Schrödinger Kutyája

Tudománykommunikáció, szkepticizmus, kritikus gondolkodás

Számítsuk ki a Föld sugarát!

2011. január 11. 23:25 - Zsolesz14

            Egyszer valaki ezt mondta Eratoszthenésznek: „Egyiptom egyik városában, Asszuánban, van egy torony, amelynek az év egyik napján nincs árnyéka.”. Az ókori bölcs pedig, mindössze ennyi információból kiszámította a Föld sugarát. Őszintén szólva nem tudom mennyi igaz ebből az általam még nagyon régen hallott legendából (a wiki cikk szerint van igazság a dologban). Ebben a bejegyzésben, eltérően az eddigi témáktól, bemutatom röviden a számítás menetét.

 

            Nézzük a következő ábrát! Szükség lesz egy másik oszlopra is, amelynek lehetőleg messze kell lennie az eredeti oszlopunktól (az ábrán két kék vonal jelöli az oszlopokat). Meg kell továbbá valami módon mérni a két oszlop távolságát (az ábrán i). Az oszlopok képzeletbeli meghosszabbítását a Föld középpontja felé szaggatott vonallal jelöltem.

 

           

            Piros színnel láthatjuk a mi oszlopunk árnyékát azon a napon, amikor a másik oszlopnak nincs árnyéka. Ebből méréssel meg lehet határozni a felül lévő alfa szöget. Az alul jelölt szög szintén az alfa nevet kapta, hiszen a két szög egyenlő, mert váltószögek. Tudjuk továbbá, hogy egy adott körben a középponti szög nagysága egyeneses arányos a hozzá tartozó ívhosszal. Vagyis minél nagyobb az ábrán látható alfa szög, annál nagyobb lesz az ’i’ görbe hossza. Ebből következik, hogy egyszerű aránypárokkal ki tudjuk számítani a Föld kerületét; ha alfához ’i’ ívhossz tartozik, akkor a teljes, 360°-os szöghöz a következő érték tartozik:

 

 

A kör kerületéből pedig az ismert képletből (K=2rπ) ki tudjuk számolni a sugarat. Tulajdonképpen már a Föld kerületének kiszámítása is eléggé meggyőző  

            Természetesen jobban belegondolva igen sok helyen ronthatják le ezt a számítást az egyes mérési bizonytalanságok és közelítések. Mindezek ellenére azonban ez egy igen lenyűgöző példa arra, hogy egy kevés matematikatudással milyen nagyszerű dolgokat tudunk megbecsülni. Arról nem is beszélve, hogy hasonlóan egyszerű gondolatmenettel meg lehet becsülni például a Hold sugarát vagy a Föld és a Nap távolságát. De erről talán egy későbbi bejegyzésben.

komment

Okozhatnak-e rákot a mobiltelefonjaink?

2010. december 28. 14:54 - Zsolesz14

            Bonyolult kérdés vetődik fel e bejegyzés témájában és nem is vállalkozok rá, hogy megválaszoljam. Amire vállalkozok az egy 2010. októberében megjelent, Michael Shermer által íródott cikknek a bemutatása, majd pár ellene felhozott érv és az azokra adott válaszok ismertetése. Maga a bemutatandó cikk, amely erősen támaszkodik ezen cikk érveire, itt található.

            Mindannyian tudjuk, hogy amióta elterjedtek a mobiltelefonok, azóta foglalkoztatja az embereket, hogy vajon károsak-e az egészségünkre. Leginkább az agydaganatokkal szokták összefüggésbe hozni és a legtöbb tanulmány is erre koncentrál. Május 17-én a „Time” magazinban megjelent cikk szerint annak ellenére, hogy a legtöbb tanulmány azt mutatja, hogy nincs összefüggés a mobiltelefon használat és az agydaganatok kialakulása között, egyre több tudós úgy véli, hogy a rendelkezésünkre álló bizonyítékok elegendőek ahhoz, hogy szigorúbban figyelmeztessük a vásárlókat a veszélyekre, mielőtt „tömeges kár” keletkezik. Mindez egy igen fontos dolgot, egyfajta elővigyázatossági elvet sugall: ha valamiben ott van annak a lehetősége, hogy sok emberben tehet kárt, akkor a bizonyítás terhe a „nem aggódókon” van, nekik kell bebizonyítaniuk, hogy az esetleges veszély nem létezik. Ezzel az érvvel a szerző szerint két probléma van, egyrészt felesleges tömeges aggodalomhoz vezethet, másrészt nehezen lehet egy negatív állítást igazolni. Az agydaganatok és a mobiltelefonok közötti kapcsolatra viszont nem elég, hogy semmilyen bizonyítékunk sincs, de jelenlegi fizikatudásunk szerint lehetetlen, hogy a mobiltelefonok rákot okozzanak.

