Senkinek sem tetszik az, ha valaki kétségbe vonja eszméinket. Naponta képesek vagyunk olyan újabb és újabb indokokat kitalálni, melyek saját elképzeléseinket erősítik. Gyakran nem is vagyunk tisztában azzal, hogy miért akarjuk azt hinni, amit hiszünk, az ezzel kapcsolatos folyamatok ugyanis nagyrészt mélyen a tudatalattinkban játszódnak le.

Rendíthetetlenül védjük hiteinket, mert ezzel jót teszünk az egónknak és persze mert mégiscsak ezek a saját hiteink. Szeretjük, ha valami összhangban van a világképünkkel. A hiteink védelmére egy sor érvelési hiba áll rendelkezésünkre. Azok az eszmék, melyek erős bizonyítékokon és logikán alapulnak nem igényelnek ilyen erőteljes védelmet. Ezzel szemben az olyan eszmék, melyek mellett nem szólnak erős bizonyítékok azt igénylik, hogy őket valamilyen logikai hibával vagy rossz bizonyítékokkal védjük meg. Mi pedig könnyedén képesek vagyunk adatok eltorzítására, kimazsolázására és a logika kiforgatására.

A növényélettan egy igen komoly tudományág, mely a növények szervezetének működésével foglalkozik. Régóta tudjuk, hogy a növények nagyon változatosan reagálnak a különböző környezeti hatásokra. Íme csak pár példa arra, hogy milyen külső ingerekre figyeltek már meg reakciókat növényekben: fény, különböző kémia anyagok, páratartalom, hőmérséklet, oxigén vagy szén-dioxid koncentráció stb. Ezen minden bizonnyal nagyon érdekes jelenségek kutatása ma már sejtszinten történik.

Na és mi történik ezzel párhuzamosan az ezotéria világában? Abban a dimenzióban nincs kutatás, ott (ahogy azt már megszokhattuk) mindenki már tudja az igazságot: a növények képesek akár gondolatolvasásra is. Bizony, több helyen is olvashatjuk, hogy a növények állítólag megérzik a közelükben lévő emberek jó és rossz gondolatait, érzéseit és ezek hatására mérhető változásokat produkálnak.

Lássuk be: azért az, hogy az ezotériában mérhető dolgokról beszélnek az már egy nagy előrelépés, nagyon sokszor ugyanis megfoghatatlan, megmagyarázatlan és nem jól körülírt fogalmakkal találkozhatunk ebben a témakörben. Az előbb említett oldalak (és sokan mások is) egy bizonyos Cleve Backster nevét emlegetik. Az ezotéria hívei szerint ennek az úriembernek tudományos bizonyítéka van arra, hogy a növények reagálnak az emberek gondolataira és fenyegetéseire. Backster publikálta is az eredményeit egy nemzetközi , parapszichológiával foglalkozó folyóiratban 1986-ban. Méréseit egy poligráf segítségével végezte el.

(Megj.: Mindenkinek, aki arra vetemedett, hogy elolvassa ezt a bejegyzést ajánlom, hogy olvassa először el az előzőt, melyben sok olyan fogalmat tisztázok, amelyek itt is elő fognak jönni, ezúttal bővebb magyarázat nélkül.)

(Megj2.: Az itt leírtak tájékoztató jellegű információk, ezért senki ne hozzon csak és kizárólag ezek alapján döntést saját egészségével kapcsolatban! Mindenképpen konzultáljunk a kezelőorvosunkkal! Ez annyira fontos, hogy a bejegyzésben még egyszer le van írva valahol. :) )

Láthattuk az előző bejegyzésben, hogy jó pár magyar oldal létezik, amely nem ír szép dolgokat a mammográfiáról. Egyesek teljesen racionálisnak tűnnek, míg vannak igazi pánikkeltőek is. Azt is láthattuk, hogy milyen komplikált kérdések vetődnek fel egy lakossági szűrés körül. Kiderült az is, hogy nem feltétlenül jó az, ha minél előbb detektáljuk a különböző rákos megbetegedéseket. A minél érzékenyebb diagnosztikai eszközök nem biztos, hogy több haszonnal mint kárral járnak a páciensek szempontjából. Ebben a bejegyzésben arra keressük a választ, hogy a mellrák és a szűréséhez használt és elterjedt mammográfia mennyire illik az előző bejegyzésben elmondottakhoz. Induljuk el a kályhától, nézzük meg először, hogy mi értelme van egyáltalán egy lakossági szűrésnek.

