A gonosz problémája

A mostani bejegyzés sorozatnak továbbra is az a célja, hogy bemutassa David Kyle Johnson filozófus érvelését, mely szerint nagyon sok istenhívőnek el kell fogadnia, hogy egy szimulált világban élünk. Az előző bejegyzésben megismerkedtünk a szimulált világok fogalmával, valamint láthattuk, hogy sokkal valószínűbb, hogy egy ilyen világban élünk, mint azt az ember elsőre gondolná. Ahhoz, hogy a gondolatmenet végére érjünk meg kell ismerkedjünk egy kicsit részletesebben a gonosz problémájával a filozófiában és teológiában.

Nagyon leegyszerűsítve ez a probléma azt kérdezi tőlünk, hogy ha egyszer Isten (a továbbiakban ezt a három tulajdonságot „omni3”-al fogom rövidíteni) mindentudó (omniscient), mindenható (omnipotent) és tökéletesen jóakaratú (omnibenelovent), akkor hogyan lehetséges, hogy a világ tele van gonoszsággal. Jelen témánk szempontjából azonban különbséget kell tennünk két fajta gonosz között.

Az első az erkölcsi gonoszság (moral evil). Itt egy olyan erkölcsileg negatív hatásról van szó, amelyet egy valamilyen ágens (pl. személy) szándékos cselekedete (vagy éppen szándékos nem cselekedete) okozott. A legegyszerűbb példa erre lehet egy ember által elkövetett, szándékos gyilkosság. Ezzel szemben létezik természetes gonosz (natural evil) is, amelynél nem valamilyen ágens cselekedete eredményez valami rosszat. Ilyen lehet például egy természeti katasztrófa. A kettő közötti határ gyakran nem teljesen egyértelmű.

(Megjegyzés: Ez a bejegyzés sorozat még a blog leállása előtt íródott (3 éve), így aztán aktualitását vesztette. Mivel azonban a témát továbbra is érdekesnek találom, ezért úgy döntöttem mégis megjelenítem a bejegyzéseket.)

Bevezető

Egy három részes cikksorozatot terveztem, melyben David Kyle Johnson filozófiaprofesszor egyik publikációját próbálom bemutatni, amelynek címe és elérhetősége: Natural Evil and the Simulation Hypothesis (A természetes gonoszról és a szimulációs hipotézisről). A professzor a „Rationally Speaking” című blogon egy négy részes cikksorozatban taglalta ezen publikációját, melyben bizonyos helyeken jóval részletesebben és közérthetőbben tárgyalta ezt a témát. Ezt a négy bejegyzést fogom a következőkben bemutatni. Aki esetleg érdekesnek találta az első bejegyzést és nem tud várni, annak mindenképpen javaslom az eredeti, angol nyelvű cikksorozat tanulmányozását is.

Röviden foglaljuk össze, hogy miről is fog szólni ez a három bejegyzés. Az egész fő mondanivalója egy igen vitatott téma, miszerint sok istenhívő, figyelembe véve a saját filozófiai és teológiai elkötelezettségeit, kénytelen már logikai szinten azt a következtetést levonni, hogy egy „számítógép szimulált” világban élünk. Ehhez tisztázni kell természetesen, hogy mit is jelent ez a szimulációs hipotézis, erről fog szólni az első bejegyzés. Ezen túlmenően a mostani bejegyzés még azt hivatott megmutatni, hogy miért gondolja sok filozófus úgy, hogy annak az esélye, hogy egy szimulált univerzumban élünk sokkal nagyobb, mint azt a legtöbb ember elsőre gondolná. A következő bejegyzésekben szó lesz a természetes gonosz problémájáról, az ezen problémára adható lehetséges válaszokról és ezek kritikáiról; majd természetesen arról, hogy hogyan kapcsolódik ez az egész a szimulációs hipotézishez. Kezdjünk bele!

Ben Carson a 2016-os Egyesült Államokbeli elnökválasztás egyik jelöltje. Ezen kívül nyugdíjas idegsebész. Nem is akármilyen, a Yale egyetemen végzett, a Johns Hopkins Kórházban volt igazgató, nyugdíjba vonulásakor pedig Elnöki Szabadság Érdemrenddel jutalmazták kiváló sebészeti munkái miatt.

