Az ezotéria és a New Age rajongóktól gyakran hallani azt az elméletet, miszerint létezik egy úgynevezett "kollektív tudat" vagy "effektív tömeg". Azt állítják, hogy ebbe beleavatkozva nagyszerű dolgokat vihetnénk véghez. Csökkenthetjük a bűnözéseket és eltörölhetnénk a háborúkat a Föld színéről. Bizonyára mindenki számára vonzó egy ilyen elmélet. Lehetséges, hogy tényleg van benne valami?
Egy korábbi bejegyzésben, mely egy áltudományos filmről szólt már találkozhattunk ezen elmélet egy formájával. Itt Dr. John Hagelin azt állította, hogy gondolatokat lehet továbbítani valami eddig ismeretlen módon emberek között, elsősorban meditáció segítségével. Ha elég sokan meditálnak egyszerre, akkor azok elérhetik ezt a kritikus tömeget és ezáltal jelentős változásokat hozhatnak létre mások gondolataiban. Hagelin meg is próbálta igazolni állítását: körülbelül 4000 önkéntessel két hónapon át meditáltak annak a reményében, hogy Washingtonban csökkeni fog a bűnözések száma. A kísérlet azonban kudarcot vallott, a bűncselekmények száma nőtt a meditáció után.
Van azonban egy másik állítólagos megfigyelés, amelyet gyakran hallani és amely igazolni hivatott ezen kollektív tudat létezését: ez pedig a századik majom effektus. A történet szerint az 1950-es években japán tudósok krumplikat adtak a Koshima Szigeteken élő majmoknak. Egyszer aztán az egyik majom megtanulta, hogy hogyan kell megmosni a burgonyákat a vízben és elkezdte ezt társainak is tanítani. Mikor aztán már körülbelül száz majom tudta, hogy hogyan kell megmosni a krumplikat (elérték a kritikus tömeget), akkor hirtelen az összes majom szert tett erre a képességre, még azok is, akik nagyon távoli szigeteken voltak. A New Age irodalomban nagyon gyakran hivatkoznak erre a jelenségre (például itt vagy itt). Vizsgáljuk meg most ezek közül az elsőt, Watson könyvét. Vajon tényleg úgy történtek a dolgok, ahogyan ő azt állítja?