Igaz, hogy két évvel ezelőtti, de ismét kitűnő cikkekre bukkantam az SBM blogon, így  mint oly sokszor most ezek bemutatása fog következni. Az egyik legnagyobb probléma számomra mikor külföldi cikkekről írok az a magyar vonatkozás becsempészése a dologban. Ezek a cikkek ugyanis legtöbbször külföldi problémákról szólnak, amelyek nem feltétlenül vannak ugyanolyan mértékben jelen Magyarországon. Most azonban könnyű dolgom van ilyen szempontból, nézzünk ugyanis rá erre a cikkre. Máshol is könnyedén találhatunk hasonló témájú írásokat. Teljesen érthető, hogy ilyenkor az ember zavarba jön és hirtelen nem tud mit reagálni.

Tényleg rákot okoz a mammográfia? A legegyszerűbb érvelés valahogy így hangzik:

A rendszeres mammográfiás szűrővizsgálatok bevezetése után nőtt a mellrákosok száma. Tehát az rákot okoz.

Ez az érv azonban hibás. Egy lakossági szűrővizsgálatnak pont az a célja, hogy minél előbb detektálja a betegséget. A fenti érvelésből a "nőtt a mellrákosok" kifejezésbe helyesebb lenne "detektált mellrákok"-at írni. A szűrővizsgálatok bevezetése után pedig nyilván az a "jó", ha megnő a detektált mellrákok száma, hiszen ez azt mutatja, hogy van értelme a szűrésnek.

Látni fogjuk azonban, hogy a helyzet ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb. A bulvársajtó persze nem feltétlenül fogja átláthatóan bemutatni ezt a komplikáltságot. Az ellenérvek azonban olykor sokkal meggyőzőbbek tudnak lenni és nem feltétlenül csak a mammográfiát érintik, hanem úgy általában a korai diagnózist. Biztos mindannyian hallottuk már azt a megállapítást, miszerint a rákos megbetegedéseknél mennyire fontos, hogy időben észrevegyük a bajt. Ez teljesen logikusnak tűnik, minél hamarabb vesszük észre a daganatot, az annál inkább kezelhető, gondolhatnánk. Ez ellen azonban több ellenérv is sorakozik:

(Bevezető megjegyzés: A most következő bejegyzés semmiképpen nem helyettesíti a szakértőkkel való konzultációt. Ez egy cikk egy laikustól más laikusoknak. Legfőképpen olyanoknak, akik egy ismerőstől, egy körlevélből vagy egy weboldalról olyan dolgokról értesültek, melyek szerint a kemoterápia öl, több kárt okoz, mint hasznot vagy egyszerűen méreg.)

Pánikkeltés mesterfokon

Kemoterápia. Sokunkat még a hideg is kiráz egy kicsit, mikor meghalljuk ezt a szót. Azonnal korunk egyik legnagyobb betegségére, a rákra asszociálunk és az annak "bevett" gyógymódjára. Tudjuk, hogy a rák az valami olyasmi, hogy sejtjeink megállíthatatlan osztódásba kezdenek, a kemoterápiáról meg azt, hogy az olyan kémiai anyagok bevitele a szervezetbe, melyek ezt próbálják megállítani. Közben persze sok kárt is okoz bennünk. Vajon tényleg ilyen egyszerű a helyzet?

Pár hónapja írtam egy erősen áltudományról és álorvoslásról szóló filmről, mely az energiagyógyítást hivatott népszerűsíteni. Elég gyenge próbálkozásnak tűnt ez a film. Az ehhez hasonló próbálkozásoknak azonban nincs és soha nem is lesz vége. Egy meglehetősen jó, lektorálást alkalmazó folyóiratban, a "Cancer"-ben, megjelent egy energiagyógyítással foglalkozó tanulmány. Gondolom mondanom sem kell, hogy igen komoly problémák vannak vele, erről az ismert külföldi oldalakon két helyen is olvashatunk: itt és itt. Az egyik kritikus agyzsibbasztóan rossz ("brain-meltingly bad study") tanulmánynak hívja. Lássuk miért!

Régen volt szó a homeopátiáról. Pedig az áltudományok, az álorvoslás és az alternatív gyógymódok királya igazán több szót érdemelne. Nemrég jelent meg egy cikk, melynek szerzője Peter Fisher homeopata és amely valami "plauzibilitási elfogultság"-ról beszél. Szinte azonnal válasz is érkezett, Steven Novella és Orac bejegyzéseinek formájában. A következőkben az ő érveiket fogom bemutatni, némi kitérőkkel.