Carson egyéb nézetei azonban állandó viták tárgya, mivel hetednapi adventista, kreacionista, valamint úgy véli, hogy Darwin a sátán miatt jött elő az evolúcióelmélettel. Az ősrobbanás elméletét pedig tündérmesének nevezte. Rengeteg hasonló furcsa állítást tett már, ezek mind megtalálhatóak az interneten, így aztán nincs nehéz dolguk a különböző internetes portáloknak, ha régi dolgokat akarnak előhozni róla. Nemrég például előkerült egy beszéd, amelyben azt állítja, hogy a bibliai József építette az egyiptomi piramisokat gabonatárolás céljával. Nyíltan azt állítja, hogy a világ archeológusai mind tévednek és a piramisokat nem a fáraóknak építették. Carson azonban megsejtette azok igazi eredetét és célját. Gondolom mondanom sem kell, hogy semmilyen bizonyíték nincs, ami erre utalna. 

Sok mindenkiben felmerül ezek után a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy valaki egy területen kétségtelenül zseniális, míg más területen óriási tudatlanságot mutat? Gyakorlott szkeptikusok gyakran hallják ezt a kérdést valamilyen formában. Hogyan lehet az, hogy valaki elvégzi az orvosi egyetemet majd utána egy olyan áltudományt javasol a betegeinek, mint például a homeopátia.

Az áltudományok egyik sajátossága, hogy "visszafelé" működnek; előre megvan a konklúzió, csak később próbálják azt a hívek igazolni bizonyítékokkal és logikai úton. Ez a gondolkodási mód azonban valamilyen szinten mindenkiben jelen van; nagyon is jók vagyunk ebben a "visszafele" gondolkodásban, amit szoktak racionalizálásnak hívni.

Ennek az általában hibás folyamatnak több jellemző komponense van. Az egyik a kimazsolázás, vagyis olyan bizonyítékok keresése, amely a kívánt álláspontot támasztja alá. Ez lehetővé teszi a racionalizáló számára, hogy tanulmányokból, tudósoktól idézzen, ezáltal meggyőződése tudományosan igazoltnak fog tűnni. Manapság már szinte tetszőleges állítás igazolására lehet valamilyen tanulmányt találni, arról meg, hogy milyen minőségű esetleg az a tanulmány már nem nyilatkozunk vagy nem is tájékozódunk.

A racionalizálás folyamatához hozzátartozik a védeni kívánt álláspont ellen felhozott bizonyítékokra való reagálás is; itt különböző szinteket lehet megtapasztalni. Komolyabb szinten, tudósok vagy általában a valamilyen tudományos háttérrel rendelkező emberek rá fognak mutatni ezen bizonyítékok gyenge pontjaira. Ez szinte sehol sem lehetetlen, minden tanulmányban van legalább valami hiányosság, apróbb hiba. Itt persze fontos, hogy ezeket a kritikákat megfelelő kontextusba helyezzük: valami döntő problémáról van szó vagy összességében csak jelentéktelen kötekedésről? Ennek eldöntésére jó ítélőképességre van szükség, az áltudományos gondolkodásban pedig rendszerint ez hiányzik.

Bizonyára sokunkkal fordult már elő, hogy egy rég nem látott ismerőssel találkoztunk bevásárlás közben. Beszélgetés után kiderült, hogy ő is a környékünkre költözött vagy, hogy gyakran jár ide vásárolni. Ez valami véletlenszerű egybeesés, amit kis valószínűségűnek gondolunk, így aztán vidáman állapítjuk meg az egész végén, hogy "De kicsi a világ!". Furcsának tűnhet, de hasonló gondolatmenet zajlik le az összeesküvés elméletek hívének a fejében is, mikor úgy érvel kedvenc konteója mellett, hogy egy látszólag kis valószínűségű eseményre, egy (a konteóhoz szorosan kapcsolódó) anomáliára hívja fel a figyelmünket és mellé azt kérdezi: "Mégis mekkora ennek az esélye?". Ha ilyen furcsa anomáliák kísérnek egy jelenséget, akkor az nem normális, ott biztos valami turpisság lehet a háttérben. Jogos-e ez a gondolatmenet?