Tovább
komment

Károsak-e a mikrohullámú sütők?

2010. december 04. 14:24 - Zsolesz14

            Biztos mindenki kapott már iwiw-es vagy bármilyen körlevelet, melyben a ma már szinte minden otthonban megtalálható mikrohullámú sütők káros hatásaira figyelmeztetnek. Ebben a bejegyzésben annak próbálok utánajárni, hogy ezeknek a vádaknak mennyi közük van a valósághoz.

            Először azonban tisztázni kellene, hogy hogyan is működnek ezek az eszközök. Nyilván a működésüket csak röviden tudom ismertetni, akit részletesebben érdekel a dolog, az innen indulhat például ki. Az első dolog, amit tudnunk kell a működéshez az az, hogy ha elektromágneses térbe helyezünk egy anyagot, akkor amennyiben vannak abban dipólus jellegű molekulák (például ilyen a vízmolekula), akkor azok a tér irányába fognak beállni. Ha változtatjuk a tér irányát, akkor más irányba fognak beállni ezek a molekulák. Ebből következik, hogy ha elég gyorsan változtatjuk az elektromágneses teret, akkor ezek a kis dipólusok rezgő-, vagy forgómozgást fognak végezni. Ezen mozgás során pedig a molekulák között súrlódás és „lökdösés” lép fel, aminek hatására hő keletkezik. Ezt a folyamatot nevezzük dielektromos melegítésnek és ez zajlik le minden mikrohullámú sütőben, ahol a tér változási sebesség körülbelül 2.45 GHz frekvenciájú.

Tovább
komment

A rákgyógyszer összeesküvés

2010. október 25. 22:40 - Zsolesz14

             Az egészet ez a bejegyzés indította be nálam és ez a cikk lesz a vezérfonala ennek a bejegyzésnek. Itt olvastam először erről az összeesküvés elméletről és őszintén szólva ledöbbentem azon, hogy az ezen az oldalon lévő szavazáson körülbelül a szavazók 70%-a hitét adta hozzá. Aztán kicsit utánanézve a dolgoknak és elemezve az érveket arra jutottam, hogy nem is durva annyira ez a szám, mert nagyon meggyőző az elmélet. Persze ettől még nem lesz igaz. A másik érdekesség, hogy a szerző(k) leszögezik, hogy igyekeznek objektívek maradni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez sikerült.

            Miről is van szó? A rákgyógyszer összeesküvés azt állítja, hogy létezik gyógyszer a rákra, csak ezt a gonosz új világrend vagy gyógyszermaffia, vagy bármi eltitkolja és rejtegeti előlünk. Figyeljük meg milyen remek példa ez az előző bejegyzésben feszegetett cáfolhatóságra. Hogyan tudná ugyanis bárki megcáfolni ezt az elméletet? Vajon mit lehetne felmutatni, amitől egy ebben az elméletben hívő meggondolná magát? Nagyon úgy tűnik, hogy semmit. Ráadásul sokan úgyis rossz véleménnyel vannak a gyógyszergyárakról, azokat pénzéhes és egészséggel nem törődőnek tartják, így nekik még szimpatikus is lesz ez az elmélet. Szóval, ha a fenti linkre valaki olyan kattint, aki nem jártas az összeesküvés elméletek területén, az igen nagy eséllyel el fogja hinni az egészet. Akik erősen hisznek ebben az elméletben, azokat úgyse fogom tudni meggyőzni, a bejegyzésem inkább azoknak szól, akik nem tudják, hogy most mit higgyenek. Most már csak azt kell tisztázni, hogy hogyan fogok bármit is elérni, ha az elmélet nem cáfolható: sorra veszem a szövegben felhozott érveket és megmutatom, hogy nagyon nem állják meg a helyüket. Aztán, hogy tényleg van-e összeesküvés és, hogy van-e bármi okunk hinni, hogy van, azt mindenki döntse el maga.

