Sok bejegyzés volt már, ami két igen gyakori érvelési hiba körül forgott. Ezek pedig: az ősi bölcsességre, hagyományokra és a természetességre való hivatkozás. Ebben a bejegyzésben részben ezeket fogom érinteni, valamint azt is meg fogom mutatni, hogy a gyógynövényekről sem lehet csak úgy (értsd: komolyabb tudományos vizsgálatok nélkül) kijelenteni, hogy azok biztonságosak és hatékonyak lennének. Haladjunk azonban szépen sorjában!

Az első érvelés egy igen jól kitalált reklámszöveg; ma már szinte minden termék hirdetésében elhangzik valamilyen formában, hogy az csak természetes összetevőket tartalmaz. Ebből sokan arra következtetünk, hogy az minden bizonnyal hatásos és biztonságos is. Ezt az érvelési hibát hívjuk a természetességre való hivatkozásnak. Könnyedén meg lehet mutatni, hogy ez a gondolatmenet hibás, ha felsorolunk pár „kellemetlen” természetes dolgot: gyilkos galóca, vírusok, baktériumok, különböző betegségek, halál, egyes állatok mérge, mérgező növények stb. Mindezek ellenére valahogy mégis megnyugszunk, mikor azt halljuk, hogy az étel, amit fogyasztunk, a testápoló, amit magunkra kenünk, a sampon, amivel hajat mosunk 100% természetes összetevőkből áll. Pedig semmi okunk nincs rá. Ez alól én sem vagyok kivétel, mondok is egy példát. Régebben viszonylag sok energiaitalt fogyasztottam, amelyekről mindenféle utánanézés nélkül elfogadtam, hogy valamennyire károsak. Mi történt azonban akkor, amikor megláttam a bolt polcán egy energiaitalt, amelyre rá volt írva, hogy csak természetes anyagokat tartalmaz? Megnyugodtam és sokkal kellemesebb volt azt inni. Pedig nem kellett volna. Honnan tudni ugyanis, hogy ezek a (különböző növényekből (sajnos nem emlékszem a nevükre pontosan) kivont) összetevők biztonságosak? Ezt nem lehet tudni, legalábbis abból a tényből, hogy ezek természetesek még nem következik ilyesmi. A jól hangzó reklámszöveg azonban mégis működött.

Szorosan ehhez a témához kapcsolódnak a gyógynövények is. Egy, a görögszénánál felmerülő problémával egy régebbi bejegyzésben már foglalkoztam. Egy másik igen elterjedt tévhit, hogy a gyógynövényekről és a belőlük készült készítményekről mindenféle vizsgálat nélkül ki lehet jelenteni, hogy azok biztonságosak, pusztán azért, mert természetesek. Sok gyógynövénykészítmény árusítása ezért nincs is szabályozva: nem kell azoknak sem a hatékonyságát, sem a biztonságosságát igazolni. Legalábbis nincsenek olyan szigorú követelmények velük szemben, mint amilyenek vannak a gyógyszerekkel szemben.

Ugyanaz az iparág, amely erőteljesen hivatkozik a természetességre egy másik érvelést is szokott előszeretettel alkalmazni: a hagyományokra, ősi bölcsességekre való hivatkozást. E szerint ha egy terméket már nagyon régóta (több száz vagy akár ezer éve) használunk, akkor az minden bizonnyal hatásos és biztonságos is, hiszen kiállta az idő próbáit. Ez is logikai hibának tekinthető, hiszen gondoljunk például az érvágásra. Mégis olyan gyakran alkalmazott ez az elv, hogy külön neve is van: GRAS (Generally Recognized as Safe – általában biztonságosnak ítélt). Ennek az elvnek az alkalmazását talán jogosnak érezhetjük, ha például ételről van szó. Amit az emberiség már nagyon régóta fogyaszt, az jó eséllyel biztonságos, gondolhatjuk. Logikailag ez természetesen téves, de maga a módszer nagyon praktikus: nem sok értelme lenne ugyanis az összes hétköznapi élelmiszert bevizsgáltatni.

De alkalmazható-e a GRAS elve a gyógynövényekre és a gyógynövénykészítményekre? Erre a kérdésre már nemleges a válasz és azt is mindjárt megmutatom, hogy miért. A gyógynövények és készítményeik ugyanis egész egyszerűen gyógyszerek. Miért van az, hogy egyes gyógynövények hatékonyak bizonyos betegségek ellen? Azért, mert azokba is ugyanúgy aktív hatóanyagok vannak (melyek beleavatkoznak a szervezet működésébe), mint a gyógyszerekbe. A gyógyszereknek pedig mellékhatásaik lehetnek.

