A növényélettan egy igen komoly tudományág, mely a növények szervezetének működésével foglalkozik. Régóta tudjuk, hogy a növények nagyon változatosan reagálnak a különböző környezeti hatásokra. Íme csak pár példa arra, hogy milyen külső ingerekre figyeltek már meg reakciókat növényekben: fény, különböző kémia anyagok, páratartalom, hőmérséklet, oxigén vagy szén-dioxid koncentráció stb. Ezen minden bizonnyal nagyon érdekes jelenségek kutatása ma már sejtszinten történik.

Na és mi történik ezzel párhuzamosan az ezotéria világában? Abban a dimenzióban nincs kutatás, ott (ahogy azt már megszokhattuk) mindenki már tudja az igazságot: a növények képesek akár gondolatolvasásra is. Bizony, több helyen is olvashatjuk, hogy a növények állítólag megérzik a közelükben lévő emberek jó és rossz gondolatait, érzéseit és ezek hatására mérhető változásokat produkálnak.

Lássuk be: azért az, hogy az ezotériában mérhető dolgokról beszélnek az már egy nagy előrelépés, nagyon sokszor ugyanis megfoghatatlan, megmagyarázatlan és nem jól körülírt fogalmakkal találkozhatunk ebben a témakörben. Az előbb említett oldalak (és sokan mások is) egy bizonyos Cleve Backster nevét emlegetik. Az ezotéria hívei szerint ennek az úriembernek tudományos bizonyítéka van arra, hogy a növények reagálnak az emberek gondolataira és fenyegetéseire. Backster publikálta is az eredményeit egy nemzetközi , parapszichológiával foglalkozó folyóiratban 1986-ban. Méréseit egy poligráf segítségével végezte el.

Még mielőtt részletesebben belemennénk a mérésekbe gyorsan elárulom, hogy Backster elméletét Horowith, Lewis és Gasteiger (1975) és Kmetz (1977) már réges-régen megcáfolta. Kmetz a vizsgálatait a Skeptical Inquirer folyóirat 1978-as számában összegezte. Ehhez sajnos nem tudtam az interneten hozzáférni. Backster nem használt megfelelő kontrollokat a vizsgálatai során (arról, hogy miért fontos a kontroll már írtam itt). Amikor megfelelő kontrollt is használtak, akkor nem lehetett reprodukálni az eredeti mérési eredményeket.

Mindezek ellenére rengeteg oldalon hivatkoznak Bacskster eredményeire, mintha azok szentírások lennének. Ide tartoznak például a különböző energiagyógyítással kapcsolatos dolgok vagy a Silva-féle agykontroll is. Minden kritika ellenére Backster még 1995-ben, 30 évvel a "felfedezése" után is ugyanazt a történetet mesélte el. Ez az "Euréka-szerű" története igen tanulságos és érdemes róla részletesen beszélni. Jó példa ez arra, hogy a megerősítési torzítás és az önámítás milyen módon befolyásolják gondolkodásunkat.

Eureka!

1966 február másodikán történt, hogy Backster unatkozott a "laborjában" (nem volt ez igazán tudományos labor, csak egy hely, ahol a poligráffal kapcsolatos oktatásokat tartották) és úgy gondolta, hogy kísérletezni fog a szobában lévő növénnyel. Kíváncsi volt, hogy az öntözött víz mennyi idő alatt jut el a növény gyökereiből egészen a levelekig. Úgy képzelte el a mérést, hogy egy poligráf segítségével méri a növény leveleinek az elektromos ellenállását, amely elvileg jelentősen csökken, ha a levélig eljut a víz.

(Megj.: A poligráf sok mindenre használható, többek közt képes a bőrünknek az elektromos ellenállását is megmérni, úgy, hogy egy nagyon kis áramot vezet bele. Akik szerint ez az eszköz hazugságvizsgálatra alkalmas, azok úgy érvelnek mellette, hogy például amikor valaki hazudik, akkor nyugtalan és izgatott lesz, aminek hatására jobban izzad. Ez az izzadás pedig lecsökkenti a bőr ellenállását egy kicsi, de mérhető értékkel.)

Backster tehát azt jósolta, hogy a levél ellenállása egy idő után csökkenni fog. De nem ez történt, ami kicsit meglepte őt. Szerinte a poligráf olyan eredményeket mutatott, amiket egy olyan emberen mérne, akinek kellemetlen kérdéseket tesz éppen fel. Ezek után már nem érdekelte "tudósunkat", hogy mennyi idő alatt ér fel a víz a levélig, szerinte a növény emberi vagy emberihez hasonló reakciókat próbált neki mutatni. Ha egy gyanúsítottat vizsgálna éppen, akkor valószínűleg olyan kérdéseket tenne fel neki, amik hatására fenyegetve érezné a potenciális tettes magát. Ezért arra gondolt, hogy vajon mit tehetne a növénnyel, amitől az fenyegetve érezné magát. (Itt egy kicsit zavaros, hogy pontosan miért döntött úgy, hogy megfenyegeti a növényt.)