Tovább
komment

A cáfolhatóságról

2010. október 23. 18:15 - Zsolesz14

            Több előző, tudománnyal kapcsolatos bejegyzésemben volt már szó a cáfolhatóságról, arról, hogy egy tudományos elméletnek cáfolhatónak kell lennie. De mit is jelent ez egy kicsit pontosabban? Miért is akarnánk az elméleteinket cáfolni?

            A tudományfilozófiának az egyik legnagyobb kihívása a tudomány és áltudomány határának a meghúzása, egy olyan módszer adása, aminek segítségével egyértelműen el lehet dönteni, hogy valami tudomány-e. Ezt nevezik a demarkáció problémájának. Ebben a bejegyzésben megpróbálok bemutatni pár próbálkozást ennek a problémának a megoldására, mindezt persze laikus hangnemben, nem értek ugyanis nagyon a tudományfilozófiához. Ezek többnyire a saját értelmezéseim erről a témáról.

Tovább
komment
Címkék: cáfolhatóság

Megerősítési torzítás

2010. október 21. 23:57 - Zsolesz14

Amiről most írni fogok, az nem érvelési hiba, sokkal inkább egy olyan jelenség, amely nagyon sok döntéshozatalunkban, vagy véleménynyilvánításunkban szerepet játszik. Mindenkinek vannak előítéletei valamilyen szinten. Amikor egy új problémát elemzünk, új kérdéssel kerülünk szemben, óhatatlanul elkötelezzük magunkat az egyik lehetséges álláspont mellett és azokat az érveket keressük, amik támogatják azt.

Ez tulajdonképpen egyfajta szelektív gondolkodás, azokat az információkat, melyek támogatják az előfeltevéseinket, előnyben részesítjük azokkal szemben, amik nem. A megerősítési torzítás azonban egy kicsit más; itt ugyanis arról van szó, hogy mind a két (vagy több) álláspont mellett szóló adatokat elemezzük, de sokkal kritikusabbak vagyunk azokkal szemben, amelyek ellenünk szólnak. Mondhatni kissé rettegünk a cáfolatoktól és folyton a megerősítéseket keressük. Ráadásul nem elég, hogy ilyen szelektíven gyűjtjük az információt, több vizsgálat mutatta már ki azt is, hogy mikor emlékeinket idézzük fel, akkor is teljesen hasonlóan járunk el.

Tovább
komment

Hogyan szúrjuk ki az áltudományokat?

2010. október 10. 22:06 - Zsolesz14

            Ebben a bejegyzésben megpróbálom bemutatni, hogy milyen közös tulajdonságokkal bírnak az áltudományok. Rengetegszer kerülünk döntési helyzetbe: vegyük meg ezt a csecsebecsét, igazolt a hatékonysága, tudományos alapon működik? Persze a legjobb az lenne, ha rendesen utánanéznénk a dolognak, kielemeznénk, és ez alapján döntenénk. De kinek van erre ideje? Az alábbiakban bemutatok pár szempontot, amik alapján érdemes az adott dolgot megvizsgálnunk, mielőtt bármiféle döntést hozunk azzal kapcsolatban. Ezek nem olyan szempontok, amelyek alapján 100%-osan meg lehet valamiről állapítani, hogy áltudomány-e vagy sem, nagyon sokan kétségbe vonják azt, hogy egyáltalán lehetséges ez. De ha valami nagyon soknak megfelel a felsoroltak közül, akkor nagyon jó okunk van gyanakodni és mégis jó ötlet lenne utánanézni kicsit részletesebben.

            Carl Sagan volt talán az első, aki egy ilyen listát felállított a „Korok és Démonok” című könyvében, melyet csak ajánlani tudok mindenkinek. Persze aztán nagyon sokan készítettek már ehhez hasonló listát [1],[2],[3],[4], ezért gondoltam én is megpróbálkozok ezzel.

Tovább
komment
Címkék: áltudomány

Kolumbuszt is kinevették

2010. szeptember 14. 18:02 - Zsolesz14

Gyakran előfordul ha valakinek elutasítjuk az (általában fura) ötleteit a következővel fog visszavágni: „Hát persze minden forradalmi ötleten kiröhögtek először. Kolumbuszon nevettek, mikor azt mondta, hogy a Föld gömbölyű, Galilei-t üldözték amikor azt állította, hogy nem minden a Föld körül kering, ugyanezt teszitek most velem!”. Nagyon gyakori Kolumbusz és Galilei nevének említése. Pedig ha utánanézünk akkor kiderül, hogy Kolumbuszt nem is röhögték ki és Galilei-t se azért üldözték, amiért gondolnánk. De ennek az állításnak egy abszurd következménye az, hogy bárki akinek az ötleteit kiröhögik az egy zseni. Nyilván nem ez a helyzet, nagyon sok olyan ember is volt, akár Galilei, akár Kolumbusz idejében, akiknek kiröhögték az ötleteit, mert valóban ökörségeket állítottak. A zsenik azok egyek a millióból. Carl Sagan így reagált erre az érvre:

