Akupunktúra - egy új tanulmány

2011. április 04. 17:56 - Zsolesz14

Az akupunktúra hívei szerint gyógymódjuk hatásosságát rengeteg komoly tudományos publikáció igazolja. A kritikusok nem értenek egyet. Való igaz, az elmúlt évtizedekben több ezer vizsgálat készült, amelyek gyakran egymásnak ellentmondó eredményre jutottak. Itt volt az ideje egy komoly metaanalízisnek, a rendelkezésünkre álló bizonyítékok komoly elemzésének, összefoglalásának. Edzard Ernst és munkatársai vállalkoztak ezúttal erre a feladatra. 2011 áprilisában jelent meg a cikkük a Pain nevű orvosi lapban "Acupuntcure: Does it alleviate pain and are there serious risks? A review of reviews." címmel (saját fordításban: Akupunktúra: Enyhíti-e a fájdalmat és vannak-e komoly mellékhatásai? Egy elemzés az elemzésekről.). Ebben a bejegyzésben igyekszem bemutatni, hogy milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a tanulmányból.

Azt, hogy miért van szükség komoly tudományos vizsgálatokra ilyen témákban és miért nem helyettesítik azokat a személyes tapasztalataink, anekdotáink, valamint, hogy mik azok a metaanalízisek azt részletesen itt már kifejtettem. A most bemutatásra kerülő cikkhez csak fizetés után tudunk hozzáférni, Harriet Hall azonban készített egy kommentárt hozzá, amit itt ingyen el lehet olvasni.

Mi is az akupunktúra? Egy olyan gyógymód, amely egy sor áltudományos fogalomra épül: a chi (vagy qi) vagy életenergiára, a meridiánokra és különböző akupunktúrás pontokra, amelyek egyikét sem ismerik el az anatómiában. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy ezek bármelyike létezik. A fájdalom, akkor keletkezik, amikor az életenergia áramlása megakad a testünkben. Ezért van szükség arra, hogy tűkkel az úgynevezett meridiánokba szúrjunk és ezáltal felszabadítsuk az utat a chi előtt.

Ez már önmagában nagyon megnehezíti a tudományos vizsgálatot. Hogyan lesz ugyanis például kontrollcsoport? A páciens ugyanis igen nagy bizonyossággal meg tudja mondani, hogy éppen megszúrtuk egy tűvel vagy sem. Két módszert dolgoztak mégis ki. Az egyik szerint két csoportba osztjuk a betegeket és az egyik csoportban nem az igazi meridiánokba szúrjuk a tűket, hanem melléjük. A másik módszer a színházi tőrökhöz hasonló tűk alkalmazását jelenti, melyek nem érik el a meridiánokat, hanem csak éppen hogy áthatolnak a bőr felszínén. Ezen megoldás és az igazi akupunktúra között a páciensek nem tudnak különbséget tenni. A kísérletek viszont soha nem lesznek kettős vakok, hiszen a szúrást végző személy mindenképpen tudja, hogy éppen melyik csoportot vizsgálja.

Egy másik gond, hogy az akupunktúra nem olyan egységes dolog, mint gondolnánk. Több helyen tanítják és több helyen máshová helyezik például a meridiánokat. Ezen kívül megjelentek olyan új módszerek, mint például az elektroakupunktúra, vagy a fül akupunktúra, amelyeket szintén vizsgáltak már.

Térjünk rá most magára a tanulmányra! Ernst közel 10 évnyi klinikai tesztet vizsgált, melyek közül 57 érte el minőségben azt a szintet, melyet a kutatók előre meghatároztak. Vegyes eredmények születtek. Csak négy olyan probléma volt, melyre több mint egy klinikai vizsgálat hozott azonos eredményt és ebből a négyből csak az egyik eredménye volt pozitív (ez nyaki fájdalmakra vonatkozott). A tanulmány természetesen nem azt mondja, hogy az akupunktúra nem működik (ne feledjük negatív állításokat nehéz igazolni!), de egyértelműen kétségbe vonja azt az állítást, hogy működik. A bizonyítékok egymásnak ellentmondóak, a szigorúbb, jobb minőségű tesztek már egyértelműen azt mutatják, hogy az akupunktúra semmivel sem több a placebónál. A pozitív eredmények más dolgokkal is magyarázhatóak: a páciens hitével és elvárásaival, vagy az egész kezelés "rituáléjával". Teljesen mindegy, hogy hova szúrjuk a tűket, sőt még tűre sincs szükségünk. Fogpiszkálókkal is ugyanúgy működik.

A tanulmány kétségtelenül darabokra szedi azt a tévhitet is, hogy az akupunktúra veszélytelen. 95 publikált esetet sorolnak fel, melyeknél komoly, káros hatások léptek fel, mint például fertőzés, légmell vagy 5 haláleset. Ezek nagy része, vagy akár az összes elkerülhető lett volna például megfelelő anatómiai ismeretekkel. Talán kicsit kilógva ugyan, de mellékhatásnak meg lehetne még említeni a hatásos kezelés elhalasztását, vagy az áltudományos gondolkodás bátorítását.

Vajon szükség van-e még több kutatásra ezen a területen? Ernst kimutatta, hogy az akupunktúra hatásos bizonyos fájdalomtípusok kezelésére, de nagyon hasonló típusokra hatástalan. Vajon mit gondolnánk egy olyan gyógyszerről, amely hatásos mondjuk a kari fájdalmak ellen, de a lábi fájdalmak ellen nem? Egyértelmű, hogy ha az akupunktúra egy nem ezer éves gyógymód lenne, hanem egy nemrégen kitalált, akkor már rég elvetettük volna. Vajon az, hogy ez egy ősi módszer feljogosít arra, hogy ne vessük el még ha nem is annyira hatékony?

Harriet Hall nem tartja etikusnak a placebóval való kezelést. Szerinte az orvosoknak nem kellene ezt a gyógymódot javasolni a betegeiknek, ugyanakkor ha a beteg ki akarja próbálni, akkor nem szabad lebeszélni róla. A pácienseknek el lehet magyarázni, hogy nagyon sok anekdota van és sokan hisznek benne, de a komoly tudományos kutatások szerint a hatása nem mutat túl a placebón; valamint, hogy vannak fertőzéses és egyéb veszélyei is. Ezekkel az információkkal a beteg már meg tudja hozni saját döntését.

Összefoglalásként azt lehet tehát elmondani, hogy Ernst és társainak tanulmánya megmutatta, hogy az akupunktúra hatásossága különböző fájdalmak kezelésére igen erősen megkérdőjelezhető. Azt is megtudtuk, hogy nem igaz, hogy ez a gyógymód veszélytelen. Ha ez a vizsgált 57 tanulmány nem egy közismert gyógymódra, hanem egy újonnan feltalált gyógyszerre vonatkozna, akkor ilyen hatásosság és mellékhatások mellett nem valószínű, hogy sokan ajánlanák ezt a gyógyszert. Tegyünk másképp, csak azért, mert ez valami ősi gyógymód?