Gyakran visszatérő téma, hogy okozhatnak-e agyrákot mobiltelefonjaink. A sajtóból nehezen lehet ebben a témában eligazodni, hiszen egymásnak látszólag ellentmondó cikkekkel találjuk magunkat szemben szinte folyamatosan. Nemrég megjelent egy ausztrál tanulmány, amely tovább bővíti ennek a kérdéskörnek a tudományos szakirodalmát. E publikáció amellett érvel, hogy a mobiltelefonálás és az agyrák kialakulásának kockázata között nincs összefüggés.

Több bejegyzésen keresztül foglalkoztam már ezzel a témával én is, hiszen ezt egy fontos kérdéskörnek tartom, ami iránt a közvélemény is gyakorta érdeklődik. A tudósok döntő többsége azt az álláspontot képviseli, miszerint egy oksági összefüggés a mobiltelefon használat és az agyrák kialakulása között lehetetlen vagy nagyon kis valószínűségű. Ezen két vélekedés között minimális a különbség. Miért is van ez?

Az első dolog, amit tisztázni kell ilyenkor, hogy a mobiltelefonok úgynevezett nem ionizáló sugárzást bocsátanak ki magukból. Ezzel szemben az ionizáló sugárzások definíció szerint olyan erősek, hogy képesek a kémiai kötéseket felbontani. Ez egészségügyi kockázatot jelent, hiszen ezen kötések felbomlása mutációkat okozhat, amely mutációk pedig rákos sejtek kialakulását eredményezhetik. Ez a fő oka az ionizáló sugárzások (például röntgensugárzás) rákkeltő hatásának, amely már régóta ismert.

A nem ionizáló sugárzások ezzel szemben túl alacsony energiájúak ahhoz, hogy felhasítsák a kémiai kötéseket, így azok az előbb ismertetett módon nem okozhatnak mutációkat és ezáltal rákot. Sok, elsősorban fizikai háttérrel rendelkező tudós ezen gondolatmenetet követve azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy a nem ionizáló sugárzások nem hordoznak egészségügyi kockázatot.

Az orvosok és a biológiai háttérrel rendelkező tudósok azonban amellett érvelnek, hogy az emberi test biológiája nagyon komplex, ezért nem láthatunk előre minden közvetett módon káros hatást. A nem ionizáló sugárzások például felmelegíthetik az emberi szövetet, ezáltal közvetve okozhatnak kárt benne. Ezen hatásmechanizmus kártékonysága azonban erősen kétséges, hiszen a mobiltelefonok által okozott helyi melegedés jelentéktelen mértékű azokhoz a hatásokhoz képest, amelyek naponta érnek minket.

Eltekintve néhány kivételtől tehát mindenki egyetért abban, hogy a mobiltelefonok ilyen jellegű káros hatásai még a legrosszabb esetben is minimálisak.

A rendelkezésre álló bizonyítékok

Manapság már a mobiltelefonok mindenhol jelen vannak, ezért annak ellenére, hogy nagyon valószínűtlen, hogy ártalmasak lennének érdemes kutatni és figyelni a lehetséges káros hatásokat. Szerencsére a rendelkezésre álló bizonyítékok megnyugtatóak.

A rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok nem utalnak összefüggésre mobiltelefon használat és rák vagy egyéb egészségügyi kockázat között. Kivéve persze ha vezetés közben telefonálunk vagy nyomkodjuk mobilunkat. Több nemzetközi szervezet is azon az állásponton van, hogy semmilyen kockázatnövekedésre nincs bizonyíték. Ezek a következők: IARC - International Agency for Research on Cancer, ACS - American Cancer Society, National Institute for Environmental Health Sciences, FDA - Food and Drug Administration, CDC - Centers for Disease Control and Prevention, FCC - Federal Communications Comission stb. Igaz, az IARC a nem ionizáló sugárzásokat a "potenciális emberi karcinogén" csoportba sorolja.

Természetesen léteznek olyan kutatások, amelyek lehetséges korrelációt mutatnak a mobiltelefonálás és a rák kialakulásának kockázata között. Ezek azonban kétséges és előzetes kutatások voltak, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok egészét, a legjobb kutatásokat nézzük, akkor a helyzet már egyértelmű; ezek nem mutatnak korrelációt egyetlen ráktípus kialakulásának kockázata és a mobiltelefonálás között. Az is megnyugtató, hogy az agyrákok gyakorisága összességében nem növekedett az elmúlt 30 évben. Sőt, az incidencia kb. 0,2 %-al csökken évente.

Ha létezne egy tényleges oksági összefüggés a mobiltelefon használat és az agyrák kialakulásának kockázata között, akkor az utóbbi előfordulásában gyors növekedést kellett volna tapasztalnunk valamikor 10-20 évvel ezelőtt. Ehhez azt feltételeztük, hogy a mobiltelefonoknak való kitettség és az agyrák tényleges kialakulása között 10-20 év kell elteljen. Persze mindig lehet amellett érvelni, hogy hosszabb kitettségre van szükség. Annak ellenére, hogy ez tényleg lehetséges, nem valami meggyőző ez az érv. Tetszőleges negatív kimenetelű tanulmányra lehet ugyanis azt mondani, hogy a dózis vagy a kezelés ideje (kitettség) nem volt elegendően nagy.