„Az, hogy egyes zseniket kinevettek, nem jelenti, hogy zseni mindenki, akit kinevetnek. Nevettek Kolumbuszon, nevettek Fultonon, nevettek a Wright-testvéreken. De nevettek Bozó bohócon is.”

Tehát ha valaki a híres „kinevették Kolumbuszt, kinevették Galileit” érvvel jön, akkor erre a legmegfelelőbb reakció a „De kinevették Bozót is, a bohócot!”.

komment

A nyílt látókörűségről

2010. szeptember 14. 17:59 - Zsolesz14

A következőkben egy olyan kijelentést próbálok megvizsgálni, amit talán minden szkeptikusnak a fejéhez vágtak már egyszer, nevezetesen a „Légy nyitottabb!”, „Szűk látókörú vagy!” stb. jellegű dumákat. Persze ilyenre általában viták végén kerül sor, és akkor nyúlnak ehhez az érvhez az emberek mikor már nem tudják bizonyítani saját álláspontjukat, megpróbálnak menekülni, nyilván ha lenne bizonyíték ami a saját állításuk mellett szól, akkor azt mutatnák be.

 

Tisztázzuk először, hogy mit is jelent nyitottnak lenni. Nyitott az olyan ember aki képes arra, hogy új ötleteket, elméleteket vagy érveket fontolóra vegyen és nem utasítja el azokat kapásból. Ha egy ötletről meg lehet mutatni, hogy van benne valami, hogy helyes, akkor egy nyílt ember módosítani fogja a saját világképét ezzel összhangban. Ha azonban nem lehet felhozni semmit az új ötlet mellett, vagy a bizonyítékok kevésnek vagy hibásnak bizonyulnak, akkor azt az ötletet még a nyílt ember is el kell vesse. A nyíltság nem azt jelenti, hogy mindenféle ökörséget elhiszünk amire semmi bizonyíték nincs. Aki ezt teszi arra van egy jobb szó: hiszékeny. Egy nyílt ember minden lehetőséget fontolóra kell vegyen, nevezetesen azt, hogy egy adott ötlet, elmélet stb. lehet igaz vagy hamis. Ha valaki képtelen elfogadni azt, hogy egy ötlet (akár a saját ötlete) lehet hamis, akkor bizony ő a szűk látókörű. Egy nyílt látókörű ember meg fogja vizsgálni kritikusan az adott állítást és ha például nem hozható fel mellette elég bizonyíték akkor el fogja azt vetni. Ezzel persze helyesen cselekszik, nem lenne fejlődés ha az összes rossz ötletet megtartottuk volna a történelem során. Igenis vannak ötletek, elméletek amik nem tarthatóak és emiatt el kell őket vetni. Ezért talán fontos az, hogy mielőtt megvizsgálunk egy állítást előre letisztázzuk magunkban, hogy milyen körülmények között fogadnánk azt el, illetve vetnénk el. Ezzel már nyílt látókörűnek tekinthetjük magunkat. Az olyannal aki semmilyen bizonyíték hatására sem változtatná meg álláspontját nem érdemes vitázni.

A tudományos gondolkodás, a tudományos módszer megköveteli a nyílt látókörűséget. A bizonyítékok és adatok gyakran olyan irányba fognak mutatni, ami nem magától értetődő, ami ellentmond a józan észnek vagy a hétköznapi világképünknek, amit pedig egy szűk látókörű ember nem fog elengedni. A kvantumfizika a legismertebb példa erre, hiszen annak majdnem minden aspektusa teljesen ellentmond a józan eszünknek (ezért aztán az áltudományok is harapnak rá). Nyílt látókörű tudósok nélkül sosem jöhetett volna létre ez a tudományág.