Backster azt állítja, hogy 13 perc 55 másodpercig próbált valamilyen mérhető reakciót kicsikarni a növényből például úgy, hogy a levelét meleg kávéba tette. De nem történt semmi. Egy kevésbé lelkes kutató már ezen a ponton abbahagyta volna a vizsgálódást, de Backster nem ilyen! Ő azt állapította meg, hogy a növény unatkozik. Ekkor jött a nagyszerű ötlet: el fogja égetni a növény egyik levelét, mégpedig pont azt, amelyikhez a poligráf csatlakoztatva van! Ez azért furcsa, mert egyrészt, akkor ha elégeti a levelet, akkor már nem fogja tudni annak ellenállását mérni; másrészt pedig elronthatta volna a műszerét ezzel. Volt azonban egy kis gond: nem volt gyufája. Azonban állítása szerint ekkor a poligráf elkezdett erőteljesen jelezni valamit. Sokan arra következtetnének, hogy a víz végre elérte a levelet, Backster azonban meg volt győződve róla, hogy a növény éppen a gondolatait olvassa és arra a szándékára reagál, hogy el akarja égetni. Érdekes következtetés. Semmilyen utalást nem tesz arra, hogy elgondolkozott volna azon, hogy esetleg más oka is lehet a poligráf hirtelen bekövetkező "nyugtalanságának". Egyesek bizonyára úgy gondolják ezen a ponton, hogy egy zseni azonnal megérzi az igazságot, emiatt jól tette, hogy erre következtetett. Ez azonban nem igaz, a megérzéseink nagyon gyakran félrevezethetnek minket.

Backster ezek után gyorsan átment egy másik irodába és szerzett gyufákat, amelyek közül egyet meggyújtott. Azonban a műszer kitérése már így is maximális volt, ennél nagyobb kitérést nem is mérhetett volna. Ezért aztán kiment egy időre a szobából. Mikor visszajött meglepve tapasztalta, hogy a poligráf teljes nyugalomban volt. Állítása szerint később egy kollégájával megpróbálták megismételni a kísérletet és a társának is sikerült hasonló mérési eredményeket elérni. Sőt a növény állítólag meg tudta különböztetni azt, amikor ténylegesen el akarták égetni attól, amikor csak úgy tettek, mintha el akarták volna égetni.

Problémák

Mik is a bajok a fenti gondolatmenettel? Az egész történet arról tanúskodik, hogy Backsternek és rajongóinak fogalmuk sincs, hogy a tudósok miért is használnak kontrollcsoportokat a kutatásaik során. Amikor egy ok-okozati összefüggést próbálunk felállítani, akkor ezek nélkülözhetetlenek.

Első körben pontosan definiálni kell, hogy mit mérünk és azt hogyan tesszük. Egyértelműen meg kell határozni, hogy milyen lépéssorozaton fogunk végighaladni. Jelen esetben nem világos, hogy pontosan mi a különbség az "el fogom égetni a növény egyik levelét" és a "csak úgy teszek mintha el akarnám égetni az egyik levelét" folyamatok között.

Aztán Backsteréknek eszükbe juthatott volna, hogy talán nem a poligráf a legjobb eszköz az elektromos ellenállás mérésére. Felvehették volna a kapcsolatot szakértőkkel és kérhettek volna tőlük tanácsokat. De ez nem történt meg.

Miután pontosan meghatározták, hogy mit és hogyan fognak mérni, el kellett volna végezzék a kísérletet sokszor egymásután. Az eredeti vizsgálatban sehol sincs vakság: Backster és társa tudja előre, hogy éppen szándékosan el akarja égetni a növény egyik levelét vagy csak úgy tesz mintha el akarná égetni, éppen ezért a saját elvárásaik befolyásolhatják a mérési eredményt. Ezt a torzító hatást egy tőlük független, harmadik személy segítségével lehet csökkenteni. A harmadik személy ugyanis eljátszhatja a két mozdulatsort úgy is, hogy Backsterék közben nem tudják, hogy most "szimuláció" vagy "komoly elégetési szándék" történik. A mérés eredményeit úgy kell kiértékelniük, hogy ne tudják, hogy mely értékek tartoznak a "szimulált" és mely értékek az "igazi" elégetési szándékhoz. Biztonságból esetleg odaadhatják a mérési eredményeiket egy tőlük független csoportnak, akik elemzéseivel és végkövetkeztetéseivel összehasonlíthatnák a sajátjaikat.

A kísérletet aztán meg kellene többször ismételni és összehasonlítani az egyes eredményeket. Az ismétlések során érdemes lenne különböző növényeket is használni. Tudjuk továbbá, hogy a poligráf által szolgáltatott mérési eredményeket sok minden befolyásolhatja (például páratartalom vagy hőmérséklet); ezeket fontos lenne mérni és feljegyezni a vizsgálat alatt. Az is jó lenne, ha a növénynek nem adnának vizet közvetlenül a kísérlet előtt, mert az is befolyásolhatja a mérési eredményt.