Célszerű más szemszögből nézni a dolgot: minél hosszabb időre visszamenőleg vannak kutatási eredmények, annál inkább mondhatjuk, hogy a mobiltelefonok biztonságosak. Jelenleg azt lehet kijelenteni, hogy 20 évnyi mobiltelefonoknak való kitettség nem mutatott detektálható egészségügyi kockázatokat. Ha ténylegesen nincs kockázat, akkor 20 év múlva ugyanezt már 40 évre mondhatjuk majd.

Hogy valaminek nulla a kockázata sosem lehet minden kétséget kizáróan bebizonyítani. Azonban ahogy gyűlnek az adatok úgy csökken a kockázat, amíg egyszer csak olyan kicsi nem lesz, hogy már nem érdemes foglalkozni vele. Az autózás egy nyilvánvaló analógia. Az Egyesült Államokban évente körülbelül 40000 ember veszti életét járművekkel kapcsolatba hozható balesetekben. Magyarországon ez a szám 700 és 800 között mozog. Ez pedig nem elhanyagolható kockázat, sőt, még nagyobb kockázatnak mondható, mint amit a mobiltelefon használat rejthet. Mégsem törődünk ezzel és beülünk az autónkba minden reggel. Elfogadjuk ezt a kockázatot, amiért cserébe a jármű által nyújtott kényelmi szolgáltatásokat kapjuk. Vajon mekkora az a kockázat, amire már eldobnánk a mobiltelefonjainkat? Ez már szinte nem is tudományos, hanem inkább filozófiai vagy személyes probléma. A kérdés eldöntéséhez természetesen figyelembe kell venni az olyan vészhelyzeteket is, amelyekben a mobiltelefonok életeket mentettek vagy menthetnek.

Az ausztrál tanulmány

Az új tanulmány ökológiai megközelítést alkalmaz, ami azt jelenti, hogy lakossági adatokat vizsgáltak. Azt tanulmányozták, hogy az  agydaganatok előfordulási valószínűsége miként függött össze a korral és nemmel az elmúlt 30 évben, a mobiltelefonok széleskörű használatának elterjedése óta. Ezt összehasonlították azzal, amire számítanunk kellene ha a mobiltelefonok ténylegesen rákot okoznának.

Azt találták, hogy az agydaganatok gyakorisága nőknél nem változott az elmúlt 30 évben, míg férfiaknál egy enyhe növekedés figyelhető meg. Ezen kívül stabil volt a gyakoriság minden életkorban, kivéve 70 év felett, ahol szintén volt egy apró növekedés. A növekedés azonban már 1982-ben elkezdődött, a mobiltelefonok elterjedése előtt, így utóbbi nem magyarázza az előbbit. Ekkor terjedtek el szélesebb körben a CT és MRI készülékek, amelyek jobb diagnózist biztosítanak, ezért ez sokkal valószínűbb magyarázat az emelkedésre.

Ezeket a számokat összehasonlították azon értékekkel, amelyeket akkor kapnánk, ha a mobiltelefonálás tényleges növelné az agydaganatok kialakulásának esélyét 1,5-el és 2,5-el, 10 év késleltetéssel. Azt találták, hogy a tényleges előfordulások nem egyeztethetőek össze a becsült értékekkel, még a gyakori mobilhasználók körében sem.

Összefoglaló

Nincs olyan önálló kutatás, amely véglegesen eldöntené ezt a kérdést, azonban ez a friss ausztrál tanulmány, amely 30 évnyi adatot és több ezer esetet foglal magába, jobban megerősítette, hogy nincs összefüggés a mobiltelefon használat és az agydaganatok kialakulása között.

Szó volt róla, hogy a kockázatról sosem tudjuk bebizonyítani majd, hogy nulla. A tudományos adatok csak egy felső határértékkel tudnak szolgálni a lehetséges kockázatra vonatkozólag. A jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a mobiltelefonok még a legrosszabb esetben is minimálisan növelik csak a rák kialakulásának kockázatát. Ez vonatkozik azokra a gyakori felhasználókra is, akik több mint egy évtizeden át használtak mobiltelefont. A kockázat sokkal kisebb, mint azok a hétköznapi kockázatok, amelyeket rendszeresen figyelmen kívül hagyunk, például az autózás. Ezzel szemben a vezetés közbeni mobiltelefonálás egy ismert és bizonyított többlet kockázatot jelent, ezért célszerű kerülni azt.

Tudjuk tehát, hogy a mobilok által rejtett kockázat a nagyon kicsi és a nulla között mozog. Emellett figyelembe kell vegyük a mobiltelefon használat előnyeit is. Nincsenek adataink, de feltételezhető, hogy jól jöhet a mobil különböző vészhelyzetek esetén. Éppen ezért a mobiltelefonok használatának kerülése azoknak potenciális kockázatai miatt összességében több kárt okoz a felhasználónak, mint hasznot. Ez egy gyakori nem várt következménye annak, ha túlságosan sokat aggódunk nagyon kis kockázatú dolgok miatt.

Források

Still No Association of Cell Phones and Brain Cancer
No increase in brain cancer from mobile phone use in Australia: new study