Mivel kb. egy napig a csapból is ez folyt, biztos mindenki hallotta, hogy a WHO rákkeltőnek sorolta be a feldolgozott húsokat és "valószínűsíthetően" rákkeltőnek sorolta be a vörös húsokat. Előbbit egyes cikkek a dohányzáshoz kezdték hasonlítani veszélyesség szempontjából. Tényleg ennyire jogos az aggodalom, vagy azért maradhat hétvégi ebédnek a marhapörkölt, reggelire meg a szalonnás, hagymás rántotta?

Sokaknak ez a hír lényegében nem is hír; már régóta ismert, hogy egyes húsok és ráktípusok (jellemzően a bélrákok) között kapcsolat van. A bizonyítékok egymást erősítve már évtizedek óta ezt mondják nekünk. Itt komoly kutatásokra kell gondolni.

Fontos leszögezni, hogy ez az állítás egy nemzetközileg elismert, tudósokból álló testülettől ered, az IARC-tól (International Agency for Research on Cancer). Nem egy kategória tehát ez például a pár héttel ezelőtti hírrel, mikor Antal Vali azt mondta, hogy az izzadásgátlók rákkeltőek. Ezen testület általános feladata tüzetesen megvizsgálni a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokat (jelen esetben ez 800 tanulmányt jelentett) arra vonatkozóan, hogy egyes dolgok mekkora eséllyel okoznak rákot.

No de mit sugall pontosan ez az amúgy Lancetben publikált elemzés? Mit jelent a gyakorlatban? Tényleg száműznünk kell egyes húsokat az étrendünkből különben meghalunk? Vagy elég a fogyasztott mennyiséget csökkenteni? Vagy foglalkozni sem érdemes vele? Ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy pontosan megvizsgálja, hogy mit jelent az IARC besorolása, valamint, hogy a vörös és feldolgozott hús fogyasztása ténylegesen mekkora kockázatokat rejt magában.

Az elmúlt hetekben nagy port kavart amikor kiderült, hogy Magyarország egyik leghallgatottabb rádiós műsorában egy régi ismerős, Antal Vali fog rendszeresen szerepelni. Én is írtam már Valiról, előjött a weboldala akkor, amikor igyekeztem a nem megbízható oldalak listáját összeállítani, valamint a naptejekkel kapcsolatos tévhiteknél. Aki még nem hallott Valiról annak ezt a nagyon jól összeszedett cikket tudom ajánlani. Az első rádiós műsora le is ment, egy jó összefoglalót itt találni. Ezen az oldalon egyébként a teljes műsor is meghallgatható felvételről. Miért írok erről?

Elsősorban azért, mert elhangzott egy állítás ebben a műsorban, amely azt mondta, hogy a dezodorok illetve izzadásgátlók mellrákot okozhatnak. Ha megnézzük a világhálót, akkor bizony sok helyen találkozunk ezzel az állítással. Amikor azonban ezt az információt csupa, általában nem megbízható oldalon látjuk csak, akkor elkezdünk gyanakodni. Bejegyzésem célja mérlegelni a ma rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokat a témával kapcsolatban. Vágjunk hát bele!

Mint azt bizonyára sokan hallottuk a 2015-ös orvosi Nobel díjat három tudós kapta megosztva paraziták elleni gyógyszerek felfedezéséért és tökéletesítéséért. Tu Youyou kapta a díj felét az artemisinin felfedezéséért, ami egy hatékony gyógyszer a malária ellen.

Youyou egy kínai kutató, aki mint azt több helyen is olvashatjuk, a hagyományos kínai orvoslás (továbbiakban HKO) régi feljegyzései alapján keresett maláriaellenes gyógynövényeket. Ez a tény pedig egyenes út a félreértelmezéshez. A HKO támogatói ezt természetesen úgy értelmezték és kürtölték világgá, mint a HKO győzelmét a hagyományos orvoslás felett. Aztán még a természetgyógyászok is beszálltak a mókába és a természetgyógyászat igazolására használták ezt az információt fel. Jogos-e ezen kijelentések közül bármelyik?