Akkor miért is gyanúsítják a szkeptikusokat szűklátókörűséggel olyan gyakran? Az egyik lehetséges ok, hogy összekeverik a nyílt látókörűséget és a hiszékenységet. Ha valaki nem fogadja el „nyíltan” vitapartnere álláspontját, akkor az meggyanúsítja őt szűklátókörűséggel. Ez egy már kitárgyalt hibás ad hominem típusú érv. A másik lehetőség, hogy nem értik meg egyszerűen, hogy a nyílt látókörű emberek is elutasíthatnak ötleteket. Ha nem értünk valakivel egyet miután jól végiggondoltuk álláspontját, akkor nem vagyunk szűk látókörűek.

Összességében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a szűklátókörűség fogalma igen csak félre van értelmezve. Az emberek gyakran páncélként használják ezt az érvet, hogy megvédjék a saját furcsa álláspontjukat a kritikus gondolkozással és analízissel szemben. Ha valakinek már semmi bizonyítéka nincs a saját álláspontjára, nyugodtan mondhatja, hogy „én nyílt látókörű vagyok!”, máris jobb színben tűnik fel. Nem számít, hogy miért tűnik valami igaznak, hogy nincs semmi ami bizonyítaná, vagy, hogy demonstrálhatóan hamis, légy „nyílt látókörű” és fogadd el!

komment

Tiszteletre és közvélekedésre való hivatkozás

2010. szeptember 14. 17:55 - Zsolesz14

Ebben a posztban két hasonló érvelési hibát fogok ismertetni. Az első az „elvárható tiszteletre való hivatkozás”, angolul „appeal to authority”. Itt ismét arról van szó, hogy nem az adott állítást vizsgáljuk/elemezzük, hanem a hivatkozott személy vagy forrás tekintélyére hívjuk fel a figyelmet. Ezzel találkozhatunk amikor valaki úgy akar eladni egy terméket, hogy közben a „tudósoktól megszokott fehér köntöst viseli”, vagy amikor valaki azt mondja, hogy 5 fogorvosból 4 ezt ajánlja. Ezt felfoghatjuk úgy, mint egy inverz ad hominem, hiszen itt az érvelő egy pozitív tulajdonságára hívjuk fel a figyelmet. De egy tekintélyes forrás azért kell, hogy kiálljon egy adott álláspont mellett, mert arra például bizonyíték van és nem fordítva. Rengetegszer találkozhatunk olyannal, hogy Prof. Dr. XY ezt javasolja, ami csak akkor válik jogossá, ha a híres profunk bizonyítékokkal is tud szolgálni. Önmagában, hogy egy elismert ember javasolja nem lehet elég.

Ugyanakkor ha döntést kell hozzunk egy olyan területen, amelynek mi magunk nem vagyunk szakértői, akkor szakértőkhöz fordulunk segítségért. Egészségügyi kérdésekben például az orvosok szakértelmére hagyatkozunk, ezáltal pedig nem követünk el hibát, helyesen cselekszünk. Érezzük tehát, hogy vannak olyan esetek, amikor tekintélyre lehet jogosan hivatkozni.

Vizsgáljuk meg a következő állítást!

Isten nem létezik, mert Stephen Hawking, az elismert fizikus ezt állítja.

Ha így érvelünk, akkor téves tekintélyre hivatkozunk és ezáltal hibát követünk el. Hawking fizikus végzettsége miatt nem lesznek automatikusan igazak az Isten ellen szóló érvei, magukat az érveket kell megvizsgálnunk és nem az érvelő előzetes ismereteit vagy végzettségét. Azonban hibát követünk el akkor is, ha Hawking érveit minden vizsgálódás nélkül elutasítjuk arra hivatkozva, hogy például nincs neki végzettsége teológiából.

Megint más a helyzet, ha tudományos konszenzusról beszélünk. Mondhatja ugyanis valaki, hogy tudományos konszenzusra hivatkozni tulajdonképpen tekintélyre való hivatkozás és emiatt logikai hiba. Ez azonban nem igaz. Konszenzus ugyanis akkor alakul ki, ha egy adott tudományterület szakértői egyetértenek egy kérdésben. Ez az egyetértés logikán, a tudományos módszeren és jó minőségű bizonyítékokon alapul nem pedig egy tekintéllyel történő vak bólogatáson. Itt érdemes megjegyezni, hogy a tudomány álláspontja időről időre változik és emiatt egy adott konszenzust felválthat egy újabb, ez azonban így van rendjén. Lásd még itt.