Egy ilyen bejegyzés elején illik ismertetni röviden a homeopátia alapjait. Az egész két tudományosan egyáltalán nem alátámasztott elven nyugszik. Az első a "hasonlóság elve", mely szerint hasonlót hasonlóval kell gyógyítani. Bővebben leírva, olyan szereket kell használni egy adott tünet enyhítésére, mely szer egy egészséges emberben ugyanazokat a tüneteket hozza létre. Például ha lázat akarunk gyógyítani, akkor ahhoz valami olyan orvosság kell, amely az egészséges embert lázassá teszi. Az, hogy ez nincs tudományosan alátámasztva nem jelenti azt, hogy egyes esetekben ez ne lenne így. Lehetséges, hogy egyes esetekben egy adott betegség kezelésére használt gyógyszer egy egészséges személyben éppen a betegség tüneteit idézi elő. De ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy általánosítsunk. A másik elv, pedig a hígításokról szól. Minél jobban hígítjuk fel az adott hatóanyagot, annál erősebb lesz annak a hatása. Itt kapja a legtöbb kritikát az egész, hiszen egyes hígítások már olyan messzire mennek, hogy az eredeti hatóanyagból már egy molekula sem marad. Ez pedig egy igen komoly probléma. Ezt a homeopaták is nagyon jól tudják, ezért kénytelenek igen messze elmenni az áltudományok világában, hogy ezt megmagyarázzák. Leggyakrabban a víznek a "memóriájára", vagy "rezgésemlékező" képességére hivatkoznak. Eszerint a víz valami mágikus módon megjegyzi, hogy eredetileg milyen vegyület volt benne (mindeközben persze elfelejti azt a sok szennyeződést, mocskot, ürüléket, amivel még a hígítás előtt kapcsolatban volt) és később átadja az embernek a gyógyító erejét. 

A fülgyertyázás egy olyan alternatív gyógymód, mely során egy üreges gyertya egyik végét a fülünkbe helyezik, másik végét pedig meggyújtják. A páciens általában az oldalán fekszik, a gyertya pedig függőleges helyzetben van, gyakran használnak valamilyen kör alakú papír vagy fém védőernyőt, hogy megóvják a kezelt fület. Egy kezelés általában 15-45 percig tart.

 
Fülgyertyázás; bal oldalon: természetgyógyász, jobb oldalon: áldozat páciens

Miért csinálják mindezt? Állítólag azért, mert az égés során egy kisebb fajta vákuum keletkezik, amely kiszívja a fülünkben található zsírt, szennyeződést és méreganyagokat. Ezek mind a gyertya belsejében lévő üregbe kerülnek, melyeket meg is nézhetünk a kezelés után. Egyes természetgyógyászok még olyan állításokat is tesznek, melyek szerint egy fülgyertyás kezelés a belső fülünket, az arcüregünket is megtisztítja, sőt, akár az agyunkat is. Szerintük ezek mind szoros kapcsolatban vannak fülcsatornáinkkal.

Ma mindenki a vendégem egy kellemes (virtuális) talpmasszázsra. Képzeljük el, amint kényelmesen hátradőlünk egy fotelben, miközben az esőerdő hangjait halljuk a körülöttünk lévő hangfalakból. Ekkor egy csinos és kedves hölgy elkezdi masszírozni a lábunkat és ezen masszázs hatására felszabadulnak a negatív energiáink, megtisztulunk, aktivizálódik a szervezetünk öngyógyító képessége, sőt még az agydaganatunk is eltűnik. Ezt a csodát hívják úgy, hogy reflexológia.

Ha egy új vagy akár régebbi terméket nagy hatékonysággal szeretnénk eladni, akkor ahhoz mindenképpen valami jó reklámszöveg szükséges. Ennek persze nem feltétlenül kell köze legyen a valósághoz, elég ha az meggyőző és jól hangzik. Rengeteg megtévesztő szöveggel találkozhatunk a hétköznapok során. Hivatkoznak ősi bölcsességekre (ha valami ősi gyógymód, akkor az biztos, hogy hatékony és biztonságos) és a természetességre (ha valami 100% természetes, akkor az is tuti biztonságos). Ezek legalább többé-kevésbé ellenőrizhető állítások. Vannak ezzel szemben aztán olyanok, amikről nagyon nehéz lenne megmondani, hogy a kitalálója éppen mire gondolhatott. Például: "Feltölti testünket/lelkünket/sejtjeinket energiával!" vagy "Úgy hat, ahogy semmi más!". Ezen reklámszövegek sorába lépett be az utóbbi években az immunerősítés. Reklámokban és internetes cikkekben is egyre több termékről állítják, hogy az erősíti az immunrendszerünket. No de jó ez nekünk?