedését mutatta, egy jobb szabályozás szükségességére hívja fel a figyelmet.