A gyógynövények körül lévő problémákkal már foglalkoztam, így ezekre most nem térek ki, egész egyszerűen bemutatok két példát, amelyek reményeim szerint elgondolkodtatóak lesznek.

A farkasalma (Aristolochia)

(Megj.: A magyar wiki szócikk szokás szerint szegényes, az angol változatban azonban több információra bukkanhatunk.)

Mit kell a farkasalmáról tudni? Ez egy gyógynövény, amelyet többek között az ókori egyiptomiak, rómaiak és görögök is használtak. Része a hagyományos kínai orvoslásnak is. Használták fogyókúra segítésében, valamint ízületi fájdalmak ellen. A hagyományos kínai orvoslásban ödémára és ízületi gyulladásra is használják. Tehát egy „természetes” és több ezer éve használt gyógynövényről van szó. Mit kell még tudni a farkasalmáról? Azt, hogy súlyos veseproblémákat okoz.

Ez az információ először az 1990-es években kezdett terjedni, amikor egy csoport belga nő kínai gyógynövényeket használt egy fogyókúrás étrend során. Náluk végső stádiumú veseelégtelenséget diagnosztizáltak. Ez a tünetcsoport Chinese herbs nephropathy néven vált ismertté. Hamar rájöttek, hogy valószínűleg a farkasalma egyik összetevője (arisztolsav) a bűnös. A legújabb kutatások azt is megmutatták, hogy összefüggés van a farkasalma használat és a húgyúti szervek rákos megbetegedései között. Erről a hvg.hu hírportálon is olvashattunk nemrégen.

Mára tehát több kutatás is bizonyítja az arisztolsav és ezáltal a farkasalma káros hatásait: veseelégtelenséget okoz és növeli bizonyos ráktípusok kialakulásának esélyét. De ezt egészen az 1990-es évekig nem tudtuk! Hiába tehát a több ezer éves használat, az ókori bölcsek nem vették ezt észre. Azt is láthatjuk, hogy attól még, mert valami elterjedt vagy sokan használják még nem lesz biztonságos. Az azonnal jelentkező és viszonylag rövidtávú mellékhatásokat könnyű észrevenni és ezeket valószínűleg elődeink is megfigyelték. A hosszú távú hatásokkal azonban más a helyzet. Ezért van szükség a komolyabb kutatásokra. A gyógyszerek lehetséges mellékhatásait is ezek miatt ismerjük. A GRAS elve itt tehát kudarcot vallott.

Csikófarkfű (ephedra)

Ezt a gyógynövényt a hagyományos kínai orvoslás keretein belül már 5000 éve használják például asztma, szénanátha és a közönséges megfázás kezelésére. Amerikai őslakosok is rendszeresen fogyasztották a belőle készült teát.

2004-ben azonban az Amerikai Egyesült Államokban betiltották azokat a gyógynövénykészítményeket, amelyek csikófarkfüvet tartalmaztak. Erre azért volt szükség, mert egyre több és megint több tanulmány hívta fel annak káros hatásaira a figyelmet. Később még az is kiderült, hogy a sok mellékhatás mellett a csikófarkfüvet tartalmazó készítmények által ígért pozitív hatások is erősen megkérdőjelezhetőek.

Tanulság

Azon is érdemes elgondolkozni, hogy vajon az ókori bölcsek mi alapján gondolták, hogy egyes növények segítenek adott betegségek esetén. Miért használták például a farkasalmát szülésnél? Egész egyszerűen azért, mert a növény virága hasonlít az anyaméhre. Arra, hogy mire lehet jó ez a gyógynövény pusztán a növény kinézetéből próbáltak következtetni. Nem mondom, hogy ezért ki kell nevetni elődjeinket, de azért ma már illene nem így gondolkozni.

A már oly sokszor hangoztatott tanulság az, hogy a „természetes” nem egyenlő azzal, hogy „jó”, hatékony vagy biztonságos. Hasonló dolgokat lehet elmondani a „már több ezer éve használt” kifejezésről is. Bármilyen növény tartalmazhat olyan vegyületet, amely az adott növényben megtalálható mennyiségben mérgező vagy rákkeltő.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy mindezek ellenére szép számmal akadnak olyan alternatív orvoslással foglalkozó weblapok, amelyek csak a farkasalma tradicionális használatáról beszélnek és említést sem tesznek a káros hatásokról.

Felhasznált és ajánlott olvasnivaló

Yet more evidence that „natural” doesn’t necessarily mean „safer” (Respectfull Insolence – Orac)
Herbal Medicine and Aristolochic Acid Nephropathy (Science Based Medicine – Steven Novella)
Farkasalma Wiki Cikk
Ephedra Wiki cikk