Az a tény, hogy Backster közel 40 év alatt egyszer sem ismételte meg a kísérletét komolyabb, kontrollált körülmények között igen árulkodó.

Cáfolatok

1975-ben Horowith, Lewis és Gasteiger megpróbálta Backster egyik kísérletét reprodukálni. Sikertelenül. Eredményeiket a Science-ben publikálták. Ők a növények mérhető reakcióit vizsgálták, miközben apró tengeri rákokat tettek forrásban lévő vízbe. A kísérlet sokkal komolyabb körülmények között zajlott, mint a Backsteré és volt kontrollcsoport is. Az adatokat két statisztikai módszerrel is kielemezték és egyiknél sem találtak összefüggést a növények reakciói és a tengeri rákok forrásban lévő vízbe helyezése között.

A népszerű televíziós ismeretterjesztő műsorban, az "Állítólag.."-ban is megpróbálták reprodukálni Backster eredeti kísérletét sikertelenül. Az első kísérleteknél még érdekes és figyelemreméltó eredmények születtek, de ahogy szépen sorban szigorították a körülményeket és zártak ki minden befolyásoló tényezőt, úgy szűnt meg a kimutatott hatás.

Ezen kívül Arthur W. Galston és Clifford L. Slayman is írt egy igen jól kidolgozott elemzést. Ezt angol nyelven itt olvashatjuk el. Ebben nem csak Backster kísérleteire térnek ki.

És a mítosz tovább él..

Láthattuk tehát, hogy a Backster nevéhez fűződő, a növények paranormális képességére vonatkozó elmélet semmivel nem több egy egyszerű tévhitnél. Nincsenek komoly tudományos publikációk, vizsgálatok, kísérletek amik igazolnák azt. Mindezek ellenére rengeteg rajongója van ennek az elméletnek, akik gyakran tudományos ténynek állítják be a növények telepatikus képességeit. Ezt mutatja az is, hogy ennek a nem létező jelenségnek sok parapszichológus még nevet is adott: a Backster effektus.

Backster állításait sokan népszerűsítették már. Peter Tompkins újságíró és Christopher O. Bird kertész közösen írta meg a "The Secret Life of Plants" (kb.: a növények titkos élete) című könyvét, mely Backster és más "tudós" munkáját mutatja be és azt próbálja igazolni, hogy a növények telepatikusan érzékelnek és ugyanúgy éreznek félelmet vagy szeretetet, mint mi. Robert B. Stone, aki mensa tag, egy másik támogató. Ő írta a "The Secret Life of your Cells" (kb.: A sejtjeid titkos élete) című könyvet. Sok pártfogót találni még rajtuk kívül.  

Sokan hivatkoznak arra, hogy Backster kísérleteit rengetegszer reprodukálták már. De láthattuk a bejegyzésben, hogy az eredeti kísérlet mennyi hibát tartalmazott. Hibás kísérletet meg hiába reprodukálnak akár ezerszer is, nem lehet belőle olyan végkövetkeztetést levonni, mint amilyet sokan levonnak. Backster rajongóinak ez az első számú érve.

Egy további érvük rendszerint valamilyen személyes tapasztalatra vagy anekdotára való hivatkozás, amiről jól tudjuk, hogy nem szolgálhat komoly bizonyítékként. Ezek a beszámolók rendszeresen tartalmaznak valamilyen furcsa és erős túlzást. Természetesen egyik beszámoló sem említi meg a negatív eredménnyel záruló tanulmányokat és a hibákat az eredeti vizsgálatokban. Elég egyértelmű, hogy Backster követői szerint ő valami zseniálisat, valami korszakalkotót tett le az asztalra. Akkor miért nem kapott még Nobel díjat? Miért hagyják a tudományos közösségek teljesen figyelmen kívül? A válasznak ezekre a kérdésekre nyilvánvalónak kell lennie.

Források

Robert T. Carroll - Plant Perception (The Skeptic's Dictionary)
Wikipedia Cikk
Az "Állítólag.." hivatalos honlapja az idetartozó epizódról

Az ajánlott publikációk

Galston, A. W. and C. L. Slayman. (1979). The not-so-secret life of plants. American Scientist, 67 337-344. (Elérhető itt.)
Horowitz, K. A., D.C. Lewis, and E. L. Gasteiger. 1975. Plant primary perception. Science 189: 478-480. (Kivonat itt.)
Kmetz, J. M. 1977. A study of primary perception in plants and animal life. Journal of the American Society for Psychical Research 71(2): 157-170.
Kmetz, John M. 1978. Plant perception. The Skeptical Inquirer. Spring/Summer, 57-61.