Láthatjuk tehát, hogy tekintélyre lehet jogosan is hivatkozni. Van-e akkor valamilyen általános szabály arra, hogy mikor követünk el hibát a tekintélyre való hivatkozással? A fallacyfiles.org internetes portál ide vonatkozó cikke azt állítja, hogy a tekintélyre való hivatkozás a következő esetekben lehet téves:

  1. Ha szükségtelen. Ha egy kérdés megválaszolható egyszerű megfigyelés vagy számítás által, akkor felesleges tekintély után kutakodni. Mivel a tekintélyérvek gyengébbek a közvetlen bizonyítékoknál, ezért bizonyos kérdésekre magunk is megtalálhatjuk a választ. Itt azonban óvatosságra hívnám fel a figyelmet, ez csak egyszerűbb kérdésekre vonatkozik; fél óra guglizástól senki sem lesz orvos.
    Ha lehetetlen. Egyes problémákra egyszerűen nem létezik szakértői álláspont. Az önsegítő (self-help) könyvek nagy része ide tartozik, ezeket ugyanis évente adják ki a önjelölt "szakértők".
  2. A hivatkozott tekintély nem a konkrétan vizsgált kérdéskör szakértője, ami jelentheti, hogy az illető nem szakértő egyáltalán, vagy, hogy egy másik terület szakértője. Ilyen hibát követünk el például ha Albert Einstein nézeteit használjuk saját politikai nézeteink igazolására. Einstein tekintély volt a fizika területén, nyilván voltak politikai nézetei is, de nem volt politikus. Abba is érdemes belegondolni, hogy manapság mennyire szerteágazóak az egyes tudományágak, emiatt a szakértők csak egy kisebb területet tudnak igazán csak elsajátítani. Saját szakmámat felhozva példának egy villamosmérnök lehet a vezeték nélküli kommunikáció szakértője, mert ezen a területen dolgozik, de ettől még korántsem biztos, hogy az erősáramú területhez is ugyanannyira jól ért.
  3. A tekintélynek lehet valamilyen érdekellentéte, vagy más okból elfogult. Mindig gyanakodásra adhat okot például, ha egy kutatást olyan társaság finanszíroz, amelyet anyagi érdekek kötnek az eredményhez. Ugyanakkor nem szabad ezen kutatást önmagában emiatt elutasítani. Egy jól megtervezett és végrehajtott kutatás, amely a mobiltelefonok rákkeltő hatását vizsgálja nem lesz rögtön érvénytelen ha kiderül, hogy mobiltelefon társaságok finanszírozták. De gyanakvásra okot adhat. Hasonlóan gyanús, ha egy akupunktúrát kutató klinikai vizsgálat pozitív eredménnyel zárul, úgy, hogy a vezető kutatóorvosnak akupunktúrát is kínáló magánrendelője van.
  4. Lehetséges, hogy a tekintély ténylegesen a vizsgált kérdéskör szakértője, azonban a véleménye nem vág egybe az ezen területen kialakult konszenzussal. Jól tudjuk, hogy vannak például oltásellenes vagy homeopata orvosok is. A mai világban szinte tetszőleges álláspont mellé tudnánk találni olyan szakértőt, aki egyetért azzal. A szakértők is emberek, emiatt nem tévedhetetlenek. Ezért is fontos például kikérni egy második fél véleményét egy komoly egészségügyi döntés előtt, sőt egy harmadikét is, ha az első kettő ellentmond egymásnak.
 

A következő érvelési hiba a „közvélekedésre való hivatkozás” (argumentum ad populum). Itt egyszerűen arról van szó, hogy ami köztudott az úgy is van, vagyis az állítás általános elfogadottságára hivatkozik. Megint, hasonlóan az előző ponthoz, nem azért lesz valami igaz, mert az elfogadott, hanem mert bizonyítékok vannak rá. A többségnek lehet igaza, de ez távolról sem megbízható. Íme pár példa:

„Mindenki tudja, hogy...”

„Az ’X’ termék a legjobb, mert piacvezető!”

„Több mint 700 tudós vélekedik úgy, hogy Darwin tévedett, emiatt újra kellene gondolnod a hitedet az evolúcióban!”

„Egyél tehénszart! Tízmillió légy nem tévedhet!”

Aki a blogomat (vagy az általam ajánlott portálokat) olvassa sokszor fog találkozni olyan tévhitekkel, városi legendákkal és mítoszokkal, amelyekről régen vagy akár a mai napig is "mindenki tudja", hogy igazak. Még a wikipédián is van egy oldal a leginkább elterjedt tévhitek felsorolására; nálam okosabb emberek pedig egész könyveket írtak ilyen tévhitekről.

komment
süti beállítások módosítása